2015. szeptember 18., péntek

Varázshegy


Nagyon régóta készültem és annál is jobban vártam erre az eseményre, hiszen nem a megszokott környezetben indulhattam. Szombat reggel a pálya bejárásával kezdtem, amit gyalog tettem meg és nagyon nagy varázsa volt, ahogy ott sétálgatva azt próbáltam kitalálni, milyen meglepetésekkel és kihívásokkal vár minket a HEGY.

Apám Egerben lakott, és főleg nyaranta sokat voltam nála. Felsőtárkány és a Szalajka-völgy mellett Bélapátfalva volt leggyakoribb úti célunk. A tóban akkor még lehetett fürödni, sokat úsztam benne. Szemben a dombon tavasszal ibolya nyílt. A völgyben tovább a forrásnál úttörő-tábor, mindig idegenkedve néztem lakóit. A HEGY lenyűgöző, negyven éve még inkább mint ma, teltebb volt, nem volt még így lecsupaszítva.

Nagyon óvatosan indultam neki, hiszen minden alázatot és tiszteletet megkövetelt a pálya. Apránként kezdtek kirajzolódni az ívek, a pontok, és a zónák, de a nagy meleg miatt nem voltam képes annyit menni, mint amennyit szerettem volna, amit más miatt is sajnálok.

Aztán 1985-ben megszakadt apámmal a kapcsolatom, a bélapátfalvai utak is elmaradtak. Valamikor 2004-ben jártam legközelebb arra, akkor már meg lehetett közelíteni a HEGYet is, ott, ahol egykor a cementgyár gépei jártak. Gyalog mentem, ugyanott ahol most tizenegy évvel később te, és nagyon nagy varázsa volt, ahogy ott sétálgatva azt próbáltam kitalálni, milyen meglepetésekkel és kihívásokkal vár a HEGY. Apránként kezdtek kirajzolódni az ívek, a pontok, és a zónák, de a nagy meleg miatt nem voltam képes annyit menni, mint amennyit szerettem volna, amit más miatt is sajnálok.




A kvalifikációs körömre indulva kitört a jobboldali gl szem, de sikerült rajthoz állnom a gyors szerviznek köszönhetően. Egy álom valóra vált, amikor indulhattam a rózsaszín kis szörnyeteggel a Z4-el.

2006-ban nagy túrát tettem, Ómassáról jöttem át a fennsíkon keresztül Szilvásváradra - Istállóskő érintésével. Az egész út percre meg volt tervezve, reggel busszal Debrecenből Miskolcra, a lényeg hogy Egerből az utolsó busz hazafelé 18:15-kor indult, azt el kellett érnem. Sikerült ugyan, de azon a napon legalább öt kilót leadtam. A szilvásváradi buszból amíg csak lehetett figyeltem a HEGYet. Egerbe érve felnéztem a buszból apám erkélyére. Ott állt és cigizett. Egy pillanatra egymás szemébe néztünk, a busz máris ment tovább, belém pedig egy harmincéves emlék villant, egy egészen különös eset. Gyerekként ott álltam, ahol most ő, egy autóból felnézett rám valaki, mire megrémültem, mert úgy tűnt én néztem fel magamra. Nyilván képtelenség gondoltam akkor összezavarodva, és íme most valóra vált, felnéztem apámra.

Utoljára 2007-ben jártam Bélapátfalván, pontosabban a Bélkő tetején. Ómassáról jöttem, 18:35-re vissza is kellett érnem, hogy Miskolc Búzatérről 20:00-kor induló utolsó Busszal haza tudjak menni. A fennsíkon át pont oda jutni a HEGY tetejére. Ennek az útnak a rövidített változatát az Őrkőig akkoriban többször is megtettem. Az Őrkőről tiszta időben látni Egert, távcsővel felismerhetők a templomok. Ott tíz percet lehetett pihenni, a Bélkőn szinte semmit, indulni kellett vissza. Ekkor már ismertük egymást, de te azon a nyáron eltűntél. Az úton és a Bélkőn is rád gondoltam, arra hogy vajon merre lehetsz. Hirtelen beugrott egy település név, nem tudom honnan és miért. Később, amikor ismét láthattalak, kiderült az, ahol felnőttél.

Itt bosszulta meg magát a kevés edzés, hiszen ha napközben történik ez a kis baleset, akkor nem így indultam volna a kvalis körnek bosszúsan, idegesen, stresszesen. Sajnos ezek a tényezők megpecsételték a verseny kimenetelét, rontottam és fel kellett adnom. A végeredmény lyukas kartel, széttört -felnik, -csonkaállvány, -üvegszálas elemek és pár könnycsepp. Sajnos a végső összecsapáson nem tudok részt venni mint versenyző a kis Pinkivel, de úgy néz ki jövőre lesznek meglepetések, és újult erővel fogunk támadni...

A verseny napján feszült voltam, csak úgy tudat alatt, majd egyszerre éreztem, hogy valami történt veled, könnyezel, fel kell adnod a versenyt, baleset, de neked semmi bajod. Elmúlt a feszültség, megkönnyebbültem. Múltjaink összeérnek.






Anna beszámolójának felhasználásával készült.