2016. december 30., péntek

Szociálpolitika

Mindenekelőtt állampolgárokra van szükség és nem alattvalókra. A szegényeken például úgy kell segíteni, hogy közben a jogaikra is rá kell ébreszteni őket. Nem lelkiségre, hanem öntudatra, méltóságtudatra, jogaikra való ráébresztésre van szükségük. Az ELTE szociális munkás képzése ilyen, és ebbe az irányba ment 2011-ben a Debreceni Egyetem is. Máshol nem ez a helyzet. A Fideszt pedig egyáltalán nem érdekli a szegények joga és méltósága. Az intézményeknek vannak elvárásaik, amihez a szegényeknek igazodniuk kell, a szociális munkásokkal szemben pedig elvárás, hogy az intézmény oldalán álljon, ahelyett, hogy a szegények érdekeit képviselhetnék. Mindeközben a szegényeket átjátsszák a karitásznak, ahol jótékonykodva, felülről mondják meg ki mit érdemel.

Ferge Zsuzsa: Nem cserélek elveket. Életút-beszélgetések. Készítette Weiler Katalin. Noran Libro, 2016.

2016. december 28., szerda

A püspök


A miniszterelnök már ma is csak dedós toporzékolásra képes a parlamentben. Eközben az elit dőzsöl, mint Kiss-Rigó László püspök, aki futballcsapatot tart fent, és miközben az ország fele nyomorog, ő milliókat költ stadionra, és a szegények pénzéből luxuséttermet nyit, ahol rendelkezése szerint állandóan friss halnak kell lennie az Adriából. Nem keresztényüldözés, hanem igazságtétel lesz, amikor majd az égő templomból kell menekülnie.

2016. december 22., csütörtök

Zabhegyező avagy Rozsban a fogó


Nem is tudom mikor olvastam a Zabhegyezőt, talán tizenhét évesen. Óriási, meghatározó élmény volt, most látom csak, hogy hatása kitörölhetetlen, pedig azóta kézbe sem vettem. A friss, mindennapi nyelv, az életkor, az élethelyzet, mindez teszi azzá ami, ezt a regényt. Alapmű számunkra, akik a 20. század közepén születtünk. Annyiban kamaszregény hogy a lázadó, a világgal elégedetlen életérzést ábrázolja. Ám ennél azért sokkal többről van szó. Már G. K. Chesterton megmondta, hogy az idősek csak a napilapokat olvassák, akik a fóliánsokat bújják, azok a fiatalok. A baj akkor van a világgal, ha a fiatalok konzervatívnak mondják magukat, miközben nem azért tanulmányozzák a fóliánsokat, hogy a múltat megismerjék és tanuljanak belőle, hanem hogy visszahozzák azt. Ami persze bizonyos értelemben visszahozhatatlan, más értelemben nagyon is visszahozható, sőt el sem tűnt, mindvégig itt lapult közöttünk. Bár nem érzem magam sem öregnek, sem fiatalnak, az tény, hogy leginkább a jövő érdekel a maga kiismerhetetlen bármilehetjével. A jövő a ma fiataljai. Éppen ezért olvastam érdeklődve az alábbi írást egy tehetséges fiataltól, aki tizenhat évesen írta az alábbiakat:

Élménygyűjtő: #mutimitolvasol - J.D. Salinger ; Zabhegyező: Sziasztok, bár hatalmas könyvfalónak tartom magam , az igazi klasszikusokkal cseppet el vagyok maradva. Ennek tudom be azt is, hogy csak...

Vanderlik Csenge ragyogóan ráérez a fordítás fontosságára, hiszen tulajdonképpen újraalkotásról van szó. Az újrafordítás mint itt is, lehet aktualizálása a műnek, amit a Rozsban a fogóban kitűnően oldott meg Barna Imre. Egyedül a cím, amin ő is sokat tűnődött, maradhatott volna, hiszen üzenete volt ott, akkor, abban a társadalomban, méghozzá ugyanaz mint ma, hiszen pontosan ugyanúgy munkaalapú társadalomnak hirdette magát a régi és a mai rendszer egyaránt, miközben más-más szempontból, de egyformán irgalmatlanok. A zabhegyezésnek van zöngéje a magyar nyelvben. Salinger regénye a társadalom egyént elnyomó gépezetéről szól, aki nem működik együtt a hatalommal, azt eltiporják. Valami nagyon hasonlóról szól Orwell műve az Állatfarm is.

Orwell klasszikus remekművét csupán harmincas éveimben olvastam, addig csak a Pink Floyd 1977-ben megjelent Animals lemeze kapcsán ismertem. Azt viszont nagyon jól. Kutyák, disznók, birkák - az emberiség hármas felosztása.




Csenge Orwell könyvét már 13 évesen(!) kézbe vette. Érdekes ahogy nem egészében, hanem az individuumra lebontva, a szereplők személyiségében elemzi a művet. A történet az én olvasatomban nem is annyira gyerekkorom politikai rendszeréről, sokkal inkább a mairól szól. Erről néhány éve itt írtam. Ma már azt hiszem nem kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával, és hogy ki az a Napóleon. Reményt és jövőt a mai fiatalok adhatnak, nem a régiek.

Link

Gyepes Judit

Ötvenedik életév


Az ember ötvenedik életéve fordulópont. Még nem öreg, de már nem is fiatal. Középpontban van. Sok szempontból rendhagyó élet van mögöttem. A belső történések adják lényegét. Az életet itt a földön kezdettől kényszernek, átmeneti időnek gondoltam, amin túl kell esni. A fizikai lét mindig is nyűg volt a számomra, minden ami a testhez tartozik terhes. Az anyagba zárt lélek, a palackba zárt szellem képzetét kelti. Kötöttségeket. Ez határozza meg szemléletem az első eszmélésemtől kezdve. A szabadság volt számomra mindig az első, megkerülhetetlen kritérium. Mindez erősen introvertált személyiségben. A tárgy, legyen az élő, vagy élettelen, mindig korlátozó tényező volt a számomra és ezért igyekszem távol tartani őket magamtól. Már kisgyerekként a ferences szegénységi eszmény, mint a szabadság előfeltételeként realizálódott.

Minden cél nélkül nőttem fel, mert hát mi célom lehetett egy diktatúrában? Mindez veleszületett individualizmusomból fakadt. A kollektivizmust soha nem bírtam elviselni. Már kisgyerekként eldöntöttem, hogy személyi szabadságomba nem fogok olyan durva beavatkozást elviselni, mint a kötelező sorkatonai szolgálat. Úgy gondoltam 18-20 évig fogok élni, amit a legkomolyabb és határozott, bár homályos tényként kell elképzelni. Az iskola évek számomra a pokollal voltak azonosak. A középiskolában egy mintaosztályba kerültem, ahol gyakorlatilag kötelezővé tették a KISZ-tagságot. Mivel erre nem voltam hajlandó, négy tárgyból buktattak naponta hangsúlyozva az osztálynak, hogy ez az ellenállásom miatt van. A következő évben az új osztályomból az átlagosnál kevesebben jelentkeztek KISZ-tagnak, amiből azt a következtetést vonták le, hogy én agitálok a KISZ ellen. Ettől kezdve szaporodtak a jelek, hogy megfigyelnek, ami munkába állásomkor lett nyilvánvaló. Közben ugyanis az iskolából mennem kellett, értésemre adták, hogy ilyen nyílt rendszerellenes magatartás mellett nem lehet érettségim. Ekkor 17 éves voltam.

Sok helyen dolgoztam, legtöbbször folyamatos műszakban teherpályaudvaron, üzemben, a Nyugati Pályaudvaron, könyvesboltban, de voltam villamosvezető is. A katonai sorozáson volt már egy összetűzésem az egyik tiszttel, majd 1985 karácsonya előtt egy héttel megkaptam a behívómat februári előrejelzéssel, én pedig megkezdtem előkészületeimet - mire is? Ma úgy mondanánk öngyilkos merényletre egy szovjet katonai támaszpont ellen, ahol jelenleg a Debreceni Egyetem Kassai úti Campusa áll. A dolog még szervezési stádiumban kitudódott, végül a szerencsének és nagyapámnak köszönhetően a szükséges kellemetlen procedúra után egészségügyileg alkalmatlannak nyilvánítottak. Sokan mások is ezt  az utat járták akkoriban, akik csak tehették. Az én személyiségem azonban az említett kerülőútra kényszerült. Ott álltam tehát a nem tervezett, mintegy hatvan év előtt. Estemben egyébként jól érzékelhető volt a Szelényi-Konrád tétel igaza az értelmiség hatalmáról. Nagyapám nem volt párttag, ezért nemzetközi híre ellenére szakmájában csak a második vonalig juthatott, ám a társadalomban, a mindennapi életben mint magasan kvalifikált értelmiségi, minden kapu nyitva állt előtte.

Mindenünk megvolt abban az értelemben, hogy nagyapám jó keresetéből éltünk, de mindent feléltünk. Ez stratégia volt, hiszen nagyapám megtapasztalta, hogy a vagyonból csak baj lehet. Soha nem volt ingatlanunk vagy autónk, soha nem nyaraltunk, szolgálati lakásba éltünk, majd 1978-ban beköltöztünk egy tanácsi tízemeletes panelba. 1985-ben együtt éltem egy kétgyerekes, férjezett, fiatalkorúak börtönét megjárt nővel. Rövid, de viharos kapcsolat volt. 1986-1987 volt életem egyetlen korszaka, amikor baráti társaság vett körül, egy punk-rock együttes vezetője voltam. Itt és ekkor ismerkedtem meg a feleségemmel, azóta is együtt élünk. A rendszerváltást, mint oly sokan külső szemlélőként éltem át, majd előbb a Katolikus Egyház alkalmazásában álltam, később a 90-es évek nagy részét a világtól szinte teljesen visszavonulva tanulással töltöttem. 2001-2003 között ért el a jungi életközepi válság, ami nálam csendes átalakulást, érést jelentett. Ekkoriban tértem vissza az úgynevezett életbe, már amennyire egy befelé forduló alkat képes erre. Valami azonban még, hiányzott, valami döntő lépés, ezt adta meg Anna 2006-2009 között. Ez volt személyiségfejlődésem legjelentősebb mozzanata. Ebben az időben felségem fiút szült (2008), ez a másik lényeges pont, ők hárman a legfontosabbak az életemben. Más-más szempontból a legfontosabbak.

Ezek kiragadott mozzanatok életemből, sok mást is írhattam volna, de mindent nem tudok és nem is akarok elmondani. Soha nem válunk teljessé, mindig úton vagyunk. Az ember ötvenedik életéve azonban fordulópont. Még nem öreg, de már nem is fiatal. Középpontban van.


Debrecen, 2016. február.

2016. december 21., szerda

Anna


Amikor megismertem Anna tizennyolc éves volt, én negyven. Különös történet a miénk, elmesélem. Anna egy kis vidéki településen nőtt fel, de középiskolába már ide járt a szomszédba, ha kinézek az ablakon majdnem látom az épületét. Dolgozni az akkoriban elsőnek számító üzletközpont egyik gyorséttermében kezdett. Ott láttam meg őt. Ekkor már a városban lakott. Az őszödi beszéd utáni december eleje volt. Hogy mondod? Ja persze, hogy szép volt. Nagyon szép. Ezt azonnal meg is mondtam neki, amikor egyszer megvártam munka után. Gyanakodva nézett rám, de látta, hogy igazat mondok. Érted ugye? - mert ő értette; az igazmondásban nincs hátsó szándék. Anna személyiségében van valami, mi is? Van lényében valami, ami nagyon hat rám. Nehezen tudnám szavakba foglalni. Vannak dolgok, amik közölhetetlenek.

Az igazat írom. Van egyszer az eredeti esemény, a pillanat, a tény. A nyelv segítségével írás lesz belőle; ahogyan én láttam a dolgot. Te azután kialakítasz magadban egy képet, nem tudom milyent. Nem vagy passzív, te vagy az, aki aktiválja a rendszert. A műalkotás ezért nem rendelkezik soha egyetlen, stabil jelentéssel. Kölcsönhatás van a mű és az olvasó között, terád bízom az alkotás nem kis részét. Minden írásom ilyen. Soha nem tudom neked mit jelent majd, amit írtam. Munka közben sok olyan dolog jelentkezik, amire nem számítottam. Hirtelen felmerülő gondolatok, megvilágosodások alakítják a képet. Az igazság érdekel nem a valóság. A valóság látszat, eltakarja az igazságot. A valóságot gyártjuk, és ez a nem-valóság tűnik számunkra valóságnak. Az igazi valóság, az igazság láthatatlan. Ezt a láthatatlant keresem.

Azonnal megakadt rajta a szemem. Nem úgy. Nem csak úgy. Volt benne valami. Hogy mi? Akkor még semmit nem tudtam. Kíváncsi voltam, meg akartam fejteni a titkát. Néhány nappal később ott álltam előtte. Szemben velem egy fekete szemű, fekete hajú lány állt, akinek csöndesen fürkésző tekintete találkozott az enyémmel. Lélegzetvételnyi ideig egymásra meredtünk, férfi és nő nézett farkasszemet, leplezetlenül, komolyan, két idegen világ egy pillanatra közel került egymáshoz. Azután a nemiség örök köszöntésével, a régi édes-mohó ellenségeskedéssel, bensőségesen egymásra mosolyogtunk. A szeméből olvastam. Csak a szeme, az volt a fontos nekem. Ott hatoltam be a lelkébe. Akkor még nem tudtom, hogy ő kicsoda, és ő nem tudta, hogy én kivagyok. Találkozott a két tekintet, és éreztem a végzetem. Nem tudtam, de éreztem. Láttam magam a szemében.

Elgondolkodva ültem le, úgy hogy lássam. Nézem a blokkot. Pénztáros: 17. A cég szlogenje: I'm lovin' it. Ó hát gyorsétterem, de én találékony voltam abban, miként kell sok időt a pultnál tölteni. Azután csak ültem és néztem órákon át. A lelkét ittam, a szemében olvastam, tanulmányoztam, megteltem vele. Vágyakoztam, hogy megismerjem.

