Az általános akarat a kormány valóságos cselekvéséhez tartja magát mint olyan bűntetthez, amelyet a kormány ő ellene követ el. A kormánynak ugyanakkor semmilyen bizonyíték sincs a kezében, amely az ellenzékiek bűnösségét nyilvánvalóvá tenné. A kormányzati tettekkel szemben csak ellenzéki szándékok állnak szemben. Ezért aztán a gyanú is elég, tehát aki gyanús az vétkessé nyilvánítattatik, annak minden jogi vonzatával együtt. A gyanú tehát egyenlő lett a vétekkel. Igen ám, de a lojálisokkal, az engedelmesekkel, a meggyőződésesekkel szemben mindig felmerül a gyanú, hogy hűségük csak látszat és nem valóságos, hogy csak megjátsszák magukat. Minél inkább hívőknek mutatják magukat, annál gyanúsabbak. A gyanú azonban épp most állapítottuk meg: egyenlő a vétekkel. Mindenki gyanús, aki él. Ebből következik, hogy ha már minden pénz és hatalom, minden erőforrás, az egész ország az övék lesz, és a gyanúsaktól már semmit nem lehet elvenni, csak az életüket, akkor nem marad más hátra, mint megsemmisíteni őket. A halál ugyanis az egyetlen dolog, amelyre nem lehet gyanakodni, egyszerűen azért nem, mert azt nem lehet tettetni. Ez a végkifejlet szükségszerű folyamat eredménye, amelyet a történelem számtalanszor igazolt, példa rá többek között Robespierre, Sztálin, vagy Rákosi. Éppen ezért a fülkeforradalom is előbb vagy utóbb fel fogja zabálni saját gyermekeit.
Hegel és Alain Badiou után szabadon.