Semjén Zsolt szerint antropológiailag bennünk van a vadászszenvedély. Őbenne meglehet, gondolom a dögevés és a fára mászás is. Ez számára az ősök öröksége, valláserkölcsi kötelesség. Véleménye szerint a természet tönkretevője az, aki ipari parkká teszi a környezetet, mint az a kormány, amelyben ő a miniszterelnökhelyettes. A vadászat mindig a gazdagok kiváltsága volt, de eddig még nem kerekítettek ideológiát is hozzá. A vadászat az urizálásról és a pénzről szól. Ketrecben tápon nevelt fácánokról, amelyeket szabadon engedve jó pénzért lelövetik. Kétféle vadászat van. Az egyik ez, a természeti terrorizmus, a másik a vadgazdálkodás. Összekeverni a vadászatot a vadgazdálkodással demagógia. Fekete István, a nagy vadász tudta, hogy nincs ez jól így.
Thomas Bernhard:
A vadászok sose voltak a barátaim. Sosem kedveltem a trófeákat, a trófeakultusz mindig is taszított, a vadászatot pedig szívem mélyéből elutasítottam és megvetettem. A vadászok előkelő modorban érintkeznek, személyeskedő viccekkel és fejük felett lóbált pálinkásüvegekkel szórakoznak. A vadászok mindig csak letámadtak hivalkodó, fölényeskedő stílusukkal, hangos, italtól érces hangjukkal. A vadászok általában nem öregszenek meg, hamar lerobbannak, elisszák az eszüket. Már negyvenévesen egyensúlyzavaraik vannak. Többnyire a faluban találni őket, ahol is kibiztosított fegyvereik körül ücsörögnek hájasan valamelyik fogadóban, s abszurd politikai nézeteiket hangoztatják. A vadászok mindig is fanatikusok voltak, ténylegesen bizonyítható, hogy a világ összes szerencsétlenségének jó része a vadászokra vezethető vissza, a diktátorok szenvedélyes vadászok voltak, akik a vadászatért mindent odaadtak volna, akár saját népüket is meggyilkolták volna a vadászatért, amint azt, ugye, nem egyszer láttuk. A vadászok voltak a fasiszták, a vadászok voltak a nemzetiszocialisták.
Kioltás, 124-128. oldal. Kalligram, 2005.