2015. szeptember 18., péntek

Varázshegy


Nagyon régóta készültem és annál is jobban vártam erre az eseményre, hiszen nem a megszokott környezetben indulhattam. Szombat reggel a pálya bejárásával kezdtem, amit gyalog tettem meg és nagyon nagy varázsa volt, ahogy ott sétálgatva azt próbáltam kitalálni, milyen meglepetésekkel és kihívásokkal vár minket a HEGY.

Apám Egerben lakott, és főleg nyaranta sokat voltam nála. Felsőtárkány és a Szalajka-völgy mellett Bélapátfalva volt leggyakoribb úti célunk. A tóban akkor még lehetett fürödni, sokat úsztam benne. Szemben a dombon tavasszal ibolya nyílt. A völgyben tovább a forrásnál úttörő-tábor, mindig idegenkedve néztem lakóit. A HEGY lenyűgöző, negyven éve még inkább mint ma, teltebb volt, nem volt még így lecsupaszítva.

Nagyon óvatosan indultam neki, hiszen minden alázatot és tiszteletet megkövetelt a pálya. Apránként kezdtek kirajzolódni az ívek, a pontok, és a zónák, de a nagy meleg miatt nem voltam képes annyit menni, mint amennyit szerettem volna, amit más miatt is sajnálok.

Aztán 1985-ben megszakadt apámmal a kapcsolatom, a bélapátfalvai utak is elmaradtak. Valamikor 2004-ben jártam legközelebb arra, akkor már meg lehetett közelíteni a HEGYet is, ott, ahol egykor a cementgyár gépei jártak. Gyalog mentem, ugyanott ahol most tizenegy évvel később te, és nagyon nagy varázsa volt, ahogy ott sétálgatva azt próbáltam kitalálni, milyen meglepetésekkel és kihívásokkal vár a HEGY. Apránként kezdtek kirajzolódni az ívek, a pontok, és a zónák, de a nagy meleg miatt nem voltam képes annyit menni, mint amennyit szerettem volna, amit más miatt is sajnálok.




A kvalifikációs körömre indulva kitört a jobboldali gl szem, de sikerült rajthoz állnom a gyors szerviznek köszönhetően. Egy álom valóra vált, amikor indulhattam a rózsaszín kis szörnyeteggel a Z4-el.

2006-ban nagy túrát tettem, Ómassáról jöttem át a fennsíkon keresztül Szilvásváradra - Istállóskő érintésével. Az egész út percre meg volt tervezve, reggel busszal Debrecenből Miskolcra, a lényeg hogy Egerből az utolsó busz hazafelé 18:15-kor indult, azt el kellett érnem. Sikerült ugyan, de azon a napon legalább öt kilót leadtam. A szilvásváradi buszból amíg csak lehetett figyeltem a HEGYet. Egerbe érve felnéztem a buszból apám erkélyére. Ott állt és cigizett. Egy pillanatra egymás szemébe néztünk, a busz máris ment tovább, belém pedig egy harmincéves emlék villant, egy egészen különös eset. Gyerekként ott álltam, ahol most ő, egy autóból felnézett rám valaki, mire megrémültem, mert úgy tűnt én néztem fel magamra. Nyilván képtelenség gondoltam akkor összezavarodva, és íme most valóra vált, felnéztem apámra.

Utoljára 2007-ben jártam Bélapátfalván, pontosabban a Bélkő tetején. Ómassáról jöttem, 18:35-re vissza is kellett érnem, hogy Miskolc Búzatérről 20:00-kor induló utolsó Busszal haza tudjak menni. A fennsíkon át pont oda jutni a HEGY tetejére. Ennek az útnak a rövidített változatát az Őrkőig akkoriban többször is megtettem. Az Őrkőről tiszta időben látni Egert, távcsővel felismerhetők a templomok. Ott tíz percet lehetett pihenni, a Bélkőn szinte semmit, indulni kellett vissza. Ekkor már ismertük egymást, de te azon a nyáron eltűntél. Az úton és a Bélkőn is rád gondoltam, arra hogy vajon merre lehetsz. Hirtelen beugrott egy település név, nem tudom honnan és miért. Később, amikor ismét láthattalak, kiderült az, ahol felnőttél.

