2014. december 20., szombat

2 millió a nyomravezetőnek



A Debreceni Egyetem büféjénél van kirakva a rendőrségi felhívás. Még a nyáron a környéken lakásában megöltek egy 22 éves fiatalembert, aki kábítószerkereskedő volt, a gyilkost az Egyetemen gyanítják. A nyomravezetőnek 2 millió forintot ajánlanak.

Az alkohol is drog, az USA-ban be is volt tiltva egy időben. A gengszterek ideje volt ez, kiknek uralma végét a szesztilalom feloldása hozta el. A drog és a drogmaffia ellen a kábítószerek dekriminalizálása és tilalmuk feloldása a leghatásosabb módszer. A fiatalember ma is élne, ha már rég megtörtént volna a drogliberalizáció. A drogtilalomban a drogmaffia a leginkább érdekelt. Meg a kormány. Ha egyáltalán két különböző dologról beszélünk.

2014. december 15., hétfő

Két mondat a zsarnokságról



"Minél rosszabb híreket hoz a helyi sajtó, a szóban forgó ország annál szabadabb, annál jobb az ott élők sora. Ahol viszont a hírek duzzadnak az életerőtől és derűs elszántság árad belőlük (ahol, úgymond, jaj annak, aki nem veszi ki részét az általános boldogságból) ott, rendszerint zsúfoltak a börtönök, a levertség és a félelem az úr, mindennapos a nyomor."

Stanislaw Lem

2014. december 12., péntek

Drogteszt



Az alkohol drog. Legkeményebb válfaját a pálinkát maga a miniszterelnök propagálja.

Ő volt a legjobb. Harminc éve szinte minden ügyet megoldott. Munka után a haverokkal sörözgetett, mert csak így lehet kibírni azt a sok szörnyűséget, a meggyilkolt emberek, a hullák borzalmas látványát, a megfeszített nyomozást. Ekkor jött a méltónak kell lenni törvény. Mi az, hogy munka után sörözik?! Először leváltották osztályvezetői posztjáról, és másik munkakört kapott. A legeredményesebb nyomozó. Hozzá nem értő beképzeltek kerültek vezető pozícióba, akik elhatározták, ki kell rúgni. Naponta szondáztatták, de nem mutatott semmit. Ekkor főnöke utasítást kapott, hogy szervezzen meg egy akciót. Éjjel hívták be váratlanul. Forrónyom mondták. Szondáztatás, felfüggesztés. Két hét múlva megjött az orvosi eredmény a vizeletminta és a vérvétel nem mutatott semmit. Kénytelenek voltak visszahelyezni. Főnökét, aki utasításra cselekedett, amiért nem járt sikerrel leváltották. Orbán-rendszer, Magyarország.

A módszer



Orbán módszere, hogy mond valamit, ami első hallásra az amit te gondolsz, de valójában teljesen az ellentéte. Most például ezt mondta: "Mindannyian tudjuk, hogy a magyar emberek azt viselik el a legnehezebben, ha meg akarják nekik mondani, hogyan kellene élniük. (...) Mi pedig nem vagyunk sült bolondok, hogy meg akarjuk mondani az embereknek, hogyan töltsék a vasárnapjaikat. Élni és élni hagyni, ez a mi politikai filozófiánk." Ha ez így van, akkor miért szabályoznak, vagyis kényszerítenek? Vannak diákok, akiknek a vasárnapi munkavégzését tiltja be ez a szabályozás, amivel kérdésessé válik további tanulásuk lehetősége. Olyan ez, mint amikor arra: "Vannak rokonaim, ismerőseim, akiknek abszolút nem lehet gyereke", azt válaszolta: "Mindenkinek saját személyes döntése, hogy vállal-e gyermeket vagy sem." Az Orbán-rendszer lényege, hogy megmondják, hogyan élj, és hogyan és mit gondoljál. Meg a korrupció, az állam egy szűk réteg általi kisajátítása. Nálunk egy cég főz a város összes önkormányzati óvodájának, és állami iskolájának. Már hosszú évek óta. Van egy állami iskola, ahová a város vezetése járatja gyermekeit. Ugyanez a cég külön főz ennek az iskolának ehetőt. A többi kapja amit kap. Azután itt az ÁFA kérdése, ami az alapjövedelem kulcsa. Orbán mond valami hasonlót és végtelenül mást. Nem véletlen, hogy sok helyen tilos az ÁFA, mert az a gazdagoknak kedvez, az a szegények adója. Magyarországon van a legmagasabb ÁFA, ami pedig csak az alapjövedelem bevezetése mellett igazságos. Orbán a sátáni képmutatás mestere, és rasszizmus is megbújik benne az állandó "mi magyarok" kitétel ismételgetésével.

2014. december 5., péntek

John Lukacs



John Lukacs mintegy 15 éve került gondolkodásom látterébe. Elsőként mint a katolikus egyház kritikusaként. John Lukacs mélyen hívő katolikus, aki használja eszét. Reakciós, az akció-reakció értelmében. A 20. század embere, azé a századé, amelyben felnőttem. Otthonosan mozgok világában, akkor is, ha történelemfilozófiáját nem mindenben osztom. John Lukacs 91. évében van, érdemes figyelni bölcs meglátásaira, és nem félresöpörni figyelmeztetését, amint Orbán Viktor az idén tette, akinek érvei ma néhány hónappal később nevetségesek. John Lukácsé igaznak bizonyultak.


A múlt-ismeret ember-ismeret. Minden emberi döntés erkölcsi döntés. Elértünk a népek korába, amikor nem a nép beszél, hanem a nép nevében beszélnek, és ez a demokrácia legnagyobb problémája. A demokrácia sem tökéletes, ám elkerülhetetlen.

A magyar jobboldal ma oroszbarát. Azért oroszbarát mert nyugatellenes. Ennél nagyobb hülyeség nincsen! Tudjuk a nyugat sem tökéletes, de micsoda választás ez? Micsoda marhaság ez!? Hazugságok és féligazságok ellen kell harcolni. A féligazság még veszélyesebb, mert a hazugságot könnyebb megfogni.




Kőbunkó



Sértődékeny, de nagyon ez a mi miniszterelnökünk, aki éppen az ország visszafoglalásán ügyködik (foglalod a kurvanyádat, de nem a mi hazánkat). És mindig akkor, ha megmondják neki az igazat. John McCain most szembesülni kényszerül azzal a kedves magyar szokással, hogy ha megmondod az igazat, betörik a fejed. Büszkeségre tanítja nemzetét Orbán, mert őneki önértékelési zavarai vannak. Egy életen át. Most is éppen kompenzál. Pedig a büszkeség bűn a kereszténység szerint, amire annyira szeret hivatkozni. Ideológia ez neki semmi egyéb, meg babona, amit mutat a vasárnapi zárvatartás átkeresztelése vasárnapi munkavégzési tilalomra, ami ugyebár vallási meghatározás, és ebben a formában félreértése is a dolognak, mert ha valamit nem kell tiltani, akkor éppen az, amit tiltani akarnak. Önmagát minősítik szavai, mondja Orbán McCainre. Ami azt illeti tényleg, egy egyenes, őszinte ember képe rajzolódik ki, aki nem hízeleg nyilvánosan, ha érdekei úgy kívánják; ezt az undorító szokást Orbán önnön ügyességének tartja. Ám itt a válasz a nemzeti hősnek, akit igyekszik vérigsérteni. Bayer Zsolt nyílt leveléről van szó, amit össze lehet hasonlítani McCain nyilatkozatával. Ég és föld. Ráadásul nem arról beszél, amiről McCain. És nem is neki szól, hanem a híveknek. Antikapitalista szólamok egy vadkapitalista szájából. Bayer levelét egyébként Orbán írta.


John McCain

Nyílt levél McCainnek

2014. december 4., csütörtök

Neofasiszta diktatúra



Egyszerű babonáról van szó. Visszaesett a Fidesz népszerűsége, mert megharagudott az Isten, amiért nem zárják be a boltokat vasárnap. Persze csak a babiloniakat; a megákat. Hát akkor bezárjuk. Ezen ne múljon a kétharmad. És több tiszteletet a kormánynak. Mi lesz? Unalom vasárnap. A férfiak a kocsmában, mint régen. Mert most együtt vásárol a család a megában, hol nincs ital, de van kulturált környezet. Az egyedül élőknek marad a depresszió. Több öngyilkos, több munkanélküli, kevesebb fizetés, kevesebb vásárlás, és több tiszteletet a kormánynak. Sokkal kisebb forgalom. Itt nálunk vasárnap sok román és ukrán rendszámú autó van a boltok előtt. Ide járnak vásárolni. Most majd mi fogunk vasárnap Romániába menni, a pénzünk elkölteni. Érdemes lesz a határ mellé települni a megáknak. Csak most már nem a magyar oldalra. Több tiszteletet a kormánynak? Ők akarják megmondani, hogy te miként élhetsz, hogy hol és mit vásárolj, mit egyél, mit nézzél, mit mondjál, mit gondoljál, mit tanuljál, és ha nagy leszel mi legyél. Magyarországon neofasiszta diktatúra van.


John McCain

2014. december 3., szerda

Hír TV



Nyolc éve egy rasszistának megpróbáltam elmagyarázni, hogyan működik a Hír TV. Tegyük fel, mondtam, hogy a fiad itt játszik a házatok előtt. Jön egy nagy csapat cigány, és rátámad. Erre te kirohansz megvédeni, mire ők látva a kezedben a baltát, elszaladnak. Na ekkor kapcsolja be a Hír TV a kamerát. Cigányokra támadt egy rasszista, fogják mondani, mondtam a rasszistának.

Így működik a Hír TV.

2014. december 1., hétfő

Az iráni lány



Teltkarcsú, barátságos. Harmadéves gyógyszerész szakos. Miért Debrecenben? Mert ez már egy jobb egyetemnek számít, a felvételi vizsga viszont könnyű. A város nyugodt, jó itt diáknak lenni, elsősorban akkor, ha külföldi vagy. Könnyű volt megszokni. A magyarok általában barátságosak, de az iskolázatlan emberek úgy tekintenek a külföldiekre, mint akik csak kihasználják az országot. Nem veszik figyelembe azt, amit kapnak a külföldiektől. Mi rossz? Hát az, hogy a hivatalos helyek és a bevásárlóközpontok nyitvatartása nagyon rövid. Iránban a bankok és hivatalok reggel 7-től este 7-ig vannak nyitva, a bevásárlóközpontok pedig reggel 8-tól éjfélig, ahol bármit meg lehet venni, amit csak el tudsz képzelni, nem olyan szűk a választék, mint itt.

A Medikus Lap alapján. 2014-15. 2. szám.

Magyarbűnözés



Az iskolából hozták el a rendőrök. Tízéves, édesanyja szexmunkára árulta. Átlagos jómódú középosztály. Négyen vannak testvérek, a nagy diplomás, a második most jár az egyetemre, ő a legkisebb. Anyuka bemutatta neki a bácsival mit kell csinálni. A nagybácsihoz került, mert a nagyapa, törvényszéki elnök, nincs arra berendezkedve, hogy unokáját 2-3 napnál tovább tartsa. Zavaró körülmény.

Fideszes győzelem



Egy szociális szervezet vezetőjeként bejutott a közgyűlésbe. A dolgozóknak munkaidőben és munkaidőn kívül kampányolniuk kellett. Megünnepelte győzelmét egy exkluzív helyen. Az adományba érkező ruhák javát előbb kiválogatja magának, mondván: "Nehogy már a csórók kapják ezeket!"

2014. november 28., péntek

Munkalapú sátánizmus



A korai kapitalizmus kritikáját fogalmazta meg Chrétien de Troyes: Yvain című művében, (1177-79). A főhős bejut egy várba, ahol nyomorban élő közmunkások dolgoznak; a gazdagoknak készítenek luxustermékeket.

A vaskos szálfák közt belát,
s lel ott vagy háromszáz leányt:
munkálkodnak hímzéseken,
- merő arany, merő selyem -
ki mint tud, úgy serénykedik.
De koldusforma mindenik:
ruhájuk lompos, övtelen,
s oly rongyos is, hogy sok helyen
már nincs egyéb, csak ócska lyuk,
s kitetszik mellük, hónaljuk.
Az inggallérok szennyesek, belőlük vézna nyak mered,
s a fej gyötörten csüng alá.

A nélkülözés azonban csökkenti a munkerő minőségét.

kezük megáll: a szenvedés
úgy meggörnyeszti testüket,
hogy földre néznek csüggeteg,
s hosszan ülnek tétlenül.

Yvain megállapítja:

Szépséges az arany-brokát,
de bezzeg nem szép az, hogy ők
fakók, soványak, szenvedők,
pedig hiszem, hogy bájosak
lennének ők is: volna csak
meg mindenük, mit egy leány
szívvel-lélekkel megkiván!

A munkafelügyelő nem adhat választ, miért van ez így, hát a lányokhoz fordul:

Hogyan, hogyan nem? annyit tudunk:
e várban járt király urunk,
hol bent ül két ördögfia,
kanördög s asszony magzata,

Az ő uruk mert tőlük, hogy megölik rettegett, stratégiai megállapodás köttetett:

ahogy tudott, megegyezett:
frigyet kötött, hogy jár nekik
- míg paktumuk le nem telik -
évente harminc hajadon;
ezért engedték szabadon.

Amíg a két sátáni fajzat él, addig nincs változás, de ha valaki megöli őket, akkor

nem kell fizetni több adót,
és nem leszünk rabok mi sem,

ám úgy hiszik, soha nem lesz szabadulásuk:

Szivet tépő iszony fog el,
mikor látjuk, hogy sorra vész
a sok derék, délceg vitéz,
ördögfiakkal víva meg.

Marad hát a nyomorgás: 

Mi nem keresünk úgy sosem,
hogy jóllakhassunk egy kicsit;
kenyérre is alig telik
- reggel, meg este egy kevés -,
hiába minden hímezés:
nem élhetünk meg az utcán,
ha bérünk négy dénár csupán.
Nekünk a végén nem marad
egy jó ruha, egy jó falat.
S ki húsz sou-ért megdolgozik,
az is csak éppoly koldus itt.

Pedig munkájukból jól élhetnének,

de lefölözi mindenünk,
ki itt dolgoztat szüntelen.
Nem alhatunk éjente sem,
naponta sem: csak munka vár.
Le sem merünk pihenni már:
ki elszunnyadna, annak itt,
lecsonkolnák a tagjait.

Yvain-nal tudatják:

Ki itt vesz szállást, megfizet:
akár te holnap, jó lovag,
mert önerődből, egymagad
kell vívnod - ha tetszik, ha nem -,
s kárt vallanod keservesen:
erősek a gonoszfiak!

Ő azonban nem retten meg, bár ez bizonyult élete Legkegyetlenebb Kaland-jának:

lássuk, kik élnek odabent,
s hogy vendéglik az idegent!


Mészöly Dezső fordítása.

2014. november 26., szerda

Trubadúrdal



Vágyom őt látni hallani,
mint legszebbre tekinteni,
hisz ő valamelyest kegyel, így sejteni.
De nem merek hírt küldeni,
rettegve őt megbántani,
tán illetlennek látszani,
szívem titkát kiönteni,
pedig csak ő bír meggyógyítani.

