Ilyen és ehhez hasonló filozofikus gondolatokkal átszőtt önéletrajzot írt Christian "Flake" Lorenz a Rammstin billentyűse. Ugyanígy szövi át a humor is, ráadásul a szerző kimondottan jól ír. "Kedvenc hónapom a november. Imádom, amikor végre lehűl az idő, nyirkos köd lepi el az utcákat és a fák előremeresztik fekete ágaikat és úgy sorakoznak az út mentén, mint a madárcsontvázak."
A kötet eredeti címe Der Tastenficker (billentyűbasztató), ami az egykori NDK-ban szintetizátoron játszó vendéglátós zenészt jelentett. A magyar címet Villanycigány kevésbé tartom szerencsésnek.
Amint a borítón is olvashatjuk "vigyázat, ez NEM Rammstein-könyv", hanem Christian Lorenz életútja. Dokumentumértékű betekintést nyújt az NDK 70-80-as évekbeli mindennapjaiba, ahogyan azt egy gyerek, illetve egy kamasz, a fiatal felnőtt látta. Az elsődleges helyszín Kelet-Berlin, de a vidék is bejárásra kerül. Kisgyerekként valamelyes időt magam is eltöltöttem ebben az országban, rokonoknál egy Karl-Marx-Stadt (ma Chemnitz) közeli kis településen (Kemtau) az Érchegység lábánál. Vajon elhaladt-e arra a rendszeresen gyalogtúrázó Lorenz család?
Háztartásbeli édesanyját szakértelme miatt alkalmilag foglalkoztatta egy múzeum, ahová kisebbik fiát is magával vitte. Ha anyja el volt foglalva az ötéves Lorenz tartotta a tárlatvezetést, a szöveget kívülről tudta.
A könyv bemutatja az NDK rockéletét, csoportosítva a zenekarokat a hatalomhoz való viszonyuk szerint.Lorenz a Feeling-B (a B Berlint jelenti) az ország legfontosabb punk zenekarának tagjaként bejárta nemcsak az NDK, hanem Lengyelország és Magyarország területét is.
Zenei alapvetése a következő: "Meglátásom szerint zenélés közben nem az a fontos, hogy virtuóz módon őrült hangzuhatagokat adjunk ki magunkból, hanem inkább az, hogy milyen módon nyilvánulunk meg a zene segítségével és hogyan juttatjuk el érzelmeinket a hallgatókhoz." (170. oldal.)
Természetesen szóba kerül a Stasi, az NDK állambiztonsági szervezete, amely mindenhol jelen volt, így az összes zenekart is megfigyelték. A határok megnyitása azután nyilvánvalóvá tette a nyugatnémetek teljesen eltérő látásmódját. Az NSZK egy teljesen más világ volt, tökéletesen más emberekkel, Lorenz számára ellenszenves mentalitással. Az újraegyesítéskor a lakbér 65 keleti márkáról pillanatok alatt 600 nyugati márkára emelkedett. Keleten ugyanakkor, vagy talán éppen ezért "rövidesen túl sok lett a náci". Lorenznek különféle praktikákkal és bujkálással sikerült a katonai szolgálatot elkerülnie.
Hosszan ír az autókról, ami a hobbija, sőt egy időben megélhetése is volt. Nem műszakilag érdekli a dolog, ahhoz nem ért, hanem esztétikailag a nagyméretű veteránautók. A Trabanthoz számára a csóró nyárspolgár képzete kapcsolódott, ami ráadásul nem is volt olcsó. Első kocsija egy Zaporozsec volt. A márka gúnyneve a T34 Sport, mert a hangja valóban a T34-es tankéra hasonlított. Kedvenc autója a Mercedes 123, 230 TE.
Szabadidejében szeret szépirodalmat olvasni, illata miatt hagyományos könyveket, soha E-könyvet. Véleménye szerint a könyv a legszebb ajándék.
A Rammsteinről valóban nincs egy árva szó sem, annak ellenére, hogy a tagok fele a Feeling-B-ből érkezett, ám vannak utalások, mindig lehet tudni, épp társairól van szó. A történet valójában a Rammstein megalakulásával véget ér, ám az ő személyes jellemábrázolása nem, a világhír következményeivel is megismerkedhetünk. De ír fiatalkori alkoholizmusáról is. A könyvet Christian "Flake" Lorenz festményei és fotói illusztrálják, méghozzá hatalmas mennyiségben. Mindenképpen érdemes elolvasni, nemcsak Rammstein rajongóknak.
Flake: Villanycigány. Minden, vagy legalábbis amire emlékszem. Puha kötés, 307 oldal. Cser Kiadó, 2019
.