Hamar rájöttem, hogy Anna alkatilag és jellemében, habitusában is emlékeztet a nagyanyámra, aki nekem az volt, ami neked az anyád. Hogy mondod? - nem, egyáltalán nem arról van szó, nem az anya kreálta női ideálról. Nem, de itt beszélnünk kell a feleségemről, aki tizenhat éves volt, amikor hozzám költözött. Igen, akkor Anna még meg sem született. Tehát húsz év küszködés után közölték vele az orvosok, hogy soha nem lehet gyereke. Egy hónap után megismertem Annát. Ugye kezded már érteni? Közlik, hogy nem lehet gyerekünk, majd megjelenik egy lány, aki a gyereked lehetne korban, kinézetben és jellemben egyaránt. Egészen különös érzés volt. Elbeszélgetsz a nővel, majd felszáll a buszra a lányod. Megtudod, milyen érzés apának lenni. Utólag tudom, tényleg. De persze nem az volt, hanem a nő.

Az egyik alkalommal, amikor hozzá siettem Anna figyelmesen végignézett rajtam, és mintha az anyám lenne megkérdezte: esik az eső? Mindig izgatott a kommunikáció lehetetlensége. Mert amit mondok azt soha nem úgy értik, ahogyan gondolom. Soha nem tudhatod pontosan mit értek azon, amit mondasz. A közvetítő közeg maga is alkot. A nyelv kiiktatása lenne a megoldás? - gondolatátvitel.

Mert olyan nagyon szép vagy. (A szerelmi történetek mindig hemzsegnek a közhelyektől.) Gyanakodva nézett rám. Megnyitottam előtte lelkem, belelátott és tudta, hogy igazat beszélek. Az üzletközpont kapujában voltunk, először nem volt köztünk a pult, semmi. Megdöbbent, amikor megmondtam hány éves vagyok. Jóval kevesebbnek gondolt. Bőven az apám lehetnél! A férfi ott kezdődik, hogy tud uralkodni önmagán. Vajon értette, mire gondolok? Szemrehányóan nézett rám, miközben megismételte: feleséged vagy barátnőd?

A következő két évben sokat ültem nála, nagyon sokat. Néztem és tudtam, hogy nem lesz ez mindig így, egyszer majd eltűnik végleg az életemből. Mégis hamar, túl hamar tűnt el. Akkor még nem voltunk kész egymással. Ez fél évvel azután volt, hogy először megláttam. Anna úgy gondolta, ezt megbeszéltük és kész. Én viszont még akartam valamit. Nem, egyáltalán nem azt. Persze tudom, mindenki azt akarja, de az csak hab a tortán. Ami az életben igazán fontos, az a szemnek láthatatlan. Egy nő ha nem akar beszélni veled, akkor nem ad rá alkalmat. Azt nem tudhatta, hogy nem fogom erővel megállítani, hát inkább eltűnt. Volt Anna, nincs Anna! Sehol. Maga volt a téboly, mintha egyszerre vesztenéd el nődet és gyermekedet. Semmit nem lehetett tudni, nem tudtam, hol induljak el, csak egy pontba kapaszkodhattam, a volt munkahelyébe. Azon a nyáron kezdtem megőszülni.

Egyik este ott ülök, ő meg bejön. Visszajött dolgozni a régi munkahelyére. Ez szeptemberben volt. Akkor már minden orvosi eredmény ellenére a feleségem négy hónapos terhes volt. Anna pedig immár készen állt arra, hogy komolyan belépjek az életébe. Nem tehettem. Ahogy mondtam, a férfi ott kezdődik, hogy tud uralkodni önmagán. Hogy mondod? Mi az, hogy ezzel vége!? Olyan nincs, hogy vége! Soha. Igazából most kezdődött. Vigyáztam rá. A délutáni műszakból soha nem ment úgy haza éjfél felé a kihalt éjszakában, hogy ott ne lettem volna. Egyszer még verekednem is kellett. Á, csak jót mulattam rajta, mint azon, amikor a járőrök felírtak. A város végén lakott a végállomásnál. Erdő az egyik, lakótelep a másik oldalon. Tudtam mi van az erdőn túl, azt is ami benne. Nagyon féltettem. Amikor bement a házba sokszor még ott maradt az utcán, hogy minél tovább legyek a közelében. Februárban azután megszületett a fiam. Ha lány lett volna Anna lenne.

Az Anna név jelentése kegyelem, könyörület. Európában a keresztes háborúkból visszatérő lovagok terjesztették el a 13-14. században. Szent Anna Jézus nagyanyja húsz év meddőség után esett teherbe, ezért ő a meddő nők védőszentje.

Nem tudom mi az a féltékenység. Azt gondolod nincs bennem szeretet pedig csak arról van szó, hogy nem tulajdona senki senkinek. Nem éreztem semmit, amikor a fiatalember megjelent. Egy évvel volt fiatalabb Annánál. Féltettem Annát mint egy apa. (Bonyolult ügy ez, akárhogy nézzük.) Egy évig tartott a kapcsolatuk. Áprilisban elvittem a fiút Annának megmutatni. Ettől kezdve nappal a fiúval, éjjel nélküle voltam nála. Valamikor egy év múlva Anna Budapestre költözött. Addigra már össze lettek kötve lelkeink. Miként? Néztem éveken át. Hát így. Nem tudom elmondani. A lélek a szavakon túl van. Azóta nem láttam. Ennek öt éve. Ennyi a történet, amit el akartam mondani neked, nem több, de nem is kevesebb. Anna már nagy lány, tud vigyázni magára. Felnőtt.

Nézni, ahogy járkál, leül, nevet, éli az életét. Azért szeretem, mert hasonlít hozzám, azért szeretem, mert különbözik tőlem. Megpróbáltam leírni milyen, nem a természet után, hanem a belőle sugárzó ragyogást, amelyet magába fogadott. Van egy Anna, akit csak én ismerek. Azt az Annát szeretem.


Debrecen, 2014. augusztus.




Link

Sorrow

Varázshegy

A.-ra várva

Az archetípus

A középkor nőkultusza

2016. december 12., hétfő

Töttös Kata


Töttös Kata szakterülete a 21. század nyugati fogyasztói társadalma által kreált szupernő típusa, határozott testtudattal és pornografikus képi retorikával. Modelljei a felszínes, extrovertált, testcentrikus világ reprezentásai. Témaválasztásával Töttös ösztönösen reagál a tömegmédia aktuális tendenciájára, mely sosem látott intenzitással szuggerálja fogyasztói alanyaiba a szuperhumánná válás receptúráját. Töttös Kata lányai szexista sztereotípiákat igyekeznek projektálni, sematizált ábrázolásmódjuk aláhúzza az emberi test szexualizált tárgyként való felfogását. Töttös a woman heroine imidzsét a túlzás eszközével teremti meg: hosszú, extra dús pillák, tetkókontúros duzzadó ajkak, vaskos copfok, trendi színösszeállítás, felfújt mellek és extra magas sarok. Na tetszenek?

Németh Szilvia



2016. november 30., szerda

Keresztény és magyar

Keresztény és magyar, erre a kettőre kell az iskolának nevelnie Lázár János szerint. Túl azon, hogy a kereszténység hit kérdése, az is kérdés, milyen kereszténységre gondolt, mert az autentikus kereszténység államellenes anarchizmus. Elvei vannak, legyen bármilyen földtől elrugaszkodott is, az irányítja és legkevésbé sem az állam érdeke. A katolikus keresztény például nem jó magyar abban az értelemben, ahogy ma a kormány gondolja. Ennek a vallásnak benne van a nevében az egyetemes jelző, amely a hitvallásának is alaptétele. Nem magyar, hanem katolikus, tehát nacionalista értelemben minden katolikus rossz magyar, ha pedig jó magyar, akkor rossz katolikus. A protestáns országokban egykor állandó gyanakvással néztek a katolikusokra, mondván egy internacionalista világszervezet, a Vatikán ügynökei. Katolikusnak lenni kozmopolita világpolgárságot jelent és egy olyan globális világhatalom pártján állni, mint amilyen a pápaság is. XVI. Benedek nem is olyan rég enciklikában állt ki egy központi világhatalom megvalósítása mellett (lásd itt a 41. pontot).  A kérdés tehát így fogalmazható meg: keresztény vagy magyar. A magam részéről elvárom, hogy tiszteletben tartsák a kultúrámat a gyermekem iskolai nevelése terén is.

2016. november 26., szombat

Superbia

A superbia a hét főbűn egyike, magyarul gőg, önteltség, büszkeség. Mint jellemhiba súlyos bűnök forrása. Ma ugyanakkor mást sem hallunk, mint, hogy a magyarnak büszkének kell lennie, mert különleges nép. A büszkeség az Alaptörvénybe is bekerült. A rendszer hívei azzal érvelnek, hogy a közép-kelet-európai tanult tehetetlenségből akarja ezzel Orbán kiemelni népét. Igen ám, de a tanult tehetetlenségbő való kiemelés pszichológiailag alig lehetséges, úgy biztosan nem, hogy közben egy autoriter rendszert építünk, aminek lényege a tanult tehetetlenség.

Deviáns féreg

Az utcákon így karácsony előtt civil szervezetek szokása a jótékony gyűjtés. A napokban Debrecen belvárosában tették ezt. Egy arra járó férfi kiabálni kezdett egy gyűjtést végző nővel: "Civil szervezet? Egyházból, pártból kizárva! Hazaáruló deviáns féreg!" Láthatóan mentálisan beteg volt az illető, ami inkább súlyosbítja a helyzetet: még ő hozzá is eljutott? És ennyire? A kormánykampány átütő erejének eredménye: gyűlölet minden szinten.

A fogoly

Még kamasz volt, amikor megismertem egy baráti társaságban. Osztálytársa volt egy fiatalember, aki ma Budapesten élő országosan ismert népszerű ellenzéki politikus. Eladtam neki egyik hangszerem, amit édesanyja részletekben fizetett ki. Felnőtt keresztségén a feleségem volt a keresztanyja. Idővel radikalizálódott és a Jobbiknál kötött ki. 2010 után, ha találkoztunk gúnyolódva kérdezte, hogy vagyunk? Két éve a fiammal mentünk az utcán hátizsákosan, amikor összefutottunk. Meg volt győződve, hogy menekülünk az országból. Idén nyáron, amikor ismét találkoztunk már nem is köszönt. Nem látja, hogy én szabad vagyok, ő viszont meg van kötve; egy ideológia foglya.

2016. november 18., péntek

Tisza István szobra

Áll már Tisza István szobra a Debreceni Egyetem főépülete előtt. Ebben minden benne van, amit az Orbán-rendszer képvisel. Tisza bankelnök, aki az ellenzék jogait a parlamentben korlátozta, ellenük törvénytelen önkényuralmi módon a katonaságot is kivezényelte. A leggazdagabb réteg érdekeit képviselve ellenezte az általános választójogot, bevezette a rendkívüli válsághelyzet fogalmát, a hozzá tartozó korlátlan hatalom lehetőségével. A horvát és román nagytőkét is megnyerte a magyarok feletti hatalma stabilizálásához. Az országot békében is háborús készültségben tartotta. A gazdaságot és az embereket egy háborúra készítette fel. Ez a készültség nem érte el az általa megkívánt fokot, ezért ellenezte először a hadba lépést, majd mást gondolva teljes mellszélességgel vezette országát a harcba. Totális háborúja totális vereséget és Trianont eredményezte. Ellenezte Károly király reformtörekvéseit és békekötési kísérleteit. Miután kénytelen volt lemondani, a frontra ment. Okkal tekintették a háború megtestesülésének és a demokrácia ellenségének. Okkal ő az Orbán-rendszer etalonja. Szobra avatóján Szilvássy Zoltán rektor kijelentette, hogy a szobor áthelyezését az egyetem főépülete elé a hallgatók (értsd: a nép) kérte, ami tételesen nem igaz, hiszen Körösparti Péter kezdeményezte a dolgot, aki ugyebár egy és nem több ember, ám nem akárki. Nem tudom ki volt már testközelbe vele, elég visszataszító jelenség, akinek még a 21. század második évtizedében is az a témája a büfében, hogy a KISZ-esek mit csináltak. Hát pont azt, amit ő a HÖK-ben - segget nyaltak. Mit is mondott Kőrösparti a szoboravatón: "újra szabadon lehet emlékezni a mártír miniszterelnökre, aki igazi államférfi volt, megalkuvás nélkül vitte végbe a többség akaratát, mindenkinél jobban tudva, merre visz a fejlődés útja." Nem lehet nem észrevenni, hogy Kőrösparti itt Orbánról beszél, a nép lángeszű vezetőjéről. Ugyanilyen szövegeket engedtek ki magukból az elvtársak, mint ma Körősparti úr. Szilvássy kinevezett rektor próbálta megmagyarázni, miként kerül ide a szobor - nem sok sikerrel. Nem ide álmodták meg, hanem a Klinika elé - nem véletlenül. A Debreceni Egyetem 1912 júliusában jött létre, és első épületei a Klinikák voltak, amit még Károly király avatott fel. Az Egyetem Tisza nevét 1921. június 5-én vette fel, a szobor 1926 október 17-én lett felállítva a Klinika előtt. 1945 áprilisában az egyetemisták ledöntötték. Szilvássy rektor mitikus legendát költött arról, hogy a szobrot múzeumi dolgozók őrizték titokban, majd ötven éven keresztül. 2000-ben azután maga Orbán avatta fel a Klinikánál, az eredeti helyétől nem messze. Ott állt mostanáig. Maga a főépület 1932-ben lett kész. Az egyetem 1945 és 2000 között Kossuth nevét viselte, azóta Debreceni Egyetem. A szobrot az egyetem kérésére az Adjátok vissza a hegyeimet! Alapítvány végezte el - itt kapcsolódik a történetbe a náci Wass Albert. Az egyetem lapja egy történelminek szánt cikket is közöl Kerepeszki Róbert jegyzésében, amely a pártállami idők stílusában és módszerével próbálja megmagyarázni a szobor áthozatalát. "A forradalmak lecsengtek, és egyfajta hatalmi-politikai visszarendeződés (ún. "ellenforradalom") következett." Ez lenne a fehérterror gyilkolási ámokfutásának orbáni értelmezése. Visszarendeződésről pedig szó sem volt, Kerepeszki történész úr nyilván nem hallott Károly király kétszeri visszatérési kísérletéről. A legszebb mondata azonban ez: a szobrot az "egyre inkább balra tolódó szemléletű, kommunisták által befolyásolt és az újabb vesztes háború miatt csalódott egyetemi ifjúság ledöntötte." Ilyen mondatot a hetvenes években írtak le utoljára. A történész úr adós marad azzal is, hogy ha a szobrot a főépület elé tervezték, akkor miért állították máshová nemsokkal előbb, és ha már így történt, miért nem vitték át 1932 és 1945 között? Meg sem próbálták, szóba sem került. Undorodom Tiszától, undorodom attól a rendszertől amiben élünk. A szobrot közelről még nem néztem meg (az egyetemre nem elől, hanem nyugati oldalsó kapuján járok ki-be). Október végén egy nap hazafelé menet messziről láttam, amint daruval talapzatára emelik Tisza István szobrát. Nyolc éves fiam éppen velem volt. Megálltunk, oda mutattam és azt mondtam: "nézd meg jól és jegyezd meg: te láttad, amikor felállították ennek a szobrát. Emlékezz, mert lehet látod majd, amikor ledöntik."

