1. A mai nominalizmus elindítója William of Ockham (1295-1350). Ezen irányzat szerint minden önmaga által egyéni és semmi egyéb által, vagyis nincs általános létezés. Ha ez így van akkor szembe kell nézni az empirizmus örök dilemmájával: ha csak a közvetlenül érzékelhető egyedi dolgok, és közvetlenül átélhető egyedi lelkiállapotok és tevékenységek tekinthetők valóságosnak, akkor semmi valóságos nem lehet racionális, és megfordítva: semmi racionális nem lehet valóságos, így a metafizika és a hittudomány kérdései csakis a valószínűség körén belül vethetők fel. A nominalizmus teljesen elválasztja az észt a hittől. A gótika egészen más úton jár, a tökéletes és végső megoldást keresi a szintézis és kiküszöbölés útján. Egyetlen más stílus esetén sem beszélhetünk olyan megtervezett rendszerről, mint a gótikánál.
2. A gótika nem a román művészetből fejlődött ki, önálló szellemi alkotás, stílus, entelekheia (itt: az anyagban megvalósuló forma, mely a lehetségest valóságossá teszi). A gótika nem a román szakrális építészet központjaiban született. A román stílus nagy alkotásai a vidéki szerzetesrendi templomok, míg a gótika betetőzése a városban található püspöki templom (katedrális), vagyis a székesegyház. Az 1143-ban befejezett St. Denis apátsági templom a gótika kezdetének számít, de a chartresi katedrális önálló szelleme lesz meghatározó a későbbi alkotásokra.
3. A három legfontosabb gótikus székesegyház:
Chartres: az első érett gótikus katedrális (1194).
Reims: tökéletes arányok, tökéletes összhang (1211).
Amiens: gótika a legtisztább formában (1220).
4. Struktúráját tekintve a gótikus főhajófal az európai építészet legfigyelemreméltóbb, teljességgel öntörvényű és legdifferenciáltabb képződményeihez tartozik. Ahhoz, hogy igazán tudjuk értékelni, építészmérnöki tudás szükségeltetik. Chartres rendkívül merész, forradalmi elgondolása a belső teret illetően, a vallási élet változásának építészeti megnyilvánulása. Ez az új tér másként hat az emberre, mint a román templombelsők. (Itt jegyezzük meg, hogy a román stílust eredetileg bizánci stílusnak nevezték, mivel az teljességgel Bizánc építészetét követte. Csak a 19. század óta hívják megkülönböztetésképpen román, azaz római stílusnak, hogy a megnevezésből tudni lehessen: nem keleti, hanem nyugati keresztény épületről van szó.) A gótikus katedrális belső tere az akkor kialakult Úrfelmutatásra irányul. (A keresztény hit szerint a liturgiában a kenyér és bor átlényegülés útján Krisztussá változik, e szentség magasba emelése az Úrfelmutatás.) A szentély egy monumentális szentségtartó, mely az értelmet és az érzelmet egyaránt megragadja. Az egyébként is lélegzetelállító, felfokozott monumentalitású gótikus katedrális hatását tovább fokozza az, hogy egy transzcendens fénytérbe kerülünk, ahol a fény maga is részt vesz a tér kialakításában.
5. A francia gótikus székesegyházak falszerkezetét uraló kristálytiszta logikával ellentétben az angol gótika a részletformák gazdagságára, változatos, tarka összbenyomásra törekszik, s hajlamos a dekoratív külsejű gyámok önismétlő alkalmazására, valamint a hajókat elválasztó árkádsor tagozatainak, illetve a galériák támkötegeinek a halmozására, ami a stílus alapvető sajátosságát tekintve erősen eltér a francia gótikától.
6. Sehol másutt nem áll az építészet a szobrászathoz oly közel, mint az a reimsi székesegyháznál látható, továbbá nem létezik egyetlen olyan építészeti forma sem, mely plasztikusabb hatású volna, mint az itteni főhajó árkádsori támja.
7. A gótikát olyan égbenyúló tér jellemzi, amely dimenzióinak hatalmánál fogva egyszerre lenyűgözi, és elragadtatásba ejti a szemlélőt.
A padlótól a boltozati zárókőig terjedő magasság:
Párizsi Notre Dame: 24 m.
Laon: 24 m.
Chartres: 36,5 m.
Reims: 38 m.
Amiens: 42,3 m.
8. Amiensben az árkádok túlmennek az emberi léptéken. Magasságuk többé már nem fogható fel emberi mértékkel, ennélfogva látványként sem értelmezhetők támnak, hanem pusztán égbe törő forma érzetét keltik, mivel ferdén szemlélve nem látszanak egy csúcsba összefutó íveknek, hanem keresztezésüknél fogva egyetlen magasba törő hajlatnak. A főhajó falai papírvékonyságúnak látszanak.
