Fekszem és emléked kísért
lebegő gondolatok az éj felett
gyermekből felnőtt lettél
a kín téged sem kerülhet
végül átszúrja testedet
mintha lányom lennél
kulcsod a zárban, lelkem kitárva
de nincs ok ébredésre
széked már üres
emléked belőlem pereg
bár letelt életem kora
örök jelenben múltunk
hangtalan állunk a csendben
érzem lelked melegét
nézz a szemembe
északi napszél fúj
fénye megvilágít
mágneses viharban
az időnek nincs hatalma
bennem örvénylik lelked folyója