2016. november 17., csütörtök

Ősz

A idei nyár az előrenyomulás időszaka volt, a plakátok mindent elborítottak, csekély ellenállást csupán a Kétfarkúak tanúsítottak. Biztosra volt vehető a mindent elsöprő győzelem, ám minden másként alakult, a támadás összeomlott és mire eljött az ősz a kormány kapkodni kezdett, végül október 2-án súlyos vereséget szenvedett. A kvóta népszavazás bekerül majd a történelemkönyvekbe, ez a nap volt ugyanis Orbán Viktor Sztálingrádja. Önmaga hívta ki saját maga ellen a sorsot. A bajt tovább tetézte Schmidt Mária és az ő Dózsa Lacikája, meg a Rogán helikopter balesete. Ezek után az alaptörvény módosítása is elbukott. A nemrég diadalmas Fidesz a földön hever. Még uralja a terepet, de már csak a terror segítségével, a Népszabadság kivégzésével, a Kétfarkúak előállításával, a Vona Gábor elleni rágalomhadjárattal. Az óraátállítással kapcsolatos javaslat kapcsán is nézetet váltott, perpillanat nem mer a Jobbikkal nyíltan szembeszállni. Eközben beindult a totális háború, mindenek titkosítása és az abban való reménykedés, hogy Trump végre elhozza a milliárdosok rémuralmát. A fejetlen kapkodás oda vezetett, hogy sikerült közeledésre bírniuk a rendszerkritikus erőket, és immár a parlamenten kívüli baloldali erők védik a Jobbik elnökét, ha azt aljas támadás éri. Ha Churchill és Sztálin össze tudott fogni Hitler ellen, akkor ők miért ne tudnának? Ha sikerül, Orbánnak vége.

2016. november 9., szerda

Trump

Nem rosszabb mint Clinton, inkább másként rossz. Ez a másként azonban rosszabb. Egy társaságból jöttek, barátok, most megküzdöttek, az egyik győzött, övé a kupa. Trumpot semmi nem érdekli csak a hatalom, mert az pénz. Üresfejű jenki milliomos. Amerika ketté szakadt? Játék csupán és az emberek hagyták, hogy hülyét csináljanak belőlük. Az emberek imádva leborulnak a hatalom és az erő előtt. Most hogy Anglia után Amerika is tökön szúrta magát, e kényszerből megvalósulhat az egységes Európa. Ha Nyugat-Európa is tökön nem szúrja magát.

2016. november 8., kedd

NER

Anyanyelvem olyanoktól tanultam, akik két illetve három nyelvűek voltak, mondhatnám magyar sajátosság ez, de egyáltalán nem, legföljebb a határon túliaknál. Első nyelvük mindhármuknak a német volt. Nagyanyámé német-magyar, dédanyámé német-magyar-horvát, nagyapámé német-magyar-olasz. Német kultúra volt odahaza Itália csodálatával. Erre vezethető vissza problémám a nyelvvel. Költő barátom jegyezte meg egyszer, hogy furcsán fogalmazok, nem tudja megragadni a dolgot, csak érzi. Magam is észlelem, de csak a leírt mondataimban. Ilyenkor jönnek az átírások, a szavak átrendezése. A szórenddel van gond. Most következhetne itt  a szavak problematikája a NER-ben, de nem erről, a szavak átértelmezéséről és mindenek hazugsággá alakításáról akarok írni. Költő barátom már nem a barátom, igen a NER miatt nem. A NER története állítólag a 90-es években kezdődött, szerintem a nyolcvanasban, mások szerint 1963-ban, ám országos figyelmet először 2002-ben kapott. Az első Orbán-kormány még csak David Cameron típusú jobbközép kormány volt, még éppen belül a demokrácián. A 2002-es vereség egybeesett Orbán életközepi válságával, sajnos a lehető legrosszabbat sikerült kihoznia magából. Minden benne lakozott kezdettől fogva. 2002-2006 a NER prefasiszta korszaka volt, a 2006-os vereség után született a forradalommal rendszerváltást eszméje, a NER fasiszta korszaka (Mussolini). Még ez is megmaradt fideszes szubkultúrának, amely egyre kevésbé az 1998-2002-es kormányzásból, sokkal inkább a 2006-os őszi eseményekből táplálkozott. Ekkoriban szűnt meg kapcsolatom költő barátommal. A kiteljesedést 2010 hozta el, a posztfasiszta időket (nemzetiszocializmus). Senki ne tekintsen 1941-45-ből vissza a nácizmusra, most éppen a 30-as években vagyunk és Orbán leghőbb vágyai közé tartozik, akárcsak Hitlernek, egy Olimpia megrendezése. Folyik az ország központosítása, egységesítése (Gleischschaltung), a média és a gazdaság kézi vezérlése, központi ideológia és militarizáció. Amennyiben a történelem úgy hozza, lesznek letartóztatások, verések és tömegbe lövetés. Ez következik mindabból, ami eddig történt. Nézzék csak ott az utcán azt a brutális arcú verőlegényt, aki nyilas egyenruhájában épp kiskutyáját sétáltatja.

2016. november 7., hétfő

Péterfy Gergely: Mindentől Keletre

A kötet Péterfy publicisztikáit tartalmazza a 2013-2016 közötti időből, tehát abszolút aktuális, ugyanakkor egyben örök érvényű is. Nemesen konzervatív (a múlt értékeiben gyökerező) és abszolút mai, tehát a jövőről szóló írások. Péterfy szépíró, aki tökéletesen bírja a nyelvet. Széles ívű kidolgozott mondatait élvezettel és ámulattal olvasom. Érződik a latinos háttér, a szavak mögött Vergilius és Horatius sejlik fel, miközben teljesen mai. Test és lélek egysége, az élő nyelv szépsége. Pontos meghatározások esztétikai tökéletességek. Írói énje, mágiája által ráérez a lelki közösségben élők sorsdöntő pontjaira és kimondja azt, amit mi érzünk, de eszközök híján bennünk ragad. Itt és most a szó legvalódibb értelmében történelmet ír. Egy európai a barbárok földjén, akivel nagyon egyet gondolok itt Debrecenben, mindentől keletre. A kötet talányos, regénybe illő alcímére is fény derül. Valahol azt olvastam, hogy Péterfy kötetét addig kell megvenni, amíg be nem tiltják. Való igaz, siess hát vedd és olvasd és ne feledd: a Kétfarkú Kutyákat már elő is állították.
Ui.: A borítót Szeifert Natália fotójának felhasználásával Hrapka Tibor tervezte. Zseniálisan oldotta meg külső és belső tökéletes egységét.

Péterfy Gergely: Mindentől Keletre avagy román kém a Weiss-családban. Kalligram, 2016. 2990 Ft.

2016. november 5., szombat

Jegyzőkönyv

Történt 2016. október 31-én 16:30-kor Debrecenben egy hipermarket üzletsorán. A biztonsági őrök elfogtak egy fiatalembert (hallom harminc éves) lopás miatt. A rendőrök helyszínelnek, épp a károsultat hallgatják. A biztonsági őrök eközben a padon ülő gyanúsítottra vigyáznak. A gyanúsított magyar, az egyik biztonsági őr cigány, aki folyamatosan beszél hozzá: "Azt miért nem inkább dolgozol, mi? Egyébként csináljátok csak, legalább javítja a statisztikánkat. Tudod mi az a statisztika, mi? Jártál iskolába, he? Miért nem regisztráltatod magad munkanélkülinek, kapnál ötvenezret azt csak sétálnod kellene egész nap mint most." Közben megszólal a mobilja: "Mindjárt végzünk ezzel a rohadt kis gecivel (ekkor belerúg a gyanúsítottba) utána megyünk." Mindez a tömött bevásárlóközpontban mindenki és a rendőrök szeme láttára. Nyolcéves fiam falfehér, lassan tovább megyünk.

Perspektíva

Két fiatal beszélget, egy fiú és egy lány. Úgy tizenhat év körüliek. A NER indulásakor tíz körül lehettek, ők már az új rendszerben szocializálódtak. Nekik láthatóan már nincs az, hogy kimegyek Londonba, megváltoztak a körülmények, a családi háttér sem engedi meg. Fogalmuk sincs mit fognak csinálni az elkövetkező hetven évben, miből lehetne megélniük. Még nem tudom, hegesztő, határvadász - repkednek a szavak. (Aki nem tudná: a határvadász olyan hivatásos rendőr, akinek nem kell az egyébként szigorú követelményeknek megfelelnie. Így lett például egy ötvenkét éves nőből határvadász.) Végül egyedül a katonaság tűnt járható útnak. Íme az orbáni perspektíva: ha nem vagy disznó még lehetsz a kutyájuk.

2016. október 25., kedd

Hazafiság mint neurózis

A gyermekkori brutális bánásmód következtében kialakult elfojtás sok embert arra ösztönöz, hogy a saját és mások életét tönkretegye, az országban élő külföldiek házait felgyújtsa, bosszúállóvá váljon, s ráadásul mindezt hazafiságnak nevezze. Így rejti el saját maga elől az igazságot, hogy ezáltal ne a megkínzott gyermek kétségbeesettségét érezze.

Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása, 10. oldal. Osiris Kiadó, 2002.

Aki kardot fog kard által vész el

Az egyik oldal a kormány uszította tömeg. A másik az ellenzék, amely 2016. október 23-a óta büntetlenül üthető és megverhető. A kormánypárti állampolgárok tudják, hogy a hatalom mellettük áll, valamint a rendőrség is mellettük áll, tudják, hogy a törvények nem számítanak, csak a kormánypártiság. Az ellenzékiek tudják, hogy az állam ellenük van, a rendőrség ellenük van, az ügyészség ellenük van, mint ellenzékiek törvényen kívülinek számítanak. Az egész államapparátus az oktatást is beleértve azért van, hogy ők ne is legyenek. A rendőrség nem teszi a dolgát, nem védi meg az alkotmányos jogaival élő állampolgárokat az atrocitásoktól, mi több nem a tetteseket, hanem az áldozatokat rabosítják. A legkevesebb, ami elvárható egy rendőrtől, hogy ismerje a törvényeket és ahhoz igazodjon, és a törvényeknek ellentmondó parancsot megtagadja. Ez utóbbira nem sok esély van, hiszen arra kondicionálják őket, hogy még szarni is csak parancsra merjenek. A kérdés egyébként is irreleváns, mert a hatalom úgy hoz és szüntet meg törvényeket, ahogy épp az aktuális érdeke kívánja. A kormánypártiak tudva, hogy a hatalom mögöttük áll, a kormány médiája által felbujtva és tudva, hogy büntetlenül üthetik az ellenzékieket, ütik is őket. Az ellenzékiek tudván ugyanezt, kétszer is meggondolják, hogy akárcsak védekezésként ütni merjenek. Ez egy ördögi kör, ahhoz hogy kilépjenek belőle az ellenzékieknek elég erősnek kell lenniük ahhoz, hogy egyszerre tudjanak ütni a kormánypártiakra, és a hatalom erőszakszervezeteire. Azonos helyzetben vannak, mint az 56-os forradalmárok.

A földön is rugdostak

Ha fütyülni mersz megöllek

2016. október 17., hétfő

Mikor kezdődött a diktatúra?

Madlovics Bálint a Magyar Narancsban a szokásos nyafogásba kezd, hogy diktatúra van-e egyáltalán, és érdemes-e ezzel egyáltalán foglalkozni. A kérdés ismételten visszatérő vesszőparipa évek óta. Ellenzékiek is óvva intenek bennünket az ilyen sommás kijelentésektől, és patikamérlegen mutatják be, mik egy elnyomó rendszer ismérvei. Talán éppen a diktatúra mutatkozik meg abban, hogy nem merik bevallani miben is élnek? Pedig nagyon egyszerű és magától értetőd, hiszen hivatalosan bejelentették a diktatúra kezdetét azzal, hogy a parlamenti szavazógép elfogadta a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát. Ebben olvashatjuk, hogy Magyarországon forradalom zajlott, aminek értelmében új rendszert hoznak létre. Történt mindez 2010. június 14-én.

2016. október 14., péntek

Parti Nagy Lajos: Mi történt avagy sem

Parti Nagy Lajos novellafüzére fel-fel villanó összekötő elemeivel álom és valóság között utaztat minket. Érzékletesen ábrázolja, miként szüli a múlt a jelent. Mások a színek, a lényeg változatlan, retardált gondolatok, ugyanaz a történet, akárcsak a könyv nyitó és záró akkordjában. Kétszer lépünk ugyanabba a folyóba, egyazon történet ellentétes lefolyásban, azonos eredménnyel. Kiszolgáltatottság, reménytelenség. A ciklus gyújtópontjában a szentendrei HÉV-en minden összesűrítve. Időtlen örök emberi dolgok itt és most. A kamasz lány és a negyvenes férfi feszült és rejtelmes találkozása. Két világ, mégis összetartoznak, hiszen a múltból születik a jelen. Végül a tartalomjegyzékben a novellák összefoglalása valóságos mestermű. Távirati stílusú definíciók, a súlypontok megadása. Tudja még valaki mi az a távirat? Miként értelmezi mindezt az a generáció, amely nem élt abban a múltban, amiből a ma felépült. Akiknek a szabadság nem-észlelhető éltető levegő, ezért hiányát csak akkor veszik észre, amikor a szén-monoxid halálos mérgéből már nincs visszaút? Nincs vészjelző berendezésük, nem tudják történt valami, avagy sem? Mivé válunk, hová fut ki, mi vár rájuk?

