A kormány a járvány kezdete óta szakadatlanul hangoztatja, hogy azért nem teszi kötelezővé az koronavírus elleni oltást, mert "ez egy szabad ország", ahol "mindenkinek joga van rosszat akarni magának". Ha most mellőzzük azt a keresztény teológiai tételt, hogy nincs joga, amit illene tudnia egy önmagát kereszténynek valló kormánynak és államnak, akkor is kijelenthetjük, hogy szabad országnak azt az országot nevezhetjük, ahol az emberek szabadon élhetnek, ahol nem kényszerítik őket egy bizonyos életformára, ahol nem tiltják nekik, hogy önmaguk lehessenek, ahol lehet viccelődni a nemzeti jelképekkel, ahol van munkanélküli segély, lakhatási jog, de nincs homofób törvény, nem tiltanak be életmentő programokat, és ahol nem kényszerülnek lakásokba az emberek, nincs korlátozva mindennapjaik azért mert járvány van. A szabad országban ugyanis beoltják az embereket, hogy szabadon élhessenek. A kérdés akörül forog, hogy mennyire fontos az emberi élet. Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy egyáltalán nem fontos, különösen nem az ha szegény ember életéről van szó. Beoltatni minden embert nyilván nem olyan kifizetődő, mint újjal mutogatni az oltatlanokra, bűnbaknak megtenni őket, hogy érvényesüljön az oszd meg és uralkodj elve.