Tüntetés

Jóllehet mindig utálatosnak tartottam a tüntetéseket és valójában gyanúsnak a tüntetésre járó embereket, mégsem menekülhettem meg attól, hogy egyszer kimenjek a Kossuth térre, és kísérőm, egy teológiaprofesszor kívánságára ott ácsorogjak a Parlament előtt és figyeljem, amint kísérőm az e célra magával hozott pénzzel megdobálja a politikusokat. A teológiaprofesszor, régi diáktársam, aki felkért, hogy tartsak vele a Kossuth térre, idővel az egész magával hozott tetemes összeget odadobálta a politikusok felé, mikor is a politikusok a maguk oldalán hirtelen összekaparták a földön szétszórt pénzt és a kordonon át felénk nyújtották. A teológiaprofesszor és én úgy megrémültünk a politikusok váratlan magatartásától, hogy egy szempillantás alatt sarkon fordultunk és a legrövidebb úton alatt elhagytuk a Kossuth teret.


Thomas Bernhard után szabadon.