Tűnődöm, búsan csüng fejem,
és arról álmodom, hogy beszél hozzám kedvesen,
majd ismét félek, hátha azt se látja szívesen,
ha vágyam e vallomásban kitör szelíden.
Miközben kínt tűrök, gyötrelmeket,
naponta százszor halok és éledek,
azon tűnődöm, a boldogság milyen lehet,
ha e vad kínból is ennyi gyönyör ered?

Rám néz és olyan leszek, mint kisgyerek,
ha pedig rám gyúl fényes mosolya,
látjátok változni színemet.
Hölgyem jólelkű, szép a lelke, szép mindene,
és bár elment, és közénk feszült a távolság,
testem itt, de lelkem örökre ott ővele.
Kétszeres halál szeretni messziről reménytelen,
jövőm hiába kémlelem, hány lépés még a végtelen?

Nincs hatalmam magam fölött
többé nem vagyok magamé,
mert szeme engem tükrözött,
szinte átváltoztam belé.
Nyílt arcában, övé a diadal,
mert megbűvölt egészen,
bár nem tudom, nem értem,
hogy vélem mit akar.

Mindenről lemondtam már,
sorsom nézni és szeretni őt messziről.
Mert nem-szeretni nem bírok,
bár ő enyém sosem lehet.
Tudja, hogy övé szivem, övé vagyok,
övé önmaga, s a világ;
elment, reám mást sem hagyott,
mint lelkem vágyát és bánatát.

Talán egyszer, ebben bízom,
az Ég megsegít,
és ő ismét a szemembe néz,
s megmondja kereken,
hogy jólesett szívének,
s tetszett az énekem.



Guilhem de Peitieus, Jaufré Rudel, és Bernart de Ventadorn után szabadon.

Svéd Szent Brigitta



Brigitta (1302-1373) apja a tartományi ting elnöke volt. Tizenhárom éves, amikor férjhez adták Ulf Gudmarsson, szintén ting elnökhöz. Férjét két évig nem engedte magához közel, majd nyolc gyermeket szült. Maga igazgatta a hatalmas birtokokat. Úgy tartotta, hogy a gazdagoknak azért van sok pénzük, hogy eltartsák a szegényeket. "Minden, ami több, mint amire az embernek szüksége van, feleslegnek számít, amit meg kell osztani." Az intézője kioktatta, közölve vele, hogy ez így nem mehet tovább, mert csődbe viszi az uradalmat, mire ő azt válaszolta: "Addig kell adnunk, ameddig van miből." Harminckét éves, amikor Stockholmba hívták, mint a királyi család rokonát főudvarmesternőnek. Feladatának tekintette, hogy rendbe szedje II. Magnus életét. A királyt "nyúlszívűnek" és "megkoronázott szamár"-nak hívta. Kopott vezeklőruhában érkezett a királyi várba és leleplezte a hatalmon lévők korrupcióit, majd apokaliptikus jövendölésekkel riogatta a királyt, a nemességet és a klérust. Elítélte az emberi jogok bármiféle megsértését. Szemére vetette a királynak, hogy megadóztatja a szegényeket, vagyis mint valami útonálló, kifosztja őket. Az egyházról sem volt jobb véleménye: "Egyetlen pap sem teszi életében azt, amit hirdet. (...) A tízparancsot egyetlen paranccsá zsugorították össze: Adj pénzt!" Boszorkánynak, mágusnőnek tartották. Férje halála után azon ügyködött, hogy a pápát visszakényszerítse Avignonból Rómába. A klérus életmódján is igyekezett változtatni. Rómába költözött, ahol a fejedelmeket gyilkosoknak, a papokat állatoknak nevezte. Egy bíborost majomhoz hasonlított, míg egy apátról csak ennyit mondott: "A szajhák feje." Ezek után döntés született meggyilkolásáról. Elterjesztették, hogy boszorkány, akit el kell égetni. A felizgatott tömeg megrakta a máglyát, majd lakhelyéhez tódult, betörték a kaput és átkutatták az épületet, de ő megszökött előlük. Mindeközben rávette a pápát a Rómába való visszatérésre, de az megijedve a nehézségektől, félúton visszafordult Avignonba. Brigitta 1372-ben Jeruzsálembe zarándokolt, ahonnan visszatérve rövidesen meghalt. 1391-ben avatták szentté.

Brigitta a női hatalom hordozójaként, egy a benne működő erő kultuszát ápoló rend létrehozásán fáradozott. A svédországi Vadstena-ban egy olyan kolostort kívánt létrehozni, amelyben nők és férfiak vegyesen élnek a nők irányítása alatt. Ez a középkorban nem volt példa nélküli. Halála után lánya Karin folytatta a rendalapítást. V. Orbán bullában utasította Liszköping püspökét a kolostor felépítésére. Az építkezés 1371-ben kezdődött. A rend szabályzatát Brigitta leírása alapján az Alvastra-i cisztercita kolostorban dolgozták ki. A leírást Rómában egy teljesen átírt változatban V. Orbán hagyta jóvá. Ez az átdolgozás teljesen eltért Brigitta szándékától. Megmaradt ugyan a nők hatalma a férfiak felett, ám a szegénységi szabályt megváltoztatták. Brigitta elképzelése szerint mindabból, ami a kolostor birtokain terem, a fölösleget minden év november 1-én adják a szegényeknek. A kolostor gyakorlatilag egy hatalmas termelő egységként működött volna, egy olyan cégként, amely a működéséhez szükségesen túl minden bevételt ajándékként szétosztja a szegények között. Elképzeléseit azonban feladták, és a szabályzat szerint a profit egy részét megtarthatta a kolostor. Sok más dologban is meghamisították Brigitta gondolatait. Hogy miben, és mi volt az eredeti elképzelés, arról hallgat az ellentmondásos hivatalos egyházi ismertető. Sokat mondó az, hogy a szabályzatot Istentől valónak mondja: "Visszavonult egy Alvastra melletti remetelakba. Ott kapta nagy látomásaiban a megbízatást és a regulát rendalapítása számára." (Szentek Élete II., 170. oldal. Szent István Társulat, 1988.) Máshol viszont így ír: "Az a kolostori eszmény, ami benne kibontakozott, már akkor sem felelt meg az idők szavának." (Szentek Élete I. 367. oldal. Szent István Társulat, 1990.) Az idők szavának természetesen soha nem fog megfelelni. Nem ez az egyetlen esett, amikor az egyházi hatóság bírálja Istent. Brigitta szabályzata, bárhonnan is eredt, totális szembefordulás a világgal, az állatias papsággal és a mindenkori hatalommal. Korának egész társadalmi berendezkedését támadta, ezért írták át a szabályzatát. Ezáltal a kolostor ugyanolyan pénzharácsoló műhellyé változott mint az egész egyház, vagy akár egy mai tőkés vállalkozás. Brigitta halála után azonnal megindították a szenttéavatást, és búcsújogokat szereztek a még több pénzgyűjtés érdekében. A kolostor ma romokban áll, temploma azonban eredeti fényében világít, benne Brigitta hamvaival, növelve a vallásos turizmusból származó bevételeket. Vajon Ferenc pápa sorsa is ez lesz?


Link

Karin Ulfsdotter 

2014. november 25., kedd

Karin Ulfsdotter



Karin Ulfsdotter közismert nevén Svéd Szent Katalin (1331-1381) Svéd Szent Brigitta negyedik gyermeke volt. Risberg kolostorában nevelkedett. Tizennégy évesen férjhez adták Kyreni Egárdhoz. Karin (Katalin) vélhetően leszbikus volt, ezért férjét nem engedte magához közel. Húsz éves, amikor férje meghalt. Anyja az Alvestra-i remetelakba költözött. Svédország egyik leggazdagabb családjáról van szó, hatalmas birtokokkal és ércbányákkal. A Vadstera-i birtokon anyja vegyes kolostort alapít nőkkel és férfiakkal, ahol a nők kezében van az irányítás. Anyja Rómába megy, hogy a pápát rábírja, térjen vissza Avignonból Rómába. Négy év múlva lányát is magához rendeli, aki ekkor tizenkilenc éves gyönyörű lány. Rómában anarchia tombolt utcai összecsapásokkal, romba dőlt házakkal. A Szent Péter bazilikában kecskék legelik a padlóból kinőtt füvet. Karint kétszer is majdnem elrabolták, ezért anyja bezárja a lakásba. Húsz évig éltek Rómában a svéd zarándokokat segítve, majd a szentföldre zarándokoltak. Visszatérve Brigitta meghalt, Karin pedig visszatért hazájába és az anyja által szorgalmazott vegyes kolostorban élt. Nem sokáig, ugyanis az addig boszorkánynak kikiáltott Brigittát, most, hogy dicsőség és pénz volt várható emlékétől, a királyi család szorgalmazta szentté avatását, ezért Karinnak ismét Rómába kellett utaznia. Itt találkozott Sziénai Szent Katalinnal, akiben láthatólag élettársra lelt. Ők ketten érték el, hogy a pápa visszatért Avignonból Rómába. A pápa Nápolyi Johannához is el akarta őket küldeni, de ez meghiúsult, egyenlőre a szentté avatás is váratott magára. Karin visszatért hazájába, ahol rövidesen gyomorbajban elhunyt. Hivatalos tisztelete 1484-ben kezdődött.

Sziénai Szent Katalin



Katalin (1347-1380) egy sziénai kelmefestő és felesége huszonöt gyermekéből a huszonnegyedik volt. Hatévesen kapta első üzenetét a lelkébe. Hétévesen szüzességi fogadalmat tett nem Krisztusnak, hanem egy nőnek(!) Máriának. Tizenkét évesen férjhez akarták adni, de ő ellenállt. Tizenhat évesen közölte, megszökik otthonról, ha nem hagyják békén. Soha nem lett szerzetes, egy harmadrendi domonkos közösség tagja, feltételezhetően leszbikus volt. 1363-1366 között egy cellában élt, azt csak mise idejére hagyta el. Elterjedt csodatévő híre. Tanítványi kör alakult mellette, amire az inkvizíció is felfigyelt. 1374-ben kivizsgálták és rendben találták ténykedését azzal a feltétellel, hogy egy domonkos gyóntató legyen állandóan mellette, aki mindig mindenről értesül. Katalin erre a pestisjárvány áldozatait kezdte ápolni, keresztesháborút szervezett, és a pápa visszatértét követelte Avignonból Rómába. Ebben Karin Ulfsdotter, vélhetően élettársa volt segítségére. A pápától engedélyt kapott egy hordozható oltárra. Ekkor már három pap volt mellette, hogy a hozzá tóduló tömeget gyóntassa. Az Avignonból visszatérő pápa Genovából vissza akart fordulni, de Katalin lelket öntött belé. A pápa követként küldte Firenzébe, de a császárpártiak felgyújtották a házat, ahol tartózkodott. Ő a városon kívülre menekült, de körbevették rejtekhelyét. Amikor a harminc éves Katalin az üldözői elé állt, és a szemükbe nézett, lemondtak meggyilkolásáról. 1377-1378 között diktálta le az isteni gondviselésről szóló Dialógus-át. Amint befejezte a pápa magához hívatta. Ettől kezdve haláláig az akkor kezdődő, és negyven évig tartó egyházszakadás ellen küzdött, amikor egyszerre két, sőt három pápa is harcolt egymás ellen. Katalin harminchárom évesen hunyt el. 1461-ben avatták szentté, 1970-ben Avilai Terézzel együtt nő létükre egyházdoktorrá avatták őket. Katalinnak semmilyen iskolai végzettsége sem volt, nem tudott sem írni, sem olvasni. Művét a Dialógus-t és leveleit diktálta, egyszerre többet, amiért több titkár és titkárnő dolgozott mellette. A Dialógus és a Levelek a Domonkos Rendben alapvető műveknek számítanak. Katalin Aquinói Szent Tamás tanítását adja vissza egzisztenciális formában.

Ez történt



1. Tüntetések sorozata, ami megmaradva feszültséglevezetőnek, kifejezetten hasznos az új típusú diktatúráknak.

A Fideszt aggasztják a tüntetések


2. A korrupció rendszere a legpitiánerebb pontokat is behálózta.

Államilag támogatott rockzenekar


3. Aki még nem tudná, most hallhatja 2007-ből a programalkotó beszédet, csupán ellenkező előjellel. (Én soha nem hittem egy szavát sem.)






4. Az ideológia a tudomány szívében vert gyökeret:




Nem értem, hogy bírták ki nevetés nélkül ezt a kínos és megalázó helyzetet. A film nem a 70-es években, hanem 2014 őszén játszódik, de ugyanaz a belterjes, fülledt komolyság; értekezlet ostoba semmitmondásokkal. Kordokumentum.



5. Megtudtuk a közmédiából, hogy jobban élünk, mint valaha:




Ehhez képest van olyan egyetmi tanársegéd, aki nettó 150 ezret keres. Ehhez képest van olyan dolgozó, aki 20 éves közalkalmazotti munkaviszony után el nem fogadott diplomájával, C-típusú nemzetbiztonsági ellenőrzéshez kötött állásban a garantált nettó bére 98 ezer forint, pótlékokkal, családi pótlékkal cafetériával netto 130 ezer, másodállással 150 ezer forint a jövedelme, amiből a rezsi és a gyerekmenza 100 ezer, a maradék havi 50 ezerből élnek hárman. Naponta másfél órát gyalogol télikabát nélkül, mert arra és buszra nem telik, ahogy ebédre sem, miközben államtitoknak minősített ügyeket kezel. Magyarország 2014.

2014. november 10., hétfő

Antidemokrácia



A demokrácia megfelelő működéséhez demokratikus érzés kell. A demokratikus érzés egy bizonyos ösztönös magatartás, mely úgy érzi, hogy azok a dolgok amikben az emberek azonosak, mérhetetlenül fontosak, amikben pedig különböznek, majdnem lényegtelenek. Ezt a demokratikus érzést a legmagasabb fokon birtokolták az első ferencesek, és alighanem egyetlen közösség sem birtokolt belőle olyan keveset, mint a mai magyar hatalmi elit. Ha megvizsgáljuk az Orbán-rendszert, lépten-nyomon föllelhetjük antidemokratikus vonásait. A keresztény etika és az Orbán-rendszer etikája közötti hatalmas különbség abban nyilvánul meg, hogy az Orbán-rendszer a szegények bűneire összpontosítja figyelmét, és gyakorlatilag tagadja, hogy a gazdagok bűnei egyáltalán bűnök volnának. Folyvást tagadják, hogy létezik olyan vétek is, mint mondjuk a büszkeség vétke, mely folyton tiszteletet követel magának. Szentté avatják azt a gazdagot, aki tanácsokat osztogat a szegényeknek. A keresztény középkorban a szent olyan szegény ember volt, aki besétált a ragyogó palotákba, hogy tanácsokat adjon a gazdagoknak. A régi zsarnokokban volt annyi arcátlanság, hogy kirabolják a szegényeket, annyi azonban nem volt, hogy prédikáljanak is nekik. Amennyire antidemokratikusak a hit és erkölcs terén, annyira antidemokratikusak a gyakorlati politika terén is. Hogy mennyire nem vagyunk demokratikus állam, arra elegendő bizonyíték, hogy szakadatlanul azt kérdezik: mit csináljunk a szegényekkel. Ha demokraták volnának, arra lennének kíváncsiak, mit csinálnak majd a szegények a gazdagokkal. A hatalomban ülők állandóan ezt kérdezgetik maguktól: "Milyen törvényeket hozzunk?" Egy tisztán demokratikus államban szüntelenül ezt mondogatnák: "Miféle törvényeknek engedelmeskedjünk?" Még a feudális korok is demokratikusabbak voltak az Orbán-rendszernél, mert minden feudális potenta tudta, hogy bármely általa hozott törvény vissza fog rá ütni. Az Orbán-rendszer törvényei azonban mindig olyan törvények, amelyeket nem a kormányzás, hanem a hatalmon lévők érdekében hoznak. Az Orbán-rendszer nem azért rossz, mert szükségszerűen oda vezet, hogy kellemetlen dolgokat ró ki az emberekre, és embertelen dolgokat kell elviselnünk; az Orbán-rendszer azért rossz, mert mindent egyetlen csoport kezébe ad, amely csak olyasmit tud kiróni, amit ő maga nem tud elviselni. Vádunk egyszerűen az, hogy valahányszor törvényt alkot az emberek számára, kifelejti önmagát.


