Egy hajléktalan

Egy hajléktalan, aki születésétől kezdve húsz évig a szomszédos házban élt, és akit elköltözésük után édesanyja előttem ismeretlen okból új lakásukból kirakott, tegnap este házunk kapujában a földön ült. Időbe telt, amíg a csöndes, udvarias fiatalembert roncsaiban felismertem. Szeretne bejönni a lépcsőházba, mondta, aludni akar. Mit csináljak? Nemrég még mentőt hívtam volna, most azonban nem merek, meglehet életvitele miatt elítélnék. Beengedtem hát, ami ugyan nem megoldás, de az adott helyzetben ez tűnt a legmegfelelőbbnek. Remélem a hajléktalanok bújtatása még nem bűncselekmény.