Előadás
1. Két föderális rendszer határozta meg Európa közelmúltját. Az egyik az Osztrák-Magyar Monarchia, melynek fölbomlása közrejátszott a bolsevik forradalmak kirobbanásában, majd ennek ellenhatásaként megjelent a militáns szélsőjobboldal preventív ellenforradalomként. A monarchiát felbomlasztó centrifugális erők idézték elő az első világháborút is. A másik föderális rendszer a Népszövetség volt, amely sokkal erősebb jogosítványokkal rendelkezett, mint ma az ENSZ. Akik nem voltak elégedettek a status quo-val, azok kiléptek, és ezzel felbomlott az a rendszer amire a béke épült; kitört az újabb világháború.
2. Ma az Európai Unió bomlása (Brexit) komoly destabilizációt jelent. Anglia identitása más, nem európai. A WikiLeaks NSA-botrány megmutatta, hogy az USA kivel osztotta meg legféltettebb titkai. Ezek nem a NATO szövetségesek, hanem Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland, tehát fehér, angolszász országok. Ugyanakkor a Görög válság megmutatta, hogy az észak-nyugaton létrehozott európai rend keletről megdönthetetlen. Nincs egyenlőség az EU-ban, kelet és dél a saját szükségleteinek megoldására kidolgozott javaslatai nem eltűrhetőek. Ebben a helyzetben mindkét térségben centrifugális erők kezdtek hatni. Több olyan EU tagország is van, amelynek az identitása az Európával és az európai egységgel való szembenállásban található.
3. Magyarországon a hatalom Európával szemben határozza meg magát. Ellenszenves számára az olyan európai ideológia, mint az egyenlőség, antirasszizmus, feminizmus. A muszlim bevándorlás és menekültkérdés fókusza sem kelet, hanem nyugat felé mutat. Nem az iszlám szélsőség az ellenség, hanem Merkel kancellár vagy bárki, akiről elhitethető, hogy az etnikai identitást feloldja és ezzel a nemzeti szuverenitásnak az ellensége. Ugyanez zajlott az Osztrák-Magyar Monarchia idejében is, a centrifugális erők nem az osztrák németséget támadták, hanem a négy szupranacionalista erőt: a dinasztiát, a katolikus egyházat, a szociáldemokráciát, és a zsidóságot. Ma is így van, a hatalom számára a probléma nem a szíriai menekültek, hanem a nemzetek fölötti centripetális erők, legyen az a nagytőke, vagy az internacionalista baloldal.
4. A hatalmon lévő centrifugális erők a következőket akarják megakadályozni: egy olyan nemzetek fölötti kormányzást, amely pusztán közjogi és alapjogi közös kormányzáson túl valódi közös gazdaságpolitikát, valódi közös demográfiai politikát, és valódi közös szociálpolitikát hozna létre. Abban a pillanatban, amikor a közös európai jog részévé válna a munkanélküli segély, a lakhatás, a letelepedés, a családi támogatás, a közös valuta meghatározása gazdasági és nem csupán monetáris szempontból, akkor valami olyan jönne létre, ami egy államhoz hasonlít. Mindezzel szemben áll a londoni City, a gazdag államok előjogai, és a periféria államok parazita politikai elitjének érdekei. Egy ilyen nemzetek fölötti állam a periférián megváltoztatná a viszonyokat, másrészt ez sokba kerülne az európai tőkének. Az összeurópai szociális állam nagyon drága volna, és kialakítana egy olyan bürokráciát, amely önálló erőt képezne. A neoliberális kapitalizmus természete ezt nem engedi meg. Ezért a nemzetközi neoliberális kapitalizmus erői és a nemzetállami sovén nacionalista, rasszista, etnicista erők között létrejött egy érdekszövetség, amely fölbontja azokat az intézményrendszereket, amelyek uniformizálnak és egyenlősítenek.
5. Mivel nincsen ellenerő, amely egy összeurópai szociális államot tervezne (Yanis Varoufakis mozgalma teljesen elszigetelt), ezért a kérdés eldőlt. Ez a győzelem azzal jár együtt, hogy azok a stabilizáló tényezők, amelyek az államok közötti konfliktusokat eddig diplomáciával és pénzzel oldották meg, mint például a kohéziós alapok, amely az a pénz, amit a kelet-európai államok kapnak azért, hogy cserébe ne lőjenek egymásra, tehát ezek a stabilizáló tényezők megszűnőben vannak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy nemcsak az Európai Unió esik szét, hanem a szupraetnikus nemzetállamok is, mint Nagy-Britannia, Spanyolország, Belgium. Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió már szétesett. Lényegében minden nemzetállam szupraetnikus képződmény, lásd kisebbségek. Igen ám, de minden szupraetnikus politikai konstrukció súlyos válságban van. Ennek az az oka, hogy azok a politikai világnézetek, amelyek lehetővé tették a szupraetnikus entitások működtetését, mint a katolicizmus, a szocializmus, és a liberalizmus (a liberális nacionalizmus is), megszüntek részben azért, mert megszűnt az ellenség (Szovjetunió). Jelen pillanatban olyan politikai helyzetben élünk, amelyben minden kultúrákon felüli együttélés és közös politika lehetetlen és értelmezhetetlen.
