Náci-foci

Sétálni voltunk. Feltűnő volt, hogy alig vannak autók az utcán. Azután rájöttünk a tömött kocsmákból kiszűrődő tévé hangjából. Valami meccs. A riporter hangja üvöltött. Nyolc éves fiam megjegyezte: olyan, mint amikor katasztrófát mond a hírek. Adrenalin mint szóma. Mindig utáltam a foci kollektív csorda-őrületét. A Mekiben a földszinten maradtunk, mert fönt ment az üvöltés. Három lány volt még lent, odébb két férfi beszélgetett, és mi ketten. Hamar távoztunk. A dohányboltban vettem egy kávét. Nem, nem nézzük a meccset. Azonnal ellenség lett belőlem. Nyilván zsidó. Pedig nem, csak arról van szó hogy semmi értelmét nem látom a focinak, illetve igen, de az a borzalom értelme. Ha valaki még mindig nem érti, miként működött a nácizmus, nézzen körül ma Magyarországon.