9. A gótikus katedrális tere a szentélyben diadalmaskodik, az építőművészet lehetőségeit a végsőkig fokozva. A szentély építészetileg értelmezi világot meghaladó történésként a mindig újra bemutatott szentmiseáldozatot. Ez az az eszme amelyből a gótika lényege kibontakozott. A kultikus tér középpontja a szentélyben található. A gótikus székesegyházban a hosszház falai vezetik és kísérik a tekintetet egészen a szentélyig, addig a magasztos, megközelíthetetlen szent helyig, ami különösen koncentrált módon fejezi ki az építészeti mondanivaló teljességét. Építészetileg a szentély architektúrája csupa különleges feladatot kínál és old meg sikeresen.
10. A kereszthajó vagyis a keresztbe állított tér rendkívüli drámai erővel ruházza fel a belső tér kibontakozását a szentély felé. Az Oltáriszentség előtt így egy térbeli korlát emelkedik, mely kiemeli a keleti épületrész jelentőségét. A hosszház és keresztház találkozásánál lévő négyzet alakú térben négy monumentális gyámcsoport emelkedik a boltozatig, az építészeti középpont óriási kapuival a négy égtáj felé tárul. A fényhatás megerősíti a térből emelt sorompó hatását. Ezt egykor tovább fokozta a ma már egyetlen francia gótikus katedrálisban sem látható szentélyrekesztő. Időközben a tudást elvesztő tájékozatlanság lebontotta, mint a látást zavaró tényezőt, Chartresban például 1763-ban. Itt egykor közel 20 m széles szentélyrekesztő állt, mely a szentély irányába szilárd falú volt, középen átjáróval. A hosszház irányába héttagú árkádsoron nyugodott, magassága 7,4 m. Szobrokkal gazdagon volt díszítve, főleg Jézus életét ábrázoló jelenetekkel, amik ma a kriptában láthatók, illetve egy a Louvre-ban van.
11. Eddig csak a falak felépítését vettük figyelembe, ez azonban önmagában még nem elégséges meghatározója a gótikus katedrálisban lévő tér különleges mibenlétének. Egy további elemhez kell folyamodnunk, mely döntő jelentőségű, s ez: a fény. A középkori templomok ablaknyílásai nem a fény mennyisége szempontjából lettek tervezve, hanem a fénynek mint transzcendens hatást kiváltó erőnek az alkalmazásáról van szó. Ugyanolyan fontos a szerepe, mint az építészeti formának. Amíg a bizánci, román kori sötét templomokban a híveket csak gyertyák pislákoló fénye, misztikus homály fogadta, addig a színes fényben fürdő gótikus katedrális egy egészen másfajta vallásos érzületet jelenített meg: az értelem világosságát, ugyanakkor a szellemi valóságot is érzékelteti, az érzékfeletti fényt teszi láthatóvá. Teljesen tarthatatlan az a nézet, hogy a román korban védelmi feladatok miatt épültek szűk ablakú templomok. Erre a gótika idején is szükség lett volna. Szemléletbeli különbségről van szó: a platonizmus és arisztotelizmus különböző szemléletének más-más vallásos megnyilvánulásáról, mely természetesen maga után vonta az építészet és minden egyéb ehhez igazodó irányultságát.
12. Meg kell különböztetni az egyes fénystílusokat, ugyanúgy, mint az építészetben és minden művészeti ágban a különféle stílusokat. Már a fény irányításából is lényeges különbségek adódnak. A gótikus fény alapvetően más mint a reneszánsz természetes, földre szállt, evilági fénye. A gótikus fény alapvetően meghatározza az építészeti tér látványát. Rendkívül fontos, hogy az eredeti ablakok fényét lássuk, hiszen a színezés megváltozott az idők folyamán, ami döntően megváltoztatja a hatást. Sajnos a legtöbb gótikus székesegyház már nem rendelkezik eredeti fényével, és a korabeli színezési módszer ismeretlen a számunkra. A chartresi katedrális az egyetlen, mely eredeti formájában őrzi a középkori fényt. Csak néhány ablaka semmisült meg, mely az összhatást lényegében nem befolyásolja. Ezen kívül három olyan katedrális van, mely rendelkezik még eredeti ablakokkal, de ezek csak a szentélyben őrzik a régi fényt: Beauvais, Le Mans, és Bourges.
13. A gótikus fény a szemlélőben azt az érzést váltja ki, hogy természetfeletti fényt lát. A gótikus teret sötét színű, vöröses-ibolya árnyalatú fény tölti be, amelynek titokzatos mivolta nehezen írható le, mivel nem egyetlen forrásból származik, s amelynek fokozatai a külvilág mindenkori időjárásától függően elmosódnak, felerősödnek vagy gyengülnek, s a félhomályban virradatkor vagy alkonyatkor a színeket hallatlan ragyogássá izzítják. Nem egyszerűen valamiféle áttetsző fényről van szó, hanem magukat az ablakokat érzékeljük egyfajta rendkívüli oknál fogva közvetlen fényforrásnak. A gótikus fény átalakítja az építészeti hatást. (Ez teljesen nyilvánvaló volt azoknak, akik látták a chartresi katedrálist a háború alatt, amikor kivették az üvegablakokat.) A színes fény oly mértékben enyhíti az architektonikus váz erőteljes plaszticitását, hogy noha annak megmarad monumentalitása, az architektúra és a színes fény a főhajó falát önmagától világító faltömeggé alakítja át. Az építészet és a fény összhatása révén az ember úgy érzi: a túlvilág terébe lépett be. Ehhez kapcsolódik a katedrális hihetetlenül gazdag figurális díszítése. Ez a nesztelen hatalom teljességgel rabul ejti a szemlélőt vallásra, világnézetre való tekintet nélkül. Azok, akik ilyen összhatású rendkívül komplikált művet tudtak létrehozni, kétségkívül zsenik voltak.
