2018. február 2., péntek

Választás 2018

Most, hogy a Nemzeti Választási Iroda (NVB) gyakorlatilag lehetetlenné tette a visszaléptetést, illetve olyan szankciókkal sújtja, hogy nem nagyon éri meg a pártoknak, és ezzel lezárult az a nyolc éves korszak, ami alatt a Fidesz a választási törvényt és magát a választást olyanná alakította, hogy gyakorlatilag senki nem nyerhet rajta kívül, akkor most mi az isten akadályozza meg a pártokat a bojkottban? Ebben a helyzetben, amikor van egy választási törvény, aminek az a lényege, hogy csak a Fidesz nyerhet, mi okból indulnak el ezek a pártok a választásokon? Erre a helyzetre két válasz lehetséges: az egyik, hogy jó havi fizetésért asszisztálnak ahhoz, hogy a Fidesz szétlopja az országot; ez egy korrekt válasz, a pénzért csinálják, ez egy elfogadható magyarázat. A másik az, hogy azt mondják: hülyét nem csinálunk magukból, nem indulunk, bojkottáljuk a választásokat. Én mind a kettőt megértem, nem ítélem el azokat a pártokat, akik továbbra is asszisztálni szeretnének a Fidesz működéséhez biodíszletként a parlamentben, csak gondoljunk már bele, mi lenne a különbség aközött, ami most van, és aközött, ha egyáltalán nem lennének más pártok a parlamentben, csak a Fidesz. Érezhető különbség egyáltalán nem lenne, magukkal konzultálnának, azonnali kérdéseket tennének fel maguknak, rohadt jól ellennének, és ugyanabban az ütemben folytatnák a munkásságukat mint most. De félre ne értsenek, nem arra gondolok, hogy önök választók bojkottálják a választásokat. Nem. Ha elindulnak a pártok, akkor önök menjenek el és szavazzanak. Ám a pártoknak szeretném tudni, hogy mi jár a fejükben, vagy tudják mit? - igazából nem is szeretném tudni, hogy mi jár a fejükben.

Para-Kovács Imre - Klubrádió, január 29.


TASZ: A szabad választásokat gátolja az NVB

2018. január 19., péntek

Új világ születik

Kerényi Imre újabb terve a Gizella-tábor, ahová a miniszterek és államtitkárok gyerekeit hívják meg. Azokat, akik a hatalmon lévők elképzelése szerint majd átveszik tőlük az ország irányítását. Erre vannak predesztinálva születésük szerint. Hozzájuk csatlakozhatnak (micsoda kegy), a plébánosok által kiválasztott tehetséges (értsd: megbízható) nem rokon gyerekek. Az ő táborozási költségeiket az egyháznak kell állnia, nem véletlen öntik rájuk a pénzt, feladat is társul hozzá. Az örökletes hatalom mellett fenntartanak egy államilag támogatott ellenzéket is, amelynek az élén jelenleg Karácsony Gergely áll, akit nyilván megzsaroltak valamivel, hogy ezt elvállalta. A többieket majd a titkosszolgálat elintézi. Meddig fog mindez tartani? Amíg a világpolitikai helyzet gyökeresen meg nem változik, márpedig ma ugyanúgy változóban van, mint a 80-as években. Akkor Gorbacsov húzta ki a talajt a kommunisták, ma Trump a republikánusok alól. Új világ van születőben. A Fidesz nem biztos, hogy örülni fog neki.

2018. január 15., hétfő

Anna-történetek

Az Anna-történetek első, immár nem létező változata Drift címen (majdnem néven-t írtam, mert írásaim olyanok, mintha gyermekeim lennének, akik miután elengedtem kezüket önálló életet élnek) született 2014-ben. Ez egy meglehetősen terjedelmes önéletrajzi elemeket tartalmazó, irodalmi fordulatokkal megírt létfilozófiai esszé volt. Ennek a rövidített változata Anna című írásom, amelyben minden lényegest meghagytam, ám alaposan meghúztam az erőteljesebb hatás érdekében. A folytatás a korábbi kereteket tágította a mélylélektan irányába. Ezen az úton haladt tovább a harmadik rész is. Olyan kutatónak a szerepében találtam magam, aki saját magán végzi el a kísérletet. Ezért elkerülhetetlennek tűnt bizonyos fokú beazonosíthatóság kockázatának a vállalása is, annak minden következményével együtt. Minden író az életéből veszi anyagát, amit többé-kevésbé átalakít, transzformál. Az Anna-történetekben a hús-vér világ csupán látszat, az igazi valóságot a tudattalan képviseli. Ezt azután indirekt módon, általánosítva jelenítettem meg írásaimban. A cél végül is az, hogy a létezés művészetté váljon. Ezt úgy érheted el, ha belefeledkezel egy olyan helyzetbe, amikor magadat és a létrejött szituációt alkotásként éled át. A feladat életre szóló.


