2020. június 28., vasárnap

Előítéletesség

Úgy tűnik az előítéletesség az emberiség jellemző tulajdonsága, amit tovább gerjeszt például az, hogy újabban elvetemült gyilkosságoknál a tudósítások kihangsúlyozzák: az elkövető autista vagy Asperger-szindrómás volt. Ez ugyanaz, mintha azt mondanák, hogy cigány volt. Ugyanis nem azért követi el tettét az autista, mert autista, amint a cigány sem azért, mert cigány. Az viszont igaz, hogy a többségi társadalom előítéletessége hozzájárul egyes megnyilvánulásokhoz, ellenreakciót vált ki. Ma délben Debrecenben a Thaly Kálmán utca és Darabos utca kereszteződésében szabályosan áthaladva megpróbált szándékosan elütni egy piros Suzuki. Vetődve kellett elugranom a hirtelen gázt adó, és engem célzó autó elől. Cigányok ültek benne. Nem tudok másra gondolni, mint ami már számtalanszor megtörtént az egészségügyi okból kopaszra nyírt fejem miatt: azt gondolták szélsőjobboldali vagyok. Ezt az előítéletességet a neonácik okozzák viselkedésükkel, amihez a kormány asszisztál, gerjesztve az országban amúgy is meglévő feszültséget. A filmbe illő jelenet után a Suzuki elhajtott, nekem semmi bajom sem történt. Nem csodálkozom, tegnap a focidrukkerek ultrái a házunk mellett alakzatban vonultak az úttesten rendőri vezetéssel. Rigmusos üvöltésük a primitívség netovábbja volt. Ha a kormány nem adna teret a szélsőségeseknek, ha a többségi társadalom elbírná viselni például az autista másságát, vagy a cigányság gazdag kultúráját (ehhez persze meg kéne ismernie), és nem csak magának követelné a tiszteletet, akkor megvalósulhatna egy békés társadalom. Addig azonban marad a kölcsönös előítéletességből fakadó ellenségeskedés.