Átkozott vidék ez, sorsom ide kötött. Habár itt születtem idegen föld ez, számomra alig elviselhető. A néhány vigasztaló momentum egyike: Konrád Györgynek is szülőföldje. Ugyanabban az épületben láttuk meg a napvilágot, jól ismeri városom Debrecent. Néhány éve elzarándokoltam gyerekkora színhelyére Berettyóújfaluba, gyalogosan bejártam utcáit. Ez már Bihar, a megyeszékhelytől délre szimpatikusabb táj és ember. Most olvasom könyvét (Falevelek szélben), lírai hangvétel, realista, telve bölcsességgel. Pontosan, precízen gördülnek a szavak. Kicsiszolt tökéletesség, idős mester remekműve. A tudattalan pincéjéből felhozott óbor. Időutazás a jelenbe. A múlt dirib-darab mozaikkockáiból összeáll a jelen képe, ami nincs. Régészeti ásatás, feltárva múltunk, ezáltal megismerjük önmagunk. Reflexió és önreflexió. A nyitó első rész.
Konrád György: Falevelek szélben. (Ásatás 1.). Magvető, 2018.