2018. szeptember 12., szerda

Műemberek

A magyar iskolákban örökösen csak ráncigálják és cibálják az embert, folyton csak kalapálják és csiszolják, és addig kalapálják és csiszolják, míg nem marad belőle más, mint visszataszító és ízléstelen műember.

Teljesen eltekintve a kisvárosoktól, amelyekben minden groteszk, a közepes nagyságú városokban kizárólag arra figyelnek, hogy az emberekből műembereket csináljanak, már a fiatalok is tetőtől talpig műemberek. A mai ember csak a százszázalékos vidéken vagy a százszázalékos nagyvárosban tudja megőrizni önmagát, csak ezeken a helyeken létezik még természetes ember. Magyarországon Budapest az egyetlen százszázalékos nagyváros, és itt-ott talán még van százszázalékos vidék, bár az utóbbi időben megtettek mindent és elég sikeresen, hogy ne legyen százszázalékos vidék, és Budapestet is meg akarják szüntetni, mint százszázalékos nagyvárost. Egyébként az egész országban már csak műemberek vannak, akikből az iskolában csináltak műembereket, akármelyiket megnézik Magyarországon, az nem lehet más mint műember, egy visszataszító emberi tucatmű, akit évente százezres példányban dob ki magából a szüntelenül és kérlelhetetlenül emberpusztító iskolarendszerünk, a nagy visszataszító ipari marionettgyár.




Thomas Bernhard után szabadon.