Új világ hajnala

Új világ hajnala virradt Magyarországra. De ez a hajnal csak egy maroknyi ember számára virradt meg. A legtöbben megmaradtak a nyomorban, még többen most tartanak oda. A polgárok, akár van munkájuk akár a közmunkából eredő függőségben élnek, nincstelenek, agyonhajszolják őket, és a legkisebb reményük sincs rá, hogy valamikor majd megszabadulnak sorsuktól. Akkor sem, ha nagy nehezen sikerült némi vagyonkát gyűjteniük, és tíz-húszévi nyomorúság után kisvállalkozásba kezdeniük. Ebben a rendszerben ugyanis agyonnyomja őket a maffiaállam, a földesúri hatalom. Ez a bűnszövetkezet alkotja a társadalom szerkezetét. Azét a társadalomét, amely a főembereket megillető kizsákmányolási és védelmi jog gyakorlatában szerveződött, és amelynek szintjeit áthághatatlan falak választják el egymástól, és amelynek a tetején a leghatalmasabbak kis csoportja uralkodik. Néhány családból áll ez a csoport, a miniszterelnök rokonaiból és barátaiból; az ő kezükben van minden: a politikai és a gazdasági hatalom, a föld, a közmunkások csapatai, övék az országban megtelepedett külföldi cégek dézsmája és robotja, övék a rendőrség és a haderő, az ítélkezés és a büntetés joga, a kultúra és a civilszféra valamennyi posztja. Luxusautóikban, biztonsági embereik kíséretében járják be az országot, és kisajátítják azt a kevéske értéket is, amit az emberek még megőriztek. Ők az egyedüli élvezői annak a gyarapodásnak, amit egyedül az EU-s pénzek tesznek lehetővé. A társadalmi kapcsolatoknak ez a nagyon hierarchikus elrendezése, az úgynevezett Együttműködés Rendszere nem jöhetett volna létre, ha ennek az igen zárt osztálynak hatalma kisebb súllyal nehezedne az elnyomott dolgozók tömegeire, erre a mélységesen paraszti, tudatlan, durva és még mindig nagyon szegény népre.


Georges Duby után szabadon.