Telefonlehallgatás

A telefon, az utcai is hallható volt, de az legalább egy fülkében volt. Ezek az újak, a személyes és hordozható apróságok, melyek mindig kéznél vannak, szóval ezek mégiscsak köztelefonok. Mert nagy a közönségük. Nekem három érdekes esetem volt. Az első 2002-ben a parlamenti választás utáni napon történt. Előttem az utcán az SZDSZ helyi vezetője ballagot, és közben telefonált. A koalíciós tárgyalásokhoz adott utasításokat. Mintegy tíz percig hallgattam, hát nem kedvelte a "kommunistákat". A Kossuth téren ő más irányba vette útját, de még mondta tovább a magáét, egy bizonyos "Kátya" sarokba szorítása volt a cél. A másik két eset kísértetiesen hasonló volt, bár évek teltek el közöttük. Az egyiket a Kossuth utcán, a másikat az Egyetem főépületében a földszinten hallottam. Mindkét telefonáló arra panaszkodott valakinek, hogy cége bizonyos munkát csak úgy kaphat meg, ha zsebbe fizet a polgármesternek. A mi drága polgármesterünk megrágalmazása azonnal felháborított, de tudom, hiába tennék bejelentést, nem tudnám igazolni a dolgot, vagy ha igen, akkor is engem ítélnének el illetéktelen telefonlehallgatás miatt. Éppen ezért blogom további adatokat nem közöl.