G. K. Chesterton után szabadon.

A bigottságról



A szocializmussal egyet nem értő liberális közgazdász a szocializmust komolyan veszi. A fideszes törvényalkotónak viszont fogalma sincs a szocializmusról, mégis ő az, aki hülyeségnek tartja. Aki eléggé érti a katolikus filozófiát, hogy egyet tudjon érteni vele, annak értenie kell a kálvinista filozófiát, ha van egyáltalán ilyen, hogy ne tudjon egyetérteni vele. A tétova fideszes fiatalembernek fogalma sincs arról, hogy mi a jó, s mégis, ő az, aki meg van győződve arról, hogy Dante téved. A korlátolt tőzsdeügynök nem ismeri a történelmet, és nem hisz semmilyen vallásban, mégis ő az, aki tökéletesen meg van győződve arról, hogy kivétel nélkül minden pap képmutató. Amiről beszélünk az a bigottság. A bigottság ugyanis nem a meggyőződéshez, hanem a közönségességhez van köze. A bigottság azok hite, akiknek nincs véleményük. Éppen ezért a korlátlan üldöztetésnek nyit utat. Soha nem azok üldöznek másokat, akiknek van véleményük, már csak azért sem, mert ezek mindig kevesen vannak, hanem a bigottak. Ők gyújtották meg a máglyát és a krematóriumot. Néha ugyan a meggyőződés is vezetett üldözésekhez, ám az nem bigottság, hanem fanatizmus volt, ami egészen más dolog, és némiképp még csodálni is lehet. Fanatikusak voltak a Makkabeusok és a keresztesek, bigottak a németek 1933-ban, és a magyarok 2010-ben. A fanatizmus azt mutatja, hogy az eszmék veszélyesek, de éppen a bigottság bizonyítja, hogy csak azokra, akiknek nincs meggyőződésük. A 90-es években volt egy jól pozicionált értelmiségi és vállalkozói réteg, akik a kommunizmusban jobbára "párton belüli ellenzéki" volt, jelentsen ez bármit, és akik a rendszerváltás után a legtöbb hasznot ígérő bal-liberális oldal szavazótáborát alkották. Amikor azonban Orbán Viktor előállt egy eszmével, ezek az emberek úgy jártak, mint a fiú, akinek kevés nő volt még az életében, és az első nőt, akivel találkozik a nőnek tartja. Ezek a gyakorlati emberek nem titkolják, hogy azért lettek Orbán Viktor követői, mert látomása van a jövőről, szemben a történelem végetért koncepciójával. Az ember nem tud meglenni remény vagy cél nélkül, állapítja meg bölcsen az Ószövetség, hát Orbán Viktor adott nekik egyet. A vélemény nélküli bigottságból fanatikussá lettek, mert semmi nem hagy védtelenebbül egy tébolyult látomás rohamával szemben, mint az eszmény nélküli üzleti szokások kultusza. Ettől a veszélytől csak úgy menekülhetünk meg, ha van határozott véleményünk. A bigottság és a fanatizmus ellenszere a tudás, megismerni a létezésre irányuló teóriákat, és kiválasztani közülük a meggyőződésünk szerinti igazat, akkor végre emberek leszünk, akiknek van határozott véleményük. Ezért is oly fontos a bölcsész képzés. Hogy hová vezet az, ha azt mondjuk, hogy több igazság van, megmondom: az Orbán-rendszerhez. Ha ugyanis több igazság van, akkor az egyik hatalomra jutva kiirtja a többit. Ha azonban egy igazság van, akkor az azt jelenti, hogy meg kell találnunk, különböző utakon járva, de közösen kutatva utána.


G. K. Chesterton után szabadon.

A hitről



Dogmatikusnak tartják azt a föltételezést, hogy az ember a másvilágon jut el a tökéletességre, azt viszont nem tartják dogmatikusnak, ha feltételezzük az ember evilági tökélyre jutását, bár a haladás eszméje éppoly bizonyíthatatlan, mint a halhatatlanságé, és racionális szempontból éppoly valószínűtlen. Mivel nem olyan civilizációban élünk, amely erősen hinne a szent helyekben, ezért őrültségnek tartjuk azoknak az embereknek az ambícióját, akik képesek voltak életüket adni azért, hogy elfoglalják Krisztus sírját, ellenben dicsőítjük azokat, akik képesek voltak életüket adni azért, hogy megtalálják az Északi-sarkot. A keresztesháborúknak és a sarkkutatásnak is volt távolabbi haszna. Itt most arról beszélünk, hogy elképesztőnek tartjuk azt, ha emberek átvonulnak egy kontinensen csak azért, hogy meghódítsanak egy helyet, ahol egy ember meghalt, azokat viszont hősként ünnepeljük, akik azért haltak meg, hogy megtaláljanak egy helyet, ahol senki sem él, és csak azért érdekes, mert állítólag azon a helyen találkozik néhány vonal, amik a valóságban nem is léteznek. Csak azt akarom mondani, hogy mindannyian tündérmesékben hiszünk és azokban élünk. Az igazság dogmává válik, mihelyt megkérdőjelezik. A szkepticizmus, ez a szimpatikus és tiszteletre méltó vallás az, amely létrehozza a hitet. Mi, akik demokraták vagyunk, most, hogy az antidemokraták el akarják a demokráciát pusztítani, oly tüzesen hiszünk benne, mint egy vallásban. Nekünk keresztényeknek fogalmunk sem volt a kereszténységben rejlő hatalmas filozófiai józanságról mindaddig, amíg a keresztényellenesek meg nem világították számunkra. A szellemi rombolás halad tovább, minden megtagadtatik, hát mindenből hitvallás lesz. Máglyákon teszünk tanúbizonyságot arról, hogy kétszer kettő négy. Kardot rántunk a világegyetem védelmében. Aki nem lát az nem hihet. "Látta és hitt."


G. K. Chesterton után szabadon.

2014. november 7., péntek

Kósa Lajos autója



A nap képe: Kósa Lajos autója


Oszt ha az Egyetemre jön, akkor mindig a rektor helyére parkol, mert az van közel az oldalkapuhoz. Oszt a biztonsági őr, aki a fideszes rektor óta egész nap korahajnaltól késő estig ott áll hóban-fagyban, napsütésben, zuhogó esőben, még soha nem mert szólni neki. Oszt azért nem, mert tudja, hogy a fideszeseknek mindent lehet, nekünk meg semmit. Oszt egyszer csak megunjuk, oszt akkor lesz majd haddelhadd. Oszt jónapot.


Parti Nagy Lajos után szabadon.

Orbán Münchenben



Orbán Münchenben hitet tett egy olyan társadalom mellett, ahol a vagyoni különbség a mozgatórugó. Ahol alapvető emberi jogán senkinek nem jár semmi, ha valamit akar, akkor küzdjön meg érte. A gazdag önelégültek filozófiája ez, mert az esélyek nem egyenlőek, a legtöbben teljesen esélytelenek, amiről éppen Orbán gondoskodik, aki a sötétség korszakát hirdette meg tegnap, amelynek ő a prófétája. Harsogni az ostoba prosperity-vel, hódolattól haldokolva bámulni a szűkagyú millomosokat, akik valami trükkel összeharácsoltak maguknak mindent, hetet-havat összehordani alkalmazkodni nemtudásról: éppen olyan egyszerűen és nyíltan keresztényellenes, mint a fekete mise. A polgári társadalom hajnalán Assisi Szent Ferenc éppen ez ellen az istentelenség ellen hirdette meg mozgalmát. Tűz és víz a két világnézet, az egyiknek pusztulnia kell.


G. K. Chesterton után szabadon.

Döfd beléjük a kardod



"Az irigység kultúráját a teljesítmény tiszteletének kultúrájává kell átalakítanunk" - mondta tegnap Orbán Viktor a nácizmus szülőföldjén Münchenben. Rendszeréről majd csak az eredményei alapján mondhatunk ítéletet - mondta az egykori Harmadik Birodalom területén, amit csak Európa, Amerika és a Szovjetunió együttes ereje tudott legyőzni. Ő aki az ország teljesítményét lerontva függővé tett minket a német autóipartól és a nemlétező orosz jóindulattól. Ő aki felépítette az irigység rendszerét, ő aki Európa közepén létrehozta a színtiszta ázsiai amennyid van annyit is érsz kultúráját, a csak akkor lesz valamid, ha engem szolgálsz rendszerét. Nincs szükség szavakra, nincs lehetőség kompromisszumra, nem kell tüntetni internetadó, vasárnapi zárvatartás, oktatáspolitika ellen, csak és kizárólag a kormány távozásáért. Szent Lajos francia király, akinek társaságába tartozott Aquinói Szent Tamás, mondta egyszer, hogy ellenfelemet vagy megkísérlem meggyőzni, vagy olyan mélyen döföm testébe a kardom amennyire csak bírom. A Fidesznek nevezett bűnszövetkezet esetében elérkezett ez utóbbinak az ideje.


Orbán Münchenben - vs.hu

Orbán a szegények ellen - 444

2014. november 6., csütörtök

Vasárnapi nyitvatartás



A KDNP törvényjavaslata szerint a vasárnap "olyan szabadnap, amelyben a családi együttlétre nyitva álló rövid időt nem kurtítja meg a vásárlással eltöltött idő is." Van viszont egész napos iskola, és három éves kortól kötelező óvoda. A családi vállalkozások családtagjairól nem is beszélve, akiknek egyáltalán nem lesz vasárnapjuk, dolgozni fognak kisboltjaikban. És a dohányboltok, éttermek, turisztikai helyek stb.? Illogikus, értelmetlen és zsarnoki törvény, akárcsak benyújtóik személyisége.


Vasárnapi zárvatartás 

A törvényjavaslat

A KDNP-ről

Hazug a rendszer

A KDNP vasárnap


Jól elvannak a fiúk (vén faszok)!

2014. november 5., szerda

Vasárnapi zárvatartás



Egy társadalomra, amely nem keresztény, nem lehet és nem is kell ráerőltetni egy keresztény előírást. Mark Twain érzékletesen számolt be a protestáns vasárnap borzalmáról és lélekölő unalmáról. Nekünk magyaroknak viszont nemzeti hagyományunk, hogy a vasárnap vásárnap. Éppen ezért ez a neve. A hívek is a templom után a bevásárlóközpontokba mennek, görög katolikus papfeleség az Intersparba. Aki ott dolgozik, hozzájárul a vasárnap méltó megünnepléséhez, szolgálata a társadalom jólétéért van, akárcsak az orvosok, vasutasok, buszvezetők, tűzoltók, és sokan mások esetében is. Nem az ember van a vasárnapért, hanem a vasárnap az emberért. Aki pedig nem tudna egy ünnepet megtartani, az eleve fel van mentve alóla. Ne tegyünk olyant, ami az Úr napjának vidámságát akadályozza. Talán a KDNP-t be kellene venni a CBA buliba, akkor abba hagynák. Vagy az egész társaságot eltakarítani a jövő útjából.


Van-e értelme a vasárnapi bezárásnak?

2014. november 3., hétfő

Kiért rajong az Orbán család?



Pataky Attilláért! 2:40-tól Lévai Anikó nyilatkozik erről:






Kicsoda Pataky Attila? Amennyiben az eddigiekből nem derült volna ki, itt megnézheti:





Az államilag támogatott rockzenekar

Halloween



A Hallowe'en ősi kelta ünnep, a Samain olyan napot jelölt, amikor a halottak kapcsolatba léphetnek az élőkkel, átjöhetnek a mi világunkba. Szokás volt ekkor, hogy Teutates istennek (a kelta Moloch) embereket áldoztak, dézsába fojtva őket. Az, hogy a mindenszentek is e napra esik annak a véletlennek köszönhető, hogy Pomona latin istennő szüreti ünnepe is ekkor volt, ezért IV. Bonifác pápa (560-615) megkeresztelve az ősi ünnepet, november 1-re helyezte mindenszentek napját, ami egyébként az üdvözült lelkek ünnepe, azoké az üdvözülteké, akik nincsenek szentté avatva. A következő nap a halottak napja, ami az összes elhunyt ember emléknapja. A mindenszentek napját később áttették tavaszra (a keleti egyház ezért ünnepli ma is akkor) majd vissza helyezték eredeti időpontjára.

2014. október 31., péntek

Internetadó



Ezeknek tényleg fogalmuk nincs semmiről. Nemcsak az internetadóról van szó. Ezek tényleg azt hiszik, hogy kétharmaduk van. A konzultációs megbízott sem fogja fel, hogy olyanok szavaztak rájuk, akik csak akkor tartanak ki mellettük, ha szélsőjobboldali politikát folytatnak. És ezt Orbán Viktornak köszönhetik. "Az óvodai munka nemzetnevelés" írja a miniszterelnök facebook oldalán egy rajongó. Ez a tipikus hozzászólás mindent elárul róluk. Orbán ma követelte a kereszténységnek kijáró tiszteletet, mely, amint mondta, államunk belső lényege és értelme. Először is a tiszteletet nem lehet követelni, azt ki kellene érdemelnie a kereszténységnek, az igazság pedig az, hogy ennek az államnak a korrupció és hazudozás a belső lényege és értelme. Azt is kijelentette a miniszterelnök, hogy a magyarok hisznek a közösségépítés protestáns formájában. Nem fogja fel, hogy az ő eltakarításában hisznek, semmi másban. Úgy hiszem nem fogjuk megúszni erőszak nélkül.


