A torony

A versenyzőknek egy magas torony tetejére kell feljutniuk. A győztesé lesz a hatalom. Tátott szájjal és előrenyújtott karral rohannak felfelé. Fantáziájának köszönhetően a kihívó nagyobb gyorsaságot tud elérni, mint a szellemileg korlátolt címtartó. Fontos megállapítanunk, hogy a kihívó, habár nyolc-tíz lépéssel a címtartó mögött kaptat felfelé, valójában tizenöt-húsz lépcsőhosszal előtte jár. Ám az alaposan elhízott címtartó teste betölti az üreget, elhaladni mellette nem lehet. Nehezen, lihegve mászik felfelé és ismét ő győz. Ekkor azonban a maga okozta káosz halálos rémülete elől totalitárius tébolyba menekül. A versenyt betiltja, a tornyot, mint szükségtelen és költséges dolgot, leromboltatja. A következő évben épített egy látszattornyot, ami a sötétség előfoka, és ezt világosan látni rajta. Itt látszatversenyeket rendeznek látszatversenyzőkkel, ahol minden résztvevő a címtartó megbízottja, minek folytán most is, és mindig, és örökkön örökké ő győz. Hagyjuk?


Thomas Bernhard után szabadon.