Parti Nagy Lajos: Mi történt avagy sem. Magvető, 2013.

1956 és Tisza István

Most teszik tönkre 1956-ot. Minden november 7-et idézi, az otromba díszletek, a szövegek. A Debreceni Egyetem melletti borzalmas emlékszobor (Melocco) környékén kiirtották a növényzetet, kövek, pusztaság. (Persze ültetnek majd másikat, de ezek csak abban tudnak gondolkodni, hogy a múltat végképp el kell törölni. Lassan nem lesz egy fa vagy bokor, amit ne Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt ültettek volna.) Az egyetem homlokzatán túlméretezett molinó, rajta Buda Ferenc erőszakos versrészlete, és egy olyan zászló, ami az úttörő öveken volt... Az egyetem épülete mellet kivágták az egyik bokrot, hogy helyébe Tisza István szobrát állítsák, akinek azon túl, hogy Horthy idejében a nevét viselte, semmi köze az intézményhez - még Horthyék sem ide, hanem a klinika elé állították annak idején, és ott is avatta fel maga Orbán első miniszterelnöksége idején, akkor volt újra felállítása. Az egyetem főépületén ott az állami címer, ami Horthyék idejében sem volt ott, az egész a bolsevik érából származik, ők raktak mindenhová vörös csillagot. Legalább esztétikai érzékük lenne, akkor nem volna országunk giccspark. A Tisza szobor ezt a romlást fokozza, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ki volt Tisza. Egy erőszakos korrupt antidemokratikus elnyomó rendszer létrehozója, éppen ezért erőszakos véget ért.

Tisza István

Michel

Ezen a néven hívatta magát, anyanyelvén kívül tökéletesen beszélt franciául, tudott angolul és magyarul is. Libanoni palesztin volt, itt járt az orvosira a 80-as évek elején, anyámnál lakott albérletben magyar barátnőjével. Velem kissé ellenséges volt a nő miatt - ok nélkül. Más kultúra és vérmérséklet. Együttesben zenélt, kazettán hallgattam. Arab muzsika. Nem vendég volt, ő fizetett. Határozott véleménye volt a zsidókról és a keresztényekről. Csodálkozott, hogy a magyar nép ennyire türelmes, hogy mindent lenyel. Hatvan felé járhat.

2016. október 13., csütörtök

Sarokkő

2016. október 2. után új időszámítás kezdődött. A különbség az eddigiekhez képest fokozatbeli. Ennek az új minőségnek az első jele a Népszabadság megszüntetése volt. Felszámolják az ellenzéki sajtót, szellemi műhelyeket, civil szervezeteket. Ebben a folyamatban sarokkő a kvóta népszavaztatás. Rövidesen államellenes bűncselekmény lesz az európai egységről beszélni úgy, ahogyan azt Churchill megálmodta; Európai Egyesült Államokként. Csupán bűnszövetkezetek szövetségéről lehet szó, a terepet felosztották a nemzetállamok határai mentén. Nem akarnak ők kilépni az EU-ból, ez az opció maximum B-terv. Az októberi népszavaztatás a gyűlöletről szólt, Magyarország új nemzeti egysége gyűlöletben fogant, ezért a gyűlölet fogja elpusztítani. Nem örülök ennek a fejleménynek, de október 2-a után ez már elkerülhetetlen.

2016. október 3., hétfő

Nemzeti ügy


A Gyűlölet Hetére készültek. Ezzel szemben itt ez az érvénytelenség. Az ablakhoz lépett: alacsony tömzsi alak, kövérségét csak még jobban hangsúlyozza hatalmas hasa, amit nadrágöv zár le úgy-ahogy. Meregette szemét az óriási arc, majd a bárpulthoz lépett, és töltött magának. A palack felirata: Győzelem-Pálinka. Összeszedte minden lelkierejét, s lenyelte, mint egy adag orvosságot. Hirtelen megfordult. Arcára nyugodt optimizmust erőltetett. A TEK itt már kevés, gondolta magában - Gondolatrendőrségre lesz szükség. Sokkal több gyűlölet napokra, amelyekben az iránta táplált titkos gyűlölet imádattá válik, érezzék az emberek legyőzhetetlenségét, hogy ő a félelem nélküli védelmező, aki sziklaként szegül szembe Brüsszel hordáival, és puszta hangjának hatalmával képes összezúzni a civilizáció épületét. Soha nem veszthet, mert az mindennek a végét jelentené. Ezután kilépett szobájából, és kihirdette legújabb győzelmét: a napokban tizenötmilliárd forint sikeresen elvesztette közpénz jellegét.

2016. szeptember 29., csütörtök

Normatív - Deskriptív


A diktatúra normatív. Abból indul ki, miként kell az embereknek viselkedniük a politika által meghatározott társadalomban. A demokrácia deskriptív. Abból indul ki, hogyan viselkednek az emberek valójában, és ehhez igazítja a társadalmat.

2016. szeptember 28., szerda

2016: 1984


A Párt három jelmondata:

A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ

Forrás

Adó és politikusok


Debrecenben közismert és kedvelt az a cég, amelynek boltjaiban egyféle öltözködési terméket árulnak. Magam 20 éve nála vásárolok. Márkás, használt, felújított termékeit az új áru töredékéért lehet megvásárolni. A tulaj hívő keresztény, a boltokban kereszt látható. Támogatja az egyházi kultúrát, testvérét közelebbről is ismertem - már régen elhunyt súlyos betegségben. Ma délelőtt is, mint mindig, úgy fizettem ennél a keresztény vállalkozásnál, hogy nem kaptam blokkot, egyszerűen be sem ütik a pénztárgépbe - ez van húsz éve. A Csapó utcai boltjukból hamar a Sas utcára értem, ahol egy kávézó utcai asztalánál Kósa Lajos ücsörgött a polgármester társaságában. Kósáról lerítt, hogy túl van életpályája csúcsán, míg társa előtt ott az élet. Jobboldal, őrváros.

Tűzparancs


Miután elvégezte a rendőrtiszti iskolát, az eskü előtt közölték velük, parancs esetén lőniük kell a tömegbe. Kihallgatást kért a parancsnoktól, hogy ez igaz-e? Igen volt a válasz. Akkor nem teszi le az esküt - mondta, és leszerelt. Ez 1988-ban történt. Elvégezte a tanárképző főiskolát, majd a diploma és rendszerváltás után a megváltozott környezetben mégiscsak megvalósíthatta gyermekkori álmát és rendőr lett. A napokban panaszkodik, hogy tessék már megint itt a tűzparancs, a Nógrádié. Ha aktualizálódik, azonnal leszerel.

2016. szeptember 21., szerda

DE

Miután a kormány kinevezte a szenátus ellenében az új rektort, aki Sztálinhoz hasonlóan egykor papnövendék volt, és bevezette a kancellária rendszert, régi-új kancellárunk (számtalan más fontos állás birtoklója), megkezdődött az egyetem területén lévő magáncégek felvásárlása. Legújabban az itt működő őrző-védő céget is megvásárolták. Ennek nem a magas ár az oka, hiszen jóval a piaci ár alatt dolgozott, mondja a kancellár, hanem azért, mert a magáncégek célja a profit (a mondat eleje ugyan ellent mond a végének, de mit számít ez a 10 millió határvadász országában), ők viszont visszaforgatják a profitot. Nos nézzük meg a magát nonprofitnak hirdető állami büfé árait: rántott szeletes zsemle 400 Ft, parizeres 250 Ft. A profitéhes szabadversenyes büfé ugyanezeket 290, és 175 Ft-ért árulja. Ez csak két példa, lehetne sorolni. Meglehet rövidesen őt is államosítják, hiszen az egyetem nem magán, hanem állami intézmény, és akkor egységesen magasak lesznek az árak, hogy legyen mit visszaforgatni, kitudja hová. Hogy azután miként kényszerítenek tulajdonosokat cégük eladására, az egy másik történet.

2016. szeptember 15., csütörtök

Tamás Gáspár Miklós: Európa jelene és jövője



Előadás

1. Két föderális rendszer határozta meg Európa közelmúltját. Az egyik az Osztrák-Magyar Monarchia, melynek fölbomlása közrejátszott a bolsevik forradalmak kirobbanásában, majd ennek ellenhatásaként megjelent a militáns szélsőjobboldal preventív ellenforradalomként. A monarchiát felbomlasztó centrifugális erők idézték elő az első világháborút is. A másik föderális rendszer a Népszövetség volt, amely sokkal erősebb jogosítványokkal rendelkezett, mint ma az ENSZ. Akik nem voltak elégedettek a status quo-val, azok kiléptek, és ezzel felbomlott az a rendszer amire a béke épült; kitört az újabb világháború.

2. Ma az Európai Unió bomlása (Brexit) komoly destabilizációt jelent. Anglia identitása más, nem európai. A WikiLeaks NSA-botrány megmutatta, hogy az USA kivel osztotta meg legféltettebb titkai. Ezek nem a NATO szövetségesek, hanem Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland, tehát fehér, angolszász országok. Ugyanakkor a Görög válság megmutatta, hogy az észak-nyugaton létrehozott európai rend keletről megdönthetetlen. Nincs egyenlőség az EU-ban, kelet és dél a saját szükségleteinek megoldására kidolgozott javaslatai nem eltűrhetőek. Ebben a helyzetben mindkét térségben centrifugális erők kezdtek hatni. Több olyan EU tagország is van, amelynek az identitása az Európával és az európai egységgel való szembenállásban található.

3. Magyarországon a hatalom Európával szemben határozza meg magát. Ellenszenves számára az olyan európai ideológia, mint az egyenlőség, antirasszizmus, feminizmus. A muszlim bevándorlás és menekültkérdés fókusza sem kelet, hanem nyugat felé mutat. Nem az iszlám szélsőség az ellenség, hanem Merkel kancellár vagy bárki, akiről elhitethető, hogy az etnikai identitást feloldja és ezzel a nemzeti szuverenitásnak az ellensége. Ugyanez zajlott az Osztrák-Magyar Monarchia idejében is, a centrifugális erők nem az osztrák németséget támadták, hanem a négy szupranacionalista erőt: a dinasztiát, a katolikus egyházat, a szociáldemokráciát, és a zsidóságot. Ma is így van, a hatalom számára a probléma nem a szíriai menekültek, hanem a nemzetek fölötti centripetális erők, legyen az a nagytőke, vagy az internacionalista baloldal.

4. A hatalmon lévő centrifugális erők a következőket akarják megakadályozni: egy olyan nemzetek fölötti kormányzást, amely pusztán közjogi és alapjogi közös kormányzáson túl valódi közös gazdaságpolitikát, valódi közös demográfiai politikát, és valódi közös szociálpolitikát hozna létre. Abban a pillanatban, amikor a közös európai jog részévé válna a munkanélküli segély, a lakhatás, a letelepedés, a családi támogatás, a közös valuta meghatározása gazdasági és nem csupán monetáris szempontból, akkor valami olyan jönne létre, ami egy államhoz hasonlít. Mindezzel szemben áll a londoni City, a gazdag államok előjogai, és a periféria államok parazita politikai elitjének érdekei. Egy ilyen nemzetek fölötti állam a periférián megváltoztatná a viszonyokat, másrészt ez sokba kerülne az európai tőkének. Az összeurópai szociális állam nagyon drága volna, és kialakítana egy olyan bürokráciát, amely önálló erőt képezne. A neoliberális kapitalizmus természete ezt nem engedi meg. Ezért a nemzetközi neoliberális kapitalizmus erői és a nemzetállami sovén nacionalista, rasszista, etnicista erők között létrejött egy érdekszövetség, amely fölbontja azokat az intézményrendszereket, amelyek uniformizálnak és egyenlősítenek.

5. Mivel nincsen ellenerő, amely egy összeurópai szociális államot tervezne (Yanis Varoufakis mozgalma teljesen elszigetelt), ezért a kérdés eldőlt. Ez a győzelem azzal jár együtt, hogy azok a stabilizáló tényezők, amelyek az államok közötti konfliktusokat eddig diplomáciával és pénzzel oldották meg, mint például a kohéziós alapok, amely az a pénz, amit a kelet-európai államok kapnak azért, hogy cserébe ne lőjenek egymásra, tehát ezek a stabilizáló tényezők megszűnőben vannak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy nemcsak az Európai Unió esik szét, hanem a szupraetnikus nemzetállamok is, mint Nagy-Britannia, Spanyolország, Belgium. Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió már szétesett. Lényegében minden nemzetállam szupraetnikus képződmény, lásd kisebbségek. Igen ám, de minden szupraetnikus politikai konstrukció súlyos válságban van. Ennek az az oka, hogy azok a politikai világnézetek, amelyek lehetővé tették a szupraetnikus entitások működtetését, mint a katolicizmus, a szocializmus, és a liberalizmus (a liberális nacionalizmus is), megszüntek részben azért, mert megszűnt az ellenség (Szovjetunió). Jelen pillanatban olyan politikai helyzetben élünk, amelyben minden kultúrákon felüli együttélés és közös politika lehetetlen és értelmezhetetlen.

6. Ma Európában egyik populáció a másik után jelenti ki, hogy másfajta populációval nem képes együtt élni. Ugyanezt látjuk az USA-ban is, ez tette lehetővé Donald Trump jelölését az elnöki posztra. A különféle életirányokat összekötő univerzalista politikai ideológiák összeomlottak. Ennek komoly filozófiai okai vannak. Lehetetlenné vált, mert kimerült a politikai képzelőerő, mert nincsenek tervek. Politikai tervre van szükség és nem hagyományra. A hagyomány addig működik, amíg nem tudatosul. Ahogy az emberek rájöttek, hogy van történelem, abban a pillanatban megfosztották magukat a hagyománytól, hiszen a hagyományt meg lehet kérdőjelezni, mert a hagyomány mint hagyomány nem összetartó elem. A hagyomány csak addig volt összetartó elem amíg igazságnak hitték, nem pedig hagyománynak, vagyis a közösségben tovább élő tudatosan ápolt szokásnak, ízlésnek, felfogásnak, szellemi örökségnek. A felvilágosodásból eredő összes irányzat: nacionalizmus, szocializmus, liberalizmus kimerült. Az, hogy ez a jelenlegi helyzet mikor vezet nagyobb konfliktushoz, összeomláshoz, háborúhoz, azt nem tudni. Stabilizáló elemek hiányában a háborútól való félelem meddig tartja vissza a populációkat, az a véletlen kérdése. A válságoknak mindig kétféle kimenetele van, a robbanás vagy a rothadás. Hogy melyik fog és mikor bekövetkezni, az nem tudható előre.

