Egy úgynevezett politikai párt, amely arról híres, hogy csak régi zenét játszik kizárólag eredeti, régi hangszereken, és repertoárján csak a Horthy-korszak és a rezsiköltség szerepel, néhány éve fennállásának legnagyobb sikerét aratta. A taps csak akkor szűnt meg, amikor a pártnak már egyetlen ráadás sem maradt a repertoárjában. A politikusoknak csak később árulták el, hogy a süketek, vakok és némák országában játszottak.
Thomas Bernhard után szabadon.