2014. január 29., szerda

Tüntetés




Jóllehet mindig utálatosnak tartottam a tüntetéseket és valójában gyanúsnak a tüntetésre járó embereket, mégsem menekülhettem meg attól, hogy egyszer kimenjek a Kossuth térre, és kísérőm, egy teológiaprofesszor kívánságára ott ácsorogjak a Parlament előtt és figyeljem, amint kísérőm az e célra magával hozott pénzzel megdobálja a politikusokat. A teológiaprofesszor, régi diáktársam, aki felkért, hogy tartsak vele a Kossuth térre, idővel az egész magával hozott tetemes összeget odadobálta a politikusok felé, mikor is a politikusok a maguk oldalán hirtelen összekaparták a földön szétszórt pénzt és a kordonon át felénk nyújtották. A teológiaprofesszor és én úgy megrémültünk a politikusok váratlan magatartásától, hogy egy szempillantás alatt sarkon fordultunk és a legrövidebb úton alatt elhagytuk a Kossuth teret.


Thomas Bernhard után szabadon.


2014. január 28., kedd

Népünk bűntettei



Feljelentette a legjobb barátja, a szomszédja, mert külföldi adót hallgatott, aki a rendszerváltás után térden állva könyörgött, hogy ne álljon bosszút rajta. Nem állt bosszút, az ügyről azóta sem beszél senkinek. Nem kártalanították, vagy ha igen, a legundorítóbb módon, úgyszólván elintézte az állam valami nevetségesen szerény összeggel szenvedéseiért, amelyeket a nemzetiszocialista és kommunista szellemiség rótt rá, miközben a tömeggyilkosoknak ugyanaz az állam minden hó elsején nyugellátásként hatalmas összegeket utal át, ami luxuséletet biztosít nekik. A nemzetiszocialista és kommunista bűnözést még ma is agyonhallgatják, miután annyi évtizeden át alaposan elfojtották. A legjobb barátja jelentette fel! Népünk effajta bűntettek ezreit, tízezreit követte és hallgatja el. Népünk hallgatása e bűntettekről a legnagyobb bűntett. Úgy tűnik ez az állam a nemzetiszocialista és kommunista bűnözésre termett. Néhány kimagasló személyétől eltekintve a Katolikus Egyház sem jobb. Mindig csakis a saját javára cselekszik, hallgat ott, ahol beszélnie kellene, és ha a helyzet veszélyessé válik, az évezredeken át kihasznált Jézus Krisztus mögé bújik. Ismétlem: a legjobb barátja jelentette fel. Ezek az emberek ma nemcsak luxuséletet élnek, hanem társadalmunk tiszteletreméltó polgáraiként a hatalomban ülve irányítják ezt az országot.


Thomas Bernhard után szabadon.

2014. január 27., hétfő

Zsidó



Leült a padlásfeljáró lépcsőjére. Szeretett itt ülni és maceszt rágcsálni. A bolti zacskóra ugyan pászka volt írva, de ő még nem tudott olvasni. Nevelő nagyapja hívta így ezt a ropogós ételt, ám kulturálisan ő sem volt zsidó, csak születésileg. Ott ült a lépcsőn germán-szőkén, mintha a kis Habsburg Ottó lenne. Mit eszel kisfiam? Az egyik szomszédnéni állt előtte. Maceszt válaszolta. Úgy!? Maceszt... Hangja megvetéssel és gyűlölettel volt teli. Semmit nem értett. Hogyan is érthetett volna bármit, hiszen ő magyarországi német, ráadásul akkor még a zsidó szót sem ismerte. De azért egy életre megmaradt benne. Azután a középiskolában a tanár belemarkolt a hajába, mert nem volt előírás szerint nyírva: "birka", az osztály röhögött. A padszomszédja újra meg újra a radírjára írta, hogy Juden, és az órán tűvel szurkálta egy tanéven keresztül. A tornaórán az ügyetlenek közé tartozott, ezért az úgynevezett "auschwitzi-brigádba" került. A passzív ellenállás elég ok volt arra, hogy távoznia kelljen az iskolából. A legkülönfélébb helyeken dolgozott. Teherpályaudvaron, üzemben, a Nyugatiban, könyvesboltban, kertészként, éjjeliőrként, villamosvezetőként; megismerte a népet. Többször jóindulatúan elmagyarázták neki, hogy nem kell annyira dolgozni, mert akkor mindenkinek úgy kellene. "Miért beszélgetsz azzal, nem látod, hogy cigány?" Zsigerből utálják itt a cigányokat a zsidókkal együtt. Csak az utóbbiakat nem ismerik fel oly könnyen. Egyébként meg az a zsidó akit annak mondanak, és az cigány, aki szegény. Már egészen máshol elmagyarázták neki, hogy a cigányokkal nincs mit kezdeni, mert genetikailag hibásak, és a magyar a legtoleránsabb nép a világon, ha mégis volt itt valaha valami rossz, azt a nem-magyarok tették. Identitása szerint germán származású, magyar anyanyelvű európai. Turáni vér is van benne.

