Zsidó

Leült a padlásfeljáró lépcsőjére. Szeretett itt ülni és maceszt rágcsálni. A bolti zacskóra ugyan pászka volt írva, de ő még nem tudott olvasni. Nevelő nagyapja hívta így ezt a ropogós ételt, ám kulturálisan ő sem volt zsidó, csak születésileg. Ott ült a lépcsőn germán-szőkén, mintha a kis Habsburg Ottó lenne. Mit eszel kisfiam? Az egyik szomszédnéni állt előtte. Maceszt válaszolta. Úgy!? Maceszt... Hangja megvetéssel és gyűlölettel volt teli. Semmit nem értett. Hogyan is érthetett volna bármit, hiszen ő magyarországi német, ráadásul akkor még a zsidó szót sem ismerte. De azért egy életre megmaradt benne. Azután a középiskolában a tanár belemarkolt a hajába, mert nem volt előírás szerint nyírva: "birka", az osztály röhögött. A padszomszédja újra meg újra a radírjára írta, hogy Juden, és az órán tűvel szurkálta egy tanéven keresztül. A tornaórán az ügyetlenek közé tartozott, ezért az úgynevezett "auschwitzi-brigádba" került. A passzív ellenállás elég ok volt arra, hogy távoznia kelljen az iskolából. A legkülönfélébb helyeken dolgozott. Teherpályaudvaron, üzemben, a Nyugatiban, könyvesboltban, kertészként, éjjeliőrként, villamosvezetőként; megismerte a népet. Többször jóindulatúan elmagyarázták neki, hogy nem kell annyira dolgozni, mert akkor mindenkinek úgy kellene. "Miért beszélgetsz azzal, nem látod, hogy cigány?" Zsigerből utálják itt a cigányokat a zsidókkal együtt. Csak az utóbbiakat nem ismerik fel oly könnyen. Egyébként meg az a zsidó akit annak mondanak, és az cigány, aki szegény. Már egészen máshol elmagyarázták neki, hogy a cigányokkal nincs mit kezdeni, mert genetikailag hibásak, és a magyar a legtoleránsabb nép a világon, ha mégis volt itt valaha valami rossz, azt a nem-magyarok tették. Identitása szerint germán származású, magyar anyanyelvű európai. Turáni vér is van benne.