Traktátus a szerelemről

2018. január 13., szombat

Párhuzam


Emlékszel, a múltkor meséltem róla, de akkor nem beszéltem az előjelről. Mert volt, mint Liviusnál is mindig vannak. Még azelőtt, hogy megismertem, két-három évvel korábban találkoztam vele az utcán. Jön szembe egy lány, semmi különös, majd kipukkan a nevetéstől, tudod, ahogy a kamaszok szokták, és akkor hirtelen belém hasít a gondolat, hogy ez a lány megváltoztatja az életem. Nem most, majd egyszer valamikor. Érted? Teljesen váratlan volt. Nincs rá magyarázat. Megérzés. Valamilyen rezonancia, amire rá vagy hangolva. (Én Őrá.) És egyszerre csak fogod az adást. Miért nem mondtam eddig? Mert nem tudtam, hogy ő volt, teljesen el is felejtettem már a dolgot, egészen addig, amíg fel nem ismertem egy régebbi fényképről. Ez megismerkedésünk után egy évvel volt. Akkor beugrott. A történetünk azonban ettől függetlenül zajlott. Ez csak előjel volt, mert előjelek mindig vannak.

Egy tavaszi napon, váratlanul a semmiből megjelentem előtte, és ott a buszmegállóban megvalósult a beszéd nélküli kommunikáció. Ennek már tíz éve. Akkor még kaptam egy évet, az utolsó hónapok egyre lazuló kapcsolatával. Éreztem a kíméletes elválás tapintatát. Utolsó találkozásunkkor (nem tudtam, hogy az) nem bírtam megszólalni. Talán nem is kellett, mert ahol a szerelem ott az árnyék.

Őrzök magamban egy képet róla, ami azóta megváltozott, hiszen a fiatal lányból felnőtt nő lett. A lényeg, az alapszituáció azonban ugyanaz. Nem légies tündér, hanem a Természet, mint a Napfény, vagy mint egy hatalmas hegy, nekem elhiheted fenséges látvány. Végtelen nyugalmat áraszt. A mélyben lapuló feszültségek néha feltörnek. Ilyenkor váratlan, de veszélytelen lavinák indulnak, mert vigyáz rá, hogy ne essen bajod. Legalábbis ilyen volt akkor, tapasztalatból beszélek. Soha nem érintettem meg, ilyesmit nem engedtem meg magamnak. Azóta is teljes absztinencia. Mit nem értesz? Ettől lesz a dolog hiteles. A harcot nem magamért, hanem érte vívom. Tudod a szabadság önmagában nem alkotó erő. Határokat kell állítanunk magunk elé, amibe a szabadság beleütközhet. Az ütközésből azután új minőség születik. Ezt hívjuk művészetnek. Arról van szó, hogy a létezés is lehet olyan, mint a művészet.

Találkozni? Nem is tudom. Nekem sokkal jobb érzés kimaradni a dolgokból, mint benne lenni. Az utóbbi időben többször voltunk már látótávolságban, de valahogy soha szemtől szembe. Tizenkét éve ismerem, kilenc éve nem láttam. Az idén lesz harminc, én ötvenkettő. Amióta nem beszéltünk, a fiatal lányból felnőtt nő lett. Új ismeretlen, titokzatos világ. Talán kicsit félelmetes is. De érzem, hogy van bennünk valami közös. Anna vezetéknevében a Fény, a nagyanyáméban (aki nekem az, ami neked az anyád) a Nap. De nem erre gondolok (ez csak véletlen), hanem arra, hogy van kettőnk jellemében valami megegyező, valamiféle párhuzam; nehéz ezt szavakba önteni. Van valami, ami összeköti az ellentéteket. Találkozni? A párhuzamosok a végtelenben találkoznak.




