Ijesztő állapotban, amiben volt, ebben a teljes tanácstalanságban, az éppen beálló időváltozás tényétől egyre fokozódó izgalomban, vajon kínálkozik-e alkalom, hogy az országot megfossza értékeitől, persze apránként és óvatosan, a lehető legnagyobb nyugalommal; az országot, amit még ő mocskolt össze. Ez a töprengés, kifossza-e az országot vagy sem, a teljes összeomlás peremére taszította, egyszer ezt gondolta, másszor azt, végül megfogta, felfordította, és tartalmát kiürítette. Ezt most nem kellett volna, mondta magának, hátralépett, és háttal a világnak feszülten figyelt.
Az egész ország mozgott! A demokratikus hagyatékból egyes elemek lejjebb csúsztak, oda, ahol az alkotmányos törmelék üreges volt, és ha az üreg meglazult, látta ahogy újabb demokratikus darabkák estek a földre. Tenyerével befogta a száját nehogy felüvöltsön, és megfordult mert félt, hogy ebben a félelmetes helyzetben rajtaüthetnek. De senki nem figyelt rá. Barátja a vonaton ült, ölében tartotta laptopját; az új alaptörvényt írta.
Odament tehát ismét az országhoz, és annyit vett magához a demokratikus hagyatékból, amennyit egyszerre megbírt fogni, majd teletömte vele az asztalfiókot. Újra és újra belemarkolt a demokratikus hagyatékba, és beletömte az asztalfiókba, végül a térdével is segítenie kellett, hogy az utolsó fiókot, amelyet a végsőkig megtömött szabadsággal, vissza tudja tolni. Körülnézett. Egyik embere épp az új választási törvényt írta.
Háttal a világnak, valami félelmetes dolgot követett el. De az a fő, hogy nem lát több szabadságot, gondolta, semmit belőle. Természetesen a ténykörülmény, mármint hogy a demokrácia nem az országban, hanem az íróasztalfiókban van, mit sem változtat helyzetén, amely szörnyűséges helyzetnek nevezhető. Ellenkezőleg, most még rosszabb a lelkiismerete, mert azzal, hogy kiöntötte az országból a demokráciát, mindent tökéletesen összekevert. Soha többé rendbe nem rakja, egy ilyen rendrakás megőrjítené, és arra gondolt, hogy mit művelt, és tudta mit művelt, ha más nem is tudja, mit művelt.
Totálisan kimerült állapotában hirtelen világossá vált előtte, micsoda kilátástalan helyzetben van, a totális zavarodottság állapotában. Elborult elmével felkapta az országot, tartalmát kiürítette, és ezzel mindent összekevert, és ez soha nem tehető jóvá! Átnézni és rendezni, hosszasan ezt suttogta, majd teljes hangerővel felnevetett. Azután akkora lett a csönd, mint még soha.
Thomas Bernhard után szabadon.