2017. október 20., péntek

Az uzsora kora

Kölcsönökből élő kölcsönjárandóságok kölcsöne. A kölcsönvisszajárások kölcsönvisszája közepette kölcsönzött kölcsöntérítések mögött a bajnok kölcsönök kölcsöntartalmát figyelve úgy esik a kölcsön az öledbe, mintha az a kölcsön egy újabb kölcsönt szeretne, és szeret is egy újabb plusz kölcsönt bevonni, mert a kölcsön feltétele kölcsönébe illik, már amikor a kölcsön se mindig akciós kölcsön, de jár vele a kölcsön kenyér fele, meg a jó édes anyjuk kölcsönagya, hogy a kölcsön, mint olyan, ha nincs rajta túl sok ragya, meg a vagyonelosztási kölcsönfelmérő, vagy mint a gyönyörök kölcsöne, ami éppen kölcsönös kellene hogy legyen, és még evilági és nem túlélési kölcsön, bár nélkülözhetetlen a túléléshez, mint a birka amikor rektor szeretne lenni, vagy jót tesz a kölcsön vagy rosszat tesz neki, és a megboldogultak kölcsöne, amit a túlvilágról kell majd visszaadni, vagy a szívtiprók kölcsöne, akik szintén adnak kölcsönt jó magas kamatra azoknak, akik állomvilágban élnek és kölcsönökből kölcsönökbe lépnek, mivel nagy a különbség kölcsön és kölcsön között, kb. olyan, mint atomfelhő és atomfelhő között, mert itt életrevalónak kéne lenni, hogy a kölcsönök kölcsöne olyan legyen, mint a mókamesterek kölcsöne, akik tudnak annyira viccelni, hogy az ember belezöldül, és ami akkor se járna le, mikor a Föld a Napot megkerüli, és nem jár hozzá érzéstelenítő kölcsön a névteleneknek, az arcatlanoknak, vagy amikor mindannyian annyira különlegesek vagyunk, hogy a kölcsönökből simán magunkra maradunk egy olyan tudattal, hogy nem hat már ránk semmi kölcsön, mert a világnak szüksége van olyan szorgalmas és dolgos állampolgárokra, akik kölcsönökből emléktáblát érdemelnének, mivel érdemes ezen még kölcsöngondolatokkal is gondolkodni, mert amilyen őrült a világ megérdemelnénk már egy kölcsönjótevőt, vagy pedig a repkedő madarakat kell titokban lehallgatni egy kölcsönirodából kölcsön berendezésekkel, kölcsönzött bérügynökökkel, mert különben nem lesz nagy meglepetésben részünk, és úgy élünk kevésből, hogy a bőség majd nem ad egyáltalán kölcsönt, és szép lassan nem lesz más, csak az uzsora kora.


feLugossy László: Kölcsön & Kölcsön
Részelt a Nyaralj ködben a Mirákulum szájton című (hozzávetőlegesen) zenés filmből
Zene: Laca és a Poszthús

2017. október 13., péntek

Pótcselekvés

Posztmodern esetekben úgy nézz ki, a pótcselekvések világát éljük. A mesterségesen felkorbácsolt vágyaink hullámvölgyében lubickolunk kielégületlenül, amitől csak elégedetlenek leszünk, és ettől aztán szenvedünk meg pótcselekszünk, hogy vágyainknak kedveskedjünk, mert a pótcselekvés már csak ilyen, hogy felkavar, miközben megnyugtatni szeretné a felesleges és hiábavaló e e e e epekedést, e e e e epekedést, hiábavaló epekedést, hiábavaló e e e e epekedést. Nem jön be  a pótcselekvés, miközben megnyugtatni szeretne, de ez csak egy hiábavaló e e e e epekedés, hiábavaló epekedés, hiábavaló e e e e epekedés.

