Tisza István szobra

Áll már Tisza István szobra a Debreceni Egyetem főépülete előtt. Ebben minden benne van, amit az Orbán-rendszer képvisel. Tisza bankelnök, aki az ellenzék jogait a parlamentben korlátozta, ellenük törvénytelen önkényuralmi módon a katonaságot is kivezényelte. A leggazdagabb réteg érdekeit képviselve ellenezte az általános választójogot, bevezette a rendkívüli válsághelyzet fogalmát, a hozzá tartozó korlátlan hatalom lehetőségével. A horvát és román nagytőkét is megnyerte a magyarok feletti hatalma stabilizálásához. Az országot békében is háborús készültségben tartotta. A gazdaságot és az embereket egy háborúra készítette fel. Ez a készültség nem érte el az általa megkívánt fokot, ezért ellenezte először a hadba lépést, majd mást gondolva teljes mellszélességgel vezette országát a harcba. Totális háborúja totális vereséget és Trianont eredményezte. Ellenezte Károly király reformtörekvéseit és békekötési kísérleteit. Miután kénytelen volt lemondani, a frontra ment. Okkal tekintették a háború megtestesülésének és a demokrácia ellenségének. Okkal ő az Orbán-rendszer etalonja. Szobra avatóján Szilvássy Zoltán rektor kijelentette, hogy a szobor áthelyezését az egyetem főépülete elé a hallgatók (értsd: a nép) kérte, ami tételesen nem igaz, hiszen Körösparti Péter kezdeményezte a dolgot, aki ugyebár egy és nem több ember, ám nem akárki. Nem tudom ki volt már testközelbe vele, elég visszataszító jelenség, akinek még a 21. század második évtizedében is az a témája a büfében, hogy a KISZ-esek mit csináltak. Hát pont azt, amit ő a HÖK-ben - segget nyaltak. Mit is mondott Kőrösparti a szoboravatón: "újra szabadon lehet emlékezni a mártír miniszterelnökre, aki igazi államférfi volt, megalkuvás nélkül vitte végbe a többség akaratát, mindenkinél jobban tudva, merre visz a fejlődés útja." Nem lehet nem észrevenni, hogy Kőrösparti itt Orbánról beszél, a nép lángeszű vezetőjéről. Ugyanilyen szövegeket engedtek ki magukból az elvtársak, mint ma Körősparti úr. Szilvássy kinevezett rektor próbálta megmagyarázni, miként kerül ide a szobor - nem sok sikerrel. Nem ide álmodták meg, hanem a Klinika elé - nem véletlenül. A Debreceni Egyetem 1912 júliusában jött létre, és első épületei a Klinikák voltak, amit még Károly király avatott fel. Az Egyetem Tisza nevét 1921. június 5-én vette fel, a szobor 1926 október 17-én lett felállítva a Klinika előtt. 1945 áprilisában az egyetemisták ledöntötték. Szilvássy rektor mitikus legendát költött arról, hogy a szobrot múzeumi dolgozók őrizték titokban, majd ötven éven keresztül. 2000-ben azután maga Orbán avatta fel a Klinikánál, az eredeti helyétől nem messze. Ott állt mostanáig. Maga a főépület 1932-ben lett kész. Az egyetem 1945 és 2000 között Kossuth nevét viselte, azóta Debreceni Egyetem. A szobrot az egyetem kérésére az Adjátok vissza a hegyeimet! Alapítvány végezte el - itt kapcsolódik a történetbe a náci Wass Albert. Az egyetem lapja egy történelminek szánt cikket is közöl Kerepeszki Róbert jegyzésében, amely a pártállami idők stílusában és módszerével próbálja megmagyarázni a szobor áthozatalát. "A forradalmak lecsengtek, és egyfajta hatalmi-politikai visszarendeződés (ún. "ellenforradalom") következett." Ez lenne a fehérterror gyilkolási ámokfutásának orbáni értelmezése. Visszarendeződésről pedig szó sem volt, Kerepeszki történész úr nyilván nem hallott Károly király kétszeri visszatérési kísérletéről. A legszebb mondata azonban ez: a szobrot az "egyre inkább balra tolódó szemléletű, kommunisták által befolyásolt és az újabb vesztes háború miatt csalódott egyetemi ifjúság ledöntötte." Ilyen mondatot a hetvenes években írtak le utoljára. A történész úr adós marad azzal is, hogy ha a szobrot a főépület elé tervezték, akkor miért állították máshová nemsokkal előbb, és ha már így történt, miért nem vitték át 1932 és 1945 között? Meg sem próbálták, szóba sem került. Undorodom Tiszától, undorodom attól a rendszertől amiben élünk. A szobrot közelről még nem néztem meg (az egyetemre nem elől, hanem nyugati oldalsó kapuján járok ki-be). Október végén egy nap hazafelé menet messziről láttam, amint daruval talapzatára emelik Tisza István szobrát. Nyolc éves fiam éppen velem volt. Megálltunk, oda mutattam és azt mondtam: "nézd meg jól és jegyezd meg: te láttad, amikor felállították ennek a szobrát. Emlékezz, mert lehet látod majd, amikor ledöntik."