Itt bosszulta meg magát a kevés edzés, hiszen ha napközben történik ez a kis baleset, akkor nem így indultam volna a kvalis körnek bosszúsan, idegesen, stresszesen. Sajnos ezek a tényezők megpecsételték a verseny kimenetelét, rontottam és fel kellett adnom. A végeredmény lyukas kartel, széttört -felnik, -csonkaállvány, -üvegszálas elemek és pár könnycsepp. Sajnos a végső összecsapáson nem tudok részt venni mint versenyző a kis Pinkivel, de úgy néz ki jövőre lesznek meglepetések, és újult erővel fogunk támadni...

A verseny napján feszült voltam, csak úgy tudat alatt, majd egyszerre éreztem, hogy valami történt veled, könnyezel, fel kell adnod a versenyt, baleset, de neked semmi bajod. Elmúlt a feszültség, megkönnyebbültem. Múltjaink összeérnek.






Anna beszámolójának felhasználásával készült.

2015. szeptember 11., péntek

Jung a diktatórikus államról



Ahol a jogbizonytalanság, rendőri besúgás és terror légköre uralkodik, az emberek elmagányosodásra vannak ítélve, ami azonban éppenséggel célja és szándéka a diktatórikus államnak, mivel tehetetlen társadalmi elemek minél nagyobb tömegű felhalmozódásán alapul. Ezzel a veszéllyel szemben a szabad társadalomnak érzelmi természetű kötőanyagra van szüksége, vagyis egy elvre, amilyen például a karitásznak, a keresztényi felebaráti szeretetnek az elve. De éppen a felebaráti szeretet sínyli meg a leginkább a megértésnek a projekció által előidézett hiányát. A szabad társadalomnak ezért a legnagyobb mértékben érdeke, ha pszichológiai felismeréstől indíttatva foglalkozik az emberi kapcsolatok kérdésével, mert ettől függ tulajdonképpeni kohéziója és egyszersmind ereje. Ahol a szeretet megszűnik, elkezdődik a hatalom, az erőszak és a terror.

C. G. Jung - GW. 10. köt. 332. old.

2015. szeptember 9., szerda

Erőteljes elvárás



Meghívó tanévkezdő szentmisére katolikus hit- és erkölcstanos gyerekeknek családjukkal együtt.

Lesz meglepetés ajándék!

A valós iszlám veszéllyel szemben nem a semmivel, hanem keresztény öntudatra ébredéssel tudunk jól védekezni. Ezért ez nemcsak egy meghívás, hanem erőteljes elvárás is. Meg fogjuk nézni, hogy személy szerint ki jött el.

Mindez a budapesti Szent Lajos Templom meghívója. Szerzője Szláby Tibor plébános. Ha megnézzük a templombelsőt, látjuk, hogy az oltár magyar zászlóval van letakarva, ami felettébb különös a nemzetek feletti katolikus egyháztól. Még világosabb lesz a dolog, ha meglátjuk az Árpádsávos lobogót is mellette. A jelenség országos.

Na ezért nem jár a fiam hittanra.


Erőteljes elvárás

Manzoni és a menekültek



A kormány által szított menekültek körüli tömeghisztéria mibenlétét jól bemutatja Alessandro Manzoni Jegyesek című regényének 31-32. fejezete. A hisztéria oka ott a pestisjárvány volt, ám a tömeglélektani hatás ugyanaz.

Gólyatáborban nincs botrány?



Gólyatáborban márpedig nem lehet botrány! Pedig volt.

Két hete a Debreceni Egyetem gólyatáborának bejáratánál megjelent két egyenruhás rendőr. A biztonsági szolgálatnak azt mondták kábítószeres ügyben. Miután bementek a lányoknál próbáltak szerencsét szexuális célzattal, ám a biztonsági szolgálat résen volt, és kérte parancsnokukkal való kapcsolat felvételét. Ők erre távoztak, majd a belváros örömlányainak szolgáltatásait vették igénybe fizetés nélkül. A rendőrség ezután elfogta őket. Egyikük a rendőrség alkalmazásában állt mint fegyveres biztonsági őr a menekülttáborban, a másik kirúgott volt rendőrszakközepes. Az esetről egyaránt hallgat a rendőrség és az Egyetem. Pedig volna tanulság, és méltán lehetne dicsérni a biztonsági szolgálatot. Ám a gólyatáborokban nincs botrány.

