2015. április 17., péntek

Ej, ráérünk arra még!



A magyar nyelv nyomasztóan hat az elmére, s az értelmet működése szempontjából ártalmas szintre szorítja le. A magyarok gondolkodása, akárcsak a magyar beszéd, hamar lebénul az alatt az emberhez méltatlan teher alatt, ami a magyar nyelv, amely minden gondolatot, mielőtt még kimondanánk, elnyom. Nyelvük következtében a magyarok gondolkodása csak nehézkesen fejlődhetett, és sosem bontakozhatott ki egésszé, amint azt a magyar történelem is bizonyítja. Az olasz nyelv például könnyű és végtelen, és úgy viszonyul a magyarhoz, mint egy módos és boldog családban teljes szabadságban nevelt gyermek viszonyul egy szegényhez, akit elnyomtak és ütöttek vertek. Vessük csak össze a magyar alaptörvény szövegét Dante bármely művével. Míg Dante szövegei szabadon szárnyalnak, addig az alaptörvény minden szava és mondata elkerülhetetlenül lehúzza gondolatainkat, minden mondata sárba tipor mindent. Öt éve, amikor ez a nép a kulturvilág és legfőképpen önmaga ellen háborúba lépett, azóta ebben az országban minden törvény törvénytelen. És mindennek a nyelv az okozója! Íme egy példa: "Előadtam kérelmemet. Üres arcok hallgattak. Lassan elbizonytalanodom, elfog az érzés, hogy talán japánul vagy valami egyéb, a magam s főként e katonák előtt ismeretlen nyelven találhattam megszólalni. Végre valaki azt mondja, meg kell várni a parancsnokot." Ebben minden benne van, a nyelv okozta közismert magyar szellemi tunyaság, és a még közismertebb magyar szolgalelkűség. Ez látható egy másik író esetében is, aki felismerve tehetetlenségét, az iszapbírkózást a magyarral, nemes egyszerűséggel zengő, üde élettől és erőtől duzzadó címet választott regényéhez: Harmonia caelestis. Vagy itt a líra, egy Négysoros, amit érteni vélnek, ám valójában a legkevésbé sincs így. A költő, ez az útszéli Isten épp ezért tért át a friss latinra, mely az egyetlen többfunkciós nyelv, bármi kimondható, és bármi elhallgatható vele, Et resurrexit tertia die. Mert a súlyos szavak nem mindig a legfontosabbak, miként a súlyos mondatok sem mindig a legfontosabbak. A magyarok erről hajlamosak megfeledkezni.


Thomas Bernhard után szabadon.

2015. április 13., hétfő

Kötelező hittan


Miért ürülnek ki a templomok? Például az iskolai hittan miatt, főleg ha az kötelező. Mindjárt megmondom miért. A 90-es években az egyik párt elnöke azt mondta a tévében: ahhoz, hogy keresztény legyen az ember, nem muszáj Istenben hinnie. Tegyük hozzá: elég ha iskolai hittanra jár. Annak ugyanis a célja az ideológiai nevelés, más szóval a Fidesz-KDNP-Jobbik számára a kereszténység szavazótábort jelent. Dobszay László talán tizenöt éve figyelmeztetett arra, hogy a templomok kiürüléséért azok a felelősek, akik a gyermekeket "átviszik a templomból az iskolákba, melyeknek nincs, nem lehet eleven kapcsolatuk a plébániákkal, az egykori plébániai ministránscsoportokkal, kiskórusokkal. Megjósoltam már tíz éve, hogy mi lesz az eredmény, ha a hittant elszakítják az oltár közeléből. Keserű elégtétel, hogy sokkal inkább bekövetkezett, mint legrosszabb jóslatomban gondoltam volna." Ma Magyarországon a kereszténységnek elsősorban a pártokhoz van köze, mérhetetlenül erkölcstelen és korrupt pártokhoz. A korrupcióban nem csak a kormánypártok vannak benne, hanem bőven a Jobbik és az egyházak apparátusai is. Ez tény, mely publikálva van, csak nincs rendszerszerűen egybegyűjtve. Mit mondott Dobszay? "Felelősek azok, akik Egyházunkat a pénz, az ingatlan és a politika szentháromságának a kultuszába vitték át." A mai magyar kereszténység, mint közösség sajnos vállalhatatlan. Miről van szó? Dobszay tudja: "a papok kilencvenöt százaléka maga sem tudja már a vallást, és ezért tanítani sem tudja, hanem helyette tanítja saját ötleteit - elhitetve az emberekkel, hogy ez a vallás."

Az idézetek Dobszay László: Jegyzetek a liturgiáról című könyvéből valók (308-310. oldal, Új Ember Kiadó, 2001.), amely jórészt az Új Ember hetilapban megjelent cikkeinek gyűjteménye. Az Egyház Fidesz-fordulatakor Tarjányi atyát leváltották a lap főszerkesztői tisztségéből, ami egyúttal Dobszay László kitiltását is jelentette a lapból.



2015. április 9., csütörtök

Én-teriőr



Para-Kovács Imrének a Magyar Narancsban megjelent miniatűr gyűjteménye, a 90-es évek hangulata, zamata és levegője. Annak ellenére vagy azért (hiteles) mert személyes. Megrostálva, a javát kiválogatva feszes, egyenletesen magas színvonalú lehetett volna. Fecsérlés? Ha más szempontból nézzük nem, hiszen így egészben tud teljes képet adni. Para-Kovács Imre nagyon érzi a nyelvet, a magyart és az irodalmat. Néhány tökéletesen elkapott szó tartja az egész struktúrát, az olvasó, mint hullámokon siklik a szövegen. Érződik, hogy nem szerkesztésről, hanem ösztönös cselekvésről van szó, könnyedén, lazán. Mintha lejegyzett beszédről lenne szó. Zenéről. Dupla album.


Para-Kovács Imre: Én-teriőr. Alexandra, 2003.

Semjén a szenvedélybeteg



Semjén Zsolt maga ismerte be, hogy szenvedélybeteg, hiszen állatokat elpusztítani csak úgy szórakozásból beteg egy dolog. Ha morális problémát sem okoz, akkor még inkább. (Fekete István írt erről gyönyörűen és mélyen.) Egy valamit azért tisztázzunk: a katolikus tanítás szerint az állatoknak is van lelke, sőt a növényeknek is. Az utóbbiaknak vegetatív, az előbbieknek érzékelő, míg az embernek értelmes lelke van. Ezt csak úgy mellékesen. Semjénék most éppen azzal riogatnak, hogy a baloldal állkeresztény pártot akar létrehozni. Nem tudom (nem hiszem), de nem is érdekel, mert Nyíri professzorral értek egyet, aki a rendszerváltás idején kézzel-lábbal tiltakozott a KDNP megalakítása ellen, mondván a kereszténység egy vallás, az egyetlen amely alapelvei szerint nem politikai párt. Ennek ellenére a jobboldal létrehozott egy állkeresztény pártot, mert a KDNP tettei szerint az. Semjén alakja egy tipikusan Nagy Inkvizítor (Dosztojevszkij), aki Jézust is elítélné, ha tehetné, mert az ítélkezés szenvedélybetegség nála.