2014. szeptember 3., szerda

Tamás Gáspár Miklós

Akik Tamás Gáspár Miklóssal nem értenek egyet, s attól tartok azok is, akik (ha vannak ilyenek egyáltalán) vele egyetértenek, úgy mutatják be őt mint valami bukfencező bohócot és káprázatos fregoli artistát. Azt mondják, hogy nem lehet őt komolyan venni, hogy megvédelmez és megtámad akármit, szóval mindent megtesz, hogy meghökkentsen és mulattasson. Mindez nem csupán tévedés, hanem kiáltó ellentéte az igazságnak. TGM minden ereje és diadala abból a tényből származik, hogy mélységesen következetes ember. Mindaz, ami égen és földön megesik, gyorsan és precízen kielemzi. Mércéje sohasem változik. Az egész közélet éppen azt gyűlöli benne (s attól is félnek legjobban), hogy mérlege úgy ahogy van, mindig igazságosan mér, és törvényét legyen bár olyan amilyen, mindenre egyformán alkalmazza. Meglehet támadni alapelveit, de támadhatatlan ezen alapelvek alkalmazása. Ha TGM-nek nem tetszik a törvénytelenség, a szocialisták törvénytelenségét éppúgy helyteleníti, mint a jobboldalét. Ha nem tetszik neki a nacionalizmus, az ukránokét éppúgy helyteleníti, mint az oroszokét. Ha kineveti a papok tekintélyét, még hangosabban nevet a tudomány embereinek fontoskodásán. Nagy tetszést aratott az a mondása, miszerint a nők egyenrangúak a férfiakkal, ugyanazok felhördültek egy másik állításán, miszerint a férfiak egyenrangúak a nőkkel. Ha ismerjük TGM alapelveit, akkor pontosan tudjuk mit fog mondani harminc év múlva. No de képes-e bárki megjósolni, hogy mit mond jövő pénteken a miniszterelnök? Vannak, akik azzal vádolják TGM-et, hogy be akarja bizonyítani: a fekete fehér. Azt azonban sohasem kérdezik meg, vajon mindig helyes-e az érvényben lévő színnyelv. Ragaszkodik ahhoz, hogy olyannak lássa a dolgokat mint amilyenek; azt is meglátja, amit a modern civilizáció egyáltalán észre sem vesz. Nemzetek buktak el, mert erős emberekre bízták magukat. Az így alapított rendszerek meghalnak, mint a haldokló civilizáció mely életet adott nekik. TGM tudja, hogy az ami egyedül értékes és szeretetre méltó, nem más mint az ember - a jó öreg sörivó, credókat teremtő, küzdő és elbukó, érzéki és tiszteletre méltó ember. Mindazon dolgok, melyek erre a lényre alapoztattak, halhatatlanok.

G. K. Chesterton után szabadon.