1. Mivel Nietzsche Isten halott mondására utaltam, azt ateizmusnak fogják fel, mert bírálóim szerint, aki tapasztalta Isten halálát, az isten-telen. Mivel az emberiség számára magasrendű és szent dolgok ellen szóltam, ezért bírálóim szerint filozófiám felelőtlen és romboló nihilizmus. Rákérdezek a létezőben lévő létre, ezért úgy vélik megtagadom az igazi létezőt, tehát a nem-létező oldalára állok, és ezáltal a puszta semmit prédikálom a valóság értelmeként.
2. Szólok a humanizmusról, a logikáról, értékekről, világról, Istenről, s szólok ennek az ellentétéről. A megnevezetteket pozitívumként ismerik, és annak is veszik, ami pedig ellenük szól, ha nem is tudják miért, de rögtön annak tagadásaként értelmezik, és ez automatikusan negatívat és destruktívat jelent a szemükben. A sokat emlegetett logika és ratio alapján úgy vélik, hogy ami nem pozitív, az negatív, és azonnal elvetendőnek tartják. Olyannyira eltelnek a logikával, hogy rögtön mindent vele ellentétesnek, és ezért elvetendőnek tartanak, mindent ami nem egyezik az általános vélekedés tespedtségével. Ám az effajta logika nihilizmusba torkollik.
3. A valaminek az ellentéte miért lenne szükségképpen negatív? A közvélekedés azért tartja annak, mert az elgondoltat mint pozitívat tételezi, és ebből kiindulva az ellentétét negatívnak nyilvánítja. Az ilyen eljárás titkon vonakodik attól, hogy az előzetesen kigondolt pozitívat fontolóra vegye. A logikusra való állandó hivatkozás azt a látszatot kelti, mintha gondolkodnánk, miközben épp feladjuk azt.
4. A humanizmus ellen szólni semmiképp sem jelenti az inhumánus védelmét, hanem másfelé nyit kilátást. Az értékek ellenében történő gondolkodás nem állítja, hogy mindaz, amit értéknek nyilvánítanak (kultúra, művészet, tudomány, emberi méltóság, világ, Isten) érték nélküli lenne. Végső soron annak a belátásáról van szó, hogy éppen valaminek értékként való megjelölése megfosztja a dolgot méltóságától. Érthetőbben: ha valamit értéknek tekintünk, akkor az az emberi megítélés függvénye lesz. Minden értékelés szubjektívvá tétel. A létezőt nem engedi lenni, mivel az értékelés a létezőt csupán tevékenysége objektumaként engedi érvényesülni.
Martin Heidegger (Levél a humanizmustól)
Szerkesztett részlet.