Vázsonyi Vilmos

"Az első magyar zsidótörvényt harmincnyolcban nem követelte senki, csak a magyar lakosság. A németeknek akkor még erre se kapacitásuk, se szemük nem volt."

Vázsonyi Vilmos (1935-2008) maga a 20. század. Nagyapja Magyarország első zsidó származású minisztere a monarchia idején. Apja ellenzéki politikus a Horthy-rendszerben. Ő maga 56-os forradalmár, majd emigráns. Hihetetlen, de szinte mindenkit ismert, aki számított az elmúlt században. Beszélgetésekből összeszerkesztett élettörténete fontos kortörténeti forrás.

Édesapja Vázsonyi János mint politikus a második zsidótörvénytől kezdve csak illegalitásban volt hajlandó politizálni, mert a jogegyenlőség ilyen mértékű megsértését összeegyeztethetetlennek tekintette a jogállammal. Nem kívánta részvételével legitimálni a rendszert és eljátszani a komédiát, miszerint még jogállam lenne. Úgy gondolta, hogy mindenkinek le kell mondania parlamenti helyéről aki a demokrácia híve (senki nem követte), és fel kell készülni nem legális aktusok vállalására egyszerűen azért, mert a másik oldalról nem legális aktusok érkeznek. Amikor a kormánnyal nem lehet tárgyalni, mert az erőből politizál és mindent megcsinál amit csak akar, valamint nincsen szabad választás csupán annak látszata, akkor egyedül az illegális lehetőség marad, vagyis a polgári engedetlenség. Meglátása érvényes 2010 utáni korszakunkra is.

A Horhy-rendszer apartheid antiszemita volt, és nem tömeggyilkos antiszemita, vagyis nem akarta legyilkolni a zsidókat. Ám az apartheid antiszemitizmus nagyon nagy mértékben járult hozzá a tömeggyilkosság megindulásához, ahhoz hogy senki nem állt ellent, mindenki hallgatott mert már hozzászoktak ahhoz, hogy a zsidók alsóbbrendű állatok, akikkel azt lehet csinálni, amit akarunk. Az apartheid antiszemitizmus, és a tömeggyilkos antiszemitizmus adta az ország kétharmadát, az együttműködés és a közös gondolkodás nagyon erős volt - tegyük hozzá, akárcsak ma. Vázsonyi leszögezi: a március 19. után történt dolgokért elsősorban Horthy a felelős.

Vázsonyi számára nem volt felszabadulás az oroszok bejövetele. Az életét köszönheti nekik, de felszabadulásról nem volt szó. A Vörös Hadsereg nem azzal a céllal jött, hogy a zsidókat megmentse, vagy bárkit bármi alól felszabadítson. Akik addig zsidóztak, azok most kommunisták lettek.

Vázsonyi Vilmos részletesen beszámol az 56-os forradalomról, a nyugati emigrációról, zsidóságról, a szexuális forradalomról, a rendszerváltás utáni Magyarországról. Hatalmas műveltségű ember volt, ugyanakkor ellentmondásos alkat. Társadalmi nézete mereven konzervatív, politikailag polgári demokrata, életvitelben liberális nonkonformista. Egy erre szakosodott zürichi intézetben mint gyógyíthatatlan beteg, méregpoharát kiürítve búcsúzott az élettől.


Hadas Miklós - Zeke Gyula: Egy fölösleges ember élete. Beszélgetések Vázsonyi Vilmossal. Balassi Kiadó, 2012.