2014. szeptember 29., hétfő

A boldogságról



A boldogságban benne van az örökkévalóság érzete. Fiatal az, aki érzi, hogy létezik körötte tér, amelyben kinyújtózkodhat. A fiatal a halált nem ismerő ember egy végtelen mesében. A boldogság rendszerint múló pillanatokban érkezik el hozzánk, de soha nem pillanatként fogjuk fel, nem igaz, hogy a pillanat kedvéért kell élvezni. Ha így teszünk, elpusztítjuk a boldogságot. Nem valami kellemes érzésre gondolok, hanem a fájdalmas boldogságra, a szerelemre. A szerelmes élvezi a pillanatot, de éppen hogy nem a pillanat kedvéért. A másik miatt élvezi. A szerelmes olyasminek tekinti az ő szerelmét, amely nem érhet véget soha. Ezek a pillanatok örökkévalósággal telítődnek és örömteliek. Ez akkor is így van, ha a szerelem csak amolyan diákszerelem, amit a magunk kedvéért élvezünk. Az igazi szerelem, az örökké tartó, a másikért való szenvedéssel teli boldogság, mert a tüzet nem lehet veszély nélkül érinteni, az mindig éget, átformál és meggyötör bennünket. Nincs szerelmes, aki ne állítaná, hogy szeretné beteljesíteni vágyát, miközben ne állítaná azt is, hogy nem kellene beteljesíteni azt, egész egyszerűen azért, mert érdemtelennek tartja rá magát. Ehhez a boldogsághoz másfajta szellem szükségeltetik, kell hogy legyen benne valami félénkség, valami nem determinált remény, valami kamaszos várakozás. A szenvedélynek tisztaság és egyszerűség a feltétele.


G. K. Chesterton után szabadon.


Drift

2014. szeptember 26., péntek

Török Gábor



Török Gábor figyelemre méltó politikai elemzést ad blogján. Nem akarom szaporítani a szót, olvashatják önök is. Amit mondani akarok az a következő:

1. Vélhetően Török Gábor valami mást ért demokrácia alatt, mint a közkeletű vélekedés.

2. Láthatóan diktatúra alatt is valami egészen más dolgot képzelhet, definiálnia kellene fogalmait.

3. Török Gábor nem, vagy nem akarja tudni, mi folyik ebben az országban. Tudnék sok mindent mondani vezetőinkről, mondandómat bizonyítani is tudnám, de mégse tehetem, mert akkor sok ember kerülne súlyos helyzetbe, amiből a legkisebb dolog lenne az állásvesztés.

4. Török Gábor legfőbb üzenete, ezt sulykolja végig, hogy nincs diktatúra. Arra gondolok, üzentek neki, és most fél. Hát teljesít.



Átmenet

A jövő elkezdődött

Unorthodox

A Kaptár Szelleme

Éhező óvodások



Ezer kalória. Ennyi az engedélyezett az önkormányzati óvodákban, egy kalóriával sem több. Ez is lehetőleg cukor és só nélkül. Ehetetlenül. Az állam akaratából. Az egy darab kekszet a natúr joghurtba kötelező belerakni. Bár külön-külön megennék, de úgy tilos. Szigorúan ellenőriznek, és kaszárnya stílusban kioktatnak. Iskolaigazgatókat megaláznak, nyilvánosan ordibálnak. A tanfelügyelet. A jogtalanság mértéke bőven meghaladja a szocializmus idejét. A fiú délig van óvodában. Közvetlen ebéd után már a kapuban megeszi az uzsonnát, tehát délig megeszi az egész napos óvodai menüt. Az óvoda Anna egykori iskolájával szemben, tíz perc alatt az Egyetemen vagyunk. A büfében azonnal enni kér. Sovány, nem nagy étkű. Az óvónők az utántáplálás szükségességére hívják fel a figyelmet. Az állam nagyhatalmú vezetői nem tudják, az éhezés átalakítja a szervezetet. A test elkezdi kívánni a kalóriadús ételeket, zsírokat, cukrokat, megpróbál tartalékolni, mihelyt lehetőség van rá zabálásra kényszerít. Önrendelkezés helyett központi irányítás az élet minden területén.