7. A fő veszélyt nem a profi szélsőjobboldali erők jelentik, hanem az, hogy köztük és a mainstream erői között a különbség egyre kisebb. A szélsőjobb néppártosodik, míg a mainstream közeledik a fasizmushoz. Franciaországban például ha a szélsőjobbot összehasonlítjuk a konzervatívokkal és a szociáldemokratákkal, semmilyen lényegbe vágó különbséget sem látunk. Mindhárom szegény ellenes, rasszista, elzárkózó, rendőrállami, autoritárius, sovén erő, csupán retorikai különbségek vannak. A neoliberális kapitalizmus diadalútját látjuk, amit a konzervatív és szélsőjobb nemzetellenesnek kiállt ki, akik pedig etnicisták és nem nacionalisták, számukra a származás számít, és ennek mentén szétszakítják a politikai nemzeteket.

8. A neoliberalizmus törekvése az állam meggyöngítése, az állam gazdaságba való beavatkozásának megszüntetése vagy korlátozása, a jóléti állam felszámolása, a nemzetközi bürokráciák hatalmának a megtörése, a periféria államok megerősödésének a megakadályozása. A finánctőke ellene van minden állami hatalomnak, így a nemzetek fölötti állam hatalmának is. Itt van az az érdekközösség, amely összeköti a perifériaállamokkal, amelyeknek nincs más eszköze a kohézió fenntartására, mint az etnicizmus, rasszizmusa, sovinizmus, illetve a háború valós vagy szellemi értelemben.


Kérdések

9. Az előadás után TGM kérdésekre válaszolt. A menekültekkel kapcsolatosat elutasította, mivel abban olyan hipotetikus állítás szerepelt, ami nem igaz, tehát a kérdés megválaszolhatatlan.

10. Az Oroszország kapcsán feltett kérdés válaszának lényege, hogy az oroszok nem fenyegetik Európát. Egy széteső birodalom, amely inkább egy erős és vele szövetséges Európában érdekelt Amerika és Kína ellenében, ám ettől még lehet veszélyes.

11. A Kádár-rendszer kapcsán felhívta a figyelmet, hogy egyrészt az nem volt kommunizmus, másrészt nem volt kedvezőtlenebb a mai gazdasági rendnél. Magyarország történetében a legnagyobb gazdasági és társadalomfejlődés 1965 és 1985 között zajlott le. Ezért van iránta akkora nosztalgia a jobboldalon is. Ez nem indokolt, mert olyan árat kellet ezért a fejlődésért fizetni, ami nem érte meg.

12. Az előző kérdések iránya a megadott téma szempontjából nem voltak relevánsak, ezért mellőztük részletes bemutatásukat. Ami idevág az a következő: miként lehetne összekovácsolni az új baloldalt a regnáló centrifugális erők ellenében?

13. Az a minimalista korhangulat, amely nem kedvez az univerzalizmusnak az mindenkire kihat, beleértve a baloldalt is, sőt ez az atomisztikus, nominalista és objektivizmus elleni ideológia a baloldalon alakult ki, nem a jobboldalról jön, ez a baloldal belső válságból származik, a 70-es évekből.

14. Intellektuálisan tehát a baloldal sem törekszik azokra az összefogó formákra, amelyek ellenállást jelenthetnének. Ennek vannak történelmi okai, mint az irtózás a sztálinista múlttól és az irtózás a régimódi pozitivista szociáldemokráciától. Az új baloldal irtózása 68 óta a régimódi baloldaltól hozzájárult ahhoz, hogy a világmegváltó gondolatok ne legyenek népszerűek. A baloldal egyoldalúan kritikai lett, a diszperziónak, autonómiának, a személyességnek, a szubjektum fölbontásának lett az eszmei híve. Ez több szempontból, de filozófiailag is nehéz helyzet.

15. Miről lehet felismerni ma egy baloldali értelmiségit? Arról, hogy minden személy fölötti autoritást ellenez. Ez nagyon fontos kultúrtörténeti tény. A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor a jobboldal kifejezi, hogy másfélékkel többé nem tud együtt élni. Nincs egy olyan felső princípium, amiben mindannyian részt veszünk, és ami lehetővé teszi az együttélésünket. Vannak tisztességes rasszisták, akik azt mondják, hogy semmi bajuk a cigányokkal, de éljenek valahol másutt, mert annyira mások, mint mi, hogy az olyan konfliktusokat gerjeszt, ami nem vállalható, ezért nem lehet vegyes társadalmat építeni. Ez nem ugyanaz mint amit a baloldali értelmiségi mond, de vannak párhuzamok.


Gombaszögi Nyári Tábor, 2016. július.




2016. szeptember 14., szerda

Magyarok Kenyere Program


Egy meghívót hozott haza általános iskolás 2. osztályos gyermekem, meg egy igazgatói üzenetet. Az üzenetben az áll, hogy fiam meghívót kapott az iskolában tartandó programra, tehát ünneplő ruha, és hogy mikor vehetem át a gyermeket, meg hogy helyszűke miatt szülő nem vehet részt az eseményen. A gyerek hozzátette, aki nem íratja alá, annak holnap az igazgatói szobába kell mennie. A rendezvény az egész napos iskola után 17 órától lesz és 19-ig tart. Másnap iskola.

A meghívó szerint, az ünnepélyt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága rendezi az iskolában, a Magyarok Kenyere Program keretében (Adományozó Ünnepség). Ez egy jótékonysági összefogás határon innen és túli, rászoruló gyermekek támogatására. Tájékoztatják 8 éves fiamat, hogy a nemzeti összefogással gyűjtött búza mennyisége idén megközelíti a 495 tonnát, amelyhez mintegy 37,5 tonnát 106 Hajdú-Bihar megyei gazda adta. Volt már Búzagyűjtő Nap, Megyei Kenyérünnep, most ez.

Az ünnepség levezetője a NAK Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság igazgatója.

A program:

1. Regisztráció
2. Vers (egy költőnő)
3. Népdal (az iskola tanulói)
4. Köszöntők:
- A Hajdú-Bihar megyei Közgyűlés elnöke
- tankerületi igazgató Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Debreceni Tankerülete
- az iskola igazgatónője
5. Tájékoztató a 2016. évi Magyarok Kenyere Programról: az Agrárkamara megyei elnöke
6. Ünnepi beszéd: Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója
7. Adományok ünnepélyes átadása a segélyszervezetek részére
8. Adományozott szervezetek köszönetnyilvánítása
9. Bábelőadás (az iskola tanulói)
10. Hortobágyi Néptáncegyüttes előadása
11. Zárszó
12. A gyerekek távozása után vacsora.

Nem írják, hogy kötelező, de úgy csinálnak, mintha az lenne.

Visszaírtam: Gyermekem a programon nem vesz részt.

Kvóta

A népszavazásról

1. Itt az új nemzeti színű plakát, rajta: "szavazzunk nemmel!" Nem az, hogy szavazz, hanem szavazzunk. Ez a kis különbség óriási. Tendenciáról van szó, hogy mást ne említsek: az olimpia után a miniszterelnök kijelentette, hogy baj van velünk magyar férfiakkal. Kevés aranyat szereztek a férfi versenyzők, tehát baj van az össze magyar férfivel. Emögött annak sulykolása áll, hogy nem vagyunk egyének, csupán egy nagy egész alkatrészei.

2. A szavazás egyszerűen arról szól, hogy felhatalmazást adjunk a rendszer további kiépítésére, és arról, hogy lemondjunk maradék szabadságjogainkról a totális kollektivizmus javára.

3. Nem kérdés, hogy lesz-e Európai Egyesült államok, csupán az, hogy szabad emberek társadalma lesz-e vagy sem.

4. Nem kérdés Magyarország hanyatlása, mert a vezető réteg nem versenyben jutott pozícióhoz politikában és gazdaságban, hanem megbízhatóság alapján.

5. Magyarország politikai rendszere a félelemre és a gyűlöletre épül. Orbán tarsolyában mindig van valami aktuális gyűlölni való, amitől félni lehet, és amit ezért gyűlölni kell. A gyűlölet összeköt a gyűlöletkeltővel, a félelem kiszolgáltat a hatalomnak.

6. Nemmel keresztények nem szavazhatnak.


2016. szeptember 7., szerda

Búcsúszimfónia


Lassan, egymás után tűnnek el a szólamok, végül néma csönd. A csend üzenete. Esterházy Péter az írott nyelv művésze metafizikus elme volt, akárcsak Haydn. Hasnyálmirigynaplója tényleg napló, semmi művészet. Vagy mégis? Még akkor olvastam, amikor még közöttünk volt. Most újra kézbe vettem mert "e szöveg jósága függ írója életkilátásaitól. Akkor van húzása, ha belehalok. Ha én már messze járok, amikor te, drága olvasó, ezt olvasod." A rossz a jó hiánya, tehát semmi, amennyiben a hiány nem valami. Esterházy művei immár egy más dimenzióba kerültek; az örökkévalóságéba. Egy éve ilyenkor írta, jegyezgette legfontosabb művét, de ez csak jóval később fog kiderülni. Tulajdonképpen minket készít fel halálára, tapintatosan, kíméletesen. Tanít és példát mutat. "Noha nem veszem a rákom félvállról, de se nem ijedtem meg tőle, se nem nézek föl rá. Tudomásul vettem, nem csodálkozom, nem vagyok megsértődve (hogy miért pont én), úgy mondanám, együtt dolgozunk az ügyön. (...) Nem illik a jó végben reménykedni. Azt forszírozni. Nem is éreznék elégtételt, ha ez mégis bekövetkeznék. (...) Jó ez a remény híján való élni akarás." A napló mint olyan. Tulajdonképpen mi a napló? Lehet-e naplót írni? Olyat, ami nem fikció? A valóság rögzítése. "Fázó lábbal nem lehet olvasni. Hol a zoknim?" A semmi művészete. "De nem ezt akartam mondani. Tulajdonképpen semmit, talán csak azt, hogy tíz percet lapozgattam." A valóság mindig eltakarja az igazságot. Esterházyt az érdekli, hogy halála esetén kiknek az elvesztése fájna neki. Tudja, hogy ő veszít el minket, és nem mi őt. Vigasztal. Kiesünk létdimenziójából, és ezt fájlalja írás közben ott a tizenhatoson belül. Támadó volt vagy védő? "A rák nem nem külön van bennem. A rákom én vagyok." A bűnöst is újraolvastam. Összetartoznak. És a könyvheti megnyitó-szöveg. Esterházy Péter áll az út szélén, nézi az autók áradatát, és hidegen, fájdalmasan, rémülten és egy kicsit vidáman azt kérdi: Meddig mehet ez így?" Szíve megállt ugyan, de dobogni az egész életmű dobog.

Struccfarm


A Debrecen közelében lévő Sárándon struccfarm létesült, a strucc húsa jól értékesíthető. A telep hat főnek adhatna állást, de nem fog, mert közmunkásokat dolgoztatnak benne havi 52 ezerért. Hat fehér, középosztálybeli érettségizett közmunkást. Azért van közmunka, mert nincs állás. Azért nincs állás, mert van közmunka. Pedig volna állás, például Sárándon a struccfarmon. De ott közmunkások dolgoznak havi 52 ezerért.

Ui.: Polgár polgármestere azon kesereg, hogy nincs elegendő közmunkása, mert kifizetődőbb a fusi. Hát az.

Keresztényüldözés


Magyarországon mostantól egy állami szerv fogja üldözni a keresztényüldözést. Mivel a kormány önmagát kereszténynek tartja, ezért minden leváltásukra tett mégoly demokratikus kísérlet is ettől kezdve keresztényüldözésnek számít, és mint ilyen államilag üldözendő.

2016. augusztus 26., péntek

A.-ra várva


Ketten közülünk Bp.-be mentünk, amely 220 km-re esik városunktól. Ott épp a Szigetről beszélgettünk, amikor két lány állt meg mellettünk. Az egyik A. volt, de szemünk el volt takarva, hogy föl ne ismerjük. Városunkban nemrég láttuk autóját egy parkolóban, elmentünk mellette, majd beléptünk az étterembe, miközben ő a másik ajtón távozott. Így kerülgetjük egymást évek óta. Ők leszálltak, mi tovább mentünk a Sziget mellett, majd a másik oldalon hajóval ki is kötöttünk egy percre. Éreztem hogy ott van valahol. Most látom a fényképet, megint ott voltam mellette. Még nem jött el az idők teljessége. Várok türelmesen.

Tarlós ante portas


Római-part. Szerelem első látásra. Séta a part és a bodegák között - egészen egyedülálló. A part különös varázsa és a bodegák borzalma. Éppen ez adja lényegét. Engem mindig megragadott az egymáshoz nem illők összetartozása. Hogy kibírják egymást. Habár! Habár a Dunának láthatóan vannak ellenvetései. Időnként megpróbálja elmosni a partmenti kavalkádot. De így van ez rendjén, az ember ural, de azért a víz az úr. Persze az Esterházy fíling is rájátszik a római-parti szerelemre, a lényegen azonban ez nem változtat. Maradjon a part az ami, az alattomos honfoglalókat nem kedvelem.

