2016. december 21., szerda

Anna


Amikor megismertem Anna tizennyolc éves volt, én negyven. Különös történet a miénk, elmesélem. Anna egy kis vidéki településen nőtt fel, de középiskolába már ide járt a szomszédba, ha kinézek az ablakon majdnem látom az épületét. Dolgozni az akkoriban elsőnek számító üzletközpont egyik gyorséttermében kezdett. Ott láttam meg őt. Ekkor már a városban lakott. Az őszödi beszéd utáni december eleje volt. Hogy mondod? Ja persze, hogy szép volt. Nagyon szép. Ezt azonnal meg is mondtam neki, amikor egyszer megvártam munka után. Gyanakodva nézett rám, de látta, hogy igazat mondok. Érted ugye? - mert ő értette; az igazmondásban nincs hátsó szándék. Anna személyiségében van valami, mi is? Van lényében valami, ami nagyon hat rám. Nehezen tudnám szavakba foglalni. Vannak dolgok, amik közölhetetlenek.

Az igazat írom. Van egyszer az eredeti esemény, a pillanat, a tény. A nyelv segítségével írás lesz belőle; ahogyan én láttam a dolgot. Te azután kialakítasz magadban egy képet, nem tudom milyent. Nem vagy passzív, te vagy az, aki aktiválja a rendszert. A műalkotás ezért nem rendelkezik soha egyetlen, stabil jelentéssel. Kölcsönhatás van a mű és az olvasó között, terád bízom az alkotás nem kis részét. Minden írásom ilyen. Soha nem tudom neked mit jelent majd, amit írtam. Munka közben sok olyan dolog jelentkezik, amire nem számítottam. Hirtelen felmerülő gondolatok, megvilágosodások alakítják a képet. Az igazság érdekel nem a valóság. A valóság látszat, eltakarja az igazságot. A valóságot gyártjuk, és ez a nem-valóság tűnik számunkra valóságnak. Az igazi valóság, az igazság láthatatlan. Ezt a láthatatlant keresem.

Azonnal megakadt rajta a szemem. Nem úgy. Nem csak úgy. Volt benne valami. Hogy mi? Akkor még semmit nem tudtam. Kíváncsi voltam, meg akartam fejteni a titkát. Néhány nappal később ott álltam előtte. Szemben velem egy fekete szemű, fekete hajú lány állt, akinek csöndesen fürkésző tekintete találkozott az enyémmel. Lélegzetvételnyi ideig egymásra meredtünk, férfi és nő nézett farkasszemet, leplezetlenül, komolyan, két idegen világ egy pillanatra közel került egymáshoz. Azután a nemiség örök köszöntésével, a régi édes-mohó ellenségeskedéssel, bensőségesen egymásra mosolyogtunk. A szeméből olvastam. Csak a szeme, az volt a fontos nekem. Ott hatoltam be a lelkébe. Akkor még nem tudtam, hogy ő kicsoda, és ő nem tudta, hogy én kivagyok. Találkozott a két tekintet, és éreztem a végzetem. Nem tudtam, de éreztem. Láttam magam a szemében.

Elgondolkodva ültem le, úgy hogy lássam. Nézem a blokkot. Pénztáros: 17. A cég szlogenje: I'm lovin' it. Ó hát gyorsétterem, de én találékony voltam abban, miként kell sok időt a pultnál tölteni. Azután csak ültem és néztem órákon át. A lelkét ittam, a szemében olvastam, tanulmányoztam, megteltem vele. Vágyakoztam, hogy megismerjem.

Hamar rájöttem, hogy Anna alkatilag és jellemében, habitusában is emlékeztet a nagyanyámra, aki nekem az volt, ami neked az anyád. Hogy mondod? - nem, egyáltalán nem arról van szó, nem az anya kreálta női ideálról. Nem, de itt beszélnünk kell a feleségemről, aki tizenhat éves volt, amikor hozzám költözött. Igen, akkor Anna még meg sem született. Tehát húsz év küszködés után közölték vele az orvosok, hogy soha nem lehet gyereke. Egy hónap után megismertem Annát. Ugye kezded már érteni? Közlik, hogy nem lehet gyerekünk, majd megjelenik egy lány, aki a gyereked lehetne korban, kinézetben és jellemben egyaránt. Egészen különös érzés volt. Elbeszélgetsz a nővel, majd felszáll a buszra a lányod. Megtudod, milyen érzés apának lenni. Utólag tudom, tényleg. De persze nem az volt, hanem a nő.

Az egyik alkalommal, amikor hozzá siettem Anna figyelmesen végignézett rajtam, és mintha az anyám lenne megkérdezte: esik az eső? Mindig izgatott a kommunikáció lehetetlensége. Mert amit mondok azt soha nem úgy értik, ahogyan gondolom. Soha nem tudhatod pontosan mit értek azon, amit mondasz. A közvetítő közeg maga is alkot. A nyelv kiiktatása lenne a megoldás? - gondolatátvitel.

