Augusztus 9-én, majd rá egy hétre 16-án Budapesten jártunk a fiammal. Utunkat a Sziget-fesztivál keretezte a reptéren és a HÉV-en. Sokkoló volt a rengeteg "Tudta?" plakát, második utunkra azonban immunissá váltunk. Engem ifjúkorom kádárista szólamaira emlékeztet, akárcsak a wc-díj újbóli elterjedése, akkor sem fizettem, most sem soha. Kiszámoltam: csak 9-én 1100 Ft spóroltunk vele. A két nap eseményeit összevonva elmondhatom: középpontban a Széll Kálmán tér. (Tudom ez a Moszkva tér, de én olyan öreg vagyok, hogy eredetileg is Széll Kálmánként ismertem meg; a nagyanyám úgy hívta. Széll egyébként egy korrupt barom volt.) Ez lett törzs- és kiinduló helyünk. Voltunk a Várban és a Mammutban. A Csaba utcai dohányboltba visszatérő kóla vásárlók lettünk, az itt dolgozó lányok igazítottak útba a fogaskerekűhöz. Széchenyi hegy és vissza. A Széll Kálmán tér a szirénázó mentők hazája. 9-én egy mentő egyenesen ide jött az Arriba elé. A Mekibe is benéztünk. A 6-os villamossal végig utaztunk, majd metróval vissza. Nagymamám itt lakott a Retek utcában, még Horthy idejében. A Széna tér enyhén szólva egészen más mint Debrecenben. Mindkét alkalommal tartottunk Esterházy emlék-utat is. Megállapítottuk, hogy arra lakott, ahol most Anna munkahelye van, legalábbis ugyanott kell leszállni a HÉV-ről.
16-án a Széll Kálmán mellé a Római-part is beszállt. Rómaifürdő: leszállás a HÉV-ről. A strand, itt focizott az ifjú Esterházy. Római-part, itt sétált Esterházy.
Másfél órát álltunk a Római Birodalom határán és sétáltunk a Duna mentén, közben aláírtam a petíciót a part fáiért. Kedves fiatal hölgy volt a kortes szórólap osztó.
Ezután kihajóztunk, a fiú először volt életében hajón. Leírhatatlan. Felszálló óriás-repülők az égen. A Margit szigeten szálltunk ki, ahol azonnal megláttuk Gulyás Mártont (Krétakör), akivel debreceni filmezése alatt már találkoztunk. Egyik keze bekötve, éppen telefonált. Délután hat óra volt. Még elmentünk a Széll Kálmánra, majd a West End, ahol előző héten a Galaxy játékboltban vettünk egy bogárhátú VW-t. Akkor egy csodaszép lány, most egy szimpatikus fiatalember volt, akivel elbeszélgettünk a játékautókról. Még kiálltunk a Nyugati elé, majd az utolsó pillanatban felszálltunk az utolsó IC vonatra. Lassan elhagytuk a várost, Vecsésnél még leszálló Wizz-ek, kalauzok ismerős tájszólással. Debrecen kihaltsága, szűkössége, nevetséges kicsisége. Hazaértünk.