Határvadászok

A határvadászszázadokat éppen most állítják fel a régiek helyére. Ugyanott fognak a vadra lesni, mint a régiek. Fiatalokból állítják össze, hogy szocializálódjanak. Parancsra emberekre vadászni. Menekültekre. Gyerekekre. A diktatúra elmélyítése.

A vadászok sosem voltak a barátaim. A vadászviselet vidéken már jó ideje úgyszólván nemzeti viseletté vált. Az embernek néha az a benyomása, hogy az egész magyar nép már csak vadászokból áll. Már Budapesten is ezrek szaladgálnak az utcán vadászszerelésben, ott is, ahol kizárólag komikus, groteszk és perverz. A vadászok mások barátai voltak, nem az enyémek, nekem ott voltak a kertészek. Magyarországon mindig is két tábor állt egymással szemben, a vadászoké meg a kertészeké. A vadászokat többnyire a falvakban látni, ahol kibiztosított fegyvereik körül ücsörögnek hájasan a kocsmában, s abszurd politikai nézeteiket hangoztatják, ami gyakran veszekedéssé fajul, majd persze, mint falun mindig, verekedéssel, következésképpen sérültekkel, sőt gyakran halálesetekkel végződik. A vadászok mindig is garázdák, kötekedők voltak. Ha valaki nem tetszik nekik, az első lehetséges alkalommal egyszerűen lelövik, s a bíróság előtt azt vallják, valami vadnak nézték. A magyarországi pertörténet bővelkedik ilyen vadászbalesetekben, az elkövető pedig többnyire figyelmeztetéssel megússza azzal a mottóval: akit vadász lő le, maga tehet róla. A vadászok mindig is fanatikusak voltak. Ténylegesen bizonyítható, hogy a világ összes szerencsétlenségének jó része a vadászokra vezethető vissza. A diktátorok szenvedélyes vadászok voltak, akik a vadászatért mindent odaadtak volna, akár a saját népüket is meggyilkolták volna a vadászatért, amint azt ugye nem egyszer láthattuk és láthatjuk. A vadászat hatalom, a vadászat világnézet. A vadászok voltak a fasiszták, a vadászok voltak a nemzetiszocialisták, és ma is azok. Magyarországon diktatúrák idején mindig a vadászok vitték a szót, amint ma is. Magyarország a vadászokon keresztül nyílegyenesen nemzetiszocialistává vált.


Thomas Bernhard után szabadon. Kioltás, 124-132. oldal. Kalligram, 2005.