Orbán óvodát avatott

2014. október 17., péntek

Új világ hajnala



Új világ hajnala virradt Magyarországra. De ez a hajnal csak egy maroknyi ember számára virradt meg. A legtöbben megmaradtak a nyomorban, még többen most tartanak oda. A polgárok, akár van munkájuk akár a közmunkából eredő függőségben élnek, nincstelenek, agyonhajszolják őket, és a legkisebb reményük sincs rá, hogy valamikor majd megszabadulnak sorsuktól. Akkor sem, ha nagy nehezen sikerült némi vagyonkát gyűjteniük, és tíz-húszévi nyomorúság után kisvállalkozásba kezdeniük. Ebben a rendszerben ugyanis agyonnyomja őket a maffiaállam, a földesúri hatalom. Ez a bűnszövetkezet alkotja a társadalom szerkezetét. Azét a társadalomét, amely a főembereket megillető kizsákmányolási és védelmi jog gyakorlatában szerveződött, és amelynek szintjeit áthághatatlan falak választják el egymástól, és amelynek a tetején a leghatalmasabbak kis csoportja uralkodik. Néhány családból áll ez a csoport, a miniszterelnök rokonaiból és barátaiból; az ő kezükben van minden: a politikai és a gazdasági hatalom, a föld, a közmunkások csapatai, övék az országban megtelepedett külföldi cégek dézsmája és robotja, övék a rendőrség és a haderő, az ítélkezés és a büntetés joga, a kultúra és a civilszféra valamennyi posztja. Luxusautóikban, biztonsági embereik kíséretében járják be az országot, és kisajátítják azt a kevéske értéket is, amit az emberek még megőriztek. Ők az egyedüli élvezői annak a gyarapodásnak, amit egyedül az EU-s pénzek tesznek lehetővé. A társadalmi kapcsolatoknak ez a nagyon hierarchikus elrendezése, az úgynevezett Együttműködés Rendszere nem jöhetett volna létre, ha ennek az igen zárt osztálynak hatalma kisebb súllyal nehezedne az elnyomott dolgozók tömegeire, erre a mélységesen paraszti, tudatlan, durva és még mindig nagyon szegény népre.


Georges Duby után szabadon.

Déja vu



Karikatúra kiállítás a rendszerváltás idejéből. Ez a kiállítás kiválóan megjeleníti ezt az érzést: déja vu. (Személyes megjegyzés: az alkotók között van a testvérem édesapja is.) Az államtitkár asszony mondata figyelemre méltó: korlátlan szabadság, ami ma megadatik számunkra. Nyilván azért tartja a mai hatalom olyan fontosnak állandóan súlykolni ezt, mert nincs így, de mi csak higgyük azt, hogy igen. Ez a kiállítás a máról szól, a képek aktuálisabbak, mint valaha! Ez is része a déja vu érzésnek, hogy annyira ostobák, hogy nem veszik észre, miről szólnak a dolgok. A vörös csillagot elég a narancsra cserélni, minden más stimmel, az önéletrajz-átírásoktól kezdve a kollektivizmuson keresztül az Európa-ellenességig minden! Érdemes megnézni!




2014. október 14., kedd

Önkéntesek 2.



A választás előtti utolsó héten az önkéntesek előírt feladata az volt az állami intézményben munkaidőben, hogy egy nyilvántartás alapján telefonon felhívják azokat, akik legutóbb a fideszre szavaztak, és buzdítsák őket ismét erre. Ezen a héten két nap szabadnapot kaptak érte cserébe.

2014. október 13., hétfő

Avilai Teréz misztikája


Beavatás és misztika (Donna Tereza de Ahumada)


A gótikus katedrálisok üvegablakaiból áradó fény a természetfeletti fény hatásával bír. E fény és az építészet összhatása a túlvilági tér érzetét kelti. (Erről bővebben itt.) A valódi misztika extázis mentes elmélyült szemlélődés. Legmagasabb foka az egyesülés, ami Avilai Nagy Szent Teréz (+1582) szerint azt jelenti hogy "két különböző dolog eggyé lesz." (166. oldal - a hivatkozások Teréz Önéletrajzából valók). Mi az értelem? Miben különbözik a lélektől és a szellemtől? "Mindez én előttem egy és ugyanazon dolognak látszik." (166. oldal). "A lélek olykor mintegy kiemelkedik önmagából, olyanféleképpen, mint az égő tűz, amely lángot vet; s olykor az a tűz hirtelen nagyon meg tud növekedni. Ez a láng magasan föléje emelkedik a tűznek, de azért nem különböző dolog a tűztől, hanem ugyanannak a tűznek a lángja." (166. oldal). Amit "extázisnak szokás nevezni (...) úgy látszik, mintha a lélek nem éltetné a testet. Azért is annak természetes melege szembe szökő módon csökken; a test mind jobban és jobban kihül." (187-188. oldal). Mindez azonban "az öntudatot nem zavarja meg." (191. oldal).

Teréz 1515. március 28-án szerdán reggel fél hatkor született Avilában a Szent Domonkos téren álló családi házukban. Teréznek a szellemi léttel való kapcsolatáról részletes beszámoló van kezünkben. Elsősorban domonkos, részben jezsuita lelkivezetői voltak, valójában misztikus kapcsolatára hagyatkozott és nem rájuk. A szintén kármelita misztikus Keresztes Szent Jánossal ellentétben őt nem kora, hanem a középkor szellemisége hatotta át. A Katolikus Egyház sajátossága, hogy vezetői nem feltétlenül a legmagasabb szinten beavatottakból tevődik össze. Ez a szerzetes rendek nagymestereire is igaz.

Tudás-Krisztus, megistenülés, örökkévalóság. Teréz nem győzi hangsúlyozni, hogy a lelkivezetőnek nagy tudású mesternek kell lennie, aki ért a szellemek megkülönböztetéséhez, majd így folytatja: "A titkot azonban őrizzék meg a lelkivezetők is! Erről sokat tudnék mondani, mert ugyancsak megszenvedtem azért, hogy azoknak, akikkel a belső imámról beszéltem, eljárt a szája. (...) Elhíresztelték olyan dolgaimat, amelyeknek titokban kellett volna maradniok, mert nem mindenkinek valók." (241. oldal). Művei eredetileg egy szűk kör számára íródtak.

Az Önéletrajz 12. fejezete az életmű egyik legfontosabb része. Itt korának lelki könyveiről beszél, saját tapasztalatait szembe állítva velük. A szellemvilággal való érintkezésről e könyvek azt tanítják, hogy a magasabb fokra jutóknak minden anyagi dolgot, így Krisztus ember voltát is el kell távolítaniuk tudatukból, mert az akadályozná őket a tökéletes és tiszta szemlélődésben. "Úgy gondolkoznak, hogy a szemlélődés teljesen szellemi dolog lévén, mindaz, ami anyagi, csak zavarja és akadályozza." (217. oldal). E munkák azt szorgalmazzák, hogy a szemlélő beleképzelve magát, teljesen elmerüljön az őt körülvevő Istenben. Teréz szerint ez nem más, mint Krisztus isteni testének egy sorba helyezése a többi teremtménnyel, a mi testünkkel. Ezért akarják kiküszöbölni emberi természetét az Isten szemléléséből. Szerinte, aki így tesz, az soha nem fog közvetlen kapcsolatba kerülni Istennel. Teréz életművében többször határozottan állítja, hogy beavatását Krisztus közvetlenül végezte, Ő oktatta és avatta be a szemlélődésbe. Természetesen a misztika azok számára, akiknek nem volt lelki élményük, tehát az érzékelésük kevesebb dimenzióban működik, e dolgok felfoghatatlanok, így érthető módon a pszichiátria tárgykörébe utalják azokat.

"Jobb nektek, ha elmegyek." (Jn. 16,7). Erre hivatkoznak az említett könyvek és Teréz szerint (aki eleinte követte tanácsaikat) ez az oka, hogy sokan nem jutnak el a szellemi szabadsághoz. Alázatosság-hiány áll mögötte. Érdekes dolgot ír: a Krisztus kínszenvedéséről való elmélkedés igen megerőltető, ellenben a föltámadott Krisztusról való nem, tehát ezt tartja helyesnek. Az Oltáriszentségben a megdicsőült Krisztus van jelen, amiből látszik, hogy "nem volt ereje bennünket csak egy pillanatra is elhagyni." (221. oldal). A szenvedő Krisztus helyett a megdicsőült Úr képét helyezi a fókuszba, ami a 12. század előtti, a Bizánci Egyházzal megegyező szemlélet. (Bővebben lásd itt.)

Isten akarata az, hogy Krisztus emberi természetének kapuján lépjünk be a szemlélődésbe, így nagy titkokat közöl velünk. "Számtalan esetben tapasztaltam ezt s az Úr maga is megmondta nekem." (221. oldal). Szokása szerint felhívja lelkivezetője figyelmét is a helyes útra: "Kegyelmed (...) tartsa magát csak ehhez." (222. és 227. oldal). Krisztus a legjobb mintaképünk. Gondos vizsgálatai kimutatták, hogy a nagy misztikusok például Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Szent Bernárd, Sienai Szent Katalin, mind Krisztus emberi természetét szemlélték.

Teréz tanításának kulcsa a következő: "Én semmi mást nem akartam mondani, mint azt, hogy Krisztus Urunk szentséges emberi természetét nem szabad a többi anyagi dologgal egy sorba helyezni. Ez az a pont, amelyet jól meg kell érteni; bárcsak sikerült volna megmagyaráznom." (222. oldal). Hangsúlyozza, hogy nem vagyunk szellemi létezők, hanem testünk van. Ezért az értelem rászorul arra a támaszra, amit Krisztus embersége jelent. Akit nem Krisztus vezet, hanem technikák által akar fentebb jutni, az nem fog igazi magasságba kerülni, főleg ha e gyakorlatokban lelki megnyugvást keres, mert a dolog nem a lelki megnyugvásról szól. Az emberi léleknek Isten és önmaga közé kell helyeznie közvetítőül Krisztust (224. oldal). Az út az értelemmel való elmélkedés (231. oldal). "Szabadon kell haladnunk ezen az úton" (226. oldal), és Istennek hagyni, hogy milyen szintre kíván eljuttatni bennünket.

Az értelmi látás és hallás annyira szellemi dolog, hogy sem a lélekben, sem az érzékekben nem következik be semmi megmozdulás. Alacsonyabb szinten az érzékek működése nem szünetel csak nagyon magukba vannak merülve, a legmagasabb szinten mindent Isten tesz. Ilyenkor egy pillanat alatt az ember birtokába kerül a tudás anélkül, hogy tudná miképpen és honnan. A szellemvilág titkai teljesen világossá lesznek, a lélek is mintegy kicserélődik (277. oldal). "Úgy látszik ilyenkor, mintha a lélek valami új hallási szervet kapott volna." (276. oldal). Lényegében Teréz azt állítja, hogy a szellemvilágban gondolatátvitel útján történik a kommunikáció, egyetlen pillanat alatt kerül a tudatba az egész információ, a teljes megértéssel párosulva. "A lélek egy bizonyos, napnál fényesebb ismeret révén vesz tudomást a tárgyról. Nem azt akarom mondani, hogy napot lát, vagy világosságot, hanem, hogy egy bizonyos fény szerepel a dologban, amely, anélkül, hogy látnánk, megvilágítja az értelmet." (274. oldal).

Tanítása szerint a fejletlen szellemet el kell juttatni a szellemi szabadságra (120. oldal). Teréz szerint ehhez tudásra van szükség ("Az ostoba ájtatoskodástól mentsen meg az Isten." - 128. oldal); és szabadságra. A tapasztalatlan lelkivezető tévedésbe ejti az embert, az pedig nem mer eltérni parancsaitól. "Magam is találkoztam ilyen gúzsba kötött és megnyomorított lelkekkel." (126. oldal). "Minden keresztény ember igyekezzék lehetőleg csak olyanhoz fordulni, akinek sok, sőt minél több tudománya van." (128. oldal). Ha nem ilyen a lelki vezető, ne kövessük tanácsait. "Én legalábbis soha nem voltam képes ezt megtenni s nem is tartom helyes eljárásnak. (...) Sőt inkább maradjon (...) lelki vezető nélkül. (...) Ne áldozza föl ezt a megengedett szabadságát." (130. oldal).

Aki csak egyetlen utat ismer az nem képes a szellemi dolgokat helyesen megítélni (231. oldal). Az út sokféle, az Igazság, a végső tény azonos; Egy. A szellemi látás legfölső fokán az értelem beszünteti működését, mert Isten fölfüggeszti azt. Az értelem működésének beszüntetését azonban soha nem szabad nekünk kezdeményezni, mert akkor ott maradunk ostobán. Az értelem felfügesztése azért történik, hogy Isten maga helyezzen belénk tudást. Ekkor minden gondolkodás nélkül egy pillanat alatt többet értünk meg, mint minden erőlködés mellett, évek hosszú során. Ez az úgynevezett megvilágosodás (115. oldal).

A szellemi látás értelemmel való elmélkedés, anyagi közvetítő fogalmakkal (231. oldal). "Szellemi nyelven beszélek, s akinek van ezen a téren némi tapasztalata, az meg fog engem érteni." (114. oldal).




Megjegyzések


Teréz művei innen letölthetők.


Teréz és a naptárreform:


Teréz 1582. október 4-én csütörtökön este kilenckor halt meg Alba de Torres-ben. A Gergely-féle naptárreform halálának napján lett bevezetve, így másnap, péntek október 15-e következett. (A Julianus naptár eltolódása Teréz idejében már 10 nap volt.) Ezért van Teréz emléknapja október 15-én.

A Gergely-naptár matematikája

A Gergely-naptár története

Az átállás egyúttal az évkezdet megváltoztatását is magában foglalta: XIII. Gergely pápa 1582. február 24. kelt rendeletében azt át tette március 1-ről január 1-re, tehát a rendelet a régi meghatározás szerint még 1581-ben lett kiadva. Az 1582-es év 10 hónapból állt, az októberből pedig töröltek 10 napot. Erről lásd itt.




Link


Avilai Szent Teréz élete

University of Mystic



Részlet Beavatás című írásomból.

2014. október 9., csütörtök

Dante a szabadságról



Dante Alighieri (1265-1321), mint politikus pápapárti (guelf) volt, szemben a császárpártiakkal (ghibellin). A pápapártiak fehér és fekete guelfekre osztódtak, az utóbbiak teokratikus szemléletűek voltak. Dante, mint fehér guelf a pápát támogatta a császárral szemben, ám a világi hatalmat a császárnak tulajdonította, ezt külön műben, egy filozófiai írásban is kifejtette (Az egyeduralom). Ebben (eredeti cím Monarchia) azt kívánta bizonyítani, hogy szükség van egy globális világhatalomra, mert csak így akadályozható meg a zsarnokok uralma, és ez a hatalom a dolgok természetéből adódóan nem a pápa, hanem a császár. Gondolatmenetében Aquinói Szent Tamást követve egy nagyon lényeges pontot érint: "Az emberi nem akkor él legjobban, amidőn a leginkább szabad. (...) Szabadságunk első alapelve az akarat szabadsága. (...) Az akarat szabadsága az akarat szabad elhatározásában áll. [Liberum arbitrum est Liberum de voluntate iudicium. Thom. 2. sent. 1,3 ad 5.] Teljes szabadságunk principiuma a legnagyobb adomány, amellyel Isten az emberi természetet felruházta, úgyhogy emez adomány révén vagyunk mi boldogok itt a földön, mint emberek, s másutt boldog üdvözültek, mint isteni lények. Ha pedig így van ki tagadhatná, hogy az emberi nem akkor van a legjobb állapotban, amikor a leghathatósabban élhet ezzel a princípiummal." (Első könyv, XII.)

