Félreértés

A félreértett embernek mindig megvan az az előnye ellenségeivel szemben, hogy gyenge pontjairól, haditervéről halvány fogalmunk sem lehet. Itt van például Orbán Viktor. Ellenfelei elől szüntelenül kisiklik és legyőzi őket, mert valódi erényei és fogyatékosságai nem azok, melyeket ellenségei vagy akár barátai neki tulajdonítanak. Barátai a tettek fáradhatatlan emberének festik le őt, ellenségei kegyetlen zsarnoknak, pedig mindössze romantikus szónok és színész. Megvan az a képessége, hogy még akkor is színlelni tudja, hogy falnak szorították, amikor hatalmas tömegek állnak mellette. A tömeg hőseitől mindig megköveteli a balszerencse némi tettetését. Orbán Viktor badarságokat hord össze, de igen mutatósan beszél nemzetéről, mely sohasem hagyta cserben őt. Úgy szónokol, mint egy dekadens fűzfapoéta. Nyersessége, makacssága, hivatkozásai a józan észre; mindez természetesen nem egyéb szónoki trükknél. Színlelésének a célja meggyőzni hallgatóságát, hogy valójában nem is szónok. Mihelyt nem tekintjük gyakorlatias embernek, Orbán máris megnyerte a játszmát. Csak szólnia kell valamit Európa jövőjéről, és az emberek máris azt hangoztatják, hogy lám ez az egyszerű és őszinte ember fontos ügyekben micsoda nagy dolgokat tud mondani. Csak bele kell vetnie magát valami másodrangú politikusokra jellemző zavaros elképzelésbe, és az emberek máris azt hangoztatják, hogy lám, belőle pattannak ki mindig a legnagyobb gondolatok. Minden ötlete szappanbuborék; semmihez sem tud úgy hozzányúlni, hogy össze ne zavarja. A javaslatok és kudarcok embere. Egyszerűen szerencséje van, állandóan félreértik.


G. K. Chesterton után szabadon.