Bengáli

Az 50-es években a súlyos villamoshiány következtében a BKV jogelődje házon belül kifejlesztett (1961) egy saját közúti vasúti járművet (villamos), közkedvelt nevén a Bengálit. A jármű egy 50 tonnás csuklós villamos, amely forgalomba állásakor a hatvanas évek elején is már elavultnak számított, ennek ellenére 2014-ig közlekedett (Debrecen). Ez a típus szolgált a vidéki villamos közlekedésben (Miskolc, Szeged, Debrecen), ezért a Bengáli központja Debrecen lett. A városban három típusa üzemelt. Az első legrégebbi prototípus az egy vezetőállású, egy oldalon háromajtós jármű (Debrecenben 200-as pályaszámú sorozat). Ennek továbbfejlesztett változata a két vezetőállású, de szintén egy oldalon három ajtós változat (Debrecenben 300-as pályaszámú sorozat). A legmodernebb a két vezetőállású, és mindkét oldalon három vagy ötajtós változatok (Debrecenben 400-as pályaszámú sorozatok). Debrecenben összesen 36 darab Bengáli állt forgalomban. Szükség is volt rá, mert a 90-es évek közepéig szinte csak az 1-es villamossal lehetett eljutni a Nagyerdőnél lévő intézményekbe (Egyetem, Klinika, Gyógyfürdő, Állatkert), ugyanakkor gondolni kellett a műszaki okok miatt ideiglenesen kiesett járművek pótlására is. A járművek hátulsó részükben eredetileg jegyárusító pulttal is rendelkeztek, ám ezeket a 70-es években a jegykezelő készülékek megjelenésével megszüntették. A 90-es években Ganz villamosokkal kezdték meg a régi elavult járművek cseréjét. Mivel soha nem érkezett megfelelő mennyiség belőlük, így a buszvonalak Nagyerdőre vezetése miatt jelentősen ritkább villamos menetrendet sem tudták kiszolgálni, ezért hétköznapokon két Bengáli is járt a vonalon. 2014-ben a 2-es vonal beindulásával a Bengálikat CAF járművekkel pótolták, a ma már szintén elavult Ganz villamosok cseréje nem történt meg. A Bengálik ezzel befejezték működésüket, ma már csak nosztalgiajáratként közlekednek. Életem rövid villamosvezetői korszakában, 1988-89-ben mindegyik debreceni Bengálit vezettem.