Hermann Hesse: Rosshalde

A boldogtalan házasság nem a rossz választás eredménye. A választás lehet jó, ám "arról a kérdésről van itt szó, hogy egy művész vagy gondolkodó, olyan ember, aki intenzíven is akarja élni az életet, de a lehető legtárgyilagosabban szemlélni és ábrázolni is - képes-e egyáltalán a házasságra?" Hesse, mint mindig önmagát írja, saját életét, belső fejlődését. Egy festő történetét olvassuk, akinek házassága tönkrement, miközben művészete a csúcspontra jutott. A mű azonban nem erről, hanem a festő belső fejlődéséről szól, családtagjaihoz és főként önmagához való viszonyán keresztül. A megvilágosodást egy megrázkódtatás váltja ki. A tragédia lassan bontakozik ki, sejtetve, bár álomképben előre bejelentve, mégis erős megrázkódtatással. Hesse saját élete válságát írja ki magából, a megoldás azonban nem meggyőző. Magányos volt-e Hesse, tudta-e valójában mi a magány? Úgy vélem nem. Olyan introvertált személyiség volt, aki az extrovertált eszményeknek akart megfelelni, legalábbis 1914-ben mindenképpen. Nem a saját útját járva csak keserűséget találhatott. A Rosshalde az önszeretet regénye.