Nem jön be a pótcselekvés, de ha mégis bejönne, akkor is egy pótlékot jelentene, egyfajta túlcsorduló e e e e epekedést, e e e e epekedést, e e e e epekedést, e e e e epekedést, hiábavaló e e e e epekedés, hiábavaló epekedés, hiábavaló epekedés, epekedés, mega, mega, mega, epekedés, epekedés (ṁega), epekedés (mega) a felfokozott vágyaink iránt. (Mega!)

E e e e epekedés.

Kell valami pótlék, ha már szétesett a kép, egy túlcsorduló e e e e epekedés, túlcsorduló e e e e epekedés, e e e e epekedés.

Epekedés, e e e e epekedés.

(Szóval még egyszer vegyük át.)

E e e e epekedés, e e e e epekedés, (kell valami pótlék) e e e e epekedés, (ha már szétesett a kép) e e e e epekedés, túlcsorduló epekedés, hiábavaló e e e e epekedés (kell valami pótlék), e e e e epekedés (ha már szétesett a kép), (epekedés), a felfokozott vágyaink iránti, hiábavaló e e e e epekedés, túlcsorduló (hiábavaló) e e e e epekedés, e e e e epekedés (kell valami pótlék, ha már szétesett a kép), e e e e epekedés...





feLugossy László: Epekedés
Részlet a Nyaralj ködben a Mirákulum szájton című (hozzávetőlegesen) zenés filmből
Közreműködik: Láng Annamária
Zene: Laca és a Poszthús

2017. október 5., csütörtök

Tíz év múlva


Időzavar avagy tíz év a betonszürke magányban


Tíz hosszú évvel később vagy tíz évvel viszont előtte vagy utána, amikor a tíz év még tíz év volt és nem kilenc és fél, vagy tizenegy. Igazi motivációnak számított, hogy tíz évnek nézett ki az a tíz év, ahogy a belgák nem így mondják, úgyhogy ezután én sem jelenthetem ki, de ha szólít a múzsám, akkor simán kijön, hogy tíz év után vagy tíz évvel korábban, vagy tíz évvel később, ahogy a hangulatom diktálja és összetöri ritmusát előbb-utóbb majd csak kimászom ebből az időzavarból.

Ez nem olyan időutazás, mint amiről általában beszélni szoktak olyan körökben, ahol tudják hogy mit jelent a tíz év múlva vagy tíz évvel később, vagy viszonylag mint a szétesett második fejezetben, ahol az idő egyszerűen már az enyészeté, vagy annyira diszkrét, vagy annyira barbár, hogy nem lehet eldönteni, hogy most csak harminckilenc évvel ezelőttihez képest tíz év múlva, vagy tíz évvel későbbihez tíz év múlva, amikor azt a füzetet megláttam, vagy tíz évvel később, amikor azt a fekete füzetet megejtettem. Hogyha majd a szkennelést tíz év múlva kitalálják, akkor ezt felhasználva tíz évvel azután összezavarodhassak ezektől az időmázgálásoktól, hogy mi után mi jön, hogy melyik lexikonban van a meggyőződés definíciója. Mert tíz év az tíz év! Mert jó kifutni abból a tíz évvel későbbi időből, amikor a valóság még érdekelt leginkább, és aztán tíz év múlva meg már mit tudom én, hogy mi a valóság, meg a szórakoztató ipar zavara.

Mindentől függetlenül én tíz évvel később biztosan nem úgy szkennelnék, ahogy tíz évvel ezelőtt sem bátorkodtam direkt összezavarodni, abban az időben csupán az érdeklődésemnek megfelelően a valóság érdekében egy olyan keveréket készítettem, amit én nem koktélnak hívok, hanem sárnak, amely porból és vízből áll. De ez csak egy apróság, ami nagyon jól néz ki, mint a barna cukor, és jól megy az élet valóságszívéhez tíz évvel később is meg tíz év múlva is, amikor az emlékeinkből kibontjuk, és illata majd egyből megcsapja agyunkat, amit egy laza mozdulattal lesimítunk, és felvesszük környezetünk melegét, hogy hozzátegyük atlas and axis élvezettel az emlékezést, mert már ekkor még vagy korábban megjelent a monitor szó, megjelent a monitor szó, meg a birtoklással kapcsolatos összes rosszízű jelentéstartalom, hogy ne várjon senki semmit senkitől, mert nem rögzíthető az átlagosan, de az egész világ attól beteg, hogy tartósítószerekkel táplálkozik. Mert a tartósítószerek paradoxona: éppenséggel, hogy nem tartósítanak, hanem tíz év múlva kivégeznek.