2015. szeptember 8., kedd

Mérgezett nép



Magyarország minden bárgyúságát el kell viselnünk, nem szabadulhatunk népünk karmaiból, mindenekelőtt a kormányfő egzaltságától, az állam szakadatlan akadékoskodásától, és a rossz időtől. Magyarországon az év háromnegyed részében rossz az idő, és ha azt hisszük, itt a tavasz, hónapokba telik, amíg valósággá válik, és rögtön nyár lesz belőle, ami viszont egyre melegebb. És az ősz, tulajdonképpen a legszebb évszak itt, ebben a rémes klíma uralta országban, ahol mindenkit próbára tesz a köszvény, a reuma, a gyakori viharok, és a jeges hideg már sokszor novemberben mindenkit arra emlékeztet, hogy léte maga a szakadatlan fenyegetettség. Nem beszélve a télről, ami mindent elviselhetetlenné tesz, ha túl vagyunk a harmincon. De a magyaroknak, ha Nyugatra kerülnek minderről fogalmuk sincs, mert már elfeledték honnan jöttek, mind visszavágynak ebbe a lapályba, ahol nehéz a levegő és bűzös, mindenhol rovarok milliói. Ide folyik be a világ szennye, olyan mint egy lefolyó, egy pöcegödör. Magyarország ténylegesen a világ pöcegödre, ahol persze dúsan tenyésznek a növények, csak éppen mérgezők, magukba szívják a világ minden mérgét. Aki eszik belőlük, maga is mérgező lesz. Mérgezett és mérgező. Csak külföldről behozott élelmet szabad itt enni, ha nem akarsz mérgezetté válni. Ilyen a magyar, mérgező-mérgezett. Az egyik nyugatra vágyik a másik haza, így legalább mind és mindig magas fokon és egyformán boldogtalanok.

Thomas Bernhard után szabadon

2015. szeptember 7., hétfő

A menekültek nem emberek



Ma reggel az iskola udvarán a fiammal halljuk a szülők beszélgetnek: nekem senki ne mondja, hogy a menekültek emberek, mert nem emberek.






Egészségügyi okból 1-2 havonta tarra vágatom a hajam, lassan huszonöt éve. Szombaton az utcán egy kutyát sétáltató ismeretlen férfi mellém érve így szólt? Fideszesen sétálgatunk? Bocsánat Jobbikosan - majd a földre köpött. Ő is rasszista.

2015. szeptember 1., kedd

Határvadászok



A határvadászszázadokat éppen most állítják fel a régiek helyére. Ugyanott fognak a vadra lesni, mint a régiek. Fiatalokból állítják össze, hogy szocializálódjanak. Parancsra emberekre vadászni. Menekültekre. Gyerekekre. A diktatúra elmélyítése.

A vadászok sosem voltak a barátaim. A vadászviselet vidéken már jó ideje úgyszólván nemzeti viseletté vált. Az embernek néha az a benyomása, hogy az egész magyar nép már csak vadászokból áll. Már Budapesten is ezrek szaladgálnak az utcán vadászszerelésben, ott is, ahol kizárólag komikus, groteszk és perverz. A vadászok mások barátai voltak, nem az enyémek, nekem ott voltak a kertészek. Magyarországon mindig is két tábor állt egymással szemben, a vadászoké meg a kertészeké. A vadászokat többnyire a falvakban látni, ahol kibiztosított fegyvereik körül ücsörögnek hájasan a kocsmában, s abszurd politikai nézeteiket hangoztatják, ami gyakran veszekedéssé fajul, majd persze, mint falun mindig, verekedéssel, következésképpen sérültekkel, sőt gyakran halálesetekkel végződik. A vadászok mindig is garázdák, kötekedők voltak. Ha valaki nem tetszik nekik, az első lehetséges alkalommal egyszerűen lelövik, s a bíróság előtt azt vallják, valami vadnak nézték. A magyarországi pertörténet bővelkedik ilyen vadászbalesetekben, az elkövető pedig többnyire figyelmeztetéssel megússza azzal a mottóval: akit vadász lő le, maga tehet róla. A vadászok mindig is fanatikusak voltak. Ténylegesen bizonyítható, hogy a világ összes szerencsétlenségének jó része a vadászokra vezethető vissza. A diktátorok szenvedélyes vadászok voltak, akik a vadászatért mindent odaadtak volna, akár a saját népüket is meggyilkolták volna a vadászatért, amint azt ugye nem egyszer láthattuk és láthatjuk. A vadászat hatalom, a vadászat világnézet. A vadászok voltak a fasiszták, a vadászok voltak a nemzetiszocialisták, és ma is azok. Magyarországon diktatúrák idején mindig a vadászok vitték a szót, amint ma is. Magyarország a vadászokon keresztül nyílegyenesen nemzetiszocialistává vált.


Thomas Bernhard után szabadon. Kioltás, 124-132. oldal. Kalligram, 2005.