2014. október 9., csütörtök

Aquinói Szent Tamás jogfilozófiája



Tamás szerint az állam feladata a közjó biztosítása, más szóval az egyén szabadon gyakorolt boldogulásának lehetővé tétele. A kormányzati tevékenység alapja a jog. Amennyiben az állam nem jogszerűen működik, az emberek nem kötelesek engedelmeskedni neki. Az állam ugyanis alá van rendelve a jognak.

Jogfilozófiájában központi szerepe van az igazságosságnak: akkor igazságos valami, ha jogos, mivel az igazságosság nem más, mint folyamatosan megadni mindenkinek azt, amihez joga van. Ebből az is következik, hogy az igazságosság csak a szeretettel együtt létezhet. Végeredményben az igazságosság lényege, hogy meg van határozva: mi jogos, és mi jogtalan. Ezt az állapotot teremtik meg a törvények, más szóval a társadalom rendje a jogra épül, ami a törvényekben jut kifejezésre. Leszögezi, hogy az emberi cselekedetek szabálya és mértéke az ész. Mivel az ész az emberi cselekedetek lételve, ezért a törvénynek ezzel kell kapcsolatban lennie. "A törvény semmi más, mint az észnek a közjóra irányuló rendelkezése, a közösség gondját viselőtől kihirdetve."

Tamás rendszerében a jogállam azt jelenti, hogy a hatalom nem tehet meg bármit, mivel a jogrendszer által korlátozva van. Amennyiben áthágja azt, nem egyszerűen a jogállamot számolja fel, hanem Isten ellen lázad. Hangsúlyozza, hogy a hatalom gyakorlói emberek, akik tévedhetnek. Szent Ágostont idézve kijelenti, hogy nem törvény, ami nem igazságos.

Tamás szerint az, hogy mi a jó, egyáltalán nem nyilvánvaló, mert például jó tolvajnak azt mondjuk, aki sokat és észrevétlen lop. Ugyanakkor Szent Ágostonra hivatkozva úgy véli: törvényileg nem lehet minden rossz cselekedetet megbüntetni, mivel ha minden rosszat kiküszöbölnénk, számos jó is megszűnne, tehát a közjó korlátozva lenne. Ezért van isteni belső törvény a lelkünkben, mely minden rosszat tilt. A külső törvény hatásai ugyanakkor a kormányzás, tiltás, engedélyezés és büntetés. Ez a nemüknél fogva jó cselekedeteket parancsolja, a nemüknél fogva rosszakat pedig tiltja. A nemüknél fogva közömbös cselekedeteket viszont megengedi. Itt azokról a tettekről van szó, melyek kis mértékben jók vagy rosszak.

Tamás az egyéni jót aláveti a közjónak, de nála ez az egyéni boldogulás záloga. Kijelenti, hogy az állam, a társadalom, a közösség csak eszköz az egyén számára természetfeletti hivatása teljesítésében, vagyis az ember sokkal több, mint pusztán tagja egy államnak. Az ember végső célja túlmutat azon a jón, amit az állam nyújthat. Ebből következően elvetette az állam mindenhatóságát, vagyis a törvényhozásnak nincs korlátlan fennhatósága az állampolgárok felett.

A királyság az amikor "az államot egy személy kormányozza, ennek megfelelően kapjuk a fejedelmek alkotmányait. (...) Más uralmi forma a népuralom, illetve demokrácia, és ennek megfelelően kapjuk a népszavazást."

Igazságos törvénynek mondja azokat, melyek az arányos teherviselés szempontjait figyelembe veszik. Amelyek azonban egyenlőtlenül terhelik meg a közösség tagjait, még ha a közjóra is irányulnak, igazságtalanok, ezért lelkiismereti fórumon nem kötelezik az egyént, hiszen nem törvény, ami igazságtalan.

Tamás véleménye szerint nem az a lényeges, hogy mit mond a törvény betűje, hanem az, hogy mi a törvényhozót mozgató ok, és ebből lehet kiszűrni, mennyiben irányul az adott törvény a közjóra. Márpedig annyiban van egy törvénynek törvényereje és törvény jellege, amennyiben a közjót szolgálja. "Amennyiben pedig ebben fogyatékos, híjával van a kötelező erőnek." Digestával egyetemben úgy véli, hogy semmilyen jogi megfontolás és méltányosságból eredő jóindulat nem tűri el azt, hogy amit egyszer az emberek hasznára bevezettek, azt egy másik elgondolásra hivatkozva az emberek érdekével szemben megváltoztassanak.

"A törvény változása természeténél fogva a közjó számára káros, mivel a törvények megtartása szempontjából nagy jelentőségű a szokás. (...) Ezért amikor megváltozik a törvény, csökken a törvény kötelező ereje, amennyiben megszűnik a megszokott. Ezért az emberi törvényt csak akkor szabad megváltoztatni, ha valamilyen szempontból pótlódik a közjó számára annyi, amennyi más szempontból el lett véve belőle."