A táplálkozás individualitása

2014. szeptember 23., kedd

A Neandervölgyi ember és a mitológia



Az emberi faj a Homo heidelbergensisből fejlődött ki mintegy 300 ezer évvel ezelőtt, méghozzá a Föld két pontján nagyjában egy időben, északi és déli változatban. A ma élő ember a Homo sapiens sapiens Afrikában, mi vagyunk a déli változat. Az északi változat a Homo sapiens neanderthalensis, Nyugat-Európában, ahol akkoriban igen hideg idő volt, a neandervölgyi ember fejlődésében ehhez alkalmazkodott. A rövid vaskos végtagok a kisebb hőveszteséget szolgálták. A mélyen ülő szemek a kidomborodó szemöldökcsonttal az arc jobb vérellátását szolgálta. Az ember északi változata erős, zömök testalkatú, fehér bőrű volt, többségük szeplős és vörös hajú. (Lásd itt.)

A Homo sapiens sapiens, mintegy 100 ezer éve megkísérelt behatolni Európába, de ez akkor nem sikerült neki, a Homo sapiens neanderthalensis visszaszorította, sőt egy ideig a Közel-Keletet is benépesítette. 50 ezer éve a déli változat fejlődési előnyhöz jutott, elkezdett beszélni, ami az agy fejlődésévek járt együtt, lehetővé téve a tárgyak bonyolult megmunkálását. (Ezt megelőzően a neandervölgyi számított ügyesebb mesterembernek.) 45 ezer éve behatolt Európába, 40 ezer éve már ott volt Európa teljes területén, 30 ezer éve a mai Spanyolország területén elhunyt az utolsó neandervölgyi ember.

Ismerve és számolva az emberi természettel semmi kétségünk sem lehet afelől, hogy az emberi faj déli és északi válfaja keveredett egymással, amit 2010 óta a genetika is igazolni látszik. Milyen nyoma van, van-e nyoma egyáltalán ennek kultúrtörténetünkben? Egy közel 20 ezer éves együttélés nem tűnhet el nyomtalanul. A Homo sapiens sapiens észak-európai népcsoportja körében, a skandináv mitológiában talán ott lappang.

Általában az emberiség mítoszaiban megjelennek olyan értelmes földi élőlények, akik nem emberek, és akik keverednek az emberekkel, ami legtöbbször és leginkább helytelen dolognak van feltüntetve. Ezeket sokféleképpen lehet magyarázni, például régi hősök emlékeként. Ez esetenként igaz, de álláspontunk szerint a skandináv mitológiában szereplő óriások és törpék vonatkozásában ez nem kielégítő magyarázat. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a mondákban az óriások csak a középkor végén váltak hatalmas méretűekké, eredetileg az átlagos méretű embernél alig nagyobb, vaskos, durvább, kőkorszaki civilizációjú értelmes lényeket jelentettek. A természet részei, ösztönlények, ismereteik formálisak, asszonyaik szépek, vonzóak. A törpéket szintén a középkor végi mondákban említik először apró termetűeknek, korábban egy, az átlagos méretű embernél alig alacsonyabb, fejlett technológiával és művészettel rendelkező, barlangokban élő népet jelentett. A róluk való emlékek igen ősinek tűnnek, egyidősnek az istenhittel. Az óriások viszont az isteneknél is ősibbek, ők maguk váltak istenné, mintegy mondhatni előbb voltak itt. Az óriásokról és törpékről a verses Edda jósnője Gullveiget számol be. Gulliver is az ősi felfogást erősíti meg, de már az új méretekkel színesítve a történetet. Swift műve természetesen egészen másról, saját koráról szól. A mitológia is a sajátjáról: az ősidőkről.

A középkorban még létezett egy embertípus, mely a 16. századra teljesen eltűnt. A korabeli képeken és szobrokon még láthatók jellegzetes vonásai ennek a típusnak. Vajon hasonlóan felfedezhető-e az emberiségbe beolvadt neandervölgyi ember kultúrtörténeti emléke a germán mitológiában?

