1. Hermann Noack 1895-ben született Hamburgban kereskedő családban. Az első világháborúban önkéntesként angol hadifogságba esett. Szabadulása után Freiburgban tanult filozófiát mások mellett Martin Heideggernél és Edmund Husserlnél. 1923-ban a Hamburgi Egyetemen szerzett diplomát, két év múlva ugyanott habilitált. A hamburgi filozófiai szemináriumon tudományos segédmunkatárs. 1932-ben fizetésnélküli rendkívüli professzor Hamburgban. A többi német filozófushoz hasonlóan balliberális-demokrata volt, behatóan tanulmányozta Karl Marx Párizsi Kéziratait. A Hamburgi Egyetem liberális miliőjébe pontosan beleillet.
2. A náci hatalomátvétel tudományos karrierjét veszélyeztette, Noack azonban bámulatos gyorsasággal igazodott az új rendhez. 1933 nyarán belépett az SA-be, egy SA-ezred oktatási vezetője. Buzgó náci, 1938-ban az általános felvételi tilalom feloldása után felvették az NSDAP-ba, méghozzá 1937. május 1-jéig visszamenőleg. Nemcsak az SA docenstáborokat végezte el, hanem aktív a politikai szakmai társaságokban. Kinevezik az SA bajtársi egyesület vezetőjévé, és a hamburgi SA helyettes oktatásvezetőjévé.
3. Mindezek ellenére eleinte nem bíztak benne, nem tartották hithű nácinak, csupán opportunistának. Jellemzésében "megbízhatatlan elem" szerepel, csak 1938-ra lett elfogadott, és elismerték "valóban belső fordulatát". Megbízták a Hamburgi Egyetem Filozófia Intézetének vezetésével, amivel élethosszig tartó jó fizetés járt. Mindez munkásságán is meglátszott. Immár olyan témákat dolgozott fel, mint "Rosenberg és a német filozófia jövőfeladata", illetve "Németország vezetési feladata Európában". Meglátása szerint a filozófiában "a faji gondolat uralkodó helyet" foglal el.
4. Amíg Hamburgban a docensi testület továbbra is bizalmatlan vele, addig 1939-ben a Rosenberg Hivatal bevonja munkáiba. Miután dicsérő cikket ír Rosenbergről tagja lesz a Rosenberg Birodalmi Vezető Bevetési Csoportjának (1942-43, Párizs). A "bolsevista filozófia" szakértőjeként átkerül a Wehrmachthoz, de továbbra is kapcsolatban marad a Bevetési Csoporttal. A Rosenberg Hivatal 1944 augusztusában elérte, hogy megkapja a "katonai szolgálatra igénybe nem vehető" státust, ami igen ritka privilégium volt.
5. 1944-45 telén a Hamburgi Egyetemen tartott előadásai mellett a Rosenberg Hivatalban közreműködött a szolgálati használatra szánt politikai-világnézeti oktatást célzó antiszemita brosúra megírásában, és aktív tagja volt a "a bolsevista világveszélyt kutató munkaközösségnek", mint marxizmus-szakértő. Egy majdani Bolsevizmus Kutató Intézet filozófiai osztályának vezetőjévé jelölték ki, amely része lett volna a meglévő egyetemekkel szembeni "ellenegyetemnek".
6. A háború után az elsők között bocsátották el a hamburgi professzorok közül (1945 augusztus), azonban hamarosan rehabilitálták. Szimpatizánsból 1950-ben felmentett kategóriába került. 1952-től az Evangélikus Akadémia főállású tanulmányivezetője, 1956-tól a Hamburgi Egyetem felmentett rendkívüli professzora, nyugdíj-, és tanítási jogosultsággal. Kutatásaiban visszatért 1933 előtti témáihoz, tanárai, Ernst Cassirer és Albert Görland műveinek kiadását gondozta. A hidegháború alatt keresett előadó volt, mint marxizmus-szakértő. 1977-ben 82 évesen hunyt el Hamburgban.
Irodalom
Jens Thiel: Fiatal filozófusok karrierútjai a nemzetiszocializmusban. - Filozófia és nemzetiszocializmus című kötetben. L'Harmattan, 2016.