Marx azáltal, hogy tudatában van az elidegenedésnek, a történelem egy lényegi dimenziójába ér el, ezért a történelem marxista szemlélete felülmúlja a szokványos történelemtudományt. Mivel sem Husserl, sem pedig, amennyire én látom, Sartre nem ismerte fel a létben a történeti elem lényegiségét, ezért sem a fenomenológia, sem pedig az egzisztencializmus nem jut el abba a dimenzióba, melyen belül lehetővé válna egy termékeny dialógus a marxizmussal.
A kommunizmus tanaihoz és azok megalapozásához bizonnyal a legeltérőbb módon állhatunk hozzá, léttörténetileg azonban kétségtelen, hogy benne egyfajta elemi tapasztalata jut kifejezésre annak, ami világtörténeti. Aki a "kommunizmust" csak "pártként" vagy "világnézetként" veszi, éppoly rövidlátóan gondolja el, mint azok, akik az "amerikanizmus" megnevezéskor csak, és ráadásul lekicsinylően egy sajátos életstílusra gondolnak.
Részletek Martin Heidegger: Levél a "humanizmusról" (1946) című munkájából
Lásd: Martin Heidegger: Útjelzők. Osiris, 2003.