Elfriede Jelinek: Egy sportdarab

Egyenruhát öltenek, sportruhát. Mind csakugyan egyforma, azonos küllemű. Katonalelkület. Ne gondolkodj, csináld amit mondanak. Ehhez persze előbb szétrombolják összetéveszthetetlen természeted, nincs már benned semmi egyedi. Vonulnak a szurkolók is beöltözve, jelvényekkel, csapatszínekben, identitászászlókkal, sálakkal, hogy szétverjék a padot, villamost és úgy általában a hont.

Testnevelés. Mert a test is nevelhető, nemcsak a benső. A testet fejlesztjük, de a bensőt csak annyira, hogy igenis - mondani ezt tudja. Az anyák szülik a gyermeket, hogy legyen sok sportoló. A sport által elveszik anyától gyermekét. A sport nyilvánosan űzve a leghatékonyabb. A butítás eszköze, a kollektivitás érzete. Csak semmi egyénieskedés, semmi gondolat, a semmit célzó ösztön fejlesztése. Bizalom a sportcipőben. A testedzés ami vezet állami székbe és a széfbe. Ettől még esze nem lesz, ám erkölcseit a sport legyőzte.

Emberek kiket arra ellettek, hogy gondozzák a testet és bármikor elvessék a lelket. Léleksulyokvetés, lélekrúgás. Az emberek önként harcolnak saját felszabadulásuk ellen. Stadion a szolgaság temploma. Kinek legádázabb ellenségeiből lettek áldó hívei, ezt mind a sport műveli. És ő ezzel él oda-vissza. A sport értelme, hogy nincs értelme sokat lelkizni.

A sport a nagy embervezér kedvence, nemzeti hitvallása. Stadion a butaság szentélye. Állati ösztönök tombolnak áldozati szertartás gyanánt. A sport elhiteti, hogy az ember gyors elhasználódásra termett. Sport társadalom, más szóval fogyasztói társadalom.

Sport, hogy kötődhessünk vezérünkhöz, ki már gyermekként mászott mindenre fel, és színjátékban is gyakorolta színét-visszáját. Senki jobban a pályát nem ismeri. Elvágódik, de íme máris feláll. Áll. Mindeneket szellemével ismét átjár. Már amennyiben szellemét a sok megboldogult szellem közén agya mosógépének habzásában egyáltalán megleli! Talán a zoknijába gyömöszölte. Lépést váltok, keresztet hányok, paprika jancsi térdhajlítás, kilazítás!

A sportolók jó hát híresek, de tulajdonképpen mégse valakik. Nem, ezek igazából senkik! A sportoló erénye a hűség és a feledékenység. Akkor tetszik a vezérnek, még lesz belőle valaki, hiszen a sport lényege, hogy erkölcstelenségre csábít, csaló és erőszakos ki sportoló. Az élet bizonyítja, nézd csak a híreket. Senkiket mi naggyá tettünk. Na ehhez a tömeghez én, egyértelmű, nem tartozom, de másikhoz, egyikhez sem. Ki sportol elébe megy a halálnak.

Nézd vonulnak futballmeccset nézőként kiszolgálni. A kezdődő hibbanat jelei, nejüket-gyermeküket is magukkal hozzák. Kint a pályán a bizonytalanok rövidnadrág-egyenruhában. Borzalom-kollekció. Testében él a sportoló, teste ő maga. Egyetlen ős-bűn a tribün. Ember koncentrátum, mindenik összecsomózva. Az emberek készségesen kikészülnek, tapossák egymást, hullát hullára halmoznak, bedőlnek, dőlnek, korlátlanul, korláttalanul. Menetből adnak pofonokat hitetlenkedőknek. Ember embernek társa minden emberpusztításra. A gondolkodók a többi embernek mindig megmaradnak idegennek.

A sportolóban magát szereti az ember, ha nyer. Általuk lesz belőlük bármi is! Nélkülük csak feleannyit érnének. Önnek érzelmi fogyatékai vannak, és értelmi devianciákkal küzd, küzdősportot folytat. Mi a tömegsport? - képernyő előtt emberek milliói. A sport egy nagy nulla. De mivel van, az emberek rosszabbak lesznek általa. Emberelőállító. Létbuborékok pattannak.

Elfriede Jelinek: Egy sportdarab. Ab Ovo Kiadó, 2006.