14. A gótikus térben a térhatárok elmosódnak, fénnyel telítettek, akárcsak a gótikus festészet arany háttere, mely nem használ árnyékot, így látva el a képet természetfeletti fénnyel. A reneszánsz és klasszicista építészet fogalmain nevelkedett művészettörténész nem tud mit kezdeni e jelenséggel, hiszen ő a teret minden oldalról és felülről is szilárdan körülhatárolt szekrényszerű képződménynek fogja fel. A gótikában hiányzik az épület belsejéből a tám és a teher ellentéte. A görög építészet a szembeszökő példája ennek az ellentétnek. Az ókori oszlopok terhet hordoznak. A görög építészetet a nehézkedés törvénye uralja, aláveti magát és engedelmeskedik neki. A gótikus építészet ennek éppen az ellenkezője: szakadatlan harcot vív a nehézkedés törvényével, amelynek ellenszegül, kiváltva azt az élményt, melyet a természetfeletti tér megtapasztalása jelent. De hogyan éri ezt el? A nehézkedési erőt nem lehet megkerülni, a gótikus katedrális is kőből van! Semmit nem látunk a gótikus főhajó falán, amit tartani kellene. Magasba szökő formák vannak. A boltozatot sem érzékeljük tehernek, hanem a felfelé törő vonalak összekapcsolódásának. A sajátos gótikus térarány meghiúsítja bármifajta nehézkedés látszatát. A gótikus falszerkezet szellemessége abban rejlik, azért nem omlik össze, mert a fal megtámasztásául szolgáló teljes apparátust kívül helyezték el, így az belülről láthatatlan. A főhajó fala a román stílusnál egységes tömeg, míg a gótikában plasztika. Úgy tűnik, mintha a főhajó fala a térháttérburkolat előtt emelt dombormű lenne. A térburkolathatást jelentősen befolyásolják a színes ablaküvegek optikai viszonyai.
15. A gótikus székesegyházak kívülről is megdöbbentően szépek. A kívül alkalmazott támasztó apparátus is hozzájárul ehhez, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy e támpillérek az uralkodó szélirány szerinti megfelelő oldalon erősebb szerkezetűek. A gótikus katedrális a középkori technika és kézművesség csodája. A technika a kora gótika korában még képtelen lépést tartani a művészi gondolat szárnyalásával. A klasszikus gótika korában már megvalósult a technikai kivitelezés és a művészi követelmény teljes összhangja. Az alkotó építészek nem egyszerűen mérnökök, hanem művészek voltak, akik a legmagasabb fokon valósították meg feladatukat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ezen rendkívül merész tervek alapján épült katedrálisok immár 800 éve állnak. Csak az emberi szellem romboló ösztöne árthatott nekik, például a francia forradalom idején, amikor az egyik gótikus katedrálist földig rombolták úgy, hogy nyoma sem maradt.
16. A katedrálisokat jól szervezett építőműhelyek alkották, ahol a vállalkozói pénzügyi, adminisztratív feladatok elkülönültek az építészeti feladatoktól. Erre feltétlen szükség volt, hiszen több emberöltőn át tartó építkezésekről volt szó. Így a stílusváltozások is beépültek a műbe, ez több katedrális teljesen különböző tornyain a legszembetűnőbb. A kor embere számára nem a külső látvány, hanem a belső harmónia számított.
17. A párizsi Notre Dame alapkőletétele 1163-ban történt. A szentélyt 20 évig építették, majd újabb 20 évig tartott a hosszház építése. 1225-ben a homlokzat elérte a rózsaablak magasságát. A tornyok 1245-re készültek el sisak nélkül. 1250 után épültek a kereszthajó homlokzatai, vagyis akkor, amikor Aquinói Szent Tamás Párizsban volt magister, pedig az építkezés születése előtt több mint 70 évvel kezdődött. Mindenesetre az eredményt szemlélve ez is hihetetlen kevés időnek számít. Gondoljuk el, hogy egy kisebb méretű üzletközpontot 1963-ban kezdenek el építeni, és a befejezése 2060-ra várható... Ez ma már különös és teljesen érthetetlen dolog. Abban a korban nem a mának éltek az emberek. Tulajdonképpen nincs mivel összehasonlítani világunkban a gótikus katedrálisokat, ma még csak megközelítőleg hasonló dolgot sem találunk.
18. A román korban olyan vastag és erőteljes falakat alkalmaztak, hogy azt az egymásra helyezett kőtömbök tömege megtartotta. A sajátos gótikus megoldás abban rejlik, hogy a fal valamennyi megtámasztási pontja kívülre került. Az építészeti fejlődés egyértelműen jelzi, hogy előbb lett megálmodva a gótikus belső tér, és csak ezután gondolkoztak a megvalósítás technikai kivitelezésén.
