"Moosprugger professzor elmondta, hogy kiment egy kollégája elé a Westbahnhofra, akit csak levelezésből ismert, személyesen nem. Tényleg másvalakire számított, mint aki a Westbahnhofra ténylegesen megérkezett. Mikor felhívtam rá Moosprugger figyelmét, hogy mindig valaki más jön, mint az, akire számítottunk, felállt és távozott egyes-egyedül avégett, hogy összes kapcsolatát, amit életében kötött, megszakítsa és feladja."
Thomas Bernhard, aki ezt a történetet feljegyezte, és aki engem nem ismert, és akit én sem ismertem személyesen, soha még csak nem is láttuk egymást, ezt a történetet rólam írta, ténylegesen engem akart nyilvánosságra hozni. Ezért amikor a történet sok más hasonló történettel együtt "A Hangimitátor" felirattal egy zöld dossziéban hozzám került, az egészet úgy ahogy volt elégettem. A bejelentő ellen rágalmazás és jogosulatlan adatkezelés vádjával nyomozást rendeltem el. Utasítottam a legfőbb ügyészt és a belügyminisztert, hogy tüntessék el az ügyet a bejelentővel egyetemben. A dolgot a nyilvánosság számra megfelelően kell tálalnunk, a legfontosabb hogy a bejelentőt őrültnek sikerüljön beállítanunk. Erre a célra megalapítottam a Magyar Krónika című lapot. Kerényi Imre százas listáján szerepel egy név: Franz Kafka. Őrá fogom bízni a per megírását. Most pedig megyek, tovább kovácsolom népem sorsát.