Hermann Hesse: Rosshalde


A boldogtalan házasság nem a rossz választás eredménye. A választás lehet jó, ám "arról a kérdésről van itt szó, hogy egy művész vagy gondolkodó, olyan ember, aki intenzíven is akarja élni az életet, de a lehető legtárgyilagosabban szemlélni és ábrázolni is - képes-e egyáltalán a házasságra?" Hesse, mint mindig önmagát írja, saját életét, belső fejlődését. Egy festő történetét olvassuk, akinek házassága tönkrement, miközben művészete a csúcspontra jutott. A mű azonban nem erről, hanem a festő belső fejlődéséről szól, családtagjaihoz és főként önmagához való viszonyán keresztül. A megvilágosodást egy megrázkódtatás váltja ki. A tragédia lassan bontakozik ki, sejtetve, bár álomképben előre bejelentve, mégis erős megrázkódtatással. Hesse saját élete válságát írja ki magából, a megoldás azonban nem meggyőző. Magányos volt-e Hesse, tudta-e valójában mi a magány? Úgy vélem nem. Olyan introvertált személyiség volt, aki az extrovertált eszményeknek akart megfelelni, legalábbis 1914-ben mindenképpen. Nem a saját útját járva csak keserűséget találhatott. A Rosshalde az önszeretet regénye.

2016. augusztus 24., szerda

Évszaki és Vízhordós Ügyvédi Iroda


Elkapták és hazahozták a főmaffiózók barátját. Sokat tud, túl sokat, ezért félő hogy puszta véletlenségből infarktust kaphat. Az egyik barátja ma éppen kormánytag, hát ezért. A nyomozót, aki hat éve kutat utána a közelébe sem engedik csak felügyelet mellett. Most végre kihallgathatja. A védelem ismert sztárügyvéd, az Évszaki és Vízhordós Ügyvédi Irodától. Föl van háborodva, mert vasárnap hallgatják ki védencét, ő viszont vasárnap soha nem dolgozik. Egyáltalán, mit képzel a rendőrség, hogy vasárnap hallgat ki, az Úr napján. Felvilágosítják, hogy a rendőrök sem szeretnek vasárnap dolgozni, de a törvény előírja, hogy hazahozatal után mikor kell kihallgatni, most lett rá lehetőség (lásd fentebb), ezért a vasárnap. Őt ez (a törvény) nem érdekli, ő ki a törvényektől megvéd vasárnap soha nem dolgozik, ez az Úr törvénye. Később ismét telefonál, hogy küld maga helyett helyettesítőt, aki őt fogja (vasárnap) helyettesíteni.

Diplomás közmunkások


Júlia 57 éves diplomás. Az egyetemen dolgozott sokáig, majd elment a versenyszférába sokkal kedvezőbb fizetésért. Idővel megszűnt a cég, munkanélküli lett. Három éve nincs állása. Amikor nincs közmunka, ingyen dolgozik a máltaiaknál. Jelenleg irodai közmunkás havi 51 ezerért. Társasházát ahol lakik felújítják, nem tud fizetni, ráterhelték lakására. A hajléktalanság fenyegeti.

Erzsébet 43 éves diplomás. A menekülttáborban dolgozott. A tábor megszűnt, ő munkanélküli lett. Jelenleg irodai közalkalmazott havi 51 ezerért. Hetente egyszer plazmaferezisre jár, ami havi 20 ezer kiegészítés a számára. Az Aldihoz vagy Lidlhez szeretne bejutni eladónak.

2016. augusztus 23., kedd

Orbán a karneválon



A Debreceni egyetem virágkocsiján. Kezében a magyar zászló, körötte vonagló alakok. A magyar giccsparádé netovábbja a Debreceni Virágkarnevál történetének legborzalmasabb, mi is? - alkotásnak nem mondható. Felirat: A sport összeköt - Debreceni Egyetem testnevelési egyetem. Barbár testkultusz, az ideológia kiszolgálása. A sport egyébként tényleg összeköt, nem csak kollektivista, hanem szószerinti értelemben is. Orbán alakja felismerhető, de akár le is tagadható, nincs kimondva, de nyilvánvaló. Undorító.

Sportos virágkarnevál

2016. augusztus 19., péntek

Széll Kálmán és a Római


Augusztus 9-én, majd rá egy hétre 16-án Budapesten jártunk a fiammal. Utunkat a Sziget-fesztivál keretezte a reptéren és a HÉV-en. Sokkoló volt a rengeteg "Tudta?" plakát, második utunkra azonban immunissá váltunk. Engem ifjúkorom kádárista szólamaira emlékeztet, akárcsak a wc-díj újbóli elterjedése, akkor sem fizettem, most sem soha. Kiszámoltam: csak 9-én 1100 Ft spóroltunk vele. A két nap eseményeit összevonva elmondhatom: középpontban a Széll Kálmán tér. (Tudom ez a Moszkva tér, de én olyan öreg vagyok, hogy eredetileg is Széll Kálmánként ismertem meg; a nagyanyám úgy hívta. Széll egyébként egy korrupt barom volt.) Ez lett törzs- és kiinduló helyünk. Voltunk a Várban és a Mammutban. A Csaba utcai dohányboltba visszatérő kóla vásárlók lettünk, az itt dolgozó lányok igazítottak útba a fogaskerekűhöz. Széchenyi hegy és vissza. A Széll Kálmán tér a szirénázó mentők hazája. 9-én egy mentő egyenesen ide jött az Arriba elé. A Mekibe is benéztünk. A 6-os villamossal végig utaztunk, majd metróval vissza. Nagymamám itt lakott a Retek utcában, még Horthy idejében. A Széna tér enyhén szólva egészen más mint Debrecenben. Mindkét alkalommal tartottunk Esterházy emlék-utat is. Megállapítottuk, hogy arra lakott, ahol most Anna munkahelye van, legalábbis ugyanott kell leszállni a HÉV-ről.




16-án a Széll Kálmán mellé a Római-part is beszállt. Rómaifürdő: leszállás a HÉV-ről. A strand, itt focizott az ifjú Esterházy. Római-part, itt sétált Esterházy.





Másfél órát álltunk a Római Birodalom határán és sétáltunk a Duna mentén, közben aláírtam a petíciót a part fáiért. Kedves fiatal hölgy volt a kortes szórólap osztó.





Ezután kihajóztunk, a fiú először volt életében hajón. Leírhatatlan. Felszálló óriás-repülők az égen. A Margit szigeten szálltunk ki, ahol azonnal megláttuk Gulyás Mártont (Krétakör), akivel debreceni filmezése alatt már találkoztunk. Egyik keze bekötve, éppen telefonált. Délután hat óra volt. Még elmentünk a Széll Kálmánra, majd a West End, ahol előző héten a Galaxy játékboltban vettünk egy bogárhátú VW-t. Akkor egy csodaszép lány, most egy szimpatikus fiatalember volt, akivel elbeszélgettünk a játékautókról. Még kiálltunk a Nyugati elé, majd az utolsó pillanatban felszálltunk az utolsó IC vonatra. Lassan elhagytuk a várost, Vecsésnél még leszálló Wizz-ek, kalauzok ismerős tájszólással. Debrecen kihaltsága, szűkössége, nevetséges kicsisége. Hazaértünk.

2016. augusztus 15., hétfő

A maszk


A személyes tudattalan fontos összetevője a persona. Ez egy maszk, amit az egyén az emberek előtt visel, amilyennek mutatja magát, amit elvárnak tőle, amiben eljátsszuk szerepünket az élet színpadán. Egyfajta kompromisszum eredménye a látszatra törő társadalom és az egyén belső valósága között. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki azonosítja magát ezzel a maszkkal, és sztereotip viselkedésformákat fejleszt ki faji, társadalmi, nemzeti előítéleteknek hódolva. A társadalmi nyomás, a kikényszerített, belénevelt nemzeti büszkeség, a nacionalizmus, a mi magyarok különlegesek vagyunk tudata a personával való azonosulást eredményezi, ami mindig súlyos neurózist okoz, amint ez jól látható a politikai jobboldal táborában. A personával való azonosulás gátolja a személyiség fejlődését, az individuációs folyamatot.

2016. július 28., csütörtök

Quimby


Van butaság, ami kárhozatot érdemel.

Az emberek mindig mindent összekevernek, tudva vagy tudatlanul összemosnak egymástól különböző dolgokat. Hiányzik belőlük a megkülönböztetés képessége. Ezért is jöhetett létre az Orbán-rendszer. Olvasom, hogy Tusványos semmiben sem különbözik egy 25 évvel ezelőtti MDF rendezvénytől, mintha a cikk írója nem tudná mi a különbség a 90-es évek eleje és 2016. között. Ha tényleg nem tudja, akkor egyszerűen csak hülye, ha tudja, akkor viszont hazudik, ködösít, egybemos. A jobboldalon láthatóan úgy tesznek, mintha 2010-ben nem kezdődött volna új világ, valami alapvetően más. Azóta minden a Fideszről szól, hogy ne lehessen leváltani. Ez egy új típusú diktatúra, amivel bármiféle közösködés a legitimálást jelenti, azt hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant, hogy egyszerűen tudomásul vesszük. A túlélés filozófiája ez, az együtt kell élni vele gondolata. Ezzel legitimálják azt a rendszert amiben élnek, de utálnak. A régmúltban ilyen volt Nagy Feró, akiről mindig tudni lehetett, hogy elsősorban megélni akar valamiből, lehetőleg jól. Ezért volt lehetséges, hogy miután betiltották azonnal két ragyogó lemezt adhatott ki, és szerepet kaphatott egy kádárista szuperprodukcióban (István a király). Legitimált és jól megélt. Ha a munkáit nézzük, a maguk nemében kiválóak. Ma 2016-ban Tusványos nem egy fesztivál, hanem Orbán Viktor jelképe. Nem lehet a dolgokat ettől elválasztani, mintha semmi köze sem lenne hozzá. Ez a nézőkre is vonatkozik. Az ott megjelenő fiatalok arról nyilatkoztak, hogy igen a Fidesz mélységesen korrupt, és sok minden nem tetszik nekik, de hát nincs alternatívája, ezért szavaznak rá. Na persze a maga nemében a Sátánnak sincs alternatívája, amit csinál abban ő a legjobb. Ezek a nemzeti-jobboldali fiatalok mélységesen liberálisak a korrupcióval és a butasággal szemben, ha az a saját csapatukban fordul elő. Az egyikőjük egyenesen beismerte, hogy csak azért fideszes, mert lefizették, mármint a magyar állampolgársággal. Érzelmi kielégülése mindent felülírt. Szóval ide ment el a Quimby, és úgy tesz, mintha nem tudná hová ment. Persze hogy tudta, de úgy gondolta, hogy meg kell élni, túl kell élni. És nem volt közöttük egy Mihály Tamás (Omega) formátumú tag sem. A zenéjük természetesen egészen más kérdés. De most nem erről van szó.

2016. július 27., szerda

Csapatszellem


C. G. Jung ellenezte a csapatképzést, mert bár növeli a közösségi szellemet, ám a csapat jobban befolyásolható; ez az alapja a katonai fegyelemnek, a csíksomlyói zarándoklatoknak, Tusványosnak, és a futballnak. A csapatban a tagoknak csökken a helyzetfelismerő képessége és felelősségtudata. Személyiségünk (mélymagunk) veszélybe kerül a nagy szervezetekben, mint amilyen például a hadsereg, vagy a nemzetállam. A csapatképzés a tömegember szintjén tartja a tagokat, ezért azok szülőhelyettesnek tartják a csapatot, s önállótlanok maradnak.

2016. július 19., kedd

Esterházy Péter


Az én apám is focista volt. Az is maradt mindhalálig. Én még emlékszem arra az időre, amikor egy Esterházy válogatott focista volt. Testvérére eleinte, akárcsak Kertész Imre gyanakvással tekintettem, hiszen könyvei jelenhettek meg a diktatúrában. Jóval később valahol vendégségben voltam, ahol a háttérben szólt a tévé, éppen Esterházy Péterrel beszélgettek ötvenedik születésnapja alkalmából. Annyi volt mint most én. Fordulóponton. Tizenhat éve ennek. Azóta volt itt az Egyetemen is, néhány méterre tőlem, de nem láttam. Nem vagyok találkozós típus, nekem a könyv elég. Voltak tervei, "van még legalább egy egyszerű történet, amit meg akarnék írni. Az volna a jó ha ebben az évben azt befejezném." (2015.04.30.) Aztán jött helyette a Hasnyálmirigynapló. Szerette a pontosvesszőt. Esterházy Péter élet és irodalom, más fordításban halhatatlan. A mindiget javítja örökkére.




2016. július 9., szombat

Hasnyálmirigynapló


Még nincs semmi beígérve.

A sógornőm 29 éves kora óta tagja a rákosok felekezetének. A hívek száma évtizedek óta folyamatosan növekszik. Kilépni nem lehet, életre szóló elköteleződés. Hit az életben mindhalálig. Tőlünk járt kemóra, közel lakunk a klinikához. Hónapokig lakott nálunk, minden ami ezzel jár. Sokszor ültünk együtt az onkológián. A prof habókos egyensúlyi zavarokkal, furcsa tánclépésben ugrált. A Plazában a rákszirmot, azt szerette. Ott ülünk tehát, én is kopasz, de önkéntesen. A pszichológus hölgy, ki harmatgyenge tankönyveket ír, mondja tölteném ki az ívet. Nem töltöm. Ugyan miért nem? Köszönöm nem akarom - mondom. Pedig meglátom ilyenkor jó segítség, a lelki. Sajna nem játszhattam végig, sógornőm közbeszólt a felvilágosítással. Mindig is türelmetlen volt. A rákjával is, mell nyirokcsomó is májáttéttel. Egy svájci cég kiválasztotta tesztalanynak. Ezért a szerért könyörögtek milliomosok, vezető személyiségek, mindhiába, a svájciak maguk intézték a dolgot. Nincs az a pénz Magyarországon, amivel egy svájci gyógyszergyár lefizethető. Talán ennek köszönhető, hogy 43 évesen köszöni jól van, csak a rokkantságiját el ne vegyék, mert elveszti állását, és akkor csak közmunka. Takarítónő részmunkaidőben egy multinál.