19. Egy gótikus katedrálist átlagosan 1800 szobor díszíti, melyek az emberiség teljes történetének bemutatására vállalkoznak. A szobrok szinte lebegnek az oszlopok előtti térben, egy távoli világból valóknak látszanak. Ábrázolva van Cicero, Arisztotelész, Euklidész, Ptolemaiosz, Pythagoras, stb. is, mint a tudományok megtestesítői. A hónapok olyan emberalakok, melyek az adott időszak mezőgazdasági munkáit végzik. Kiviláglik, hogy a hit az igazi valóság, mely a teljesség az összetartozás alapja, tehát nem magánügy. A szobrok és üvegablakok világtörténelmet közvetítenek, Krisztus-központú világképet, egy művészileg tökéletesen kivitelezett kozmikus rendszert, melyet a megformálásnak ugyanaz a nagyszerűsége jellemez, mint ami az építészetnek is a sajátja. Az arisztotelészi gondolkodás eredménye, hogy az alakok nem az ideák merev képmásai, mint a bizánci ikonokon (platonizmus), hanem elő alakok. Megjelenik a lélektani ábrázolás, az arcokon tükröződő lelki rezdülések, hangulatok: aggódás, kétség, remény, tétovaság, stb. láttatása. Azonban nem az ember van a középpontban, mint majd a reneszánsznál, mely azután ebből kiindulva rendezi be a világot. A gótikában az emberek Istenre vonatkoztatottsága látható, lényegében az emberiség történetét keresztény üdvtörténetként értelmezi és szemlélteti. Az Istenanya ábrázolása is megváltozik. A trónon ülő Máriát karján a gyermek Jézussal felváltja az álló Istenanya. A gótika teszi Máriát mint a mennyek királynőjét a székesegyház bejáratába. Az Istenanyát nem magasztos szigor jellemzi, mint a keleti ikonokon, hanem egy barátságosabb kép, ahol rögtön látjuk: ez a nő - anya. Ahogy Krisztus felvéve emberségünket, szenvedésében az ember szenved, úgy Szűz Mária esetében is az emberi tulajdonságok jelennek meg. A középkor embere az életet lélekben élte meg, az örök élet, az üdvösség, az Istenhez tartozás, más szóval Isten dicsőítése szemszögéből fogta fel és értelmezte. Ez történik a gótikus katedrális összművészetében is.
20. Az üvegablakokon megjelenített alakoknak lényeges szerepük van a különös hatás elérésében, mely a gótikus katedrális belsejében fogad minket. Ezek a fényből született lények misztikus izzású jelekként áradnak szét a térben, és ezzel túlvilági érzést váltanak ki. Ez a képi világ tartalmilag és mennyiségileg is felülmúlja a szobrokét. Chartresban, ahol fennmaradt az eredeti fényhatás a 186 ablakból 152 a korabeli. Minden egyes ablakot külön-külön adományoztak, és mindegyikre fel van írva, hogy ki volt az adományozó, Chartres grófjától a szatócsok céhéig, Szent Lajos királytól a vízhordókig mindenki. Soha többé, egyetlen adekvátabb műfajban sem világosodott meg legenda annyira, mint a gótikus üvegfestészetben. Az itt megfestett Legenda Aurea-nál hatásosabb el sem képzelhető. A gótikus katedrális ablakai egy zárt ikonográfiai programot tartalmaznak. A színeket úgy rendezik el, hogy különösen is támogassák és erősítsék egymást. Az üveglapok alakja, a vaspántok, a keret és a rácsozat különféle mértani alakzatai mind megtervezett a hatás növelése céljából, rímelve az egész épülettel. Az ablakok meghatározó háttérszíne az anyagtalannak ható gótikus kék. A kék és a vörös a döntő, párosulva a sárgával és zölddel (sőt fehérrel és feketével is), olyan elemi mértékben hatja át a katedrális terét, abban szabadon áramolva, erősödve, halványulva, alkonyatkor mégegyszer felragyogva, mely páratlan a művészet egész történetében.
21. Az európai keresztény templomnak nincs egységes szakrális építészeti stílusa. Ez az oka a stílusváltozásoknak az ókereszténytől a barokkig, ami a szellemi irányultság változásait jelenítik meg. Az Egyház spiritualitásának vannak állandó, de változó rétegei is, vagyis az állandó hit változó formában fogható fel, mely biztosítja az élénk szellemi életet, és így megóv az életidegen megmerevedéstől. Minden korszak a hit igazságai tekintetében másra teszi a hangsúlyt, és ez az ami megjelenik a művészetben is. Tulajdonképpen ez a hangsúlyváltás a változó mozzanat. A katolicizmust mozgó, vagyis élő állandóság jellemzi. A gótikában Krisztus emberi oldala domborodik ki. Már nem az utolsó ítélet bíráján van a hangsúly, hanem az emberiségért szenvedő könyörületes Jézuson. A gótikával elkezdődik egy olyan korszak, amikor a belső látásban feltáruló valamennyi összefüggést megjelenítik szimbólumok és allegóriák által. A gótikus katedrális ezen allegorikus-szimbolikus kifejezésmódja a Szentíráséval elsősorban Jézus példabeszédeivel azonos. A gótikus katedrális minden részletének mélyreható jelentése van. A súlytalannak tűnő falak, a földöntúli fény, mind arra irányul, hogy mintegy előkép, érzékeltesse a mennyei dicsőséget. Az újkor, a reneszánsz eljöttével a képzőművészeti alkotások effajta jelentésbeli értelmezésének bealkonyult.
