2014. február 28., péntek
Képviselők
Éktelen ordítozás. Megdöbbentem. Az Egyetem épületében ilyen még nem volt. Talán össze is verekednek? Lesiettem a földszintre. A büfénél ott ül Kósa Lajos és magyaráz. Ordítva mondja, hogy Gyurcsány így, Medgyessy úgy. Turi Gábor udvariasan figyeli, de egész furcsán ül a székén, hátha hirtelen el kell ugrania. Kósával két sík kopaszra nyírt, aktatáskás fiatalember van, feszülten hallgatják. Érdekes, hogy az emberek kivétel nélkül mind úgy tesznek, mintha nem hallanák az ordítást. Szégyeljük magunkat helyette.
Halász János a mélabús, a kultúra fölkent papja, az önmaga mércéje szerint is tehetségtelen, hát beéri államtitkári ranggal. Mindig felettünk jár a fellegekben, önmagába mélyedve, és ha beszédet tart, abból egy szót sem értünk. Hol a Baltazár Dezső téren megy át a szökőkút hídján, nem is tudom talán 48-as cipőjében, vagy az Egyetemen áll mindenkitől elhagyatva, vagy családi körben a Plazában, a Fórum tetején szatyrokat cipelve, mindig méltóságteljesen, önelégülten, komoly, szomorú tekintettel. (Kedves [volt] anyósa ragyogó intellektus, páratlan szellem.)
Pósán László, akinek először voltak ellenvetései, de azután elmagyarázták neki miről is van szó. Azóta jobban teljesít. Vele rendszeresen találkozom, köszönő viszonyban vagyunk, mint ember szimpatikus számomra. Facebook oldalán egy Szolzsenyicin idézetet találtam: "Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja." Ő az egyik helyi felelőse a gyed extra megvédésének, amit a bukott baloldal el akar tőlünk venni. (A másik felelős a vámospércsi polgármesterasszony. Ha hallottak már Érpatakról, akkor tudják mi van Vámospércsen. Rend és fegyelem.)
Ők nekünk debrecenieknek emberemlékezet óta a mi képviselőink a Parlamentben. Képviselők, viselik a képünket. Helyettünk ülnek ott, hogy azt tegyék, amit mi tennénk, ha ott ülnénk. Ezért fizetjük őket. Ha nem azt teszik, akkor elzavarjuk őket. Ha nem tudjuk elzavarni őket, mert nem hagyják magukat, akkor megharagszunk. Az nagyon nem lenne jó.