Esterházy Péter Mucija, ahogy ő nevezi barátnőjét a rákot, különös mulatság (olvasmány). A nyelvi megformálás bámulatos, esterházys, betétek, valóság és fikció, az egész lehet nem is igaz, vagy ha nem is valóság, de igaz. Minden mintha és mégis, egy szerep magára osztva, a valóságban alakítva. Az élet válik regénnyé, az elbeszélés életre kell. Részesévé válik az olvasó is, amint beszüremkedik a menekültügy a háttérben. Persze a foci, ami Esterházynál a főúri kollektivizmussal magyarázható, szemben például egy kóborlovag individualizmusával. És persze a nagy zabálás. "Lenint most már soha nem feledhetjük, beette magát a nyelvbe." Milyen igaz gondolom, mikor olvasom, nekem Lennonról mindig Lenin jutott az eszembe, és íme az első mondat életemben, amikor fordítva történik minden, Leninről Lennon. A szó, a nyelv, a hangzás, ahogyan hat a gondolatra, alakítja, meghatározza. A kemó és sugár ismétlődése, mint zsolozsma a szerzeteseknél, keretet ad a rákosok rendjébe tartozó életének. Sógornőmmel sokat hülyéskedtem, mindig életörömet lop szívembe a beteg, az önzés felszabadító örömét, hogy nem én vagyok a választott. A halál barátom, a lelki szenvedést belső megtisztulásként üdvözlöm, a testi szenvedés viszont legfőbb ellenségem, főként ha orvos okozza. Az élet nem elég ellenszolgáltatás. Sokan vagyunk így - gondolom. Az önsajnálat hiánya, szemben a szláv, német, zsidó ősmagyarok önsajnálatával. A halál az élet hiánya. Ami van az a lét fájdalma céltalan sírás bele a világba. Hascsikarás mint életérzés. Az élet a halál hiánya?


Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Magvető, 2016.

Eger

Gyermekkorom színhelye Eger, tizennyolc éves koromig félig ott laktam. Először a fürdő melletti egyik tízemeltesben, majd a Bródy Sándor utcában, végül a Domus felett. Eger azóta megváltozott, a kopott és megnyomorított városkából vendégei pénzéből élő önmagába zárt gőgös település lett. Furcsa érzés volt a jól ismert utcákat járni, és a fiamnak mesélni arról, hogy apámmal merre jártam. Megnéztük a kaputelefon feliratát: Palánki. Majd harminc éve nem voltam bent. Első utunk a tűzoltósághoz vezetett. A bazilikába oldalról mentünk be, az ajtón felirat: a turistáktól egy euró adományt várnak el. Tűnődés, hogy ki vagyok én? - szedjenek inkább belépőjegyet, vállalják fel a kufárságot, de akkor ugye nem lenne adómentes. Bent püspöki mise (itt a Balog is mert az Esterházyból egyetem lett), öltönyös úr tüntetőleg kísér minket, jön utánunk, megáll mellettem épp hozzám nem ér. Ha szól hozzám meglehet belefojtom a szenteltvízbe. Hamar kimentünk, a port is leráztam lábamról. Több templomba nem mentünk be. A várba egykor szabad volt a bejárás, ma pénzért lehet csak, mi hátulról foglaltuk el a külső várat ingyen, de előbb megnéztük a kilátást Gárdonyi háza előttről. Azután a McDonald's, ahol viszont igazán kedvesek voltak a lányok. Megmutattam a régi tűzoltóság épületét is, amiből azóta tűzoltó múzeum lett. Elsétáltunk a fürdő mentén ahol egykor oly sokat voltam, majd az Érsek kertben a régi autók és traktorok kiállítását néztük meg, utána vissza a Mekibe. Tulajdonképpen ott volt a legjobb, meg messzi a hegyek. Vonattal érkeztünk (Balmazújvárostól látszódtak a hegyek), busszal távoztunk, sokáig néztük a naplementében a Mátra és a Bükk vonulatait.

2016. június 29., szerda

Rugalmasan elszakadunk


A rugalmas elszakadás a náci háborús terminológia szakszava volt a visszavonulás leplezésére. Ez jutott eszembe a brexit kapcsán. Anglia történelmi szerepe véget ért, immár mellékszereplővé tette magát. A brexitben az EU kibontakozásának lehetőségét látom, és persze Nagy-Britannia szétesését. Mi lesz Európával? - ez ma még kétesélyes. Jürgen Habermas 2014. május 29-én Budapesten tartott előadásán került szóba az amerikai polgárháború, annak egy európai megfelelője. Lehetséges, hogy a nemzeti és a liberális Európa egymásnak esik, ám van itt egy tényező, ami nem volt az USA esetében: a határon ott áll Oroszország - nem kétséges mit tenne egy ilyen történelmi helyzetben. Másrészt éppen a közös veszély hozhatja össze - tarthatja féken a feleket. Magyarországon azonban már nem úszhatjuk meg a dolgot. A maffia soha nem kapitulálhat, mert akkor vége van. Ez látszik a foci EB tekintetében is, ami szintén a rugalmas elszakadást idézi. A leggyengébb megverése mint egetverő szenzáció után úgy játszunk egy amatőr csapattal döntetlent, hogy egyetlen gólunkat is ők lövik nekünk - ez mindennek a teteje, illetve legalja. Ezután egy véletlen döntetlen - véletlen pattant kétszer elénk a labda, majd az ítélet 4-0; (nem nézek focit, az adatok az Amerikai Népszavából), majd hősökként fogadják ezeket a faszfejeket, nacionalista bárgyúság. (A pisilő brüsszeli, azóta sajnálatosan törölt karikatúrája tökéletes volt.) A hangulat az országban végig, mint a náci időkben a németeknél. Irányított tömegpszichózis, amit az ellenzék is átvett, orgánumaik nyilván jól megfizetett kormánycikkeket ontanak; nézzék csak meg a 444-et. A birkák bárgyú bégetése az egeket veri. Közben sorra maradnak el a műtétek az idegsebészeten, a Debreceni Egyetem pedig nevetségessé teszi önmagát: nem vonja vissza a vezérőrnagy plagizált doktoriját, mert bár tényleg plagizált, de hát ő is így gondolta. Ezek után van-e értéke a debreceni oklevélnek? A Veritas Intézet ugyanekkor igazságosnak tartja a numerus calusust, amivel kinyilvánította, hová tartunk. Oda, hogy kompetencia teszteken ma már azt kérdik a gyerekektől, hogy otthon a szüleik mit néznek a tévében, mit olvasnak, és mennyit keresnek, majd a névtelen ívekre ráírják a tanulmányi azonosítót. Most meg ez a Liget dolog. Rugalmasan elszakadunk, ergo harctérré válik otthonunk.

2016. június 24., péntek

Sport


"Soha nem leltem kedvemet a sportolásban, sőt a sportot mindig gyűlöltem és még ma is gyűlölöm. (...) Aki a sportot támogatja az a maga oldalára állítja a tömegeket, aki a kultúrát támogatja az maga ellen fordítja őket. (...) Mint minden diktatúra a nemzetiszocialista is a tömegsporton keresztül tett szert hatalomra és majdnem világuralomra." Thomas Bernhard - futócsoda, majd író.


"Kezdettől fogva gyűlöltem a tornát. Nekem ugyan senki ne írja elő, hogyan mozogjak. Azért járok iskolába, hogy tanuljak, semmi kedvem a hiábavaló és értelmetlen akrobatikára. (...) Gyűlöltem mindenfajta versengést, és ha valaki vetélkedéssé züllesztette a játékot, én abbahagytam." C. G. Jung erőművész, majd pszichiáter.

2016. június 23., csütörtök

Náci-foci


Sétálni voltunk. Feltűnő volt, hogy alig vannak autók az utcán. Azután rájöttünk a tömött kocsmákból kiszűrődő tévé hangjából. Valami meccs. A riporter hangja üvöltött. Nyolc éves fiam megjegyezte: olyan, mint amikor katasztrófát mond a hírek. Adrenalin mint szóma. Mindig utáltam a foci kollektív csorda-őrületét. A Mekiben a földszinten maradtunk, mert fönt ment az üvöltés. Három lány volt még lent, odébb két férfi beszélgetett, és mi ketten. Hamar távoztunk. A dohányboltban vettem egy kávét. Nem, nem nézzük a meccset. Azonnal ellenség lett belőlem. Nyilván zsidó. Pedig nem, csak arról van szó hogy semmi értelmét nem látom a focinak, illetve igen, de az a borzalom értelme. Ha valaki még mindig nem érti, miként működött a nácizmus, nézzen körül ma Magyarországon.




2016. június 7., kedd

Elfriede Jelinek: Egy sportdarab



Egyenruhát öltenek, sportruhát. Mind csakugyan egyforma, azonos küllemű. Katonalelkület. Ne gondolkodj, csináld amit mondanak. Ehhez persze előbb szétrombolják összetéveszthetetlen természeted, nincs már benned semmi egyedi. Vonulnak a szurkolók is beöltözve, jelvényekkel, csapatszínekben, identitászászlókkal, sálakkal, hogy szétverjék a padot, villamost és úgy általában a hont.

Testnevelés. Mert a test is nevelhető, nemcsak a benső. A testet fejlesztjük, de a bensőt csak annyira, hogy igenis - mondani ezt tudja. Az anyák szülik a gyermeket, hogy legyen sok sportoló. A sport által elveszik anyától gyermekét. A sport nyilvánosan űzve a leghatékonyabb. A butítás eszköze, a kollektivitás érzete. Csak semmi egyénieskedés, semmi gondolat, a semmit célzó ösztön fejlesztése. Bizalom a sportcipőben. A testedzés ami vezet állami székbe és a széfbe. Ettől még esze nem lesz, ám erkölcseit a sport legyőzte.

Emberek kiket arra ellettek, hogy gondozzák a testet és bármikor elvessék a lelket. Léleksulyokvetés, lélekrúgás. Az emberek önként harcolnak saját felszabadulásuk ellen. Stadion a szolgaság temploma. Kinek legádázabb ellenségeiből lettek áldó hívei, ezt mind a sport műveli. És ő ezzel él oda-vissza. A sport értelme, hogy nincs értelme sokat lelkizni.

A sport a nagy embervezér kedvence, nemzeti hitvallása. Stadion a butaság szentélye. Állati ösztönök tombolnak áldozati szertartás gyanánt. A sport elhiteti, hogy az ember gyors elhasználódásra termett. Sport társadalom, más szóval fogyasztói társadalom.

Sport, hogy kötődhessünk vezérünkhöz, ki már gyermekként mászott mindenre fel, és színjátékban is gyakorolta színét-visszáját. Senki jobban a pályát nem ismeri. Elvágódik, de íme máris feláll. Áll. Mindeneket szellemével ismét átjár. Már amennyiben szellemét a sok megboldogult szellem közén agya mosógépének habzásában egyáltalán megleli! Talán a zoknijába gyömöszölte. Lépést váltok, keresztet hányok, paprika jancsi térdhajlítás, kilazítás!

A sportolók jó hát híresek, de tulajdonképpen mégse valakik. Nem, ezek igazából senkik! A sportoló erénye a hűség és a feledékenység. Akkor tetszik a vezérnek, még lesz belőle valaki, hiszen a sport lényege, hogy erkölcstelenségre csábít, csaló és erőszakos ki sportoló. Az élet bizonyítja, nézd csak a híreket. Senkiket mi naggyá tettünk. Na ehhez a tömeghez én, egyértelmű, nem tartozom, de másikhoz, egyikhez sem. Ki sportol elébe megy a halálnak.

Nézd vonulnak futballmeccset nézőként kiszolgálni. A kezdődő hibbanat jelei, nejüket-gyermeküket is magukkal hozzák. Kint a pályán a bizonytalanok rövidnadrág-egyenruhában. Borzalom-kollekció. Testében él a sportoló, teste ő maga. Egyetlen ős-bűn a tribün. Ember koncentrátum, mindenik összecsomózva. Az emberek készségesen kikészülnek, tapossák egymást, hullát hullára halmoznak, bedőlnek, dőlnek, korlátlanul, korláttalanul. Menetből adnak pofonokat hitetlenkedőknek. Ember embernek társa minden emberpusztításra. A gondolkodók a többi embernek mindig megmaradnak idegennek.

A sportolóban magát szereti az ember, ha nyer. Általuk lesz belőlük bármi is! Nélkülük csak feleannyit érnének. Önnek érzelmi fogyatékai vannak, és értelmi devianciákkal küzd, küzdősportot folytat. Mi a tömegsport? - képernyő előtt emberek milliói. A sport egy nagy nulla. De mivel van, az emberek rosszabbak lesznek általa. Emberelőállító. Létbuborékok pattannak.

Elfriede Jelinek: Egy sportdarab. Ab Ovo Kiadó, 2006.

A nő


A férfi vágyakozzon utána, kövesse, feküdjön a lábai elé, szakadatlanul csak rá gondoljon, ne hagyjon tehát semmiféle kiutat. Bensőséges ölelésre vágyik, hogy aztán, amikor az ölelés elvégeztetett, királynői mozdulattal eltaszítsa magától a férfit. A szenvedély mindig pótlék, az átszellemültség hiánya. A szellemi ember felett nem uralkodik a teste. A nő kivonja magát minden és mindenki alól, de ha az ő hatása alól vonja ki magát valaki, azt megváltójaként követi, mezítelen lábbal, akárha mágnes vonzaná. Vannak nők, akiket láthatóan egyetlen gondolat sem kínoz. Szellemi üresség árad belőlük, amit a férfiak hamar megunnak. Ezek a nők gyakran több diplomával rendelkeznek. A férfi legkésőbb fél év alatt mohón elpocsékolja a nőt, és akkor új élvezet után néz. A két nem valami alapvetően ellentétest akar egymástól.

Elfriede Jelinek után szabadon.

Az egészségesek

A nyájszellem mindig nagyra értékeli a középszert. Azt hiszik erősek, mert ők alkotják a többséget. Összetartanak az akolmelegre vágyva. A középszerben az ember sosincs egyedül, akkor sincs, amikor magában van. És milyen elégedettek magukkal! Létezésükben semmi kivetnivalót sem találnak. Fogalmuk sincs semmiről. Az egészséges tömeg valamely hagyományt egészségesnek nevez, és belehempergőzik. Az egészség nem más, mint dicsőítése annak, ami van. Az egészség ellenszenves konformizmus. Az egészség mindig a győztes oldalán áll. Minden egészség ellentéte például Schumann és Schubert. Beethoven sem volt egészséges. Süket volt. És ezek elbuknak ezek miatt a hencegők, meg falra hugyozók miatt. A közvéleménykutatások minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy ebben az országban többen tudják ki az a Bulibáró, mint azt, hogy ki a köztársasági elnök.