Mert olyan nagyon szép vagy. (A szerelmi történetek mindig hemzsegnek a közhelyektől.) Gyanakodva nézett rám. Megnyitottam előtte lelkem, belelátott és tudta, hogy igazat beszélek. Az üzletközpont kapujában voltunk, először nem volt köztünk a pult, semmi. Megdöbbent, amikor megmondtam hány éves vagyok. Jóval kevesebbnek gondolt. Bőven az apám lehetnél! A férfi ott kezdődik, hogy tud uralkodni önmagán. Vajon értette, mire gondolok? Szemrehányóan nézett rám, miközben megismételte: feleséged vagy barátnőd?

A következő két évben sokat ültem nála, nagyon sokat. Néztem és tudtam, hogy nem lesz ez mindig így, egyszer majd eltűnik végleg az életemből. Mégis hamar, túl hamar tűnt el. Akkor még nem voltunk kész egymással. Ez fél évvel azután volt, hogy először megláttam. Anna úgy gondolta, ezt megbeszéltük és kész. Én viszont még akartam valamit. Nem, egyáltalán nem azt. Persze tudom, mindenki azt akarja, de az csak hab a tortán. Ami az életben igazán fontos, az a szemnek láthatatlan. Egy nő ha nem akar beszélni veled, akkor nem ad rá alkalmat. Azt nem tudhatta, hogy nem fogom erővel megállítani, hát inkább eltűnt. Volt Anna, nincs Anna! Sehol. Maga volt a téboly, mintha egyszerre vesztenéd el nődet és gyermekedet. Semmit nem lehetett tudni, nem tudtam, hol induljak el, csak egy pontba kapaszkodhattam, a volt munkahelyébe. Azon a nyáron kezdtem megőszülni.

Egyik este ott ülök, ő meg bejön. Visszajött dolgozni a régi munkahelyére. Ez szeptemberben volt. Akkor már minden orvosi eredmény ellenére a feleségem négy hónapos terhes volt. Anna pedig immár készen állt arra, hogy komolyan belépjek az életébe. Nem tehettem. Ahogy mondtam, a férfi ott kezdődik, hogy tud uralkodni önmagán. Hogy mondod? Mi az, hogy ezzel vége!? Olyan nincs, hogy vége! Soha. Igazából most kezdődött. Vigyáztam rá. A délutáni műszakból soha nem ment úgy haza éjfél felé a kihalt éjszakában, hogy ott ne lettem volna. Egyszer még verekednem is kellett. Á, csak jót mulattam rajta, mint azon, amikor a járőrök felírtak. A város végén lakott a végállomásnál. Erdő az egyik, lakótelep a másik oldalon. Tudtam mi van az erdőn túl, azt is ami benne. Nagyon féltettem. Amikor bement a házba sokszor még ott maradtam az utcán, hogy minél tovább legyek a közelében. Februárban azután megszületett a fiam. Ha lány lett volna Anna lenne.

Az Anna név jelentése kegyelem, könyörület. Európában a keresztes háborúkból visszatérő lovagok terjesztették el a 13-14. században. Szent Anna Jézus nagyanyja húsz év meddőség után esett teherbe, ezért ő a meddő nők védőszentje.

Nem tudom mi az a féltékenység. Azt gondolod nincs bennem szeretet pedig csak arról van szó, hogy nem tulajdona senki senkinek. Nem éreztem semmit, amikor a fiatalember megjelent. Egy évvel volt fiatalabb Annánál. Féltettem Annát mint egy apa. (Bonyolult ügy ez, akárhogy nézzük.) Egy évig tartott a kapcsolatuk. Áprilisban elvittem a fiút Annának megmutatni. Ettől kezdve nappal a fiúval, éjjel nélküle voltam nála. Valamikor egy év múlva Anna Budapestre költözött. Addigra már össze lettek kötve lelkeink. Miként? Néztem éveken át. Hát így. Nem tudom elmondani. A lélek a szavakon túl van. Azóta nem láttam. Ennek öt éve. Ennyi a történet, amit el akartam mondani neked, nem több, de nem is kevesebb. Anna már nagy lány, tud vigyázni magára. Felnőtt.

Nézni, ahogy járkál, leül, nevet, éli az életét. Azért szeretem, mert hasonlít hozzám, azért szeretem, mert különbözik tőlem. Megpróbáltam leírni milyen, nem a természet után, hanem a belőle sugárzó ragyogást, amelyet magába fogadott. Van egy Anna, akit csak én ismerek. Azt az Annát szeretem.


Debrecen, 2014. augusztus.




Link

Varázshegy