2014. január 25., szombat

Képmutogató



"Mert nőnek lenni, jó!" El kell, hogy higgyem, mert egy nő írta; egyszer valahol. A Képmutogató blog már címében is sokatmondó, műfaja szerint "a mindennapi élet elektronikus megjelenítése". A szerző bejegyzéseiben képeket mutat önmagáról. Ezek a képek jól láthatóan egyfajta kettősség hatása alatt állnak, jellemzőjük a hirtelen váltás. A fiatal lány impresszionista ecsetjét váratlanul a mindent tudó, mindent értő és megértő felnőtt nő realitása, bölcsessége váltja fel, aki tudja, hogy a szeretet szenvedés. Művészi módon kitágítva látható a nőben lakozó kettősség: a kamasz lányokban is tapasztalható megmagyarázhatatlan mindentudás, és az érett nőkben is jól felismerhető kislány. A veleszületett bölcsesség és az örök fiatalság kettőssége az, ami egységként jelentkezik a nőben. Igen, nőnek lenni minden bizonnyal jó. Egy tárlatot a festőművész megtervez, kiválogatja alkotásait, sorba szervezi őket, figyelembe veszi a terem adottságait; a kiállítás kompozíció. Képmutogató képei egyben olvasva új dimenzióban mutatkoznak, az írások egyetlen hatalmas képpé, a mindennapok életfolyammá állnak össze. A fájdalom tapasztalássá érik, a lemondás ajándékozássá nemesedik. Feltárul a nő intellektuális egyenrangúsága és érzelmi fölénye. A nemek harcában a férfi esélytelen, mert a nő nem győzni, csak szeretni akar. Nőnek lenni jó? Elhiszem.


Az első kép

A legújabb kép



2014. január 24., péntek

Diáktüntetés



A tudás bölccsé nem tesz
Hoffmann Rózsa levele a Hallgatói Hálózat tagjaihoz (2012. december).


1. Minden ember természete szerint tudásra vágyik; de az Állam félelme nélkül mi haszna a tudománynak?
2. Bizony sokkal jobb az alázatos szakmunkás, aki az Államnak szolgál, mint a kevély tudós, aki magáról elfeledkezve, az ég forgásán töri a fejét. Hagyjanak fel tehát a túlságos tudásvággyal, mert abban nagy szórakozottság és csalódás rejlik.
3. Sok minden van, aminek tudása semmi hasznára nincs az embernek, és nagyon helytelen, ha valaki másra ügyel, semmint az Állam javára.
4. Mennél több tudás birtokában vannak, annál súlyosabb ítélet vár önökre, ha nem az Államnak szolgálnak. Ne örüljenek tehát tudásuknak, hanem inkább féljenek az önöknek juttatott diákhitel miatt.
5. Ha diplomát akarnak szerezni, örülniük kell annak, hogy fogaskerekek lehetnek az Állam gépezetében, és semmibe sem nézik önöket.
6. Boldog az, akit az Állam maga taníttat, állami szolga lesz abból.
7. Boldog továbbá az, akit maga az élet tanít, ezért a diploma megszerzését egy év közmunkához kötjük.
8. Mit használ a felsőoktatásról való vitatkozás? Esztelenség ártalmas ügyekbe avatkozniuk. Ugyan mi dolguk a törvénnyel és a Kormány munkájával? Akinek a Kormány döntése szentírás, az sok kételytől és vitától megszabadul.
9. Senki sem ítélhet helyesen a Kormány jóváhagyása nélkül.
10. Az alázatos önismeret biztosabb az állami karrier útján, mint a tudományok mély kutatása. Nem vétek a tudás vagy bármely egyszerű ismeret, mert az az Állam ajándéka, de mindig többre becsülendő az engedelmes és erényes élet.
11. Bárcsak olyan szorgalmasak lennének a bűnök kiirtásában, mint a Kormány kritizálásában, bizony nem volna annyi botrány az egyetemeken, sem annyi fegyelmezetlenség a kollégiumokban.
12. Bizony, ha eljön a vizsga napja, nem kérdezzük, mit tudnak, hanem mit cselekedtek; sem azt nem vizsgáljuk, milyen szépen beszélnek, hanem milyen engedelmesen élnek.
13. Kérdezem önöktől: ugyan hol vannak most azok a tanárok, akik népszerűek, de engedetlenek voltak? Állásuk már másokra szállott, és nem tudom, gondol-e reájuk valaki? Nemrég még látszottak valaminek, most meg mindenki hallgat róluk.
14. A képzelődés a külföldi munkavállalásról sokakat megcsalt. Igaz, mindenki örömest cselekszik a maga esze szerint, de bizony szükséges a magunk tetszését megvetnünk az Állam kedvéért.
15. Túlságosan ne bízzanak a saját véleményükben, hanem bízzák magukat a Kormány intézkedéseire. Szembeszállni a Kormánnyal egyszerűen csacsiság.
16. Amennyire lehetséges kerüljék az emberek társaságát, mert sokat árt a tanulásnak, akárcsak az állami ügyekbe való avatkozás, történjék bár tiszta szándékból. Szeretném ezért, ha a hallgatók nem járnának az emberek közé.
17. Önök, ha tudnak is valamit és legyenek bár jó felfogásúak, tartsák szem előtt, hogy sokkal több van, amihez nem értenek. Ne szerveződjenek, vallják be inkább tudatlanságukat.
18. Tudomásul kell venni, hogy a törvénykezés állami feladat. Művelt ember az Állam akaratát cselekszi, és a maga kívánságaival felhagy. Nem kell minden szónak sem minden ötletnek hinni, hanem türelemmel várjanak a Kormány döntésére.
19. Az ember gyarló, hamarabb mond és hisz rosszat a Kormányról, mit jót. A tökéletes hallgató azonban nem hisz minden beszélőnek, mert tudja, hogy az emberi gyarlóság hajlik a gonoszságra. Nagy bölcsesség a cselekvésben nem hirtelenkedni, és nem ragaszkodni makacsul a magunk tetszéséhez.
20. Nagy bölcsesség el nem hinni akárki szavát, sem a hallott és elhitt dolgokat mindjárt a Facebook-on megosztani.
21. Az oktatási államtitkárságtól kérjenek tanácsot, és iparkodjanak tőlünk tanulni, semmint saját véleményüket követni.