Részlet A középkor és a 21. század című írásomból.
2. A gótika nem a román művészetből fejlődött ki, önálló szellemi alkotás, stílus, entelekheia (itt: az anyagban megvalósuló forma, mely a lehetségest valóságossá teszi). A gótika nem a román szakrális építészet központjaiban született. A román stílus nagy alkotásai a vidéki szerzetesrendi templomok, míg a gótika betetőzése a városban található püspöki templom (katedrális), vagyis a székesegyház. Az 1143-ban befejezett St. Denis apátsági templom a gótika kezdetének számít, de a chartresi katedrális önálló szelleme lesz meghatározó a későbbi alkotásokra.
3. A három legfontosabb gótikus székesegyház:
Chartres: az első érett gótikus katedrális (1194).
Reims: tökéletes arányok, tökéletes összhang (1211).
Amiens: gótika a legtisztább formában (1220).
4. Struktúráját tekintve a gótikus főhajófal az európai építészet legfigyelemreméltóbb, teljességgel öntörvényű és legdifferenciáltabb képződményeihez tartozik. Ahhoz, hogy igazán tudjuk értékelni, építészmérnöki tudás szükségeltetik. Chartres rendkívül merész, forradalmi elgondolása a belső teret illetően, a vallási élet változásának építészeti megnyilvánulása. Ez az új tér másként hat az emberre, mint a román templombelsők. (Itt jegyezzük meg, hogy a román stílust eredetileg bizánci stílusnak nevezték, mivel az teljességgel Bizánc építészetét követte. Csak a 19. század óta hívják megkülönböztetésképpen román, azaz római stílusnak, hogy a megnevezésből tudni lehessen: nem keleti, hanem nyugati keresztény épületről van szó.) A gótikus katedrális belső tere az akkor kialakult Úrfelmutatásra irányul. (A keresztény hit szerint a liturgiában a kenyér és bor átlényegülés útján Krisztussá változik, e szentség magasba emelése az Úrfelmutatás.) A szentély egy monumentális szentségtartó, mely az értelmet és az érzelmet egyaránt megragadja. Az egyébként is lélegzetelállító, felfokozott monumentalitású gótikus katedrális hatását tovább fokozza az, hogy egy transzcendens fénytérbe kerülünk, ahol a fény maga is részt vesz a tér kialakításában.
5. A francia gótikus székesegyházak falszerkezetét uraló kristálytiszta logikával ellentétben az angol gótika a részletformák gazdagságára, változatos, tarka összbenyomásra törekszik, s hajlamos a dekoratív külsejű gyámok önismétlő alkalmazására, valamint a hajókat elválasztó árkádsor tagozatainak, illetve a galériák támkötegeinek a halmozására, ami a stílus alapvető sajátosságát tekintve erősen eltér a francia gótikától.
6. Sehol másutt nem áll az építészet a szobrászathoz oly közel, mint az a reimsi székesegyháznál látható, továbbá nem létezik egyetlen olyan építészeti forma sem, mely plasztikusabb hatású volna, mint az itteni főhajó árkádsori támja.
7. A gótikát olyan égbenyúló tér jellemzi, amely dimenzióinak hatalmánál fogva egyszerre lenyűgözi, és elragadtatásba ejti a szemlélőt.
A padlótól a boltozati zárókőig terjedő magasság:
Párizsi Notre Dame: 24 m.
Laon: 24 m.
Chartres: 36,5 m.
Reims: 38 m.
Amiens: 42,3 m.
8. Amiensben az árkádok túlmennek az emberi léptéken. Magasságuk többé már nem fogható fel emberi mértékkel, ennélfogva látványként sem értelmezhetők támnak, hanem pusztán égbe törő forma érzetét keltik, mivel ferdén szemlélve nem látszanak egy csúcsba összefutó íveknek, hanem keresztezésüknél fogva egyetlen magasba törő hajlatnak. A főhajó falai papírvékonyságúnak látszanak.
9. A gótikus katedrális tere a szentélyben diadalmaskodik, az építőművészet lehetőségeit a végsőkig fokozva. A szentély építészetileg értelmezi világot meghaladó történésként a mindig újra bemutatott szentmiseáldozatot. Ez az az eszme amelyből a gótika lényege kibontakozott. A kultikus tér középpontja a szentélyben található. A gótikus székesegyházban a hosszház falai vezetik és kísérik a tekintetet egészen a szentélyig, addig a magasztos, megközelíthetetlen szent helyig, ami különösen koncentrált módon fejezi ki az építészeti mondanivaló teljességét. Építészetileg a szentély architektúrája csupa különleges feladatot kínál és old meg sikeresen.