És ezt-azt a bizonyos monitoron meg lehet nézni ámulattal vagy anélkül, unottan hasra ütve, mint egy védett állat, vagy környezetérzékeny világörökség, aki nem múlhatott el olyan kovbojcsizmás meztelen női lábak között figurálisan, de esetleg elvontan sem fikciós atrakcióban, meg még inkább mikor a tudományos felmelegedésről beszél az egész világ, mert maga a tudomány felmelegítése melegíti fel a felmelegített világot, amit tíz évvel ezelőtt nem volt még ennyire meleg, mint tíz év múlva, ahogy ezt a monitoron lehet látni, az emberré válás folyamatát mutatta a háttérben. Az emberré válás folyamatát mutatva a háttérben.

Katasztrófa várható, természetellenes katasztrófa, amit úgy kell érteni, hogy tíz évvel később biztos lesz valami, mert jönnek a filmtúró bogarak inváziói, akik a katasztrófafilmek tömegét vetítenék ránk sebtiben, hogy egybe egy olyan szórakoztató csapdát telepítsenek körénk észrevétlenül és körbetekerve, mintha emberközeli lenne ez a globális kataklizma, hogy a boldogság GDP-t, mint egy koszos globális zsákot az emberek fejére lehessen húzni és tíz évvel ezelőtt úgymint tíz évvel később, hogy Uram bocsá, itt miattunk van az sok köztudathasadás, amely ezt az egészet úgy összezavarta mint bennem, mint körülöttem, hogy a szabad gondolkodóknak nincs helyük ezen az emeleten, ahol ezeket a szociális ügyeket aprítják miszlikbe hogy, hogy nehogy már valami nyoma maradjon a kétkedésnek, meg a felpuhított gerincnek, és akkor tíz év múlva szépen eltűnik minden, ami tíz évvel később érdemes volt levegőt venni, de akkor még volt levegő, meg hittem is az időben és őszinte voltam, de aztán letaglóztak, és olyan kavarodás történt, ami akkor van, amikor letaglózzák az embert, és az fáj, és az fáj, és az fáj, és az fáj! Hogy üvölteni kéne tőle, de ezt az üvöltést már maga a szórakoztató ipartól kapja az ember, meg a feje a tömeges és mesterséges és műboldogságtól, amit veszett nyállal körítésnek tíz évvel később szervezetbe épült nyálból képzelt térerővel megspékelve allergiának nevezve vadállati előnyökkel kecsegtetve lapul ki az öngyilkos merénylő.

Nemzetközivé téve azt a javat, amit ha a postával azonosítottak és egy nagy őrületnek nevezve a mellékcselekményeket, azokat a cselekményeket, amelyek jelentősége eltörpül annak a kavarásnak az egészétől és mocskától, amely ezt a kiúttalanságot tíz év múlva a legtisztábban mutatja majd be. De bizonyára nem lesz így, mert tíz év kurvára kevés, legalább tízszerese kell, hogy valami előbb-utóbb érdektelen legyen, hogy a kutyának se jusson eszébe foglalkozni az akszuális jelen, bár neki mindig az jár a fejemben. Hogy nekem jó tíz évvel ezelőtt, amikor a valóság még érdekelt, jóformán ennyi volt az életem, de most már jóval kevesebb, mert nemhogy nem érdekel a valóság, amikor jórészt nincs is már olyan. De már olyan mélységes a kiábrándultságom, hogy azt szeretném, hogy semmi ne hagyjon igazán nyomot bennem, pedig van itt akkora terülj-terülj asztalkám, hogy mértékével töményen telezsúfolva silánysággal, hogy ha egy falat is lemenne a torkomon azt tíz év alatt se tudnám egészségesen megemészteni! Megemészteni.