Jürgen Habermas a jogról



Habermas, mivel a jogérvényesség nem decizionista fogalma mellett érvel, az alkotmányra összpontosít, "melyet a társult polgárok maguk alkotnak meg önmaguk számára." Tehát nem a már fennálló államhatalom domesztikálására törekszik, mivel azt "demokratikus alkotmányozás útján kell létrehozni. A megalkotott (és nem csupán alkotmányos fékekkel mérsékelt) államhatalmat minden ízében átjárja a jog, és így a jog maradéktalanul áthatja a politikai hatalmat."

Úgy véli "a demokratikus jogállamban a választásokon való kötelező részvétel épp olyan idegen test volna, mint a törvényileg elrendelt szolidaritás."

A fejedelmek egykori isteni jogát a demokrácia nélküli jogállamok a népi ethoszra építő népszuverenitással helyettesítik, ami azonban ugyanúgy elégtelen, egyedül az észre lehet a legitimációt alapozni.

A demokratikus jogállamban a társadalom nemcsak negatív szabadságot biztosít polgárai számára (mint a demokrácia nélküli jogállamban), hanem kommunikatív szabadságot is, ami arra ösztönöz, hogy az állampolgárok részt vegyenek a közügyek megvitatásában. A szabad embereket egyesítő kötelék egy államban az a demokratikus folyamat, melynek során megvitatják, miképpen kell az alkotmányt helyesen értelmezni. Ezek az eszmecserék ébresztik rá az embereket arra, hogy az alkotmány az ő vívmányuk. Az alkotmányos patriotizmus teszi lehetővé a múlt önkritikus értékelését is. Nem elég az alaptörvény ismerete, az a nemzet történelmének kontextusából adódó konkrét jelentése által válik az állampolgárok sajátjává. Ez az alkotmányos patriotizmus helyes jelentése.

Egy közös európai alkotmány lényege lenne a közös európai kulturális identitás megfogalmazása, melyhez jogharmonizáció által kapcsolódhatnának a nemzeti alkotmányok. Ez nemcsak az Európa tudatot biztosíthatná, hanem a tagországok állampolgárait is megvédhetné a helyi hatalom visszaéléseitől. (A Lisszaboni Szerződés nem erről szól.)

Joseph Ratzinger a jogról



Ratzinger szerint a politikának a jog mércéjét kell alkalmaznia a hatalomra, így szabályozva annak értelmes használatát. "Nem az erősebb jogának, hanem a jog erejének kell érvényesülnie." Az állam jogi és erkölcsi ellenőrzése megköveteli a hatalom megfékezésének rendezett és jogilag számon kérhető formáját.

A jogtalan és jogellenes hatalom erőszakos. (A forradalom lényege az erőszak hatalma.) Azért fontos legyőzni a gyanakvást a joggal és a jog rendelkezéseivel szemben, mert csak így lehet száműzni az önkényt. A joggal szemben akkor támad gyanakvás, amikor úgy jelenik meg, "mint az önkény produktuma, mint a jog bitorlása azok részéről, akiknek megvan ehhez a hatalmuk."

Milyen legyen a jog, hogy ne válhasson azok kiváltságává, akik a jogalkotáshoz megszerezték a kellő hatalmat? A demokratikus akaratformálás esetében a jog az egész nép közös érdekének kifejezője, hiszen "mindenki közreműködik a jog kialakításában, ezért a jog mindenkié." A demokrácia melletti lényeges érv, hogy "lehetővé teszi mindnyájunk közreműködését a jog alakításában és a hatalom igazságos működtetésében." Mivel azonban az emberek körében ritka az összhang, a demokratikus akaratformálás nélkülözhetetlen eszköze a képviselet és a többségi döntés, a kérdés fontosságától függően más-más nagyságrendű többség. "Ám a többség is lehet vak vagy igazságtalan. (...) Beszélhetünk-e még igazságosságról vagy egyáltalán jogról akkor, ha a többség -akár a túlnyomó többség- oppresszív törvényekkel elnyom valamely, teszem azt, vallási vagy faji kisebbséget?" A többségi elv önmagában kegyetlen, hiszen a kisebbségnek alá kell vetnie magát a többség döntésének, még akkor is, ha az ostoba, vagy káros következményekkel jár.

Éppen ezért a többségi elv gyakorlatában felvetődött a kérdés: van-e olyan dolog, ami önmagában jogtalan, vagy jogos, "s amit a többségi döntésnek tiszteletben kell tartania. Az újkor különböző emberi jogi nyilatkozatokban rögzítette e normatív elemeket, és kivonta őket a többségi játszmából."

Az Orbán-rendszer története



Ijesztő állapotban, amiben volt, ebben a teljes tanácstalanságban, az éppen beálló időváltozás tényétől egyre fokozódó izgalomban, vajon kínálkozik-e alkalom, hogy az országot megfossza értékeitől, persze apránként és óvatosan, a lehető legnagyobb nyugalommal; az országot, amit még ő mocskolt össze. Ez a töprengés, kifossza-e az országot vagy sem, a teljes összeomlás peremére taszította, egyszer ezt gondolta, másszor azt, végül megfogta, felfordította, és tartalmát kiürítette. Ezt most nem kellett volna, mondta magának, hátralépett, és háttal a világnak feszülten figyelt.

Az egész ország mozgott! A demokratikus hagyatékból egyes elemek lejjebb csúsztak, oda, ahol az alkotmányos törmelék üreges volt, és ha az üreg meglazult, látta ahogy újabb demokratikus darabkák estek a földre. Tenyerével befogta a száját nehogy felüvöltsön, és megfordult mert félt, hogy ebben a félelmetes helyzetben rajtaüthetnek. De senki nem figyelt rá. Barátja a vonaton ült, ölében tartotta laptopját; az új alaptörvényt írta.

Odament tehát ismét az országhoz, és annyit vett magához a demokratikus hagyatékból, amennyit egyszerre megbírt fogni, majd teletömte vele az asztalfiókot. Újra és újra belemarkolt a demokratikus hagyatékba, és beletömte az asztalfiókba, végül a térdével is segítenie kellett, hogy az utolsó fiókot, amelyet a végsőkig megtömött szabadsággal, vissza tudja tolni. Körülnézett. Egyik embere épp az új választási törvényt írta.

Háttal a világnak, valami félelmetes dolgot követett el. De az a fő, hogy nem lát több szabadságot, gondolta, semmit belőle. Természetesen a ténykörülmény, mármint hogy a demokrácia nem az országban, hanem az íróasztalfiókban van, mit sem változtat helyzetén, amely szörnyűséges helyzetnek nevezhető. Ellenkezőleg, most még rosszabb a lelkiismerete, mert azzal, hogy kiöntötte az országból a demokráciát, mindent tökéletesen összekevert. Soha többé rendbe nem rakja, egy ilyen rendrakás megőrjítené, és arra gondolt, hogy mit művelt, és tudta mit művelt, ha más nem is tudja, mit művelt.

Totálisan kimerült állapotában hirtelen világossá vált előtte, micsoda kilátástalan helyzetben van, a totális zavarodottság állapotában. Elborult elmével felkapta az országot, tartalmát kiürítette, és ezzel mindent összekevert, és ez soha nem tehető jóvá! Átnézni és rendezni, hosszasan ezt suttogta, majd teljes hangerővel felnevetett. Azután akkora lett a csönd, mint még soha.


Thomas Bernhard után szabadon.

Aquinói Szent Tamás jogfilozófiája



Tamás szerint az állam feladata a közjó biztosítása, más szóval az egyén szabadon gyakorolt boldogulásának lehetővé tétele. A kormányzati tevékenység alapja a jog. Amennyiben az állam nem jogszerűen működik, az emberek nem kötelesek engedelmeskedni neki. Az állam ugyanis alá van rendelve a jognak.

Jogfilozófiájában központi szerepe van az igazságosságnak: akkor igazságos valami, ha jogos, mivel az igazságosság nem más, mint folyamatosan megadni mindenkinek azt, amihez joga van. Ebből az is következik, hogy az igazságosság csak a szeretettel együtt létezhet. Végeredményben az igazságosság lényege, hogy meg van határozva: mi jogos, és mi jogtalan. Ezt az állapotot teremtik meg a törvények, más szóval a társadalom rendje a jogra épül, ami a törvényekben jut kifejezésre. Leszögezi, hogy az emberi cselekedetek szabálya és mértéke az ész. Mivel az ész az emberi cselekedetek lételve, ezért a törvénynek ezzel kell kapcsolatban lennie. "A törvény semmi más, mint az észnek a közjóra irányuló rendelkezése, a közösség gondját viselőtől kihirdetve."

Tamás rendszerében a jogállam azt jelenti, hogy a hatalom nem tehet meg bármit, mivel a jogrendszer által korlátozva van. Amennyiben áthágja azt, nem egyszerűen a jogállamot számolja fel, hanem Isten ellen lázad. Hangsúlyozza, hogy a hatalom gyakorlói emberek, akik tévedhetnek. Szent Ágostont idézve kijelenti, hogy nem törvény, ami nem igazságos.

Tamás szerint az, hogy mi a jó, egyáltalán nem nyilvánvaló, mert például jó tolvajnak azt mondjuk, aki sokat és észrevétlen lop. Ugyanakkor Szent Ágostonra hivatkozva úgy véli: törvényileg nem lehet minden rossz cselekedetet megbüntetni, mivel ha minden rosszat kiküszöbölnénk, számos jó is megszűnne, tehát a közjó korlátozva lenne. Ezért van isteni belső törvény a lelkünkben, mely minden rosszat tilt. A külső törvény hatásai ugyanakkor a kormányzás, tiltás, engedélyezés és büntetés. Ez a nemüknél fogva jó cselekedeteket parancsolja, a nemüknél fogva rosszakat pedig tiltja. A nemüknél fogva közömbös cselekedeteket viszont megengedi. Itt azokról a tettekről van szó, melyek kis mértékben jók vagy rosszak.

Tamás az egyéni jót aláveti a közjónak, de nála ez az egyéni boldogulás záloga. Kijelenti, hogy az állam, a társadalom, a közösség csak eszköz az egyén számára természetfeletti hivatása teljesítésében, vagyis az ember sokkal több, mint pusztán tagja egy államnak. Az ember végső célja túlmutat azon a jón, amit az állam nyújthat. Ebből következően elvetette az állam mindenhatóságát, vagyis a törvényhozásnak nincs korlátlan fennhatósága az állampolgárok felett.

A királyság az amikor "az államot egy személy kormányozza, ennek megfelelően kapjuk a fejedelmek alkotmányait. (...) Más uralmi forma a népuralom, illetve demokrácia, és ennek megfelelően kapjuk a népszavazást."

Igazságos törvénynek mondja azokat, melyek az arányos teherviselés szempontjait figyelembe veszik. Amelyek azonban egyenlőtlenül terhelik meg a közösség tagjait, még ha a közjóra is irányulnak, igazságtalanok, ezért lelkiismereti fórumon nem kötelezik az egyént, hiszen nem törvény, ami igazságtalan.

Tamás véleménye szerint nem az a lényeges, hogy mit mond a törvény betűje, hanem az, hogy mi a törvényhozót mozgató ok, és ebből lehet kiszűrni, mennyiben irányul az adott törvény a közjóra. Márpedig annyiban van egy törvénynek törvényereje és törvény jellege, amennyiben a közjót szolgálja. "Amennyiben pedig ebben fogyatékos, híjával van a kötelező erőnek." Digestával egyetemben úgy véli, hogy semmilyen jogi megfontolás és méltányosságból eredő jóindulat nem tűri el azt, hogy amit egyszer az emberek hasznára bevezettek, azt egy másik elgondolásra hivatkozva az emberek érdekével szemben megváltoztassanak.

"A törvény változása természeténél fogva a közjó számára káros, mivel a törvények megtartása szempontjából nagy jelentőségű a szokás. (...) Ezért amikor megváltozik a törvény, csökken a törvény kötelező ereje, amennyiben megszűnik a megszokott. Ezért az emberi törvényt csak akkor szabad megváltoztatni, ha valamilyen szempontból pótlódik a közjó számára annyi, amennyi más szempontból el lett véve belőle."

2014. október 8., szerda

Orbán kampánybeszéde



Ha az ország az egyensúly rövid zavara után újra eredeti egyensúlyi helyzetébe kerül, egyensúlyi helyzete stabil. Ha ezzel szemben az ország minden tetszőleges új helyzetben, anélkül hogy az eredetibe visszatérne, egyensúlyi állapotot mutat, egyensúlyi állapota indifferens. Ha az ország az egyensúlyi állapot rövid zavara után nem tér vissza eredeti egyensúlyi helyzetébe, hanem másikra törekszik, egyensúlyi állapota labilis. A rendszer súlypontja a centrális erőtérben nyugszik az Alaptörvény talapzatán. A sarkalatos törvények tetőpontján át a hatalom egészének megtámasztásához legalább kétharmados nyomaték szükséges, aminek a centrális erőtérben kell elhelyezkednie.

Ha nem került volna kapcsolatba a politikával, volna valami más szörnyűséges.



Thomas Bernhard után szabadon.

Zarathusztra visszatérése



Volt egyszer egy magyar szellem, magyar merészség, magyar férfiasság, mely nem pusztán csordazajongásban és tömeglelkesedésben nyilvánult meg. Az utolsó ilyen típusú nagy szellem Széchenyi volt, aki az akkori Magyarország polgári gyarapodása és csordaszelleme közepette antiforradalmár volt. Az ő bátorságára és magányára emlékezünk. A csordalárma mostanra siránkozásba váltott, ám lényegében ugyanolyan, mint a "nagy idők" hőzöngő és brutális hangzavara. Viszonyuljon bár mindenki úgy a néphez és a közösséghez, ahogyan azt szükségletei és lelkiismerete diktálja, de ha eközben elveszti önmagát és lelkét, igyekezete értéktelenné válik. Az elszegényedett és legyőzött Magyarországon csak kevesek kezdték felismerni, hogy a siránkozás és szitkozódás hiábavaló. Csak keveseknek van fogalmuk a magyar szellem hanyatlásáról, ami pedig jóval Trianon előtt megmutatkozott. Ha olyan férfiakat akarunk, akik szavatolják jövőnket, akkor ne hátulról, a kormányzati formáknál és politikai módszereknél, hanem elölről, a személyiség felépítésénél fogjunk neki. A magány az út, mely önmagához vezeti az embert. A magány az út, amelytől legjobban fél az ember. Nem kering talán minden magányosról a mendemonda, hogy beteg? Nem mondják-e Széchenyiről, hogy elhatalmasodott rajta az őrület, és mindaz, amit tett és mondott, már az őrület szüleménye volt? A legtöbben a csorda tagjai, sohasem ízlelték meg a magányt. Elszakadtak egykor apjuktól és anyjuktól, de csak azért, hogy egy nőhöz bújjanak, és mihamarabb egy új melegségbe és összetartozásba fészkeljék magukat. Soha nincsenek egyedül, soha nem beszélnek önmagukkal. Az útjukba kerülő magányostól félnek és gyűlölik. Könnyebb és édesebb egy néppel és a sokasággal együtt menetelni, még ha az út nyomorúságon vezet is át. Könnyebb és vigasztalóbb, ha azoknak a "feladatoknak" szenteljük magunkat, melyeket a mindennapok és a nép adhat. Jól érzik tömött utcáikon magukat az emberek. Nehéz élni otthon nélkül, haza nélkül, nép nélkül, dicsőség nélkül. Az embernek közömbösnek kell lennie a pusztulással szemben, ha meg akarja ízlelni a magányt, és számot akar vetni önmagával.