Kempis Tamás után szabadon.


Diáktüntetés 



2014. január 22., szerda

A torony



A versenyzőknek egy magas torony tetejére kell feljutniuk. A győztesé lesz a hatalom. Tátott szájjal és előrenyújtott karral rohannak felfelé. Fantáziájának köszönhetően a kihívó nagyobb gyorsaságot tud elérni, mint a szellemileg korlátolt címtartó. Fontos megállapítanunk, hogy a kihívó, habár nyolc-tíz lépéssel a címtartó mögött kaptat felfelé, valójában tizenöt-húsz lépcsőhosszal előtte jár. Ám az alaposan elhízott címtartó teste betölti az üreget, elhaladni mellette nem lehet. Nehezen, lihegve mászik felfelé és ismét ő győz. Ekkor azonban a maga okozta káosz halálos rémülete elől totalitárius tébolyba menekül. A versenyt betiltja, a tornyot, mint szükségtelen és költséges dolgot, leromboltatja. A következő évben épített egy látszattornyot, ami a sötétség előfoka, és ezt világosan látni rajta. Itt látszatversenyeket rendeznek látszatversenyzőkkel, ahol minden résztvevő a címtartó megbízottja, minek folytán most is, és mindig, és örökkön örökké ő győz. Hagyjuk?


Thomas Bernhard után szabadon.

2014. január 21., kedd

Idegenrendészeti eljárás



Néhány ember parancsszóra gödröt ás. Őrök géppisztollyal felügyelnek rájuk. Hírneves tudósokról és művészekről van szó, de az őrök, akik lankadatlan figyelemmel követik mozdulataikat, soha nem hallottak róluk. A 21. század hajnala van és hideg. A világ hatalmas díszletként emelkedik a gödör fölé, amely gyorsan mélyül, mert az őrök türelmetlenek. Az egész jelenet némán zajlik. Csak a lapátokat hallani, meg a halomról visszaguruló földrögöket. Mikor már elég nagy a gödör, az embereknek, akik kiásták, fel kell sorakozniuk a szélén, a világnak háttal. Az őrök végeznek velük, és arccal előre, sorra a gödörbe zuhannak. Röviddel ezután fekete ruhás alakok lepik el a terepet és az őröket, akik az előbb végeztek az emberekkel, most áldozataikhoz hasonlóan arra kényszerítik, hogy álljanak a gödör szélére, és agyonlövik őket. A jövőt nem lehet megállítani! - kiabálják. Közben feljön a nap, a fekete ruhások pedig nemsokkal később nyomtalanul eltűnnek.


Thomas Bernhard után szabadon.