De harminckilenc évvel később se, ahogy ezt annak idején le akarták a torkomon nyomni a hülyék, hogy a szív az életről, hogy olyan, mint amilyennek ők gondolják, és azt gondoljam én is, ami teljesen hidegen hagy, mert egy teljesen valótlan és ártalmas hazug baromságot soha nem fogok a szívembe zárni, ilyet a szívembe zárni, teljesen baromságot nem fogok a szívembe zárni. Mert ha így mennek, dörzsölődve magukba ragadnak a dolgok, akkor itt tíz év múlva már nem lesz semmi, de annyira nem, hogy a legendája sem lesz ennek az elmúlásnak, és akkor már mindegy, hogy miért ennyire más ez a hozzáállás.

Az ember bevergődik ebbe a szarba, és tudja, hogy már el sem olvassák lassan. Megfeneklik túlélése, amikor a végzet asszonya elsétál felette, amikor a végzet asszonya elsétál felette, amikor a végzet asszonya elsétál felette, amikor a végzet asszonya elsétál felette, amikor a végzet asszonya elsétál felette, tíz év múlva, tíz év múlva. Elsétál felette, tíz év múlva, tíz év múlva. Ha az ember bevergődik ebbe a szarba, és tudja, hogy már ezt el se mondhassák, lassan megfeneklik túlélése, amikor a végzet asszonya elsétál felette.




feLugossy László: A tízéves terv tükrében
Részlet a Nyarlaj ködben a Mirákulum szájton című (hozzávetőlegesen) zenés filmből
Zene: Laca és a Poszthús

2017. szeptember 29., péntek

Van-e szexuális élet a halál után?


A melegszendvics és konyakos-pilótakeksz illatú végzet asszonya a férfi arcába hajolt és szirénízű végzetes hangján suttogva a fülébe súgta:

Végzeted lettem, a spontán végzeted. Otthagyom benned lelkem rúzsnyomát. Ne beszélj nekem arról, hogy mellé beszélek, mert a végzeted vagyok, a százszor végzeted.

Én nem húztam meg semmilyen határt.

Én nem nyomtam meg az égi lejátszás gombját, de a stopgombot sem.

Mert magától indult el ez a körforgás.

És magunktól zuhanunk bele a végzetes végtelenbe, hogy amikor lehet a keddről a szerdára gondoljunk, vagy más napokra.

Amikor tudjuk, hogy nem görbíthetjük el a teret.

És rémes másodlagosságunk oly nagy szürkeség, és felderíthetetlen, mint az eleve már meggörbült tér.

Meg a hozzá kapcsolható mindenféle iszony.

Amitől könnyes és nevetséges lesz majd ez a viszony.

Van-e szexuális élet a halál után? (felirat 5:42-nél)




feLugossy László: A végzet asszonya.
Részlet a Nyaralj ködben a Mirákulum szájton című (hozzávetőlegesen) zenés filmjéből.
Közreműködik: Láng Annamária.
Zene: Laca és a Poszthús.


A kérdésre a válasz itt olvasható!

2017. szeptember 15., péntek

Esterházy a bűnös

"Papíron nincsen pucér valóság."

