Sótlan a kenyér

A kormány a gyermekélelmezésből kivont só után most az egész ország számára kíván kenyér-receptet előírni, sótartalmát csökkenteni. Emlékszem 30 éve miként kellett, ha szóbakerült csatáimat megvívnom az étkezés kapcsán egyszerűen azért, mert otthon egy másik étkezési kultúrát kaptam és nem a magyart, amely zsírban tocsogó húsból, és agyon fűszerezett és sózott ételekből áll. Elítéltek mert az olajban főtt ételeket részesítettem előnyben, a köröttem élők csak a zsírban készülteket tartották emberi ételnek, aminek fogyasztásától én rosszul lettem. A sóra pedig vegyem tudomásul szükség van, ehetetlen az a sótlanság, ami nekem jó. Aztán jött a reformétkezés divatja és változtak a vélemények. A kormány étkezési kényszerítéseivel azonban mélységesen nem értek egyet. Azért nem, mert egy épp divatban lévő szokást kíván kötelező jelleggel előírni, amiről esetleg 30 év múlva kiderül, hogy életveszélyes. Aki elmúlt 40 az megélt már több ilyent a szoptatási gyakorlattól kezdve a tejfogyasztáson és a koleszterinen át (újabban jó) sok mindent. A tudomány lényege, hogy álláspontja az ismeretek gyarapodásával változik. 40-50 éve saját készítésű müzlit reggeliztünk, amikor környezetem azt sem tudta mi az, majd később ugyanők felvilágosítottak a müzliről. Aztán jött a nagy reggelik előírása, amely éppen most vált át a ne reggelizzen legfeljebb alig valamitre. Ne egyen édeset, majd meg egyen csokitortát reggelire, ha nem akar elhízni. A kávét nem után itt a kávé leköti a szabad gyököket. A cukor fanatikus üldözése után itt a só kiátkozása. Nemcsak az a baj ezzel, hogy egy éppen aktuális nézetet ír elő kötelező érvénnyel, aminek esetleg az ellentétét vezetik be 20 év múlva, hanem az a tévedés, hogy egyformák vagyunk azonos igényekkel. Ez a materialista gondolkodásból fakadó tévedés gépeknek tekint minket, nincs tekintettel az egyediségre, szellemileg pedig az egyéniségre. Hoffmann Rózsa éppen a napokban nyilatkozott a Magyar Hírlapban, hogy Vekerdy Tamás nézeteiből az következik, hogy minden gyermek számára más tanterv szükséges, ami lehetetlen. Igen ez következik belőle, és nem lehetetlen csupán az ő intellektusa számára. Amint a táplálkozásban is egyéni szükségletek és igények vannak. Süssön minden pék olyan kenyeret amilyent akar, mi majd eldöntjük melyiket vesszük meg.


A táplálkozás individualitása

Az európai táplálkozás kultúrtörténete