2014. január 18., szombat

Horváth András

"Moosprugger professzor elmondta, hogy kiment egy kollégája elé a Westbahnhofra, akit csak levelezésből ismert, személyesen nem. Tényleg másvalakire számított, mint aki a Westbahnhofra ténylegesen megérkezett. Mikor felhívtam rá Moosprugger figyelmét, hogy mindig valaki más jön, mint az, akire számítottunk, felállt és távozott egyes-egyedül avégett, hogy összes kapcsolatát, amit életében kötött, megszakítsa és feladja."

Thomas Bernhard, aki ezt a történetet feljegyezte, és aki engem nem ismert, és akit én sem ismertem személyesen, soha még csak nem is láttuk egymást, ezt a történetet rólam írta, ténylegesen engem akart nyilvánosságra hozni. Ezért amikor a történet sok más hasonló történettel együtt "A Hangimitátor" felirattal egy zöld dossziéban hozzám került, az egészet úgy ahogy volt elégettem. A bejelentő ellen rágalmazás és jogosulatlan adatkezelés vádjával nyomozást rendeltem el. Utasítottam a legfőbb ügyészt és a belügyminisztert, hogy tüntessék el az ügyet a bejelentővel egyetemben. A dolgot a nyilvánosság számra megfelelően kell tálalnunk, a legfontosabb hogy a bejelentőt őrültnek sikerüljön beállítanunk. Erre a célra megalapítottam a Magyar Krónika című lapot. Kerényi Imre százas listáján szerepel egy név: Franz Kafka. Őrá fogom bízni a per megírását. Most pedig megyek, tovább kovácsolom népem sorsát.

2014. január 15., szerda

Mi a baj a világgal?



Napjainkban uralkodóvá vált az a nézet, miszerint amikor valami elromlik, gyakorlati emberre van szükségünk. Sokkal közelebb áll az igazsághoz az, hogy ilyenkor egy elméleti emberre van szükségünk. A gyakorlatias ember olyasvalaki, aki a napi gyakorlathoz szokott, tehát ahhoz, ahogyan a dolgok szokványosan működnek. Amikor azonban a dolgok másképp alakulnak, akkor csak az olyan gondolkodó segíthet, aki rendelkezik némi elméleti tudással arra vonatkozóan, hogy mitől működnek a dolgok egyáltalán. Ha valami, például egy atomerőmű meghibásodik, a gyakorlati ember megjavíthatja. De minél súlyosabb a hiba, annál valószínűbb, hogy valamelyik egyetemről egy kócos, őszhajú, szórakozott professzort kell kerítenünk a baj megfelelő elemzéséhez.


G. K. Chesterton után szabadon.

2014. január 14., kedd

Bajai választás



Huszonkét évvel a bajai földcsuszamlás után, amely a fél várost maga alá temette, a településen egy egész buszt ástak ki, amely a földcsuszamlás időpontjában tele volt utasokkal. Az utasok épen megőrződve ültek üléseiken, és valamennyiük kezében egy előre kitöltött szavazólap volt. Az eset, írják az újságok, a 2014-es parlamenti választásokat juttatta eszünkbe.


Thomas Bernhard után szabadon.

A siker titka



Egy úgynevezett politikai párt, amely arról híres, hogy csak régi zenét játszik kizárólag eredeti, régi hangszereken, és repertoárján csak a Horthy-korszak és a rezsiköltség szerepel, néhány éve fennállásának legnagyobb sikerét aratta. A taps csak akkor szűnt meg, amikor a pártnak már egyetlen ráadás sem maradt a repertoárjában. A politikusoknak csak később árulták el, hogy a süketek, vakok és némák országában játszottak.


Thomas Bernhard után szabadon.

Rihanna



Az egyetemi könyvesboltba lépve felém fordul, kezében könyv, elmosolyodik. Igen Rihanna! Ááá, ez nem lehet igaz! Ekkor látom, mintha kissé alacsonyabbra szólna a mosoly. A mellettem álló fiamnak. Ja így már érthető! Itt tanul. Mi a fiúval csak Rihannának hívjuk; döbbenetesen hasonlít rá. Meglehet köze van a fiú szívritmuszavarához. (Vagy ezt is csak tőlem örökölte?) Ma raktak rá egy mérőműszert 24 órára. Ő is ott volt.