A Hasnyálmirigynapló közben írta. Mese egy Hasnyálmirigyrákról, aki megölte kedvesét. Minden gyilkosság mögött egy szerelem áll. "A gyilkosság mindig személyes", A. és A. van mögötte, egy apa-komplexus és egy anya-komplexus. A gyilkosság a halott vagy a gyilkos története? Vagy maga a gyilkosság is önálló entitás? Az író új neve: "Hallgass". Ő maga tehát az áldozat. A történet a jövőben, az akkor még jövőben 2016-ban játszódik Budapesten. Az országot köd fedi, mert ködben könnyű hazudni, könnyű butának lenni. "A köd a rosszabbik én otthona." Ez a köd művi, a hatalom köde, mert "ködben nem beszélgetnek az emberek". A történet akkor indul, amikor majd az író a valóságban be fogja fejezni utolsó könyvét. Valóság? Melyik az igazabb valóság? Az tény, hogy "a szerelem nem azonos a boldogsággal". A szerelem ugyanakkor a teljesség, akárcsak a könyv, ami "nem azt jelenti, hogy minden ott van, hanem hogy semmi nem hiányzik". "Valami mindig hiányzik, van ilyen vélemény is." A szerelmesek számára az együtt töltött idő mindig túl kevés, ugyanakkor végtelen. Hasnyálka megöli kedvesét. Ez a történet vége, "megemlítve, hogy a szerelem mindazonáltal örök". Története nem egyenes, mert a halál és a szerelem közelében megváltozik a logika, az ízlés és a stílus. A halál és a szerelem tehát egy, legalábbis hatásában. Gyökeresen megváltoztat, "akkor is az égbe röpít, ha tör-zúz és a porba sújt". A szerelem ugyanis vihar. Ellenben van olyan szerelem, aminek még az emléke is elmúlik. De ez nem az igazi. "Nincs szerelem akadály nélkül", mert bomlasztja a társadalmat, nem közösségi, hanem személyes. Végül ahogyan a gyilkosság (halál), úgy a szerelem (élet) is önállósodik, hárommá válnak, a két szerelmes és a szerelmük. A gyilkosság megtörtént, az ítélet megszületett.

Szüts zseniális képeiről nem szólok. Csöndben virítanak. Papíron nincsen pucér valóság, a művészet a valóság mögött megbúvó igazságot tükrözi.

Esterházy Péter - Szüts Miklós: A bűnös. Magvető, 2015.


2017. szeptember 5., kedd

Fidesz

Társadalmunk legmagasabb rétegéig terjed a csőcselék módjára való viselkedés, és valószínűleg önök nincsenek is tisztában azzal, hogy mennyi aljasságot engednek meg maguknak ezek az emberek, ha egy tömeg tagjainak érzik magukat, felmentést kapva az egyéni felelősség alól.

Sigmund Freud után szabadon.

2017. szeptember 1., péntek

Semjén és a lombikbébi-program

A történet a lombikbébi-program meghirdetésével kezdődött. A Katolikus Egyház erre reagált, mire a kormány és az ellenzék (ellenzéke) közös egyetértésben esett neki a megszólaló püspöknek. Számtalan érv elhangzott, csak az egyházi álláspont maradt ismeretlen. Az pedig a következő: "A mesterséges megtermékenyítés azért erkölcstelen, mert az élet továbbadását elszakítja attól az aktustól, mellyel a házastársak kölcsönösen önmagukat ajándékozzák, és így az emberi személy eredetét és rendeltetését a technika uralma alá helyezik." (KEK Kompendiuma, 499. pont.) Már most valaki vagy egyetért ezzel vagy nem, utóbbi esetben (üzenem Semjénnek) nem katolikus. Nincs ezzel semmi baj, demokráciában mindenkinek lehet saját véleménye, az egyháznak is, magánügyük. A kereszténység szerint nincs olyan, hogy gyermekhez való jog. A szaporodást kizárólag az arra természetes módon képesekre bízza. A nemzet fennmaradásával pedig nem foglalkozik, hiszen egyetemes vallás. Akinek még kétségei voltak most végre láthatja, a kormány nem keresztény. A megszólaló püspök abban téved, hogy mindenképpen bűnösnek mondja azt, aki a mesterséges megtermékenyítésben részt vesz. Nincs így, hiszen aki tiszta lelkiismerettel ezt helyesnek tartja, az semmiképpen nem bűnös. Az se, aki ellenzi. Vélemények vannak, világnézetek. Demokráciában egymás mellett. A kormány célja egyébként kizárólag a lombikbébi üzlet lenyúlása.