Anna-történetek

2018. január 8., hétfő

Megéreztem és kivéreztem

Jobban éget mint hittem volna
Jobban fáj mint gondoltam volna
Többet láttam mint éreztem róla
Jobban hittem mint égtem tőle
Jobbnak gondoltam mint féltem tőle
Többet éreztem mint benne voltam
Láttam magam de nem én voltam
Sírtam is de elfordultam
Megéreztem és kivéreztem
Megéreztem és kivéreztem
Megéreztem és kivéreztem

Jobban éget mint hittem volna
Jobban fáj mint gondoltam volna
Többet láttam mint éreztem róla
Jobban hittem mint égtem tőle
Jobbnak gondoltam mint féltem tőle
Többet éreztem mint benne voltam
Láttam magam de nem én voltam
Sírtam is én de elfordultam

Megéreztem és kivéreztem
Jobban fáj mint gondoltam volna
Jobban fáj mint gondoltam volna

Linzerkoszorú, ischler, puncsgolyó
Linzerkoszorú, ischler, puncsgolyó
Linzerkoszorú, ischler...





Wahorn András - feLugossy László: Jobban fáj mint gondoltam volna
Wahorn András : ONE - CD
Wahorn Records - Los Angeles, 2000.

Műút

2018. január 5., péntek

Sors

Ültem és néztem
Láttam a végem
Égtem

Ülök és nézek
Már nem mozdulok
Égek




2017. december 18., hétfő

Törvényen kívül


Itt minden attól függ, hogy milyen az én kedvem.

Azt szeretném kérdezni, hogy miután szabadultak, miért nem foglalkoztak azzal az egyszerű és kézenfekvő kérdéssel, hogy munkát keressenek? Nyilván kevés volt az idő, de meg lehetett volna próbálni. Hiszen önök megfigyelés alatt álltak és az nyilvánvaló volt, hogy eszük ágában se jutott, hogy a munka közelébe férkőzzenek. Én se vagyok szerelmes a saját munkámba, de ön valóban az egész jövőt munka nélkül képzeli el? Itt vannak a papírok nézze, például itt az áll, hogy egyszerűen semmire nem tartja a munka értékét, se azokat akik megdolgoznak érte. Hát ez szép beszéd! Na de egyszer elszállnak az évek - magának van felesége, gyereke? Arra számít, hogy majd a kisfia tartja el, vagy hogy lesz ez? Mikor majd eltörik a lába, gerince, meg koponyasérülések, szóval komolyabb dolgokra gondolok, amikor már nem tud saját maga segíteni magán!? A papírok szerint mást se csináltak csak áthágták a törvényt, méghozzá tiszteletre méltó buzgalommal. Mért pont most kezdik el tisztelni a törvényt? Már kora ifjúságuktól fogva tisztelték a törvényt? Hm... Az a nagyapja, de nem maga! Ne a nagyapjáról beszéljen, hanem magáról. Hát hogy is történt ez? Ne nevezzék a saját életüket tragédiának. Legyenek szerények! Semmi tragédia. Ismerem önöket, ez nem tragédia, hanem gazemberség. Maguk soha nem akarnak megváltozni? Nem mintha olyan drága dolog lenne az emberi élet. A rend az úgy tűnik, mintha a hatóság dolga lenne. Valójában ez az emberek dolga. A rend. A szabadságban azonban van valami nem emberi, valami isteni, valami olyan, amihez túl rövid az élet ahhoz, hogy megismerjük, és ha a kettő között összefüggést akarsz keresni - a rendet és a szabadságot gondolj Periklészre, a szenvedély köti össze. Mind a kettőbe kell hinni, mind a kettőtől szenvedünk, mind a rendtől, mind a szabadságtól. De tartalmas, gazdag, szép, szennyes az emberi élet, összeköt mindent. Csak a szabadsággal bánik olyan mostohán, tékozlón, mintha szemétre való lenne. Az emberek nem szeretik a szabadságot. Félnek tőle! Az az érdekes, hogy a szabadságban semmi ijesztő nincsen. Ellenben a rendben van sok ijesztő. De fel kell, hogy hívjam bizonyos dolgokra a figyelmüket. Arról van szó, hogy maguknak nincs más választásuk, mint az együttműködés. És éppen arra apellálok, amit ön mondott, hogy ha ennyire szívből tiszteli a törvényt, nyilvánvaló, hogy szinte csak alig előztem meg, gyakorlatilag fölajánlotta. Ne engem tiszteljenek, hanem a törvényt. Nem én vagyok a törvény, a törvény mind együtt vagyunk. Momentán önök törvényen kívüliek. De azt tudják jól, hogy miért. Nyilvánvaló, hogy nem kell felolvasnom az egészet, és nem is mondom el még egyszer. Vagy mostantól fogva nekem dolgoznak, vagy azt kell mondjam, nincs választásuk. Most elmehetnek.


Sátántangó - Irimiás és Petrina a századosnál