Hildegard von Bingen (1098-1179) egy egészen egyedülálló magyarázattal állt elő az özönvíz előtti idők kapcsán. Arról van tudomása, hogy az emberek az ősidőkben, nők és férfiak egyaránt "keveredtek és együtt éltek az állatokkal (...) kölcsönösen szerették egymást és ragaszkodtak egymáshoz". A neandervölgyi ember nem tudott beszélni, csak valamely kezdetleges "állati" módon kommunikálni. Hildegard így ír: "akadtak emberek, akik állatmódra viselkedtek, és állati hangokat adtak ki magukból". Voltak azonban olyanok akik "nem voltak hajlandók semmiféle lealjasodásban részt venni, hanem megmaradtak tisztának", akik nem keveredtek állatokkal, nem állatoktól származnak, de ők is bűnösök gyermekei (áteredő bűn). Ők az "Isten fiai", az emberek gyermekei, "mert külsejükben sem voltak elfajzottak, és nem is állatoktól származtak." Ez a keveredés lett a vízözön oka, "ám ma is vannak olyan házi- és vadállatok, amelyek az említett módon, az emberektől emberi természetet örököltek."(Hildegard: Okok és gyógymódok, 75-76. oldal.) Itt láthatóan megjelenik a zoophilia bűne is, de Hildegard tisztában volt azzal, hogy utódok honnan származhatnak. Talán elhalványult ősi emlékek, megromlott szövegek bukkannak fel írásában, a germánság artikus ágának, az őskor homályába vesző ván istenek népének emlékei.


A Klíma és mitológia című írásom részlete.


2014. szeptember 10., szerda

A nemzeti önzés körei



Felejtsük el a természetfölöttit, s nem marad más, mint a természetellenes, mint például egy stadion, ahol a közösség egy önmagába zárt, önmagával foglalkozó tömeggé alakul át. Ez is a cél: a nemzeti önzés újjáélesztése.


G. K. Chesterton után szabadon.

Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt



Ne essünk tévedésbe és ne keverjük össze az egészség gondolatát az aggályoskodás gondolatával. Az embernek nem azért kell mozognia, mert túlságosan kövér, hanem például azért úszik, mert szereti a vizet, vagy azért síel, mert szereti a hegyeket. Megházasodnia is azért kell mert szerelmes lett, és határozottan nem azért mert az emberiségnek szaporodnia kell.


G. K. Chesterton

Ökotárs



A rendőrök egyöntetű magánvéleménye az, hogy az Ökotárs elleni kormányzati utasításra végrehajtott akció jogszerűtlen és szakszerűtlen.

2014. szeptember 5., péntek

Nemzeti kotonbolt



A nemzeti dohányboltok és italboltok után várhatóan 2015. július 1-én indulnak a nemzeti kotonboltok. Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádióinterjújában beszélt erről. Mint mondta Európa lakossága csökkenő tendenciát mutat, de mi magyarok találékonyak vagyunk abban, hogy ez ne következhessen be, példa rá ő maga. Jövő júliustól kotont csak a nemzeti kotonboltok árusíthatnak, kizárólag 60 év feletti állampolgárok számára. A hatástanulmányok alapján így, mintegy évi 50 ezerrel nőhet a születések száma. A nagycsaládosok és az etnikai kisebbségek korkedvezményesen vásárolhatják majd a kotont. A miniszterelnök nem tart a fekete kereskedelemtől, sőt. A nemzeti kotonboltok koton mellet vattacukrot is árusíthatnak majd. (MTI)

2014. szeptember 3., szerda

Tamás Gáspár Miklós

Akik Tamás Gáspár Miklóssal nem értenek egyet, s attól tartok azok is, akik (ha vannak ilyenek egyáltalán) vele egyetértenek, úgy mutatják be őt mint valami bukfencező bohócot és káprázatos fregoli artistát. Azt mondják, hogy nem lehet őt komolyan venni, hogy megvédelmez és megtámad akármit, szóval mindent megtesz, hogy meghökkentsen és mulattasson. Mindez nem csupán tévedés, hanem kiáltó ellentéte az igazságnak. TGM minden ereje és diadala abból a tényből származik, hogy mélységesen következetes ember. Mindaz, ami égen és földön megesik, gyorsan és precízen kielemzi. Mércéje sohasem változik. Az egész közélet éppen azt gyűlöli benne (s attól is félnek legjobban), hogy mérlege úgy ahogy van, mindig igazságosan mér, és törvényét legyen bár olyan amilyen, mindenre egyformán alkalmazza. Meglehet támadni alapelveit, de támadhatatlan ezen alapelvek alkalmazása. Ha TGM-nek nem tetszik a törvénytelenség, a szocialisták törvénytelenségét éppúgy helyteleníti, mint a jobboldalét. Ha nem tetszik neki a nacionalizmus, az ukránokét éppúgy helyteleníti, mint az oroszokét. Ha kineveti a papok tekintélyét, még hangosabban nevet a tudomány embereinek fontoskodásán. Nagy tetszést aratott az a mondása, miszerint a nők egyenrangúak a férfiakkal, ugyanazok felhördültek egy másik állításán, miszerint a férfiak egyenrangúak a nőkkel. Ha ismerjük TGM alapelveit, akkor pontosan tudjuk mit fog mondani harminc év múlva. No de képes-e bárki megjósolni, hogy mit mond jövő pénteken a miniszterelnök? Vannak, akik azzal vádolják TGM-et, hogy be akarja bizonyítani: a fekete fehér. Azt azonban sohasem kérdezik meg, vajon mindig helyes-e az érvényben lévő színnyelv. Ragaszkodik ahhoz, hogy olyannak lássa a dolgokat mint amilyenek; azt is meglátja, amit a modern civilizáció egyáltalán észre sem vesz. Nemzetek buktak el, mert erős emberekre bízták magukat. Az így alapított rendszerek meghalnak, mint a haldokló civilizáció mely életet adott nekik. TGM tudja, hogy az ami egyedül értékes és szeretetre méltó, nem más mint az ember - a jó öreg sörivó, credókat teremtő, küzdő és elbukó, érzéki és tiszteletre méltó ember. Mindazon dolgok, melyek erre a lényre alapoztattak, halhatatlanok.

