1. Joachim Ritter 1903-ban született Hamburgban egy köztiszteletben álló orvos fiaként. 1925-ben doktorált, majd 1932-ben habilitált a Hamburgi Egyetem Filozófia Intézetében. Marxista művek tanulmányozásával foglalkozott, így nem meglepő, ha nemzetiszocialista jellemzésében (1933) ez állt: "kifejezetten liberális, erős vonzódással a szélsőbaloldal iránt." A Gestapo házkutatást végzett nála, és könyvtára egy részét lefoglalták. Ennek ellenére elvetette az emigráció gondolatát, mert úgy vélte, filozófusként Nyugaton anyagilag nem tudná fenntartani magát, csak a náci Németországban.
2. Ritter felesége Maria Johanna Einstein 1928-ban balesetben meghalt. Ennek ellenére ez a házasság, mivel felesége zsidó volt, a nemzetiszocialisták szemében "az ösztönök rendkívüli hiányáról tanúskodik, ami egy filozófusnál, akinek aktívan segédkeznie kell a nemzetiszocialista világnézet felépítésében, különösen súlyosan esik latba." Anyagilag igyekeztek ellehetetleníteni, Ritter rendkívül súlyos helyzetbe került.
3. Ekkor ajánlotta fel Karl Schlechta, a Nietzsche-kiadás vezetője, hogy legyen tudományos munkatárs Weimarban. Erre nem került sor, mert a Birodalmi Nevelési Minisztérium kinevezte "újszerű docensnek". Ez rendezte anyagi helyzetét, és megnyílt előtte az egyetemi karrier lehetősége. Rittert 1937. május 1-től az NSDAP immár párttagjelöltként tartotta nyilván. Ritter vállalta, hogy a pártban tömbvezetőként aktívan fog politikai tevékenységet folytatni.1939-ben nyilvánosan hordta párttagjelvényét. Ennek ellenére nem bíztak benne, úgy vélték, hogy "nem távolodott el régi liberális-marxista-filoszemita belső beállítódásától, csupán külsődlegesen változott meg, mert máskülönben nem lett volna maradása az egyetemen."
4. 1945 után azzal indokolta belépését a náci pártba, hogy az egyetemen kívánt maradni, és mert "oly erős vonzódás töltött el a tudományos hivatásom iránt", és ebben úgy látszik az sem zavarta, hogy náciként kell élnie és alkotnia. Tény, hogy "munkáiban nincsenek érintkezési pontok a nemzetiszocialista világnézettel" (jellemzése 1939-ből). Ennek ellenére karrierje meredeken ívelt felfelé. 1941-től a Birodalmi Nevelési Minisztérium terven felüli professzorrá nevezi ki, 1943-ban meghívják Kielbe a filozófia tanszékre.
5. Ritter ekkor már a Rosenberg Hivatal fiatal filozófusreménységei közé tartozott. Részt vett a Rosenberg Hivatal által rendezett "Világnézet és filozófia" című rendezvényen (1939 március), amit válogatott filozófus-káderjelölteknek szerveztek. 1941-ben az SD a "politikailag pozitív professzorok" közé sorolta, ahol Hermann Noack csupán "politikailag közömbös" besorolást kapott. Ritter 1940 januárjától tisztként a keleti fronton harcolt. Különeljárás keretében haza akarták rendelni, de a hadi helyzetre való tekintettel ez végül elmaradt. Fogságba esett, ahonnan 1946 végén szabadult.
6. Ritter 1948 júniusában nácitlanítási eljárása után rendes professzorrá lett kinevezve Münsterbe, de már három szemeszterrel korábban megkezdte a tanítást. Ritter a háború után a Német Szövetségi Köztársaság legbefolyásosabb filozófusa, a liberális szellemiség megalapozója, a modern német eszme- és kultúrtörténet legjelentősebb alakja. Filozófiai iskolája a Ritter-iskola, nagy ellenfele Jürgen Habermas, mivel Ritter a német neokonzervativizmus vezető alakja volt. 1974-ben hunyt el 71 éves korában.
Irodalom
Jens Thiel: Fiatal filozófusok karrierútjai a nemzetiszocializmusban - Filozófia és nemzetiszocializmus kötetben. L'Harmattan, 2016.