10. A kereszthajó vagyis a keresztbe állított tér rendkívüli drámai erővel ruházza fel a belső tér kibontakozását a szentély felé. Az Oltáriszentség előtt így egy térbeli korlát emelkedik, mely kiemeli a keleti épületrész jelentőségét. A hosszház és keresztház találkozásánál lévő négyzet alakú térben négy monumentális gyámcsoport emelkedik a boltozatig, az építészeti középpont óriási kapuival a négy égtáj felé tárul. A fényhatás megerősíti a térből emelt sorompó hatását. Ezt egykor tovább fokozta a ma már egyetlen francia gótikus katedrálisban sem látható szentélyrekesztő. Időközben a tudást elvesztő tájékozatlanság lebontotta, mint a látást zavaró tényezőt, Chartresban például 1763-ban. Itt egykor közel 20 m széles szentélyrekesztő állt, mely a szentély irányába szilárd falú volt, középen átjáróval. A hosszház irányába héttagú árkádsoron nyugodott, magassága 7,4 m. Szobrokkal gazdagon volt díszítve, főleg Jézus életét ábrázoló jelenetekkel, amik ma a kriptában láthatók, illetve egy a Louvre-ban van.
11. Eddig csak a falak felépítését vettük figyelembe, ez azonban önmagában még nem elégséges meghatározója a gótikus katedrálisban lévő tér különleges mibenlétének. Egy további elemhez kell folyamodnunk, mely döntő jelentőségű, s ez: a fény. A középkori templomok ablaknyílásai nem a fény mennyisége szempontjából lettek tervezve, hanem a fénynek mint transzcendens hatást kiváltó erőnek az alkalmazásáról van szó. Ugyanolyan fontos a szerepe, mint az építészeti formának. Amíg a bizánci, román kori sötét templomokban a híveket csak gyertyák pislákoló fénye, misztikus homály fogadta, addig a színes fényben fürdő gótikus katedrális egy egészen másfajta vallásos érzületet jelenített meg: az értelem világosságát, ugyanakkor a szellemi valóságot is érzékelteti, az érzékfeletti fényt teszi láthatóvá. Teljesen tarthatatlan az a nézet, hogy a román korban védelmi feladatok miatt épültek szűk ablakú templomok. Erre a gótika idején is szükség lett volna. Szemléletbeli különbségről van szó: a platonizmus és arisztotelizmus különböző szemléletének más-más vallásos megnyilvánulásáról, mely természetesen maga után vonta az építészet és minden egyéb ehhez igazodó irányultságát.
12. Meg kell különböztetni az egyes fénystílusokat, ugyanúgy, mint az építészetben és minden művészeti ágban a különféle stílusokat. Már a fény irányításából is lényeges különbségek adódnak. A gótikus fény alapvetően más mint a reneszánsz természetes, földre szállt, evilági fénye. A gótikus fény alapvetően meghatározza az építészeti tér látványát. Rendkívül fontos, hogy az eredeti ablakok fényét lássuk, hiszen a színezés megváltozott az idők folyamán, ami döntően megváltoztatja a hatást. Sajnos a legtöbb gótikus székesegyház már nem rendelkezik eredeti fényével, és a korabeli színezési módszer ismeretlen a számunkra. A chartresi katedrális az egyetlen, mely eredeti formájában őrzi a középkori fényt. Csak néhány ablaka semmisült meg, mely az összhatást lényegében nem befolyásolja. Ezen kívül három olyan katedrális van, mely rendelkezik még eredeti ablakokkal, de ezek csak a szentélyben őrzik a régi fényt: Beauvais, Le Mans, és Bourges.
13. A gótikus fény a szemlélőben azt az érzést váltja ki, hogy természetfeletti fényt lát. A gótikus teret sötét színű, vöröses-ibolya árnyalatú fény tölti be, amelynek titokzatos mivolta nehezen írható le, mivel nem egyetlen forrásból származik, s amelynek fokozatai a külvilág mindenkori időjárásától függően elmosódnak, felerősödnek vagy gyengülnek, s a félhomályban virradatkor vagy alkonyatkor a színeket hallatlan ragyogássá izzítják. Nem egyszerűen valamiféle áttetsző fényről van szó, hanem magukat az ablakokat érzékeljük egyfajta rendkívüli oknál fogva közvetlen fényforrásnak. A gótikus fény átalakítja az építészeti hatást. (Ez teljesen nyilvánvaló volt azoknak, akik látták a chartresi katedrálist a háború alatt, amikor kivették az üvegablakokat.) A színes fény oly mértékben enyhíti az architektonikus váz erőteljes plaszticitását, hogy noha annak megmarad monumentalitása, az architektúra és a színes fény a főhajó falát önmagától világító faltömeggé alakítja át. Az építészet és a fény összhatása révén az ember úgy érzi: a túlvilág terébe lépett be. Ehhez kapcsolódik a katedrális hihetetlenül gazdag figurális díszítése. Ez a nesztelen hatalom teljességgel rabul ejti a szemlélőt vallásra, világnézetre való tekintet nélkül. Azok, akik ilyen összhatású rendkívül komplikált művet tudtak létrehozni, kétségkívül zsenik voltak.