G. K. Chesterton után szabadon.

Félreértés



A félreértett embernek mindig megvan az az előnye ellenségeivel szemben, hogy gyenge pontjairól, haditervéről halvány fogalmunk sem lehet. Itt van például Orbán Viktor. Ellenfelei elől szüntelenül kisiklik és legyőzi őket, mert valódi erényei és fogyatékosságai nem azok, melyeket ellenségei vagy akár barátai neki tulajdonítanak. Barátai a tettek fáradhatatlan emberének festik le őt, ellenségei kegyetlen zsarnoknak, pedig mindössze romantikus szónok és színész. Megvan az a képessége, hogy még akkor is színlelni tudja, hogy falnak szorították, amikor hatalmas tömegek állnak mellette. A tömeg hőseitől mindig megköveteli a balszerencse némi tettetését. Orbán Viktor badarságokat hord össze, de igen mutatósan beszél nemzetéről, mely sohasem hagyta cserben őt. Úgy szónokol, mint egy dekadens fűzfapoéta. Nyersessége, makacssága, hivatkozásai a józan észre; mindez természetesen nem egyéb szónoki trükknél. Színlelésének a célja meggyőzni hallgatóságát, hogy valójában nem is szónok. Mihelyt nem tekintjük gyakorlatias embernek, Orbán máris megnyerte a játszmát. Csak szólnia kell valamit Európa jövőjéről, és az emberek máris azt hangoztatják, hogy lám ez az egyszerű és őszinte ember fontos ügyekben micsoda nagy dolgokat tud mondani. Csak bele kell vetnie magát valami másodrangú politikusokra jellemző zavaros elképzelésbe, és az emberek máris azt hangoztatják, hogy lám, belőle pattannak ki mindig a legnagyobb gondolatok. Minden ötlete szappanbuborék; semmihez sem tud úgy hozzányúlni, hogy össze ne zavarja. A javaslatok és kudarcok embere. Egyszerűen szerencséje van, állandóan félreértik.


G. K. Chesterton után szabadon.

2014. szeptember 1., hétfő

A horror vakui



Sokadika volt, mindig az van, nálam ez része a szabadság mámorának, de végül megvettem a könyvet. A lány, nem tudom a nevét, azelőtt Alexandra volt, leszállította az árait, a Para-Kovács Imre esetében 80%-al, de így is négyszáz forintba került. Soha nem szerettem aludni, húsz éve azután szinte teljesen kiiktattam napirendemből. Azóta kávé és kóla ivó vagyok eldobható palackokkal, a visszaváltás felzaklat. Nincsenek üres üvegeim. Nem eszem tehát, csak kávét iszom és kész. Olvasni fogok. A horror vakui, közvetlenül a termelőtől. Kutya tulajdonosoknak kötelező, a fenyegetés majdnem eltántorít, de végül is nincs kutyám. Régi ismerősömmel Krúdy Gyulával futok össze, reggelizni invitál. És főleg a nyomor. Személyes tapasztaltból, vidáman, szabadon. Elmosódott dobok szava a vattamély, semleges pokolból. Vedd meg és olvasd.


Para-Kovács Imre: A horror vakui. Alexandra Kiadó, 2003.