Disturbia

2014. január 13., hétfő

Kapitalizmus és jólét



Az alapjövedelem úgy látszik kampánytéma lett. A most felkapott "lét" nem a feltétel nélküli alapjövedelem, csak az ahhoz vezető lépcső lehet. Az alapjövedelem is kapitalista gazdasági rendszer, de egy más típusú kapitalizmus. A kapitalizmus önmagában a kizsákmányolás és a nyomor rendszere. A kommunizmus ellen találták ki a jóléti államot, amit a Szovjetunió bukása után elkezdtek leépíteni. Semmilyen harmadik útról nem lehet szó, a történelem véget ért, mondták. Ma már tudjuk, tévedtek. Orbán ez a fékevesztett kapitalista most is mondja: "a jóléti államnak vége!" Munkahelyeknek nevezett munkatáborok. Ma a szóvivő veszélyesnek nevezte az alapjövedelmet, amit azok is megkapnának, akik nem dolgoznak, tehát nem fizetnek adót. Adót természetesen mindenki fizet, úgy hívják ÁFA. Éppen ez az amire az alapjövedelem épül. Egyes amerikai államokban éppen azért nincs ÁFA, mert az önmagában a szegények adója. A világon a legmagasabb ÁFA az Orbán-rendszerben van. Az alapjövedelem hirdetői az alapjövedelmet nem segélynek tekintik, hanem alapvető emberi jognak, tehát eszerint kellene érvelni ellene. Az alapjövedelem az emberarcú kapitalizmus rendszere.


Az alapjövedelem kulturális és gazdasági magyarázata.

Alapjövedelem film.
Gazdasági megvalósíthatóságának magyarázata az 59. perctől.

Alapjövedelem

Min segítene?

Folytatódik! 

2014. január 11., szombat

Karaktergyilkosság



A miniszterelnök meglátja fiatalkori önmagát a Parlamentben. Valahányszor bemegy az ülésterembe, egykorvolt sovány alakja ott feszeng régi helyén. Odaszalad. Abban a pillanatban, ahogy odaér magához, elillan a kép. Az ülésnap végén ugyanez történik. A képviselők távozásakor látja magát, ahogy megy a padsorok között. Ez az alak, ő maga, akkora félelmet kelt benne, hogy szobájában sírvafakad. Élményéről azonban soha nem beszél, még feleségének sem említi. És mégsem tudja teljesen eltitkolni. Mindenki észrevesz valami változást. Még jobban elhízik, focizás közben pedig olyan hibákat ejt, amilyeneket senki. Délutánonként bezárkózik, és régi újságokat olvasgat, amiket a házelnök tesz le időnként az asztalára. Feleségével csak étkezések idejére találkozik, ő azonban olyan, mint minden feleség; nem figyelmezteti férjét a bajára, noha nem tudja mi az, igyekszik nem emlékeztetni rá. Egy nap elsőként siet az ülésterembe, ahol ez az alak, amelyben egyre világosabban magára ismer, ütést mér a fejére, ő pedig a földre rogy. Sikerül feltápászkodnia, mielőtt még belép az első képviselő. Koponyáján meleg vérfolt. Be kell kötözni a fejét. A házelnök megkérdezi tőle, hogy mi történt, ő pedig ezt feleli: "Elestem." Elcsúszott, mondja. Néhány nappal később agyonütve, kettéhasított fejjel találnak rá. Máig sem tudja, hogy ki ölte meg. A legcsekélyebb gyanú sem merül fel benne önmaga iránt.


Thomas Bernhard után szabadon.

2014. január 10., péntek

Pávatánc



A magyar politikusok arról híresek, hogy nem követnek el hibát. Most azonban kitudódott egy eset, amikor egyikőjük hibát követett el. A magyar miniszterelnök, aki már Brüsszelben is szerepelt, budapesti fellépésén, miután bemutatta híres pávatáncát, felkérte az egyik ellenzéki politikust, aki az első sorban ült, és aki állítólagos libatáncáról híres, amit meg nem erősített hírek szerint valóban bemutatott, hogy csinálja utána a pávatáncot, melynek tetőpontján egy égő karikán kellett átugrania a legügyesebbik pávának. A miniszterelnök megszokta, hogy az öngyilkos mutatványra felkértek addig természetszerűleg mind nemet mondtak, mire a pávatánc minden alkalommal véget ért, és kezdődhetett a következő szám a beszélő szamárral. Az ellenzéki politikus azonban általános megrökönyödésre és a miniszterelnök rémületére elfogadta a kihívást, bement a pávaketrecbe, elvette a miniszterelnök kezéből az idomárpálcát, és amíg a miniszterelnök háttal a rácsnak figyelte a jelenetet, előadta ugyanazt a pávatáncot, amit a miniszterelnök. A közönség úgy találta, hogy az ellenzéki politikus alatt még sokkal izgalmasabbra és sokkal bravúrosabbra sikerült a szám, mint a miniszterelnök alatt, és az ellenzéki politikust tapssal halmozta el, míg a miniszterelnököt kifütyülte. A pávák, melyek eddig nyugodtan ültek ketrecükben, e taps közepén hirtelen a miniszterelnökre vetették magukat, és az elborzadt közönség szeme láttára cafatokra tépték. Miért nem az ellenzéki politikusra vetették magukat, akinek sikerült a pávák elől épségben biztonságba jutnia, kérdezik a jobboldali lapok.