Hermann Hesse után szabadon.

Kereszténység és jog



A kereszténység kulturális hatása sok területen, így a mai nyugati jogrendben is tettenérhető, amit az egyházi törvénykezés alakított ki. A katolikus jog anyajoga az antik római jog, amit a keresztény hittel harmonizáltak. Ilyen például a két tanú aláírásának szükségessége az érvényességhez, ami a Biblia hatása, a római jog ugyanis hét tanút írt elő. Ugyanakkor a kereszténnyé lett népek pogány perjogait (ha volt ilyen, a magyaroknak például nem volt) az Egyház egységesítette.

Az egyházi bíráskodásban a bíró hivatala a hatalmi ágak szétválasztásának középkori példája (Balogh Elemér). A középkorban az emberek magánjogi pereikben szívesebben fordultak egyházi bírósághoz, mert az a világival ellentétben:

- ismerte a költségtérítést
- ismerte a fellebezést, sőt a másodfokú ítéletet még Rómában is meglehetett támadni
- egész Európára kiterjedő joghatósággal rendelkezett
- képzett jogászok vitték az ügyeket
- a hátrányos helyzetűek és szociálisan rászorulók számára a bíró köteles volt ügyvédet kirendelni.

Ezt tudva talán nem meglepő, hogy a 13. században egyes tartományurak csonkítással és teljes vagyonelkobzással fenyegették meg azokat, akik egyházi bíróságokhoz fordulnak.

Az akkori viszonyok között a végrehajtás akár évtizedekig elhúzódhatott, ezért a felek törekedtek a peren kívüli megállapodásra.

A középkori társadalom úgy tekintett az eretnekekre, mint a mai a terroristákra, és akként is viszonyult hozzájuk. A középkor végén alakult meg az inkvizíció, ami egyszerűen nyomozást jelentett. A kínvallatás tilos volt, az csak az újkor kezdetén lett bevezetve. Az egyházi bíróság fellépett a zsidókat érintő jogvitákban is, zsidók és keresztények közötti perekről van szó. E jogsegélyszolgáltatást segítették a zsidókat védelmező privilégiumok is. A protestantizmussal azonban megjelent a vallási türelmetlenség Európában. A középkorban az egyházi bíróság védelme alatt álltak a papok, egyetemi polgárok, keresztesek, utazók (kereskedők, tengerészek, idegenek) mellett a "persona miserabilis" csoportja: elesettek, árvák, özvegyek és a zsidók, más szóval a szociálisan vagy társadalmilag hátrányos helyzetűek.

A női egyenjogúság irányába tett első lépés a nők perképességének megállapítása a házassági perek esetében. Ez már a 13. században megtörtént, ettől kezdve igen rafináltan éltek is a nők ezzel a lehetőséggel. A házasság legfőbb elve a közös, szabadon meghozott akarat a házasságkötésre, ezért a középkorban az uralkodókat leszámítva a szülőknek nem volt beleszólásuk a házasságkötésbe. Az újkorban ez is megváltozott, lásd például Cervantes a Don Quijote második kötetének az elejét, ahol a szerző a mellett áll ki, hogy a házasságnak a szülők döntésén kell múlnia.

A házasságon kívüli nemi élet a középkorban oly általános volt mint ma, nem helyeselték, de az élet velejárójának tartották. A házasságkötés jogi menete elő sem volt írva, egyszerűen összeköltöztek az emberek, és házasoknak számítottak. Amennyiben meggondolták magukat, kérhették a házasság nemlétének kimondását, ami ha nem is mindig, de sokszor megtörtént. A házasságtöréssel szemben rendkívül elnézőek voltak, szemben az újkorral, amikor már halálbüntetés járt érte, nagyjából az 1500-1800 közötti években.

A családon belüli erőszak esetén előfordulhatott a gyors ügyintézés. Egy konkrét eset Bajorországból: a férj augusztus 15-én megverte feleségét, augusztus 25-én volt a tárgyalás, október 1-én az ítélethozatal. Amint utaltunk rá, a katolikus jog nem ismeri a válást, viszont van lehetőség annak megállapítására, hogy a házasság soha nem is jött létre, vagy a különélésre való jogosultság megállapítására (az előző esetben is ez történt). Ilyenkor vagyonelosztás is történt, sőt a nő visszakapta hozományát is. A különélésre indok volt a szegénység is, mert így nem kellett külön háztartást fenntartani.

A középkorban az egyházi bíróságok keresték a humánus megoldásokat. Például Bajorországban egy sekrestyébe betörő és a perselyt kifosztó tolvajt a plébános kérésére a régi pogány jog alapján a kár kilencszeresének megfizetésére kötelezték, miközben az egyházjog halálbüntetést írt elő.

Teológiai iskolák



A fő teológiai iskolák:


Tomizmus: Aquinói Szent Tamás (+1274) domonkos szerzetes követőinek iskolája.

Molinizmus: Molina Lajos (+1600) jezsuita szerzetes követőinek iskolája.

Augusztinizmus: Szent Ágoston (+430) egyházatya követőinek iskolája.

Skotizmus: Duns Scotus (+1308) ferences szerzetes követőinek iskolája.


A fő teológiai iskolák skolasztikus módszerűek. Előfordulhat, hogy egyes kérdésekben egy adott iskolán belül is megoszlanak a vélemények.


Újabb teológiai iskolák:


Közös jellemzőjük a skolasztika és a racionalizmus elutasítása.


Kerügmatikus iskola: a teológiát összekeverik az igehirdetéssel. Lemondanak a mélyebb kérdések tárgyalásáról. Ez a hozzáállás a teológia színvonalának csökkenésével jár együtt. Nem értik a különbséget a tudományos munka és a népszerűsítő művek között. A teológiába az érzelgősség bevonását szorgalmazzák.

Az exisztencialista filozófiát követő teológiai iskola: ellensége az elvont gondolkodásnak. Azonban minden elméleti tárgynál, így a teológiánál is igaz, hogy minél mélyebb a tárgyalás, annál elvontabb a gondolkodás. Ezért ez a módszer is a teológia színvonalának a csökkenésével jár együtt.

A perszonalista filozófiát követő teológusok iskolája: ők a szeretetet teszik a középpontba. Ennek az iskolának is racionalizmus ellenessége következtében teológiája színvonalának csökkenésével kell számolnia.


A többi teológiai irányzat a fő teológiai iskolák szintézisei.

Szabadakarat és kegyelem



Vitatott, hogy a szabadakarat hogyan egyeztethető össze a hatékony kegyelemmel.

Tomizmus: a hatékony kegyelem esetében maga a kegyelem a magyarázata a hatékonyságnak. A kegyelem meghatározza az emberi cselekvés irányát, az akarat mégis szabad marad. Praedeterminatio physica: a kegyelem közvetlenül segíti a lelki képességeinket: fizikai okság.

Molinisták: a kegyelem hatékonysága a szabadakarat állásfoglalásától függ. Szerintük nincs különbség az elégséges és a hatékony kegyelem között.

Augusztinizmus: a hatékony kegyelem fokozatilag különbözik az elégséges kegyelemtől, mennyei gyönyörködést okoz és ez erkölcsi bizonyossággal vonja maga után az akarati beleegyezést.

Egy szinkretista nézet: megkülönböztet könnyebb üdvös cselekedeteket pl. ima, ehhez mindenki kap kegyelmet. Ha együttműködik vele, akkor kap hatékony kegyelmet a nehezebb üdvös cselekedetekhez.

Egy másik szinkretista nézet: a fizikai és erkölcsi hatékonyság egyszerre hat.

Egy újabb nézet: az akaratunkba sugárzott isteni erőről beszél.

A tomista és molinista nézetnek van jelentősége, ők élesen vitáztak is egymással. Mindkét nézet tartható.


De nézzük meg, mit mond maga Tamás e kérdésről: "a szabadakarat oka a maga cselekvésének, mert az ember a szabadakarat útján önmagát indítja cselekvésre. De nem tartozik szükségszerűen a szabadsághoz, hogy első oka legyen a maga számára a szabad cselekvésnek: valamint ahhoz, hogy valami másnak az oka legyen nem szükséges, hogy annak első oka legyen. Isten tehát első indító oka mind a természeti, mind az akarattal bíró okoknak. S amint a természeti okokat indítva nem veszi el tőlük azt, hogy cselekedeteik természetiek legyenek, úgy, amikor indítja az akarattal bíró okokat, nem szünteti meg cselekvéseik akarattól függő jellegét, hanem inkább létrehozza azt bennük, ugyanis Isten mindenben a teremtmények jellegének megfelelően cselekszik."

Tamás tehát a szabadakaratot nem vonja ki Isten első okságának hatása alól, és nem beszél arról sem, hogy Isten előre meghatározná a szabadakaratot. Tamásnál van "motio", de nincs "determinatio", nála az emberi szabadság nyitott Isten indításaira. Istennek van lehetősége a szabadakarat indítására determináció, tehát a szabadság veszélyeztetése nélkül is.

Ez az indítás azonban nem vonatkozik az erkölcsileg rossz cselekedetekre. Az erkölcsi rosszat, a bűnt Isten nem okozza csak megengedi. Isten a bűn oka nem lehet: 1. Sem fizikailag, minthogy Isten csak annak oka, ami van: a bűn pedig hiány. 2. Sem erkölcsileg, szentsége miatt.

Megjegyzés a pelagianizmus kapcsán









Pelagius (360-431) Britanniából származott. Tagadta az áteredő bűnt, és vallotta az önerőből való, kegyelem nélküli üdvözülést. Szent Ágoston egész életművére rányomta bélyegét a pelagianizmus elleni harc. Nézete az egyik szélsőség a katolikus teológiában. 500 körül egy szerzetes Ágoston és Pelagius nézete között, mint két szélsőség között felállított egy közbülső megoldást. Ezt nevezzük szemipelagianizmusnak (fél-pelagianizmus). A katolikus tanítás vallja az áteredő bűnt, a kegyelem szükségességét minden az üdvösséghez szükséges cselekedethez, de a szabadakaratot is e cselekedetekben. Katolikus és katolikus közötti nézetkülönbség abban van, hogy mire teszi a hangsúlyt: a kegyelemre-e vagy a szabadakaratra, illetve a kettő közötti viszony értelmezésében.

Orbán-tudat



A miniszterelnök teljes mértékben azonosítja magát a nemzettel. Mint egy kisgyerek, nem tud különbséget tenni maga és a környezetében lévők között, nem rendelkezik határozott én tudattal. Ha ő szereti a focit, akkor mindenkinek fociznia kell, ha szereti a pálinkát, akkor mindenkinek innia kell. Halála a kövérség, és ó jaj, most éppen hízik, mint egy disznó, hát az egész országnak fogyókúráznia kell, még ha éppen fejlődésben lévő kisgyerek, akkor is.

2014. október 6., hétfő

Oktatás és demokrácia



Az oktatás az újkor folyamán egyházi feladatból állami üggyé vált. Az, hogy az oktatás állami ellenőrzést kíván, mélyen beoltódott a gondolkodásba és elképzelhetetlenné vált, hogy ne így legyen. Az egész oktatásügy egy hanyatló kultúra jegyeit viseli magán a nyugati civilizációban. Az oktatást az államtól való függőség jellemzi (az egyházi és magániskolákat is). Az iskola az ifjúságnak olyan képzést ad, amilyenre a társadalomnak van szüksége. Az általános műveltség valójában használható hivatali szolgát jelent. Az államot ma gazdasági szervezetnek tekintik, melynek működtetéséhez az iskola termel ki munkagépeket. Az iskola is a gazdasági organizmus része, így nem is lehet gyerekközpontú.

Valójában az, hogy mit kell tanítani és hogyan kell nevelni, kizárólag a gyermek individuális adottságainak megismerése alapján határozható meg. Nem az a kérdés, mit kell tudnia ahhoz, hogy a társadalom hasznos polgára legyen, hanem az, mire van hajlama és tehetsége? Ezáltal az új generációkból nem az lesz amit a fennálló társadalmi rend akar, hanem a társadalomba belépő individuumok fogják azt alakítani. Ennek feltétele az iskola teljes szuverenitása, önigazgatása. A gazdaságnak kell fogadnia az önálló embereket, nem pedig saját igénye szerint előírni a tanmenetet. Azt, hogy mit kell tudni egy embernek bizonyos életkorban, az kizárólag az emberi természetből adódhat. Az államnak és a gazdaságnak kell az emberi természet követelményeihez alakulniuk, és nem fordítva. Szabad iskolákban szabad szellem. Azok a konstrukciók, amik az iskolát a politikai vagy a gazdasági rendszer, a termelő folyamatok szempontjai alapján akarják szabályozni, nem más, mint a szabad emberi szellem elleni elnyomás. Végeredményben ez a fennálló rend elleni állandó, természetes lázadást, instabil társadalmat eredményez. A téma különösen fontos ma, amikor demokrácia alatt a mindenkori többség zsarnokságát értik, mely a központosított államhatalomban nyilvánul meg (illiberális demokrácia).

Nem beszélhetünk szabadságról ott, ahol az iskola az államnak van alárendelve (az ő utasításait végrehajtó szerv), tantervhez kell igazodnia, központilag előírt záróvizsgákat kell tartania, és ellenőrzik. Az állam valójában közigazgatási hivatalnokokat jelent, akik eldöntik mi helyes és helytelen, méghozzá úgy, mintha ők lennének az állam, vagyis nem véleményt nyilvánítanak, hanem kötelező erejű rendelkezéseket bocsátanak ki. A demokratikus legitimációs eljárás túl formális ahhoz, hogy a kultúrpolitikai döntéseket részletesen meghatározza. A parlament és a kormány nem illetékes pedagógiai kérdésekben dönteni, a választók formális felhatalmazása ugyanis nem jogosítja fel őket erre. A demokratikus választási rendszer túlzott tehertétele, hogy nemcsak valamely pártot lehet megválasztani, hanem egyszersmind a kerettanterveket és tanmeneteket is meghatározza ez a szavazat. Még sokkal kevésbé jogosult erre az állami bürokrácia, amely erre csak azért jogosult, mert a hatalom birtokosa.

A demokrácia nem parlamenti mechanizmusokból áll. A demokrácia lényege szerint olyan feladatmegoldó módszer, melyben az érintettek részt vesznek a tervezésben, a döntéshozatalban és a végrehajtásban, sőt lehetőleg maguk terveznek, hoznak és hajtanak végre döntéseket. Ugyanakkor a demokrácia több mint önrendelkezés. A demokráciához alapvetően hozzátartozik az emberi méltóság és az emberi alapjogok. Ahol ezeket tiszteletben tartják, ott nem fogják az igényeket és szükségleteket figyelmen kívűl hagyni. A demokrácia lényegéhez az is hozzátartozik, hogy mindenki maga döntheti el, mik az érdekei.

