Az egyik oldal a kormány uszította tömeg. A másik az ellenzék, amely 2016. október 23-a óta büntetlenül üthető és megverhető. A kormánypárti állampolgárok tudják, hogy a hatalom mellettük áll, valamint a rendőrség is mellettük áll, tudják, hogy a törvények nem számítanak, csak a kormánypártiság. Az ellenzékiek tudják, hogy az állam ellenük van, a rendőrség ellenük van, az ügyészség ellenük van, mint ellenzékiek törvényen kívülinek számítanak. Az egész államapparátus az oktatást is beleértve azért van, hogy ők ne is legyenek. A rendőrség nem teszi a dolgát, nem védi meg az alkotmányos jogaival élő állampolgárokat az atrocitásoktól, mi több nem a tetteseket, hanem az áldozatokat rabosítják. A legkevesebb, ami elvárható egy rendőrtől, hogy ismerje a törvényeket és ahhoz igazodjon, és a törvényeknek ellentmondó parancsot megtagadja. Ez utóbbira nem sok esély van, hiszen arra kondicionálják őket, hogy még szarni is csak parancsra merjenek. A kérdés egyébként is irreleváns, mert a hatalom úgy hoz és szüntet meg törvényeket, ahogy épp az aktuális érdeke kívánja. A kormánypártiak tudva, hogy a hatalom mögöttük áll, a kormány médiája által felbujtva és tudva, hogy büntetlenül üthetik az ellenzékieket, ütik is őket. Az ellenzékiek tudván ugyanezt, kétszer is meggondolják, hogy akárcsak védekezésként ütni merjenek. Ez egy ördögi kör, ahhoz hogy kilépjenek belőle az ellenzékieknek elég erősnek kell lenniük ahhoz, hogy egyszerre tudjanak ütni a kormánypártiakra, és a hatalom erőszakszervezeteire. Azonos helyzetben vannak, mint az 56-os forradalmárok.
A földön is rugdostak
Ha fütyülni mersz megöllek