Thomas Bernhard után szabadon.


Beszélő



2014. január 9., csütörtök

Egy hajléktalan



Egy hajléktalan, aki születésétől kezdve húsz évig a szomszédos házban élt, és akit elköltözésük után édesanyja előttem ismeretlen okból új lakásukból kirakott, tegnap este házunk kapujában a földön ült. Időbe telt, amíg a csöndes, udvarias fiatalembert roncsaiban felismertem. Szeretne bejönni a lépcsőházba, mondta, aludni akar. Mit csináljak? Nemrég még mentőt hívtam volna, most azonban nem merek, meglehet életvitele miatt elítélnék. Beengedtem hát, ami ugyan nem megoldás, de az adott helyzetben ez tűnt a legmegfelelőbbnek. Remélem a hajléktalanok bújtatása még nem bűncselekmény.

Alapjövedelem



Úgy látszik, az emberek félnek egy olyan jobbítástól, ami megoldást kínál. Úgy látszik, hogy sokak szerint a fél vekni kenyér jobb az egész vekninél. Úgy látszik utópiának vélik azt, hogy mindenki valóban önálló legyen.


Alapjövedelem


Gébert Judit közgazdász és Tőzsér János filozófus érvei a feltétel nélküli alapjövedelem mellett: Ami jár, az jár


Kapitalizmus és jólét 

Folytatódik!

2014. január 8., szerda

Kőszeg Ferenc



Tegnap a fiammal ismét Pesten voltunk, ezúttal vonatügyben. Nyugati, Déli, Keleti (Railjet) volt a program, meg a Bazilika. Este hatkor gyalog átsétáltunk az Erzsébet-hídon meg vissza, ez volt a fiú régi álma. Ötéves vágyak. A Váci utcán megcsodáltuk az esernyőforgató lányt, "nem nekünk forgatja". WestEnd természetesen. Késő este hazafelé a vonaton egy idős tanárnő kinézetű hölgy beszélgetett utastársával. Soha nem lakna Bécsben, mondta, mert ott éltek a Habsburgok. Gyűlöli őket. Évszázadokig ölték a magyar királyokat, ők gyilkoltatták meg Szent István királyt is. A Fideszt is gyűlöli, mert a Habsburg Ottó szívét idehozták. A zsidókat már beszédjükről felismeri, szemét népség, csak hazudnak és sajnáltatják magukat. Szemben velünk két vörös hajú fiatalember, az egyik kémia vizsgára készül. Cegléden átszállási lehetőség a Keletibe... Ma reggel Kőszeg Ferenccel beszélgettek a Klubrádióban, és eszembe jutott a tegnapi hölgy. Nem kirívó eset, egészen átlagos a magyar valóságban. Kőszeg Ferenc a félelemről beszélt. A 80-as években megkérdezte ismerősét minek megy szavazni. Mert fél, mondta az illető, hogy anyagilag megtorolják, ha nem megy. Ma sem más a helyzet, sokan rettegnek az öreg hölgy eszméi által uralt országban. El fognak menni, és lehet, még le is fényképezik majd szavazólapjuk, bizonyítandó: a megfelelő helyre rakták a keresztet. A kormány a félelemre építi hatalmát. Ingatag talajra.

2014. január 6., hétfő

Kérdés



Mondja meg ki mondta?


Magyarországon a keresztény jelzőnek nacionalista, ideologikus felhangja van. A köznyelvben és a politikában azt jelenti, hogy nem kommunista, nem liberális, nem zsidó, hanem jobboldali és magyar. Az iskolákban kötelező a hittan, az egyháziakban a misére járás, amit ugyanolyan szigorúan vesznek, mint a tanórákon való részvételt.