A döntéseknek hatalmi viszonyoktól független megbeszéléseken kell születniük ahhoz, hogy ne a többségi döntésre irányuljanak, hanem a valóság feltárására, így elkerülhetők a formális demokratikus döntésmechanizmusok. Szavazással csak végső esetben érdemes élni. A kisebbséget nem szabad formális demokratikus eljárással a sarokba szorítani. Mindez azt célozza, hogy a döntéseket valamennyien tudják vállalni. Ezt hívják liberális demokráciának. Ennek előfeltétele az, hogy mindenki lássa, a határozatot részben ő hozta, véleményére mindenki figyel.

Az ember ne a pénz, a közalkalmazotti státusz miatt legyen tanár, és mint tanár ne legyen túlfizetve, például egy 25 éves egyedülálló tanárnő ne keressen többet, mint egy 50 éves, családos szakmunkás. A tanárok ne érezzenek indíttatást arra, hogy résztvegyenek a lakosság közszolgálatiság útján történő kollektív kizsákmányolásában. (Az életpályamodell lényege: az állam gondolkodásmentes parancsvégrehajtókat alkalmaz pénzért arra, hogy a polgárok egymást korlátozzák szabadságukban, kifejezve ezáltal az állam [a vezetők] mindenhatóságát.) A rendelkezésre álló pénzt a szükségletek szerint kell elosztani. A tanárok fizetéstüket maguk határozzák meg, nem felbérelt, hanem szabad emberek módjára. Ehhez szükséges a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése, ami megszünteti az emberek kiszolgáltatottságát.

A szülők teljesen szabadon választhassanak iskolát, és annak kormányzásában is részt vehessenek. Az állami iskola tanára állami hivatalnok és mint állami hatóság cselekszik, például az érdemjegy osztogatásával. A szabad, demokratikus iskolában a pedagógiai munka áll a középpontban, amihez a szülők is hozzászólnak. A szabadság velejárója a szabad vita, a konfliktusok felvállalása, ami akár az iskola szakadásához és egy csoport kiválásához vezethet, szabad emberek közösségében ez is előfordulhat. A szabadság kétségkívül kényelmetlen. Komfortosabb ha mindent az állam ír elő, nem kell gondolkodni csak utasításokat végrehajtani. Ugyanakkor az adatok azt mutatják, ha valami állami feladattá válik, a költségek 50%-al nőnek. Az önkormányzatiság nemcsak a szabad szellemet juttatja érvényre, hanem olcsóbb is.

Sokkal jobb eredmények érhetők el azzal, ha a tanulók azt csinálják amit maguk akarnak. Tehát ha nem akarnak, akkor ne tanuljanak matematikát? A szabad szellemű felfogás szerint éppen ez lenne antidemokratikus hatású, mármint hogy az ifjú 16 évesen pályát választ. Ha azt akarjuk, hogy nagykorúvá válva képes legyen szabad döntéseket hozni, akkor egyrészt szükséges kitolni a tanulóéveket a beérésig (ami inkább 25 év körül, mint 18 évesen következik be), másrészt ezalatt mindenkinek mint jövőbeni választópolgárnak a legkülönbözőbb szakterületek alapjait (így a matematikát is) meg kell ismernie. Ellenkező esetben teljesen kiszolgáltatottá válik a szakértők uralmának, ami nem történhetne meg egy demokráciában. Éppen ezért a specializációt a legvégső időpontig ki kell tolni. Az ember nem tud dönteni abban, amit nem ismer, tehát a diák sem abban, hogy tanuljon-e matematikát vagy sem? Visszatérve a kiinduláshoz: nem lehet hatalmi intézkedéssel elrendelni valamely tantárgy, példánkban a matematika tanulását sem, ha jó eredményeket akarunk elérni. Ezért a tanár feladata felhívni a figyelmet a tantárgy jelentőségére, így az létjogosultságot nyer a diákok szemében.

Az osztályozás és a buktatás a kiválasztás és a fegyelmezés eszköze. Amennyiben eleget akarunk tenni a széles rétegek reményeinek, és nem akarunk előjogokat biztosítani a jómódúaknak, akik megengedhetik maguknak a különórákat, akik eleve jobban indulnak az életben, akkor szakítani kell a buktatásnak és kiválasztásnak az osztályozáson át történő tradíciójával. Amennyiben a tanár egy bizonyos társadalmi osztály fogalmaival operál, akkor egy meghatározott csoport gyerekeinek a pártjára áll, és állami hivatalnok módjára kiszorítja a többieket az oktatásból. Ugyanezt teszi, amikor a házifeladat esetében számol a szülők segítségével. (A házifeladat eleve kerülendő lenne a gyermek egészsége érdekében.) Az osztályozás a nyílt konkurenciahelyzet rendszere, a becsvágy és a stréberség generátora, neurotizáló elem. Az érettségi vizsgarendelkezéseinek pszichológiai hatásai eltűntetik a készségekből fakadó érdeklődést, és az előírtaknak való megfelelés kényszere lép a helyébe.

Az egésznapos iskolának csak úgy van értelme, ha egyfajta diákbirodalom jön létre teljes körű autonómiával. Az önrendelkezésnek mindig valós igényekre kell irányulnia, máskülönben puszta játékká válik.

Az iskolában nem a tanár tanít, hanem a gyermek tanul. Az iskola feladata a tanulási készség kibontakozását biztosítani, óvni, táplálni, motiválni. Ebből a szempontból döntő az iskola előtti időszak. Minél többet játszhat óvodás korban a gyermek, és minél kevésbé vesszük igénybe gondolatilag, annál szívesebben fog tanulni az iskolában. Ezért a óvoda egyetlen célja az, hogy a gyermek számára biztosítsa a játék lehetőségét. Másrészt az óvodai nevelés bizonyos fajtái, amelyek például feltételezik a belső fogalomalkotás képességét, politikai veszélyt rejtenek magukban, mivel a gyermeket arra szoktatja, hogy idomításra reagáljon, ahelyett, hogy belátással fogja fel a dolgokat.

Az egyetemen és a főiskolán szerzett tudás teljességgel használhatatlan a tanítás szempontjából. Amikor az ember elkezd tanítani, akkor kell felépítenie önmagát, mint tanárt. Sajnos az az általános elképzelés, hogy az iskolának képességeket és magatartásmódokat kell kialakítania. Amennyiben ez a nézőpont politikai programmá válik, az jelentősen roncsolja a társadalom szövetét. Az a nézet, hogy az államnak kell előírni szabványosított vizsgákat államilag szerkesztett tantervek alapján, odáig fajult, hogy ma már az érettségi feladatokat központilag írják elő, és minden tanulót egyazon séma szerint értékelnek. Ezt nevezik igazságos rendszernek, mely szabályozza az egyetemi felvételt. Ez a rendszer megköveteli, hogy mindenki ugyanazt tanulja, van tehát egy anyag, amit a tanár egy életen át egyformán tanít. A rendszer egyforma esélye az egyforma felkészítésen alapul. Így lesz generációknak egyforma (egységesített), tehát értéktelen műveltsége. A tudás egyformasága ugyanis azt jelenti, hogy az embereknek nincs mit közölniük egymással, hiszen mindenki ugyanazt tudja. Eljutunk tehát a kommunikációs entrópia problémájához. A legfontosabb azonban az, hogy az egyformán informált társadalom politikailag könnyen irányítható. Ha nem látszatdemokrácia a cél, akkor le kell mondani a teljesítmény központi normatívájáról, az állami tantervről, és individualizált tudásra kell törekedni.



Szerkesztett részlet a Waldorf című írásomból.


Link

André Stern, Gerald Hüther


2014. október 4., szombat

Önkéntesek



Egy állami intézmény vezetője párttag. Természetesen Fidesz, mi másé lehetne? Indul az önkormányzati választásokon, képviselő kíván lenni. Összehívta tehát beosztottjait, és állami pénzből megvacsoráztatta őket, majd közölte velük, szívesen venné, ha az állami intézmény dolgozói munka után aktivistaként segítenék megválasztását. Járnák az utcákat, aláírásokat gyűjtenének, szórólapokat dobálnának, meggyőznék az embereket. Természetesen önkéntesen. A dolgozók tudják, hogy az állásuk függ ettől, sőt azt is tudják (tudják!), hogy közmunkát csak az kaphat, aki a Fideszre szavazz, hát beálltak "önkéntes" fideszes aktivistának. Így működik az Orbán-rendszer.

2014. október 3., péntek

Orbán Kolozsváron



"Üzenjük, a mai magyarok felfogása szerint a lehetetlen nem egy tény, hanem egy vélemény."

Orbán Viktor mondta ezt ma Kolozsváron. Mit jelent ez a mondat? Azt, hogy aki mondta butaságokat beszélt, de jól hangzik az ostobák számára. Bármit megtehetünk, sugallja a kijelentés, ám bármit Isten sem tehet meg, hát még a mai magyarság, Orbán Viktorról nem is beszélve.

Aquinói Szent Tamás a Summa Theologiae 1. részében a 25. kérdés 3. szakaszában érinti témánkat, miszerint megtenni csak azt lehet, ami lehetséges. Az ami ellentmondást tartalmaz, arra az isteni mindenhatóság sem terjed ki, mivel az a lehetséges mivoltával nem rendelkezik.

A múltat próbálják mostanában átírni, meg nem történtté tenni. Tamás és Arisztotelész szerint (Etika 6/2. 1139, b, 5-11.) azonban ez nem lehetséges még Isten számára sem, mert a múlt meg nem történtté tevése ellentmondást tartalmaz.

Üzenjük tehát: Orbán kijelentése nem tény, csupán egy vélemény, méghozzá téves.



Orbán Kolozsváron

2014. október 1., szerda

Gótikus katedrálisok


1. A mai nominalizmus elindítója William of Ockham (1295-1350). Ezen irányzat szerint minden önmaga által egyéni és semmi egyéb által, vagyis nincs általános létezés. Ha ez így van akkor szembe kell nézni az empirizmus örök dilemmájával: ha csak a közvetlenül érzékelhető egyedi dolgok, és közvetlenül átélhető egyedi lelkiállapotok és tevékenységek tekinthetők valóságosnak, akkor semmi valóságos nem lehet racionális, és megfordítva: semmi racionális nem lehet valóságos, így a metafizika és a hittudomány kérdései csakis a valószínűség körén belül vethetők fel. A nominalizmus teljesen elválasztja az észt a hittől. A gótika egészen más úton jár, a tökéletes és végső megoldást keresi a szintézis és kiküszöbölés útján. Egyetlen más stílus esetén sem beszélhetünk olyan megtervezett rendszerről, mint a gótikánál.

2. A gótika nem a román művészetből fejlődött ki, önálló szellemi alkotás, stílus, entelekheia (itt: az anyagban megvalósuló forma, mely a lehetségest valóságossá teszi). A gótika nem a román szakrális építészet központjaiban született. A román stílus nagy alkotásai a vidéki szerzetesrendi templomok, míg a gótika betetőzése a városban található püspöki templom (katedrális), vagyis a székesegyház. Az 1143-ban befejezett St. Denis apátsági templom a gótika kezdetének számít, de a chartresi katedrális önálló szelleme lesz meghatározó a későbbi alkotásokra.

3. A három legfontosabb gótikus székesegyház:

Chartres: az első érett gótikus katedrális (1194).
Reims: tökéletes arányok, tökéletes összhang (1211).
Amiens: gótika a legtisztább formában (1220).

4. Struktúráját tekintve a gótikus főhajófal az európai építészet legfigyelemreméltóbb, teljességgel öntörvényű és legdifferenciáltabb képződményeihez tartozik. Ahhoz, hogy igazán tudjuk értékelni, építészmérnöki tudás szükségeltetik. Chartres rendkívül merész, forradalmi elgondolása a belső teret illetően, a vallási élet változásának építészeti megnyilvánulása. Ez az új tér másként hat az emberre, mint a román templombelsők. (Itt jegyezzük meg, hogy a román stílust eredetileg bizánci stílusnak nevezték, mivel az teljességgel Bizánc építészetét követte. Csak a 19. század óta hívják megkülönböztetésképpen román, azaz római stílusnak, hogy a megnevezésből tudni lehessen: nem keleti, hanem nyugati keresztény épületről van szó.) A gótikus katedrális belső tere az akkor kialakult Úrfelmutatásra irányul. (A keresztény hit szerint a liturgiában a kenyér és bor átlényegülés útján Krisztussá változik, e szentség magasba emelése az Úrfelmutatás.) A szentély egy monumentális szentségtartó, mely az értelmet és az érzelmet egyaránt megragadja. Az egyébként is lélegzetelállító, felfokozott monumentalitású gótikus katedrális hatását tovább fokozza az, hogy egy transzcendens fénytérbe kerülünk, ahol a fény maga is részt vesz a tér kialakításában.

5. A francia gótikus székesegyházak falszerkezetét uraló kristálytiszta logikával ellentétben az angol gótika a részletformák gazdagságára, változatos, tarka összbenyomásra törekszik, s hajlamos a dekoratív külsejű gyámok önismétlő alkalmazására, valamint a hajókat elválasztó árkádsor tagozatainak, illetve a galériák támkötegeinek a halmozására, ami a stílus alapvető sajátosságát tekintve erősen eltér a francia gótikától.

6. Sehol másutt nem áll az építészet a szobrászathoz oly közel, mint az a reimsi székesegyháznál látható, továbbá nem létezik egyetlen olyan építészeti forma sem, mely plasztikusabb hatású volna, mint az itteni főhajó árkádsori támja.

7. A gótikát olyan égbenyúló tér jellemzi, amely dimenzióinak hatalmánál fogva egyszerre lenyűgözi, és elragadtatásba ejti a szemlélőt.

A padlótól a boltozati zárókőig terjedő magasság:

Párizsi Notre Dame: 24 m.
Laon: 24 m.
Chartres: 36,5 m.
Reims: 38 m.
Amiens: 42,3 m.

8. Amiensben az árkádok túlmennek az emberi léptéken. Magasságuk többé már nem fogható fel emberi mértékkel, ennélfogva látványként sem értelmezhetők támnak, hanem pusztán égbe törő forma érzetét keltik, mivel ferdén szemlélve nem látszanak egy csúcsba összefutó íveknek, hanem keresztezésüknél fogva egyetlen magasba törő hajlatnak. A főhajó falai papírvékonyságúnak látszanak.

9. A gótikus katedrális tere a szentélyben diadalmaskodik, az építőművészet lehetőségeit a végsőkig fokozva. A szentély építészetileg értelmezi világot meghaladó történésként a mindig újra bemutatott szentmiseáldozatot. Ez az az eszme amelyből a gótika lényege kibontakozott. A kultikus tér középpontja a szentélyben található. A gótikus székesegyházban a hosszház falai vezetik és kísérik a tekintetet egészen a szentélyig, addig a magasztos, megközelíthetetlen szent helyig, ami különösen koncentrált módon fejezi ki az építészeti mondanivaló teljességét. Építészetileg a szentély architektúrája csupa különleges feladatot kínál és old meg sikeresen.