Elfriede Jelinek után szabadon.

2016. június 6., hétfő

A fal

A középkorú férfi úgy talált a fiatal lányra, mint egy nőre. Közöttük áthatolhatatlan fal. A falon egyikőjük sem tud áttörni. A férfi és a lány ég a szerelemtől és a hiánytól, ám ott a fal. A falat a férfi építette, hogy megvédje a lányt. A lány a férfire pillant, aki maradhat, mert védőfalat épített neki. A férfi teljesen el akar veszni a lányban. Lehetőleg észrevétlen. A férfi tudja, hogy életében először ő a gyengébb fél, mert ő szeret jobban. Szerelmét fegyverként használva lassan és óvatosan, miként a víz amikor a partot mossa úrnőjévé teszi a lányt. A vágyakozás a tudattalan tanácsadója. Amiről nem lehet beszélni, arról írni kell.

2016. június 4., szombat

Nemzeti összetartozás napja


Apa, mi az a nemzeti összetartozás napja? - kérdi a most elsős fiam. Nem tudom pontosan, mondom neki, olyan mint nekünk volt az április 4. Azt mondja egy éneket kellett megtanulniuk, de olyan hülyeség, hogy az egész osztály azon nevetett. Már az óvodában is ez volt, a március 15. Valami lehetett láttam rajta (csak egy évet járt oviba és csak délig, nem kis munkával sikerült elérnünk, hogy 7 évesen menjen csak iskolába). Egy halom nemzeti színű zászlóval indultunk az oviból. Ezek nekem nem kellenek, mondta, és mindet kidobáltuk az óvoda melletti kukába. Ki volt az a Kossuth? - kérdi. Mondom egy seggfej, hozzá téve, hogy ez Széchenyi álláspontja is. Ebben maradtunk, meg abban, hogy minden ünnep hülyeség, különösen az, amin kötelező idióta énekeket tanulni.

Ahol büntetik a nemzeti jelképek megsértését ott bálványimádás van, a bálvány ledöntése pedig lelkiismereti kötelesség.

2016. május 26., csütörtök

Kósa Lajos természetellenessége


Kósa Lajos újabb zavgyaságait hallva az ember önkéntelenül is arra gyanakszik, hogy ez az ember természetellenes módon gondolkodik. Azt állítja, hogy az alapjövedelem ellenkezik az emberi természettel. Az tehát, hogy az embernek meg kell élni valamiből, ami létalapja, az számára nem természetes, aki nem tud dolgozni, aki nem hajt hasznot, az dögöljön meg. Mert erről van szó. Szerinte az alapjövedelem mögött az a gondolat áll, hogy teljesítmény nélkül járjon a megélhetés, ami a kommunizmust idézi. Nem tudom ő mit tud a kommunizmusról, de akkor börtönbe zárták azt, aki nem dolgozott. Az munkaalapú társadalom volt, államkapitalizmus. Az alapjövedelem lényegében arról szól, hogy mindenkinek alapvető emberi joga a megélhetés, még akkor is, ha azt mások elveszik előle. A közmunkát nem nevezném a boldogulás lehetőségének, inkább rabszolgaságnak, ahol például a közmunkás osztályvezető töredékét keresi annak, mint amennyit a beosztottai. Ha valami, hát akkor ez a természetellenes. Meg az, hogy a Fidesz kereszténységről papol, miközben felszámolja azt.

Alapjövedelem és katolicizmus (20-22. pontok).

2016. május 19., csütörtök

Feministák és a diakonátus



Fárasztó az a tudatlanság, ami a világban van. Most ez a női diakonátus, hogy Ferenc pápa szóba hozta. A feministák örömmámorban, pedig semmi okuk. Arról nem is beszélve, hogy olvasom alszerpapság, mert nem az, már rég nincs alszerpapság, és az sem az volt. Lényegében nem történt semmi ami a női papságot illeti. Ferenc pápa semmi újítást nem eszközölt, hanem visszanézet a múltba. Ha tetszik a nők kapnak a nyakukba még egy feladatot. De kezdjük az elején. Minden megkeresztelt, tehát a nők is rendelkeznek az úgynevezett általános papság hatalmával. A diakonátus hatalma ettől az égvilágon semmiben sem különbözik, papi hatalma azzal tökéletesen azonos. Amiről szó van, és ami egy ideje nincs (de volt az ókorban a diakonissza) az az, hogy ennek gyakorlására hivatalos megbízatást kapnak. A diakónus feladatát szükség esetén bármely hívő bármikor elláthatja, és teszi ezt ma is. Ami a feministákat illeti, van közöttük felvilágosult is, például a katolikus feminista Elisabet Schüssler-Fiorenza neves egzegéta, aki eleinte a női papságért küzdött, de miután megismerkedett az anglikán egyház papnőivel új felismerésre jutott. Arra, hogy a nők pappá szentelése nem megoldás, nem az amit a feminizmus akar. Azért nem, mert a papszentelés besorolódás, alárendelődés. A feminizmus pedig nem alárendeltségbe akar belépni, hanem éppen hogy le akarja győzni az alárendelődést, a feminizmus felszabadítási mozgalom. Az a nő, aki a pappá szentelés lehetőségéért harcol, önmaga ellen cselekszik. A feministák céljának az kell lennie, hogy szűnjön meg a papszentelés, egyenrangú közösséggé váljon az egyház, és ne legyen hatalmi hierarchia. A papi rend irgalmatlan hatalmi hierarchia, aki ide akar betagozódni, az általában hatalommániás. Assisi Szent Ferenc például nem volt hajlandó felszenteltetnie magát. Ami a dolog szentségi részét illeti, Guilhem de Montanhagol óta tudjuk, hogy a nők magukban hordozzák az istenség hatalmát, amit a férfi csak a papszentelés útján nyerhet el, tehát a nőknek egyáltalán nincs szükségük a pappá szentelésre - részletek itt az 54. pontnál. A diakonátus viszont nem ad lelki-, kizárólag hierarchikus hatalmat. Egyébként nagyon jellemző, hogy a női diakonátus bevezetését a pápától egy apáca kérte, tehát egy hatalmi struktúra képviselője.

2016. május 14., szombat

Összefogás vagy bojkott



Olvasom a hírekben, hogy új ötlettel állt elő Gyurcsány Ferenc. Az egyesült baloldalnak választási szövetséget kell kötni a Jobbikkal nem a kormányzásra, hanem az Orbán-rendszer lebontására. A kommentár szerint Gyurcsány javaslata zseniális. Nos az ötlet nem Gyurcsányé hanem Karácsony Gergelyé, és jó öt éve keletkezett, de akkor lehurrogták. Pedig az egy bölcs gondolat volt akkor, a Fidesz hatalmának tetőpontján. Ma amikorra a rezsim kiépült és beágyazódott, amikor a Jobbik miniszterelnöki sugallatra megszabadulni próbál egyes tagjaitól a későbbi Fidesz-Jobbik koalíciót előkészítendő, nincs értelme a javaslatnak. Ha Vona nem jár sikerrel Orbánnak az is jó, egyedül marad a jobboldali porondon. Egyetlen lehetőség maradt: a rezsim teljes bojkottja. A részvétel már csak legalizálást jelenthet.

2016. április 29., péntek

Vázsonyi Vilmos



"Az első magyar zsidótörvényt harmincnyolcban nem követelte senki, csak a magyar lakosság. A németeknek akkor még erre se kapacitásuk, se szemük nem volt."

Vázsonyi Vilmos (1935-2008) maga a 20. század. Nagyapja Magyarország első zsidó származású minisztere a monarchia idején. Apja ellenzéki politikus a Horthy-rendszerben. Ő maga 56-os forradalmár, majd emigráns. Hihetetlen, de szinte mindenkit ismert, aki számított az elmúlt században. Beszélgetésekből összeszerkesztett élettörténete fontos kortörténeti forrás.

Édesapja Vázsonyi János mint politikus a második zsidótörvénytől kezdve csak illegalitásban volt hajlandó politizálni, mert a jogegyenlőség ilyen mértékű megsértését összeegyeztethetetlennek tekintette a jogállammal. Nem kívánta részvételével legitimálni a rendszert és eljátszani a komédiát, miszerint még jogállam lenne. Úgy gondolta, hogy mindenkinek le kell mondania parlamenti helyéről aki a demokrácia híve (senki nem követte), és fel kell készülni nem legális aktusok vállalására egyszerűen azért, mert a másik oldalról nem legális aktusok érkeznek. Amikor a kormánnyal nem lehet tárgyalni, mert az erőből politizál és mindent megcsinál amit csak akar, valamint nincsen szabad választás csupán annak látszata, akkor egyedül az illegális lehetőség marad, vagyis a polgári engedetlenség. Meglátása érvényes 2010 utáni korszakunkra is.

A Horhy-rendszer apartheid antiszemita volt, és nem tömeggyilkos antiszemita, vagyis nem akarta legyilkolni a zsidókat. Ám az apartheid antiszemitizmus nagyon nagy mértékben járult hozzá a tömeggyilkosság megindulásához, ahhoz hogy senki nem állt ellent, mindenki hallgatott mert már hozzászoktak ahhoz, hogy a zsidók alsóbbrendű állatok, akikkel azt lehet csinálni, amit akarunk. Az apartheid antiszemitizmus, és a tömeggyilkos antiszemitizmus adta az ország kétharmadát, az együttműködés és a közös gondolkodás nagyon erős volt - tegyük hozzá, akárcsak ma. Vázsonyi leszögezi: a március 19. után történt dolgokért elsősorban Horthy a felelős.

Vázsonyi számára nem volt felszabadulás az oroszok bejövetele. Az életét köszönheti nekik, de felszabadulásról nem volt szó. A Vörös Hadsereg nem azzal a céllal jött, hogy a zsidókat megmentse, vagy bárkit bármi alól felszabadítson. Akik addig zsidóztak, azok most kommunisták lettek.

Vázsonyi Vilmos részletesen beszámol az 56-os forradalomról, a nyugati emigrációról, zsidóságról, a szexuális forradalomról, a rendszerváltás utáni Magyarországról. Hatalmas műveltségű ember volt, ugyanakkor ellentmondásos alkat. Társadalmi nézete mereven konzervatív, politikailag polgári demokrata, életvitelben liberális nonkonformista. Egy erre szakosodott zürichi intézetben mint gyógyíthatatlan beteg, méregpoharát kiürítve búcsúzott az élettől.


Hadas Miklós - Zeke Gyula: Egy fölösleges ember élete. Beszélgetések Vázsonyi Vilmossal. Balassi Kiadó, 2012.

2016. április 21., csütörtök

Egyre jobban teljesítünk

Négymillió magyarországi honpolgár él a létminimum alatt. A magyarországi gazdaság teljesítménye az EU átlagának 67 százaléka, a magyarországi reálbér az EU átlagának 37 százaléka.

Üdvözlettel

Tamás Gáspár Miklós

2016. április. 20. - HVG

2016. április 14., csütörtök

Turul népe



Az óperzsa mitológia szerint Irán Ormuzd a fény urának birodalma, népe az isteni fényt terjeszti a földön. Ezzel szemben az Irántól északra fekvő Turán Ahrimán birodalma, a sötétség uráé. A turáni népek sátáni népek, mondja az óperzsa mitológia.

2016. április 12., kedd

Vasárnapi kinyitás



Aquinói Szent Tamás a Summa Theologiae 2/2-ben hosszan sorolja azokat a munkákat, amelyeket vasárnap is szabad végezni, majd hozzáteszi: a vasárnap nem előkép mint a zsidó szombat, ezért nincs olyan szigorúan megtiltva a munka vasárnap mint a zsidóknál van szombaton, ellenben sok munka van megengedve, ami pedig nincs megengedve, az alól minden további nélkül adható felmentés, ha a társadalom szüksége úgy kívánja. (122.4.)

2016. április 5., kedd

Elfriede Jelinek: Die Liebhaberinnen


A semmiből nem támad semmi.

Igaz regény az irodalmi Nobel-díjas Jelinek könyve, ha elolvassák nem lesz sok örömük benne. A pofánkba vágja az igazságot, az íróját ezért utálják. Minden férfinek szüntelen nő kell, használják is a nőt, de az úgymond használt nőre nem tartanak igényt, tovább-használatra nem. Serdülőkoruktól használni kezdik őket, hát hamar elhasználódnak, nincs használatlan nő, mindet állandóan használják. A nők gyakran férjhez mennek, vagy másképpen mennek tönkre. Rettenetes ez a haldoklás, férfiak és nők közösen haldokolnak.

Egy nőnek munka közben is dolgoznia kell. Ha valakinek sorsa van, az férfi, ha valaki sorsot kap, az nő. Így van ez mifelénk ténylegesen. A falvakban semmi csak halál, bejönnek hát a városba. Ha tud, ha sikerül. Ma egyre kevésbé. Poros kisváros, mégis micsoda mennyország a faluhoz képest, ahol nincs semmi. A városban sincs semmi, de legalább csillog. Aki nem jut be legalább a megyeszékhelyre az elveszett. Akinek szerencséje van (ritka jelenség manapság), az a fővárosban köt ki, ott fog haldokolni.

Mit akar a nő? Megfogni egy férfit. Mit akar a férfi? Lefektetni minden nőt. Ezt nevezik életnek. Mi nekik a szerelem? Dugás. És a nőnek? Pénz. Azt mondják szeretlek, ám a férfi sok nőt akar élvezni. Egy férfi más - mondja a férfi. De én éppen azért szeretlek mert férfi vagy - mondja a nő. Mert te többet keresel, mint aki kevesebbet keres. Ez a könyv olyannyira igaz, hogy nem is tudom ki nem így.

A férfinek nincs agya, csak farka. A nő a férfit igen izzón gyűlöli. A férfi belé-ereszkedik a nőbe, mint egy természeti katasztrófa. Milyen jó veled - mondja a nő és engedi; valamit valamiért - gondolja. Férfi és női szerepek, örök-aktualitás, nyomasztó világ. Férfi és nő, az ember kettéhasadása megoldatlan probléma. A romlás virágai. A szerelem belülről.

Ha semmid sincs, abból nem is lesz akkor semmid.

Elfriede Jelinek: Die Liebhaberinnen, 1975. Magyarul: Kis csukák. AB OVO, 1998.

Honlap