Hasnyálmirigynapló

Még nincs semmi beígérve.

A sógornőm 29 éves kora óta tagja a rákosok felekezetének. A hívek száma évtizedek óta folyamatosan növekszik. Kilépni nem lehet, életre szóló elköteleződés. Hit az életben mindhalálig. Tőlünk járt kemóra, közel lakunk a klinikához. Hónapokig lakott nálunk, minden ami ezzel jár. Sokszor ültünk együtt az onkológián. A prof habókos egyensúlyi zavarokkal, furcsa tánclépésben ugrált. A Plazában a rákszirmot, azt szerette. Ott ülünk tehát, én is kopasz, de önkéntesen. A pszichológus hölgy, ki harmatgyenge tankönyveket ír, mondja tölteném ki az ívet. Nem töltöm. Ugyan miért nem? Köszönöm nem akarom - mondom. Pedig meglátom ilyenkor jó segítség, a lelki. Sajna nem játszhattam végig, sógornőm közbeszólt a felvilágosítással. Mindig is türelmetlen volt. A rákjával is, mell nyirokcsomó is májáttéttel. Egy svájci cég kiválasztotta tesztalanynak. Ezért a szerért könyörögtek milliomosok, vezető személyiségek, mindhiába, a svájciak maguk intézték a dolgot. Nincs az a pénz Magyarországon, amivel egy svájci gyógyszergyár lefizethető. Talán ennek köszönhető, hogy 43 évesen köszöni jól van, csak a rokkantságiját el ne vegyék, mert elveszti állását, és akkor csak közmunka. Takarítónő részmunkaidőben egy multinál.

Esterházy Péter Mucija, ahogy ő nevezi barátnőjét a rákot, különös mulatság (olvasmány). A nyelvi megformálás bámulatos, esterházys, betétek, valóság és fikció, az egész lehet nem is igaz, vagy ha nem is valóság, de igaz. Minden mintha és mégis, egy szerep magára osztva, a valóságban alakítva. Az élet válik regénnyé, az elbeszélés életre kell. Részesévé válik az olvasó is, amint beszüremkedik a menekültügy a háttérben. Persze a foci, ami Esterházynál a főúri kollektivizmussal magyarázható, szemben például egy kóborlovag individualizmusával. És persze a nagy zabálás. "Lenint most már soha nem feledhetjük, beette magát a nyelvbe." Milyen igaz gondolom, mikor olvasom, nekem Lennonról mindig Lenin jutott az eszembe, és íme az első mondat életemben, amikor fordítva történik minden, Leninről Lennon. A szó, a nyelv, a hangzás, ahogyan hat a gondolatra, alakítja, meghatározza. A kemó és sugár ismétlődése, mint zsolozsma a szerzeteseknél, keretet ad a rákosok rendjébe tartozó életének. Sógornőmmel sokat hülyéskedtem, mindig életörömet lop szívembe a beteg, az önzés felszabadító örömét, hogy nem én vagyok a választott. A halál barátom, a lelki szenvedést belső megtisztulásként üdvözlöm, a testi szenvedés viszont legfőbb ellenségem, főként ha orvos okozza. Az élet nem elég ellenszolgáltatás. Sokan vagyunk így - gondolom. Az önsajnálat hiánya, szemben a szláv, német, zsidó ősmagyarok önsajnálatával. A halál az élet hiánya. Ami van az a lét fájdalma céltalan sírás bele a világba. Hascsikarás mint életérzés. Az élet a halál hiánya?


Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Magvető, 2016.