A. Rui Tavares az Orbán-rendszerről.
B. John Lukacs a Horthy-rendszerről.
C. Orbán Viktor az Antall kormány idején.

2014. január 4., szombat

Deutsch Tamás



Kedves Tamás! Tudod úgy történt, hogy a gyerek oda van a repülőgépekért, hát ezért mentünk fel Pestre. A kalauz a vonaton elkápráztatott minket, teljesen olyan volt, mintha valahol Európában lennénk. Az úton megismerkedtünk egy cukorbeteg kislánnyal, aki Svájcban él, tökéletesen ért magyarul, de kizárólag németül válaszol. Anyukájával volt látogatóban a debreceni nagymamánál. Mi nem szálltunk le Ferihegyen; "azért nézzük meg kicsit a várost is". Tudod Tamás ez megmarad a gyerekben egy életre, az hogy a Parlament egy olyan hely, amit egy rácskerítés résén lehet csak megközelíteni, meg hogy üvöltöznek velünk, hogy ne mozduljunk. Az öltönyös kopasz egyik fülében dugó, amiből zsinór vezet a gallérja alá. Szirénázó rendőrautók meg fekete autók húznak el előttünk. Elvergődtünk a Parlament melletti SPAR-ba, majd a sarkon nápolyit ettünk. Közelünkben unottan rendőrök ácsorogtak. Ekkor tűntél fel a túloldalon, épp átjöttél a tiloson. Semmit nem változtál Tamás, ugyanaz a tekintet, ugyanolyan kinyúlt, szakadt pulóver. Most találkoztunk először. Az, aki jól ismer téged, mesélte nekem, egykor miként rohangáltál fel-alá a Tisza-parton, "Nőt adjatok!" kiabáltad, mondta. Felénk tartottál amikor megláttam, mégis csak megváltoztál; a pocakra gondolok Tamás. Nem tudtál tőlünk bekanyarodni a mellékutcába, szóltam a gyereknek, álljon odébb, "hadd férjen el a bácsi". Nem néztünk utánad. Később elindultunk arra amerre te is. Rendőrök és biztonsági őrök mindenfelé. Ez is megmarad Tamás. Elsétáltunk a NAV székház előtt, majd át a Lánchídon, ami tele volt turistákkal, főleg ázsiaiakkal. Ez nekünk természetes, tudod az egyetem miatt. Emlékszem, amikor néhány hónapos volt a fiú, nigériai lányok kapták ki a kezemből, és visongva adták kézről kézre. Ott toporogtam ijedten, vajon visszakapom-e? Azóta is ellátják édességgel, akárcsak az indiaiak, jó véleménnyel van róluk a fiú. A hídról elnéztünk arrafelé, amerre a Klubrádió lehet, azon szocializálódik tudod, mint én egykor a Szabad Európán. A Batthyány téren lementünk a metróba. Az Tamás tele van félelmetes kinézetű emberekkel. Mindenhol eltorlaszolják az utat. BKV ellenőrök vagy kik, korlátlan mennyiségben. Nekem mindig a munkásőrök jutnak az eszembe róluk. Ugye emlékszel Tamás, másodjára a repülőtéren találkoztunk. A pulóver és a pocak ugyanaz, a tekintet egy kicsit elkerekedett, igazából te lepődtél meg. Lassan elballagtál mellettünk. Amikor a brüsszeli gép felszállt, mi már a tetőteraszon voltunk. Néztük, hogyan emelkedsz a magasba. Te elrepültél Tamás, mi maradtunk. Két rendőr nézeget minket, elvégre október 7. hétfő, tanítási nap van. A gyerek ugyan öt éves, de magassága szerint nyolc is lehetne. Az iskolában majd megpróbálják méretre vágni, de teljesen nyugodt vagyok, nem fog sikerülni, tudod Tamás, olyan, mint én. A tetőteraszon megismerkedtünk egy kedves fiatal anyukával és kisgyermekével. Engem mindig felüdít ez a gyerekkoromból jól ismert pesti mentalitás. Később a reptér mellett kiállított roncsoknál is találkoztunk. Amikor megmondtam neki, hogy Debrecenből jöttünk, egy pillanatra elkomolyodott. Tudod Tamás, itt nálunk tizenöt éve tart, ami országosan négy éve. A félázsia. A WestEnd törzshelyünk a fiúval, hazaindulás előtt egy-két órát mindig ott töltünk. Szabadon lófrálunk, nézelődünk, mindent végig járunk, beülünk a Mekibe, és a Yellowban veszünk valamilyen játékot. Végül kiálltunk a Nyugati elé nézelődni. A gyerek itt produkált egy hatalmas esést, mire a sötétből egy fiatal lány lépett hozzánk, felmutatott valami igazolványt, és a fiamat szerződtetni akarta gyerekszínésznek. Amikor bevallottam, hogy éppen indulunk haza Debrecenbe, ugyanúgy, ahogy jött, kedvesen de határozottan kilépett az életünkből. Az utolsó IC-vel utaztunk haza. Cegléden bemondta a kalauz, hogy átszállási lehetőség van egy Szegedről a Keletibe tartó vonatra. Az ötlet nem is rossz: a Nyugatiból a Keletibe Cegléden át vonattal. Semmi BKV ellenőr. Tudod Tamás, ez megnyugtató.


