Dante Alighieri (1265-1321), mint politikus pápapárti (guelf) volt, szemben a császárpártiakkal (ghibellin). A pápapártiak fehér és fekete guelfekre osztódtak, az utóbbiak teokratikus szemléletűek voltak. Dante, mint fehér guelf a pápát támogatta a császárral szemben, ám a világi hatalmat a császárnak tulajdonította, ezt külön műben, egy filozófiai írásban is kifejtette (Az egyeduralom). Ebben (eredeti cím Monarchia) azt kívánta bizonyítani, hogy szükség van egy globális világhatalomra, mert csak így akadályozható meg a zsarnokok uralma, és ez a hatalom a dolgok természetéből adódóan nem a pápa, hanem a császár. Gondolatmenetében Aquinói Szent Tamást követve egy nagyon lényeges pontot érint: "Az emberi nem akkor él legjobban, amidőn a leginkább szabad. (...) Szabadságunk első alapelve az akarat szabadsága. (...) Az akarat szabadsága az akarat szabad elhatározásában áll. [Liberum arbitrum est Liberum de voluntate iudicium. Thom. 2. sent. 1,3 ad 5.] Teljes szabadságunk principiuma a legnagyobb adomány, amellyel Isten az emberi természetet felruházta, úgyhogy emez adomány révén vagyunk mi boldogok itt a földön, mint emberek, s másutt boldog üdvözültek, mint isteni lények. Ha pedig így van ki tagadhatná, hogy az emberi nem akkor van a legjobb állapotban, amikor a leghathatósabban élhet ezzel a princípiummal." (Első könyv, XII.)
2014. október 9., csütörtök
Dante a szabadságról
Dante Alighieri (1265-1321), mint politikus pápapárti (guelf) volt, szemben a császárpártiakkal (ghibellin). A pápapártiak fehér és fekete guelfekre osztódtak, az utóbbiak teokratikus szemléletűek voltak. Dante, mint fehér guelf a pápát támogatta a császárral szemben, ám a világi hatalmat a császárnak tulajdonította, ezt külön műben, egy filozófiai írásban is kifejtette (Az egyeduralom). Ebben (eredeti cím Monarchia) azt kívánta bizonyítani, hogy szükség van egy globális világhatalomra, mert csak így akadályozható meg a zsarnokok uralma, és ez a hatalom a dolgok természetéből adódóan nem a pápa, hanem a császár. Gondolatmenetében Aquinói Szent Tamást követve egy nagyon lényeges pontot érint: "Az emberi nem akkor él legjobban, amidőn a leginkább szabad. (...) Szabadságunk első alapelve az akarat szabadsága. (...) Az akarat szabadsága az akarat szabad elhatározásában áll. [Liberum arbitrum est Liberum de voluntate iudicium. Thom. 2. sent. 1,3 ad 5.] Teljes szabadságunk principiuma a legnagyobb adomány, amellyel Isten az emberi természetet felruházta, úgyhogy emez adomány révén vagyunk mi boldogok itt a földön, mint emberek, s másutt boldog üdvözültek, mint isteni lények. Ha pedig így van ki tagadhatná, hogy az emberi nem akkor van a legjobb állapotban, amikor a leghathatósabban élhet ezzel a princípiummal." (Első könyv, XII.)