1. XVI Benedek pápa nemrég egy 15 oldalas cikket tett közzé az Egyház legfőbb botránya a pedofília kapcsán. A hazai sajtó azzal intézte el, hogy a 68-as szexuális forradalmat, meg a melegeket okolta mindenért. Ha azonban megnézzük, hogy mit is írt valójában a német emeritus pápa, egy egészen más kép alakul ki a konzervatívnak mondott liberális Joseph Ratzinger nézetéről.
2. Ratzinger azzal a felütéssel kezd, hogy a 68-as szexuális forradalom több káros folyamat elindítója volt az Egyházon belül a klérus körében. Az erkölcsteológia összeomlott, a papi hivatások száma drasztikusan csökkent, a papok kilépése lavinaszerűen megnőtt. Terjedni kezdett az a nézet miszerint, hogy valami rossz-e vagy sem vélemény kérdése, amit viszont az adott pillanat határoz meg. Ezt nevezzük erkölcsi relativizmusnak. A továbbiakban ennek a nézetnek a papság körében jelentkező hatásairól ír.
3. Sok szemináriumban homoszexuális klubok alakultak, miközben a konzervatívnak kikiáltott teológiai munkákat kitiltották ezekből a papneveldékből. Az innen kikerült papok tehát úgy vélték nem bűn semmilyen szexuális cselekedet, ha azt az adott pillanatban jónak ítélik meg. A pedofil esetek a 80-as évek közepétől kerültek tömegesen napvilágra. A helyzetet nem vették komolyan, és elsősorban a megvádolt papok jogait tartottak szem előtt olyannyira, hogy elítélésük gyakorlatilag lehetetlen volt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az egymás fedezésére kiépült rendszer túl erős, az ügyeket áttették Rómába, ezzel a kirívó esetekben alkalmazni lehetett a legsúlyosabb büntetést, ám az ügymenet tragikusan lassú volt, ezért Ferenc pápa újabb reformok mellett döntött.
4. A harmadik rész a lehetséges válaszokkal foglalkozik. Felhívja a figyelmet, hogy a pedofília megítélése a 68-as forradalom narratívájában a freudi tanok félreértelmezése folytán helyénvaló dolognak számított. (Gondoljunk csak Daniel Cohn-Bendit ügyére, akinek korabeli írásai a gyerekkori szexualitás kapcsán akkor természetesek voltak, a mai közegben azonban félreérthetőek, amit kihasználva politikai ellenfelei szándékosan félre is értették.) A továbbiakban az, hogy egy pap a megoldást a hitben látja, talán nem meglepő. Ratzinger alapállása, hogy az alkotmányokban Isten szerepeltetése a politikusok megfékezését szolgálja, ami végtelen naivitására mutat rá. Ugyanakkor élesen bírálja azokat a papokat, akik számára a kereszténység jövője politikai természetű, és az Egyházra mint politikai apparátusra gondolnak. A hívek zöme eközben nem Istent és a hitet keresi az Egyházban, hanem a kulturális hagyományokat, és csupán társadalmi formalitást lát benne.
5. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a 2. Vatikáni Zsinat utáni egyházon belüli zűrzavar, párosulva a Nyugat kulturális forradalmával, olyan folyamatokat indított el, ami a kereszténység szétesésével jár. A problémákat II. János Pál elfojtotta, ami XVI. Benedek pápa idején eszkalálódott. Lemondásában az is közrejátszhatott, hogy el kívánta vinni a balhét azért, hogy utóda új lapot nyithasson. Ferenc pápa napjainkban erre tesz kísérletet.
Vatican News
Rammstein - Rosenrot