Interjú




2014. január 3., péntek

A menthetetlen



Thomas Bernhard: A menthetetlen. Európa Könyvkiadó, 1992.


Ott állt a fogadó közepén és várt. Tett két lépést előre, majd gyorsan visszalépett. Egy idő után rájött, hogy a vendéglősné a disznókat eteti. Közben arra gondolt, hogy aki megöli magát, soha nem a számára legkedvezőbb időpontban öli meg magát, míg az úgynevezett természetes halál mindig a legkedvezőbb időpontban következik be. Végre bejött a vendéglősné, ő még mindig ott állt, később elment Traichba. A történet róla szól, meg a menthetetlen Wertheimerről, és közös barátjukról Glenn Gouldról. Létfilozófikus mű. A zene, mint matematika. A Steinway billentyűi, mint számjegyek. A leütött hangok, mint szavak. Transzponálás más létnembe. A Goldberg-variációkat eredetileg kedélygyönyörködtetőnek szánták, és csaknem kétszázötven évvel később megölt egy reménytelen embert. A Mozarteumban történt. Délután négy óra, első emelet harminchármas terem. Ők hárman Horowitz tanítványok; Glenn Gould a Goldberg-variációkat játssza, ami huszonnyolc évvel később egy ember halálát okozza. A zene félelmetes hatalma. Thomas Bernhard műve csaknem huszonnyolc éve íródott. A Goldberg-variációk szavakba transzponálva. Glenn Gould interpretációját követve. Kötelező darab.


"De az emberek nem értették, mire gondolok, ahogy sohase értik, ha valamit mondok, mert amit mondok, ugyebár nem azt jelenti, hogy azt mondtam, amit mondtam, mondta, gondoltam."


A könyv

A zene

Választás 2014.



Ünnepek előtt a környék postaládáiba lapot dobtak be. Butuska karácsonyi kép az egyik oldalán, a másikon naptár és Kósa Lajos "az ön országgyűlési képviselője" kíván boldog újévet. Hatalmas fényképe mellett két pártjelvény, KDNP és Fidesz; ebben a sorrendben. Néhányan felháborodtak a kampányolás ténye miatt. Természetesen nekik lehet. Ez rendszerük lényege, aki ezt nem érti, az semmit nem ért, az még hisz 2014-ben. Diktatúrában mindig a kormány győz, lehetőleg kétharmad felett. Itt mindenki együttműködik, mindenki aláírta a rezsicsökkentést, te és én is. Igaz hamisítják aláírásaink, de ez nem számít. Természetesen a Fideszre fogunk szavazni mindannyian, csak tudni nem fogunk róla, mert megteszik helyettünk; ez ugyanis az együttműködés lényege: a mi nevünkben csalnak.

2014. január 2., csütörtök

Toborzó



Magyar Csapat. Ez a neve annak az új militáris szervezetnek, mely a rezsicsökkentést fogja megvédeni. Levelet kaptam a miniszterelnöktől, "hogy legyen Ön is tagja ennek a csapatnak!" Úgy tudja szegény, hogy én is aláírtam a rezsicsökkentő ívet, kaptam is tőle köszönőlevelet. Ám én nekik soha semmit nem írtam alá, nem adtam nekik soha még csak ajánlószelvényt sem, az aktivista nyilván az ajtómról másolta le nevem, nem tudva, hogy két utónevem van. Azután aláhamisította az aláírásom. A rezsicsökkentő tanácskozásra is kaptam meghívót, most meg ez. A szervezet helyi csapatának alakuló ülése február 13-án 17 órától lesz (Debrecenben a Kossuth u. 1.). Nem kell elmenni, lehet telefonon is csatlakozni! "Úgy gondoljuk, hogy a magyarok nem másodrangú állampolgárok Európában." Én is így gondolom, ám itthon más a helyzet, vannak a kiválasztottak, meg a másodrangúak. "Most az a legfontosabb, hogy megszervezzük magunkat. Ezért a tanácskozáson a rezsicsökkentés eredményeinek védelmére létrehozzuk a Magyar Csapatot." A levél a Lendvay utcáról érkezett.


Idetartozik

Rezsiharcos ismerősöm, aki úton-útfélen hangoztatja a havi négyezer forintos rezsicsökkentését, így év elején régi számláit selejtezte. Várjál, mondom, nézzük csak meg azokat a régi számlákat! Szegény ember vagy, jól jön neked az a négyezer, tudom. Nézd, látod itt? Fűtéstámogatás, havi 18 617 forint a hazaáruló kormánytól. Ezt vették el tőled néhány éve barátaid, most adtak helyette négyezret. Magában hümmögött, amikor eljöttem tőle.



Magyar Csapat