Diáktüntetés

A tudás bölccsé nem tesz
Hoffmann Rózsa levele a Hallgatói Hálózat tagjaihoz (2012. december).


1. Minden ember természete szerint tudásra vágyik; de az Állam félelme nélkül mi haszna a tudománynak?
2. Bizony sokkal jobb az alázatos szakmunkás, aki az Államnak szolgál, mint a kevély tudós, aki magáról elfeledkezve, az ég forgásán töri a fejét. Hagyjanak fel tehát a túlságos tudásvággyal, mert abban nagy szórakozottság és csalódás rejlik.
3. Sok minden van, aminek tudása semmi hasznára nincs az embernek, és nagyon helytelen, ha valaki másra ügyel, semmint az Állam javára.
4. Mennél több tudás birtokában vannak, annál súlyosabb ítélet vár önökre, ha nem az Államnak szolgálnak. Ne örüljenek tehát tudásuknak, hanem inkább féljenek az önöknek juttatott diákhitel miatt.
5. Ha diplomát akarnak szerezni, örülniük kell annak, hogy fogaskerekek lehetnek az Állam gépezetében, és semmibe sem nézik önöket.
6. Boldog az, akit az Állam maga taníttat, állami szolga lesz abból.
7. Boldog továbbá az, akit maga az élet tanít, ezért a diploma megszerzését egy év közmunkához kötjük.
8. Mit használ a felsőoktatásról való vitatkozás? Esztelenség ártalmas ügyekbe avatkozniuk. Ugyan mi dolguk a törvénnyel és a Kormány munkájával? Akinek a Kormány döntése szentírás, az sok kételytől és vitától megszabadul.
9. Senki sem ítélhet helyesen a Kormány jóváhagyása nélkül.
10. Az alázatos önismeret biztosabb az állami karrier útján, mint a tudományok mély kutatása. Nem vétek a tudás vagy bármely egyszerű ismeret, mert az az Állam ajándéka, de mindig többre becsülendő az engedelmes és erényes élet.
11. Bárcsak olyan szorgalmasak lennének a bűnök kiirtásában, mint a Kormány kritizálásában, bizony nem volna annyi botrány az egyetemeken, sem annyi fegyelmezetlenség a kollégiumokban.
12. Bizony, ha eljön a vizsga napja, nem kérdezzük, mit tudnak, hanem mit cselekedtek; sem azt nem vizsgáljuk, milyen szépen beszélnek, hanem milyen engedelmesen élnek.
13. Kérdezem önöktől: ugyan hol vannak most azok a tanárok, akik népszerűek, de engedetlenek voltak? Állásuk már másokra szállott, és nem tudom, gondol-e reájuk valaki? Nemrég még látszottak valaminek, most meg mindenki hallgat róluk.
14. A képzelődés a külföldi munkavállalásról sokakat megcsalt. Igaz, mindenki örömest cselekszik a maga esze szerint, de bizony szükséges a magunk tetszését megvetnünk az Állam kedvéért.
15. Túlságosan ne bízzanak a saját véleményükben, hanem bízzák magukat a Kormány intézkedéseire. Szembeszállni a Kormánnyal egyszerűen csacsiság.
16. Amennyire lehetséges kerüljék az emberek társaságát, mert sokat árt a tanulásnak, akárcsak az állami ügyekbe való avatkozás, történjék bár tiszta szándékból. Szeretném ezért, ha a hallgatók nem járnának az emberek közé.
17. Önök, ha tudnak is valamit és legyenek bár jó felfogásúak, tartsák szem előtt, hogy sokkal több van, amihez nem értenek. Ne szerveződjenek, vallják be inkább tudatlanságukat.
18. Tudomásul kell venni, hogy a törvénykezés állami feladat. Művelt ember az Állam akaratát cselekszi, és a maga kívánságaival felhagy. Nem kell minden szónak sem minden ötletnek hinni, hanem türelemmel várjanak a Kormány döntésére.
19. Az ember gyarló, hamarabb mond és hisz rosszat a Kormányról, mit jót. A tökéletes hallgató azonban nem hisz minden beszélőnek, mert tudja, hogy az emberi gyarlóság hajlik a gonoszságra. Nagy bölcsesség a cselekvésben nem hirtelenkedni, és nem ragaszkodni makacsul a magunk tetszéséhez.
20. Nagy bölcsesség el nem hinni akárki szavát, sem a hallott és elhitt dolgokat mindjárt a Facebook-on megosztani.
21. Az oktatási államtitkárságtól kérjenek tanácsot, és iparkodjanak tőlünk tanulni, semmint saját véleményüket követni.


Kempis Tamás után szabadon.


Diáktüntetés