6. Ma Európában egyik populáció a másik után jelenti ki, hogy másfajta populációval nem képes együtt élni. Ugyanezt látjuk az USA-ban is, ez tette lehetővé Donald Trump jelölését az elnöki posztra. A különféle életirányokat összekötő univerzalista politikai ideológiák összeomlottak. Ennek komoly filozófiai okai vannak. Lehetetlenné vált, mert kimerült a politikai képzelőerő, mert nincsenek tervek. Politikai tervre van szükség és nem hagyományra. A hagyomány addig működik, amíg nem tudatosul. Ahogy az emberek rájöttek, hogy van történelem, abban a pillanatban megfosztották magukat a hagyománytól, hiszen a hagyományt meg lehet kérdőjelezni, mert a hagyomány mint hagyomány nem összetartó elem. A hagyomány csak addig volt összetartó elem amíg igazságnak hitték, nem pedig hagyománynak, vagyis a közösségben tovább élő tudatosan ápolt szokásnak, ízlésnek, felfogásnak, szellemi örökségnek. A felvilágosodásból eredő összes irányzat: nacionalizmus, szocializmus, liberalizmus kimerült. Az, hogy ez a jelenlegi helyzet mikor vezet nagyobb konfliktushoz, összeomláshoz, háborúhoz, azt nem tudni. Stabilizáló elemek hiányában a háborútól való félelem meddig tartja vissza a populációkat, az a véletlen kérdése. A válságoknak mindig kétféle kimenetele van, a robbanás vagy a rothadás. Hogy melyik fog és mikor bekövetkezni, az nem tudható előre.
7. A fő veszélyt nem a profi szélsőjobboldali erők jelentik, hanem az, hogy köztük és a mainstream erői között a különbség egyre kisebb. A szélsőjobb néppártosodik, míg a mainstream közeledik a fasizmushoz. Franciaországban például ha a szélsőjobbot összehasonlítjuk a konzervatívokkal és a szociáldemokratákkal, semmilyen lényegbe vágó különbséget sem látunk. Mindhárom szegény ellenes, rasszista, elzárkózó, rendőrállami, autoritárius, sovén erő, csupán retorikai különbségek vannak. A neoliberális kapitalizmus diadalútját látjuk, amit a konzervatív és szélsőjobb nemzetellenesnek kiállt ki, akik pedig etnicisták és nem nacionalisták, számukra a származás számít, és ennek mentén szétszakítják a politikai nemzeteket.
8. A neoliberalizmus törekvése az állam meggyöngítése, az állam gazdaságba való beavatkozásának megszüntetése vagy korlátozása, a jóléti állam felszámolása, a nemzetközi bürokráciák hatalmának a megtörése, a periféria államok megerősödésének a megakadályozása. A finánctőke ellene van minden állami hatalomnak, így a nemzetek fölötti állam hatalmának is. Itt van az az érdekközösség, amely összeköti a perifériaállamokkal, amelyeknek nincs más eszköze a kohézió fenntartására, mint az etnicizmus, rasszizmusa, sovinizmus, illetve a háború valós vagy szellemi értelemben.
Kérdések
9. Az előadás után TGM kérdésekre válaszolt. A menekültekkel kapcsolatosat elutasította, mivel abban olyan hipotetikus állítás szerepelt, ami nem igaz, tehát a kérdés megválaszolhatatlan.
10. Az Oroszország kapcsán feltett kérdés válaszának lényege, hogy az oroszok nem fenyegetik Európát. Egy széteső birodalom, amely inkább egy erős és vele szövetséges Európában érdekelt Amerika és Kína ellenében, ám ettől még lehet veszélyes.
11. A Kádár-rendszer kapcsán felhívta a figyelmet, hogy egyrészt az nem volt kommunizmus, másrészt nem volt kedvezőtlenebb a mai gazdasági rendnél. Magyarország történetében a legnagyobb gazdasági és társadalomfejlődés 1965 és 1985 között zajlott le. Ezért van iránta akkora nosztalgia a jobboldalon is. Ez nem indokolt, mert olyan árat kellet ezért a fejlődésért fizetni, ami nem érte meg.
12. Az előző kérdések iránya a megadott téma szempontjából nem voltak relevánsak, ezért mellőztük részletes bemutatásukat. Ami idevág az a következő: miként lehetne összekovácsolni az új baloldalt a regnáló centrifugális erők ellenében?
13. Az a minimalista korhangulat, amely nem kedvez az univerzalizmusnak az mindenkire kihat, beleértve a baloldalt is, sőt ez az atomisztikus, nominalista és objektivizmus elleni ideológia a baloldalon alakult ki, nem a jobboldalról jön, ez a baloldal belső válságból származik, a 70-es évekből.
14. Intellektuálisan tehát a baloldal sem törekszik azokra az összefogó formákra, amelyek ellenállást jelenthetnének. Ennek vannak történelmi okai, mint az irtózás a sztálinista múlttól és az irtózás a régimódi pozitivista szociáldemokráciától. Az új baloldal irtózása 68 óta a régimódi baloldaltól hozzájárult ahhoz, hogy a világmegváltó gondolatok ne legyenek népszerűek. A baloldal egyoldalúan kritikai lett, a diszperziónak, autonómiának, a személyességnek, a szubjektum fölbontásának lett az eszmei híve. Ez több szempontból, de filozófiailag is nehéz helyzet.
15. Miről lehet felismerni ma egy baloldali értelmiségit? Arról, hogy minden személy fölötti autoritást ellenez. Ez nagyon fontos kultúrtörténeti tény. A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor a jobboldal kifejezi, hogy másfélékkel többé nem tud együtt élni. Nincs egy olyan felső princípium, amiben mindannyian részt veszünk, és ami lehetővé teszi az együttélésünket. Vannak tisztességes rasszisták, akik azt mondják, hogy semmi bajuk a cigányokkal, de éljenek valahol másutt, mert annyira mások, mint mi, hogy az olyan konfliktusokat gerjeszt, ami nem vállalható, ezért nem lehet vegyes társadalmat építeni. Ez nem ugyanaz mint amit a baloldali értelmiségi mond, de vannak párhuzamok.
Gombaszögi Nyári Tábor, 2016. július.