14. A gótikus térben a térhatárok elmosódnak, fénnyel telítettek, akárcsak a gótikus festészet arany háttere, mely nem használ árnyékot, így látva el a képet természetfeletti fénnyel. A reneszánsz és klasszicista építészet fogalmain nevelkedett művészettörténész nem tud mit kezdeni e jelenséggel, hiszen ő a teret minden oldalról és felülről is szilárdan körülhatárolt szekrényszerű képződménynek fogja fel. A gótikában hiányzik az épület belsejéből a tám és a teher ellentéte. A görög építészet a szembeszökő példája ennek az ellentétnek. Az ókori oszlopok terhet hordoznak. A görög építészetet a nehézkedés törvénye uralja, aláveti magát és engedelmeskedik neki. A gótikus építészet ennek éppen az ellenkezője: szakadatlan harcot vív a nehézkedés törvényével, amelynek ellenszegül, kiváltva azt az élményt, melyet a természetfeletti tér megtapasztalása jelent. De hogyan éri ezt el? A nehézkedési erőt nem lehet megkerülni, a gótikus katedrális is kőből van! Semmit nem látunk a gótikus főhajó falán, amit tartani kellene. Magasba szökő formák vannak. A boltozatot sem érzékeljük tehernek, hanem a felfelé törő vonalak összekapcsolódásának. A sajátos gótikus térarány meghiúsítja bármifajta nehézkedés látszatát. A gótikus falszerkezet szellemessége abban rejlik, azért nem omlik össze, mert a fal megtámasztásául szolgáló teljes apparátust kívül helyezték el, így az belülről láthatatlan. A főhajó fala a román stílusnál egységes tömeg, míg a gótikában plasztika. Úgy tűnik, mintha a főhajó fala a térháttérburkolat előtt emelt dombormű lenne. A térburkolathatást jelentősen befolyásolják a színes ablaküvegek optikai viszonyai.
15. A gótikus székesegyházak kívülről is megdöbbentően szépek. A kívül alkalmazott támasztó apparátus is hozzájárul ehhez, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy e támpillérek az uralkodó szélirány szerinti megfelelő oldalon erősebb szerkezetűek. A gótikus katedrális a középkori technika és kézművesség csodája. A technika a kora gótika korában még képtelen lépést tartani a művészi gondolat szárnyalásával. A klasszikus gótika korában már megvalósult a technikai kivitelezés és a művészi követelmény teljes összhangja. Az alkotó építészek nem egyszerűen mérnökök, hanem művészek voltak, akik a legmagasabb fokon valósították meg feladatukat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ezen rendkívül merész tervek alapján épült katedrálisok immár 800 éve állnak. Csak az emberi szellem romboló ösztöne árthatott nekik, például a francia forradalom idején, amikor az egyik gótikus katedrálist földig rombolták úgy, hogy nyoma sem maradt.
16. A katedrálisokat jól szervezett építőműhelyek alkották, ahol a vállalkozói pénzügyi, adminisztratív feladatok elkülönültek az építészeti feladatoktól. Erre feltétlen szükség volt, hiszen több emberöltőn át tartó építkezésekről volt szó. Így a stílusváltozások is beépültek a műbe, ez több katedrális teljesen különböző tornyain a legszembetűnőbb. A kor embere számára nem a külső látvány, hanem a belső harmónia számított.
17. A párizsi Notre Dame alapkőletétele 1163-ban történt. A szentélyt 20 évig építették, majd újabb 20 évig tartott a hosszház építése. 1225-ben a homlokzat elérte a rózsaablak magasságát. A tornyok 1245-re készültek el sisak nélkül. 1250 után épültek a kereszthajó homlokzatai, vagyis akkor, amikor Aquinói Szent Tamás Párizsban volt magister, pedig az építkezés születése előtt több mint 70 évvel kezdődött. Mindenesetre az eredményt szemlélve ez is hihetetlen kevés időnek számít. Gondoljuk el, hogy egy kisebb méretű üzletközpontot 1963-ban kezdenek el építeni, és a befejezése 2060-ra várható... Ez ma már különös és teljesen érthetetlen dolog. Abban a korban nem a mának éltek az emberek. Tulajdonképpen nincs mivel összehasonlítani világunkban a gótikus katedrálisokat, ma még csak megközelítőleg hasonló dolgot sem találunk.
18. A román korban olyan vastag és erőteljes falakat alkalmaztak, hogy azt az egymásra helyezett kőtömbök tömege megtartotta. A sajátos gótikus megoldás abban rejlik, hogy a fal valamennyi megtámasztási pontja kívülre került. Az építészeti fejlődés egyértelműen jelzi, hogy előbb lett megálmodva a gótikus belső tér, és csak ezután gondolkoztak a megvalósítás technikai kivitelezésén.