10. A kereszthajó vagyis a keresztbe állított tér rendkívüli drámai erővel ruházza fel a belső tér kibontakozását a szentély felé. Az Oltáriszentség előtt így egy térbeli korlát emelkedik, mely kiemeli a keleti épületrész jelentőségét. A hosszház és keresztház találkozásánál lévő négyzet alakú térben négy monumentális gyámcsoport emelkedik a boltozatig, az építészeti középpont óriási kapuival a négy égtáj felé tárul. A fényhatás megerősíti a térből emelt sorompó hatását. Ezt egykor tovább fokozta a ma már egyetlen francia gótikus katedrálisban sem látható szentélyrekesztő. Időközben a tudást elvesztő tájékozatlanság lebontotta, mint a látást zavaró tényezőt, Chartresban például 1763-ban. Itt egykor közel 20 m széles szentélyrekesztő állt, mely a szentély irányába szilárd falú volt, középen átjáróval. A hosszház irányába héttagú árkádsoron nyugodott, magassága 7,4 m. Szobrokkal gazdagon volt díszítve, főleg Jézus életét ábrázoló jelenetekkel, amik ma a kriptában láthatók, illetve egy a Louvre-ban van.

11. Eddig csak a falak felépítését vettük figyelembe, ez azonban önmagában még nem elégséges meghatározója a gótikus katedrálisban lévő tér különleges mibenlétének. Egy további elemhez kell folyamodnunk, mely döntő jelentőségű, s ez: a fény. A középkori templomok ablaknyílásai nem a fény mennyisége szempontjából lettek tervezve, hanem a fénynek mint transzcendens hatást kiváltó erőnek az alkalmazásáról van szó. Ugyanolyan fontos a szerepe, mint az építészeti formának. Amíg a bizánci, román kori sötét templomokban a híveket csak gyertyák pislákoló fénye, misztikus homály fogadta, addig a színes fényben fürdő gótikus katedrális egy egészen másfajta vallásos érzületet jelenített meg: az értelem világosságát, ugyanakkor a szellemi valóságot is érzékelteti, az érzékfeletti fényt teszi láthatóvá. Teljesen tarthatatlan az a nézet, hogy a román korban védelmi feladatok miatt épültek szűk ablakú templomok. Erre a gótika idején is szükség lett volna. Szemléletbeli különbségről van szó: a platonizmus és arisztotelizmus különböző szemléletének más-más vallásos megnyilvánulásáról, mely természetesen maga után vonta az építészet és minden egyéb ehhez igazodó irányultságát.

12. Meg kell különböztetni az egyes fénystílusokat, ugyanúgy, mint az építészetben és minden művészeti ágban a különféle stílusokat. Már a fény irányításából is lényeges különbségek adódnak. A gótikus fény alapvetően más mint a reneszánsz természetes, földre szállt, evilági fénye. A gótikus fény alapvetően meghatározza az építészeti tér látványát. Rendkívül fontos, hogy az eredeti ablakok fényét lássuk, hiszen a színezés megváltozott az idők folyamán, ami döntően megváltoztatja a hatást. Sajnos a legtöbb gótikus székesegyház már nem rendelkezik eredeti fényével, és a korabeli színezési módszer ismeretlen a számunkra. A chartresi katedrális az egyetlen, mely eredeti formájában őrzi a középkori fényt. Csak néhány ablaka semmisült meg, mely az összhatást lényegében nem befolyásolja. Ezen kívül három olyan katedrális van, mely rendelkezik még eredeti ablakokkal, de ezek csak a szentélyben őrzik a régi fényt: Beauvais, Le Mans, és Bourges.

13. A gótikus fény a szemlélőben azt az érzést váltja ki, hogy természetfeletti fényt lát. A gótikus teret sötét színű, vöröses-ibolya árnyalatú fény tölti be, amelynek titokzatos mivolta nehezen írható le, mivel nem egyetlen forrásból származik, s amelynek fokozatai a külvilág mindenkori időjárásától függően elmosódnak, felerősödnek vagy gyengülnek, s a félhomályban virradatkor vagy alkonyatkor a színeket hallatlan ragyogássá izzítják. Nem egyszerűen valamiféle áttetsző fényről van szó, hanem magukat az ablakokat érzékeljük egyfajta rendkívüli oknál fogva közvetlen fényforrásnak. A gótikus fény átalakítja az építészeti hatást. (Ez teljesen nyilvánvaló volt azoknak, akik látták a chartresi katedrálist a háború alatt, amikor kivették az üvegablakokat.) A színes fény oly mértékben enyhíti az architektonikus váz erőteljes plaszticitását, hogy noha annak megmarad monumentalitása, az architektúra és a színes fény a főhajó falát önmagától világító faltömeggé alakítja át. Az építészet és a fény összhatása révén az ember úgy érzi: a túlvilág terébe lépett be. Ehhez kapcsolódik a katedrális hihetetlenül gazdag figurális díszítése. Ez a nesztelen hatalom teljességgel rabul ejti a szemlélőt vallásra, világnézetre való tekintet nélkül. Azok, akik ilyen összhatású rendkívül komplikált művet tudtak létrehozni, kétségkívül zsenik voltak.

14. A gótikus térben a térhatárok elmosódnak, fénnyel telítettek, akárcsak a gótikus festészet arany háttere, mely nem használ árnyékot, így látva el a képet természetfeletti fénnyel. A reneszánsz és klasszicista építészet fogalmain nevelkedett művészettörténész nem tud mit kezdeni e jelenséggel, hiszen ő a teret minden oldalról és felülről is szilárdan körülhatárolt szekrényszerű képződménynek fogja fel. A gótikában hiányzik az épület belsejéből a tám és a teher ellentéte. A görög építészet a szembeszökő példája ennek az ellentétnek. Az ókori oszlopok terhet hordoznak. A görög építészetet a nehézkedés törvénye uralja, aláveti magát és engedelmeskedik neki. A gótikus építészet ennek éppen az ellenkezője: szakadatlan harcot vív a nehézkedés törvényével, amelynek ellenszegül, kiváltva azt az élményt, melyet a természetfeletti tér megtapasztalása jelent. De hogyan éri ezt el? A nehézkedési erőt nem lehet megkerülni, a gótikus katedrális is kőből van! Semmit nem látunk a gótikus főhajó falán, amit tartani kellene. Magasba szökő formák vannak. A boltozatot sem érzékeljük tehernek, hanem a felfelé törő vonalak összekapcsolódásának. A sajátos gótikus térarány meghiúsítja bármifajta nehézkedés látszatát. A gótikus falszerkezet szellemessége abban rejlik, azért nem omlik össze, mert a fal megtámasztásául szolgáló teljes apparátust kívül helyezték el, így az belülről láthatatlan. A főhajó fala a román stílusnál egységes tömeg, míg a gótikában plasztika. Úgy tűnik, mintha a főhajó fala a térháttérburkolat előtt emelt dombormű lenne. A térburkolathatást jelentősen befolyásolják a színes ablaküvegek optikai viszonyai.

15. A gótikus székesegyházak kívülről is megdöbbentően szépek. A kívül alkalmazott támasztó apparátus is hozzájárul ehhez, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy e támpillérek az uralkodó szélirány szerinti megfelelő oldalon erősebb szerkezetűek. A gótikus katedrális a középkori technika és kézművesség csodája. A technika a kora gótika korában még képtelen lépést tartani a művészi gondolat szárnyalásával. A klasszikus gótika korában már megvalósult a technikai kivitelezés és a művészi követelmény teljes összhangja. Az alkotó építészek nem egyszerűen mérnökök, hanem művészek voltak, akik a legmagasabb fokon valósították meg feladatukat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ezen rendkívül merész tervek alapján épült katedrálisok immár 800 éve állnak. Csak az emberi szellem romboló ösztöne árthatott nekik, például a francia forradalom idején, amikor az egyik gótikus katedrálist földig rombolták úgy, hogy nyoma sem maradt.

16. A katedrálisokat jól szervezett építőműhelyek alkották, ahol a vállalkozói pénzügyi, adminisztratív feladatok elkülönültek az építészeti feladatoktól. Erre feltétlen szükség volt, hiszen több emberöltőn át tartó építkezésekről volt szó. Így a stílusváltozások is beépültek a műbe, ez több katedrális teljesen különböző tornyain a legszembetűnőbb. A kor embere számára nem a külső látvány, hanem a belső harmónia számított.

17. A párizsi Notre Dame alapkőletétele 1163-ban történt. A szentélyt 20 évig építették, majd újabb 20 évig tartott a hosszház építése. 1225-ben a homlokzat elérte a rózsaablak magasságát. A tornyok 1245-re készültek el sisak nélkül. 1250 után épültek a kereszthajó homlokzatai, vagyis akkor, amikor Aquinói Szent Tamás Párizsban volt magister, pedig az építkezés születése előtt több mint 70 évvel kezdődött. Mindenesetre az eredményt szemlélve ez is hihetetlen kevés időnek számít. Gondoljuk el, hogy egy kisebb méretű üzletközpontot 1963-ban kezdenek el építeni, és a befejezése 2060-ra várható... Ez ma már különös és teljesen érthetetlen dolog. Abban a korban nem a mának éltek az emberek. Tulajdonképpen nincs mivel összehasonlítani világunkban a gótikus katedrálisokat, ma még csak megközelítőleg hasonló dolgot sem találunk.

18. A román korban olyan vastag és erőteljes falakat alkalmaztak, hogy azt az egymásra helyezett kőtömbök tömege megtartotta. A sajátos gótikus megoldás abban rejlik, hogy a fal valamennyi megtámasztási pontja kívülre került. Az építészeti fejlődés egyértelműen jelzi, hogy előbb lett megálmodva a gótikus belső tér, és csak ezután gondolkoztak a megvalósítás technikai kivitelezésén.

19. Egy gótikus katedrálist átlagosan 1800 szobor díszíti, melyek az emberiség teljes történetének bemutatására vállalkoznak. A szobrok szinte lebegnek az oszlopok előtti térben, egy távoli világból valóknak látszanak. Ábrázolva van Cicero, Arisztotelész, Euklidész, Ptolemaiosz, Pythagoras, stb. is, mint a tudományok megtestesítői. A hónapok olyan emberalakok, melyek az adott időszak mezőgazdasági munkáit végzik. Kiviláglik, hogy a hit az igazi valóság, mely a teljesség az összetartozás alapja, tehát nem magánügy. A szobrok és üvegablakok világtörténelmet közvetítenek, Krisztus-központú világképet, egy művészileg tökéletesen kivitelezett kozmikus rendszert, melyet a megformálásnak ugyanaz a nagyszerűsége jellemez, mint ami az építészetnek is a sajátja. Az arisztotelészi gondolkodás eredménye, hogy az alakok nem az ideák merev képmásai, mint a bizánci ikonokon (platonizmus), hanem elő alakok. Megjelenik a lélektani ábrázolás, az arcokon tükröződő lelki rezdülések, hangulatok: aggódás, kétség, remény, tétovaság, stb. láttatása. Azonban nem az ember van a középpontban, mint majd a reneszánsznál, mely azután ebből kiindulva rendezi be a világot. A gótikában az emberek Istenre vonatkoztatottsága látható, lényegében az emberiség történetét keresztény üdvtörténetként értelmezi és szemlélteti. Az Istenanya ábrázolása is megváltozik. A trónon ülő Máriát karján a gyermek Jézussal felváltja az álló Istenanya. A gótika teszi Máriát mint a mennyek királynőjét a székesegyház bejáratába. Az Istenanyát nem magasztos szigor jellemzi, mint a keleti ikonokon, hanem egy barátságosabb kép, ahol rögtön látjuk: ez a nő - anya. Ahogy Krisztus felvéve emberségünket, szenvedésében az ember szenved, úgy Szűz Mária esetében is az emberi tulajdonságok jelennek meg. A középkor embere az életet lélekben élte meg, az örök élet, az üdvösség, az Istenhez tartozás, más szóval Isten dicsőítése szemszögéből fogta fel és értelmezte. Ez történik a gótikus katedrális összművészetében is.

20. Az üvegablakokon megjelenített alakoknak lényeges szerepük van a különös hatás elérésében, mely a gótikus katedrális belsejében fogad minket. Ezek a fényből született lények misztikus izzású jelekként áradnak szét a térben, és ezzel túlvilági érzést váltanak ki. Ez a képi világ tartalmilag és mennyiségileg is felülmúlja a szobrokét. Chartresban, ahol fennmaradt az eredeti fényhatás a 186 ablakból 152 a korabeli. Minden egyes ablakot külön-külön adományoztak, és mindegyikre fel van írva, hogy ki volt az adományozó, Chartres grófjától a szatócsok céhéig, Szent Lajos királytól a vízhordókig mindenki. Soha többé, egyetlen adekvátabb műfajban sem világosodott meg legenda annyira, mint a gótikus üvegfestészetben. Az itt megfestett Legenda Aurea-nál hatásosabb el sem képzelhető. A gótikus katedrális ablakai egy zárt ikonográfiai programot tartalmaznak. A színeket úgy rendezik el, hogy különösen is támogassák és erősítsék egymást. Az üveglapok alakja, a vaspántok, a keret és a rácsozat különféle mértani alakzatai mind megtervezett a hatás növelése céljából, rímelve az egész épülettel. Az ablakok meghatározó háttérszíne az anyagtalannak ható gótikus kék. A kék és a vörös a döntő, párosulva a sárgával és zölddel (sőt fehérrel és feketével is), olyan elemi mértékben hatja át a katedrális terét, abban szabadon áramolva, erősödve, halványulva, alkonyatkor mégegyszer felragyogva, mely páratlan a művészet egész történetében.

21. Az európai keresztény templomnak nincs egységes szakrális építészeti stílusa. Ez az oka a stílusváltozásoknak az ókereszténytől a barokkig, ami a szellemi irányultság változásait jelenítik meg. Az Egyház spiritualitásának vannak állandó, de változó rétegei is, vagyis az állandó hit változó formában fogható fel, mely biztosítja az élénk szellemi életet, és így megóv az életidegen megmerevedéstől. Minden korszak a hit igazságai tekintetében másra teszi a hangsúlyt, és ez az ami megjelenik a művészetben is. Tulajdonképpen ez a hangsúlyváltás a változó mozzanat. A katolicizmust mozgó, vagyis élő állandóság jellemzi. A gótikában Krisztus emberi oldala domborodik ki. Már nem az utolsó ítélet bíráján van a hangsúly, hanem az emberiségért szenvedő könyörületes Jézuson. A gótikával elkezdődik egy olyan korszak, amikor a belső látásban feltáruló valamennyi összefüggést megjelenítik szimbólumok és allegóriák által. A gótikus katedrális ezen allegorikus-szimbolikus kifejezésmódja a Szentíráséval elsősorban Jézus példabeszédeivel azonos. A gótikus katedrális minden részletének mélyreható jelentése van. A súlytalannak tűnő falak, a földöntúli fény, mind arra irányul, hogy mintegy előkép, érzékeltesse a mennyei dicsőséget. Az újkor, a reneszánsz eljöttével a képzőművészeti alkotások effajta jelentésbeli értelmezésének bealkonyult.




Részlet A középkor és a 21. század című írásomból.