19. Egy gótikus katedrálist átlagosan 1800 szobor díszíti, melyek az emberiség teljes történetének bemutatására vállalkoznak. A szobrok szinte lebegnek az oszlopok előtti térben, egy távoli világból valóknak látszanak. Ábrázolva van Cicero, Arisztotelész, Euklidész, Ptolemaiosz, Pythagoras, stb. is, mint a tudományok megtestesítői. A hónapok olyan emberalakok, melyek az adott időszak mezőgazdasági munkáit végzik. Kiviláglik, hogy a hit az igazi valóság, mely a teljesség az összetartozás alapja, tehát nem magánügy. A szobrok és üvegablakok világtörténelmet közvetítenek, Krisztus-központú világképet, egy művészileg tökéletesen kivitelezett kozmikus rendszert, melyet a megformálásnak ugyanaz a nagyszerűsége jellemez, mint ami az építészetnek is a sajátja. Az arisztotelészi gondolkodás eredménye, hogy az alakok nem az ideák merev képmásai, mint a bizánci ikonokon (platonizmus), hanem elő alakok. Megjelenik a lélektani ábrázolás, az arcokon tükröződő lelki rezdülések, hangulatok: aggódás, kétség, remény, tétovaság, stb. láttatása. Azonban nem az ember van a középpontban, mint majd a reneszánsznál, mely azután ebből kiindulva rendezi be a világot. A gótikában az emberek Istenre vonatkoztatottsága látható, lényegében az emberiség történetét keresztény üdvtörténetként értelmezi és szemlélteti. Az Istenanya ábrázolása is megváltozik. A trónon ülő Máriát karján a gyermek Jézussal felváltja az álló Istenanya. A gótika teszi Máriát mint a mennyek királynőjét a székesegyház bejáratába. Az Istenanyát nem magasztos szigor jellemzi, mint a keleti ikonokon, hanem egy barátságosabb kép, ahol rögtön látjuk: ez a nő - anya. Ahogy Krisztus felvéve emberségünket, szenvedésében az ember szenved, úgy Szűz Mária esetében is az emberi tulajdonságok jelennek meg. A középkor embere az életet lélekben élte meg, az örök élet, az üdvösség, az Istenhez tartozás, más szóval Isten dicsőítése szemszögéből fogta fel és értelmezte. Ez történik a gótikus katedrális összművészetében is.
20. Az üvegablakokon megjelenített alakoknak lényeges szerepük van a különös hatás elérésében, mely a gótikus katedrális belsejében fogad minket. Ezek a fényből született lények misztikus izzású jelekként áradnak szét a térben, és ezzel túlvilági érzést váltanak ki. Ez a képi világ tartalmilag és mennyiségileg is felülmúlja a szobrokét. Chartresban, ahol fennmaradt az eredeti fényhatás a 186 ablakból 152 a korabeli. Minden egyes ablakot külön-külön adományoztak, és mindegyikre fel van írva, hogy ki volt az adományozó, Chartres grófjától a szatócsok céhéig, Szent Lajos királytól a vízhordókig mindenki. Soha többé, egyetlen adekvátabb műfajban sem világosodott meg legenda annyira, mint a gótikus üvegfestészetben. Az itt megfestett Legenda Aurea-nál hatásosabb el sem képzelhető. A gótikus katedrális ablakai egy zárt ikonográfiai programot tartalmaznak. A színeket úgy rendezik el, hogy különösen is támogassák és erősítsék egymást. Az üveglapok alakja, a vaspántok, a keret és a rácsozat különféle mértani alakzatai mind megtervezett a hatás növelése céljából, rímelve az egész épülettel. Az ablakok meghatározó háttérszíne az anyagtalannak ható gótikus kék. A kék és a vörös a döntő, párosulva a sárgával és zölddel (sőt fehérrel és feketével is), olyan elemi mértékben hatja át a katedrális terét, abban szabadon áramolva, erősödve, halványulva, alkonyatkor mégegyszer felragyogva, mely páratlan a művészet egész történetében.
21. Az európai keresztény templomnak nincs egységes szakrális építészeti stílusa. Ez az oka a stílusváltozásoknak az ókereszténytől a barokkig, ami a szellemi irányultság változásait jelenítik meg. Az Egyház spiritualitásának vannak állandó, de változó rétegei is, vagyis az állandó hit változó formában fogható fel, mely biztosítja az élénk szellemi életet, és így megóv az életidegen megmerevedéstől. Minden korszak a hit igazságai tekintetében másra teszi a hangsúlyt, és ez az ami megjelenik a művészetben is. Tulajdonképpen ez a hangsúlyváltás a változó mozzanat. A katolicizmust mozgó, vagyis élő állandóság jellemzi. A gótikában Krisztus emberi oldala domborodik ki. Már nem az utolsó ítélet bíráján van a hangsúly, hanem az emberiségért szenvedő könyörületes Jézuson. A gótikával elkezdődik egy olyan korszak, amikor a belső látásban feltáruló valamennyi összefüggést megjelenítik szimbólumok és allegóriák által. A gótikus katedrális ezen allegorikus-szimbolikus kifejezésmódja a Szentíráséval elsősorban Jézus példabeszédeivel azonos. A gótikus katedrális minden részletének mélyreható jelentése van. A súlytalannak tűnő falak, a földöntúli fény, mind arra irányul, hogy mintegy előkép, érzékeltesse a mennyei dicsőséget. Az újkor, a reneszánsz eljöttével a képzőművészeti alkotások effajta jelentésbeli értelmezésének bealkonyult.
Részlet A középkor és a 21. század című írásomból.